Heni néni honlapja


Dózsa-gála

2014.

április 4.

16 óra

Petőfi Sándor: Reszket a bokor, mert…

Petőfi Sándor: Reszket a bokor, mert...

 - verselemzés -

 

A vers 1846 végén keletkezett, de csak 1847 januárjában jelent meg. Egyike azoknak a verseknek, amelyet Petőfi Szendrey Júliához írt. Petőfi és Júlia 1846 szeptemberében ismerkedtek meg Erdélyben egy megyebálon. A költő azonnal beleszeretett a 18 éves művelt, irodalomszerető leányba, akinek apja jószágigazgató volt. Az apa nem nézte jó szemmel, hogy leánya, egy ágrólszakadt költőt szeret. Ráadásul a lány is bizonytalan volt az érzelmeiben. Ekkor jelenik meg Petőfi verse, Reszket a bokor, mert címmel, amelyre Júlia válaszol: "1000-szer. Júlia. " Ezután Petőfi és Júlia megismerkedésük egyéves évfordulóján házasodnak össze.

 

A vers műfaja dal, tehát legfontosabb témája az érzelmek: itt természetesen a szerelem. Stílusában a romantika és a népiesség ötvöződik.

A népiesség jegyében a költők, írók igyekeztek a népdalok jellegzetes szerkezeti formáit, kifejezéseit, költői képeit felhasználni verseikben. Így a Reszket a bokor című versben is megtalálhatók a népdal jellegzetességei.

Először is a cím és az első sor egyezése tűnik fel. Azután olyan szavak idézik a népdalok világát, mint a bokor, madárka, rózsaszálam, isten áldjon meg.

Szerkezetében is megtalálható a népdalok jellegzetessége. Akárcsak a népdalok, ez a vers is természeti képpel indul: "Reszket a bokor, mert madárka szállott rá", majd egy gondolatpárhuzammal folytatódik: "Reszket a lelkem, mert eszembe jutottál".

Természeti képpel és gondolatpárhuzammal kezdődik a 2. versszak is.

"Teli van a Duna, / Tán még ki is szalad / Szívemben is alig  / Fér meg az indulat."

Verselése is rokon a magyar népdalokéval, kétütemű felező hatos 3/3 osztással.

 

Petőfi azonban nem elégszik meg az egyszerű utánzással, a népdal elemit személyes lírává alakítja át. Jól megfigyelhetők benne a romantika jellemzői is.

A szerkezettel mindjárt sikerül bemutatnia összefonódását a lánnyal. Az 1. versszak Júliáról szól (te a nagyvilágnak); a 2. versszak Petőfiről (én ugyan szeretlek), a 3. pedig kettejükről együtt (együtt voltunk). Betűjelekkel kifejezve: (A)-(B)-(A+B).

Az 1. versszakban a természeti kép és a gondolatpárhuzam apró képekből, éppen csak megszülető érzésekből épül fel. Ahogy egy kismadár súlyától megrezzen az ág, úgy rezzen meg a költő lelke is Júlia emlékétől.

"Reszket a bokor, mert / Madárka szállott rá,

Reszket  a lelkem, mert / Eszembe jutottál. "

A költő egyre erőteljesebben feltámadó érzelmeit a képek táguló horizontja mutatja be. A tőismétlések kontrasztja mutatja az érzelmek erejét. (kicsiny kis leányka ↔ nagy világnak legnagyobb gyémántja)

A 2. versszakban is hasonló kezdést látunk. A Duna áradása mutatja az érzelmek áradását.

A 3. versszakban is megvan a természeti kép és a gondolatpárhuzam, csakhogy Petőfi megcserélte a sorrendjüket. A nyár és a szerelem tél és magány képei mutatják, hogy mennyire vágyódik Petőfi a kedvese után.

A költő arra kéri Júliát, válasszon közte és a szülei közt. A szerelem mélységét mutatja, hogy egyetlen rossz szava sincs a lányhoz. Bárhogy dönt Júlia, azt a költő elfogadja. Egy a fontos számára, hogy a lány boldog legyen. A ballada-szerű hangvétel a végén a fokozással az el nem múló szerelem erejét mutatja.

"Hogyha már nem szeretsz, / Az isten áldjon meg,

De ha még szeretsz, úgy /Ezerszer áldjon meg!"

Köszöntő

Linkajánló
www.dozsasportiskola.hu
Ezt nézd meg!
Bannerek
Kristálygömb
Fa-horoszkóp
Születésnap-horoszkóp
Versenykiírások
Szülőknek