Heni néni honlapja


Dózsa-gála

2014.

április 4.

16 óra

Ady Endre: Lédával a bálban

Ady Endre: Lédával a bálban

verselemzés

 

A vers műfaja:

A vers műfaja: haláltánc. Ez egy középkori műfaj, amelyik a halál mindenható hatalmát érzékelteti. Azt mutatja be, hogy a Halál hogyan jelenik meg a legkülönbözőbb rangú emberek mulatságán. Rendszerint csontváz formájában táncba viszi, majd sírba fekteti az embereket. A haláltánc-ábrázolások arra utalnak, hogy a halál előtt minden ember egyenlő.

 

A vers keletkezése:

A vers keletkezésének ideje:

A vers 1907 januárjának végén keletkezett Párizsban.

A vers keletkezésének érzelmi háttere:

A párizsiak a farsangi bálok időszakát élik. Ady és Léda is részt vesznek ezeken a bálokon. Ám kapcsolatukat ekkor már az állandó veszekedések jellemezték. A vidám, mulató Párizs, és Ady keserűségének kettőssége ebben a furcsa, riasztó, meghökkentő szándékú versben ölt testet.

A vers keletkezésének irodalmi háttere:

A vers keletkezésében fontos szerepet kapott a francia költő Baudelaire (bodler) híres verse, a Haláltánc. Itt egy táncoló csontváz rémíti az embereket. Baudelaire így kérdezi a táncoló csontvázat: "Jöttél, hogy bénító grimasszal halni rontsad / az Élet ünnepét? " (Tóth Árpád fordítása).

Akár a francia költőnél, akár Adynál nézzük a verset, mindenképpen azt látjuk, hogy mindkettejük szándéka a megdöbbentés, a megbotránkoztatás volt.

A vers keletkezésének pontos körülményei:

Ady és Léda tehát egy bálba tart egy hideg január végi estén, és útközben Ady a havas-vizes utcán a sárba vesző hópelyheket figyeli, s eközben megszületik a Lédával a bálban című vers.

 

Vershelyzet:

Egy vidám bálban vagyunk, ahova egyszerre betoppan Ady és Léda. Komor ruhájuk, fehérre festett arcuk és fekete fátyoluk megdöbbenti a bálozókat. (Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk) Ahogy belépnek, "megfagy" a levegő.

 

Költői képek szerepe:

A legfontosabb eszköz az ellentét. Ellentét feszül Párizs vidám báli hangulata és Adyék komorsága között. Az egyik az élet örömeit hirdeti, a másik a szerelem. Az ifjúság mulandóságát, a halál mindenhatóságát.

A versben szereplő képek, színek, hangok, fények is ezt a mondanivalót támasztják alá. A vers kezdő sorai a vidám báli forgatagot mutatják be (zene, rózsakoszorús ifjak, boldogság, szerelem). A második versszak mindezek váratlan megszűnését, ahogy a feketébe öltözött komor pár belép a terembe (bús csönd, hervadt rózsakoszorú,).

 

ÉLET                                                               HALÁL

sikolt a zene                       hangok                        bús csönd

                       rózsakoszorús                      színek               sötét fátyol, fekete pár

                  gyertyafényes terem                 fények                elalusznak a lángok

               boldog párok, víg terem             hangulat            rettenve, sírva, dideregve

                      forró ifjú pára                       mozgás             dermedt mozdulatlanság
              (= kimelegedve a tánctól)                                            (rebbennek szét)

 

A költő zaklatottságát jelzik az enjabementek (=soráthajlások). A sorvégeken nem ér véget egy-egy gondolat, hanem áthajlik a következőbe. Egyúttal képszerűbbé teszik az áthajlások a pára gomolygását, a rózsaszirmok szétszórását, a mozdulatlanságba dermedt párok ijedt szétrebbenését is.

Az utolsó versszakban jelenik meg maga a haláltánc motívuma: miután egy sajátos, egyéni szóalkotással egyértelművé tette Ady, hogy ők maguk képviselik Lédával a halált (halál-arcunk), egy utolsó táncba kezdenek, amely elől az élők sírva menekülnek.

Így teljesedik ki Ady "bosszúja" a farsangoló Párizs fölött, akik boldogok és vidámak merészelnek lenni, amikor a költő érzelmi válságot él át.

Köszöntő

Linkajánló
www.dozsasportiskola.hu
Ezt nézd meg!
Bannerek
Kristálygömb
Fa-horoszkóp
Születésnap-horoszkóp
Versenykiírások
Szülőknek