Petőfi: Egy gondolat bánt engemet

-verselemzés-

A vers 1846-ban keletkezett. Ekkorra Petőfi költészetében a forradalomvárás jelentős szerepet töltött be. Ezt a versét Széchenyi egyik cikkére reagálva írta. Széchenyi ezt írta:

Óh, Istenem, ne hagyj elvesznem puha ágyban vagy kályhasut mögött. Ha lehet, hazámat szolgálva haljak meg!

E sorokban tetten érhetjük a romantika szenvedélyes eszméjét: a hazaszeretet annyira fontos, hogy akár az életét is áldozza érte az igaz hazafi.

Az Egy gondolat bánt engemet c. vers három nagy részre bontható.

Az első részben az elutasított és a kívánt halál képeit mutatja be Petőfi.

-          Az első kép a betegség okozta halál: ágyban, párnák közt halni meg.

-          A második kép az öregség okozta halál: elfogyni lassan, mint a gyertyaszál. 

Mindkét képet szemléletes megszemélyesítésekkel (amelyen titkos féreg foga rág =betegség), és hasonlatokkal (lassan hervadni el, mint a virág) fejezi ki.

Ezek a halálnemek csöndesek, szinte észrevétlenek, és Petőfi szerint a felesleges életet jelképezik. Az a gyertya, amelyik egy üres szobában ég végig, senkinek nem hajt hasznot, vagyis felesleges.

Ezek a verssorok lassúak, hosszúak, kevés bennük z ige, azok is passzív jelentésűek (rág, áll).

Az egyhangúságot két felkiáltás szakítja meg:

Ne ily halált adj, Istenem!

Ne ily halált adj énnekem!

Ezután következnek a kívánt halál képei, melyek ellentétpárokat alkotnak az előző rész képeivel.

-          Az első képben egy hatalmas fát látunk, amelyet csak óriási szélvihar dönt ki a helyéből.

-          A második kép egy hatalmas sziklaszirtet mutat be, amelyik óriási robajjal zúdul alá völgybe, maga alá temetve mindent, ami az útjába kerül.

A fa és a kő is metafora, magát a költőt jelentik. A vihar pedig a forradalom metaforája, amely elsöpör minden régit az útjából.

Ellentétpárok:

fa – virág, kőszirt – gyertya =  erős, szilárd – lágy, gyenge

áll – fut, rág – dönt =  passzív – mozgalmas

A vers második része a szabadságharc leírása, amelyben bekövetkezik a költő kívánt halála (ott essem el én, a harc mezején).

E képekben a vers ritmusa is megváltozik. Az addigi jambusokat felváltják az anapesztusok, amelyek a szív dobogását, a harc lüktetését fejezik ki.

Szembetűnővé válik az igék szerepe: elharsogják, megütközik, száguldjanak. Csupa mozgalmas ige.

Megváltozik a vers hang és színhatása is. A korábbi csöndes szürkeséget a csatatér színei és hangjai váltják fel (vér, trombita hangja, ágyúdörej…).

Megváltozik a sorok hossza is. A gyorsuló tempót az igéken, hangutánzó szavakon és a ritmuson kívül a verssorok rövidülése is jelzi.

Az utolsó részben visszatérnek a hosszú verssorok, a tempó ismét lelassul, az igék elveszítik erejüket. Az egész rész együnnepélyes temetés víziója (látomása), ahol a szabadságért elesett hősöket temetik el.

A vers stílusa romantikus: ezt láttuk az ellentétek felsorolásában, a szenvedélyességben, a festői képekben.

Műfaja rapszódia: vagyis sokféle érzelem hullámzik át a versen.

A vers érdekessége, hogy Petőfi mintha előre látta volna a saját sorsát: a saját életét és halálát fogalmazta meg benne.