Verseim
1.
Erdő csendje
1
Az erdő nyugalmat ad miden nyugtalan szívnek.
Hol az ember elbujdokolhat és közben száz csodát
lel. Egy kis madár bús énekével
a csendet megtöri. Az idegen felnéz a fák közé
s megleli a madarat a sűrű lomb között.
2
Az idegen csak nézi - nézi a madarat és arra
gondol: mi lesz ha jő a hideg idő?
A kis madár észreveszi
és leszáll az idegenhez.
Szívükben most már a boldogság lakik.
1998. Október 21
Csomor Henriett
Édesanyámhoz
1.
Te vagy nekem az
őrangyalom. Mikor velem
vagy nem félek semmitől.
Mert tudom, hogy
megvédsz mindenkitől.
2.
Amikor szomorú vagyok
hozzád fordulok. S te
megvigasztalsz. Ha beteg
vagyok aggódsz értem.
3.
Édesanyám! Csillagként
tekintek rád. Ragyogsz
rám, mikor mosolyogsz,
s napom szép lesz .
1998.Október.24.
Csomor Henriett
3.j
Ősz
1.
Hidegre fordul az
idő és beköszönt az
ősz. Ködös, borongós
napokat hozott .
2.
A fák ezer féle
színben pompáznak,
s naponta lehull
egyegy levél.
3.
Sétálunk az avaron.
Lábunk alatt a sok
színes levél, mely az
ősz múlását idézi .
Október. 27
Csomor Henriett
4.j
Mindenszentekre
1.
Égnek a gyertyák
a sírok körül, s
közben halottainkra
emlékezünk.
2.
Könnycsepp gördül
arcunkról, egy - egy
emlék során. Lágy szellő
fú végig, a kicsi gyertyákon.
3.
Lassan beköszönt az est.
Csillagok ragyognak az égen.
A temetőt a gyertya
fénye még sokáig beborítja .
1998. Október. 30
Csomor Henriett
5.
Szeretném ha ...
1.
Szeretném ha lenne
egy lovam, mellyel
bejárnám tavasszal
a messzeséget!
2.
Járnám a mezőket, s
réteket. Köröttem a virágok,
s madarak sokasága,
felém bólogatna.
3.
Leheverednék egy
fa tövéhez mely
a legnagyobb, s
legszebb a világon.
4.
Csak hallgatnám a
csendet, s kémlelném
az eget, mely már
alkonyat felé ballag.
1998.November 3.
Csomor Henriett
6.j
Éjszaka
1.
Nem jön álom a
szememre, s kitekintek
a sötét éjszakába. Csillagok
ragyognak az égen.
2.
Besüt a hold
ablakomon, s ezernyi
fényét szétteríti
mint égen a csillagok.
november 7.
Csomor Henriett
7.j
Karácsony tájékán
1.
Havas a táj, s az idő
karácsony tájékán jár.
Rénszarvasok hada vár,
hogy elindulhassanak már,
így, karácsony tájékán.
2.
Egy - egy jó gyerek
hallja a száncsengők
csilingelő hangját, mely
belepi a messzeséget
így, karácsony tájékán.
3.
Est -felé a havas vidék
csillog mint a fenyők
a fényességtől, s szépségtől,
így, karácsony tájékán.
1998.dec.7
Csomor Henriett
8.jj
Éves lettél
1.
Hát itt vagy végre
te pici gyermek,
kire annyit vártunk.
S lettél nagy boldogságunk.
2.
Éves lettél te
pici gyermek,
ki most teszed az
első lépéseket.
3.
Éves lettél,
s most téged ünnepelünk,
ki szívünkben már
annyi szép emléket ültettél.
jan.2
Csomor Henriett
9.j
Hófedte hegyek
1.
Hófedte hegyek
fehérbe borultak,
csikorgó tél felé
közeleg az idő.
2.
Ott fenn a hegyen
szél süvít át a fákon,
s didereg az ágon
a kis madár.
3.
Ragyog a hó
ott fenn a hegyen,
s leszáll az est, s vele
megannyi kis hópehely.
jan. 2
Csomor Henriett
10.j
Szomorúság
1.
Hol vagy te vidám
gyermek?
Kit sokszor csak
nevetni láttunk.
2.
Évek multával
felnőtt lett a gyermekből,
ki most csendes, s reménytelen.
Szeme már nem rejt csillogó
reményt.
3.
Óh mond, hová
lett, az a vidám gyermek?
Mért kell az embernek
búsnak, s lemondónak
lennie?
1999.jan 27.
Csomor Henriett
11.j
Harag
1.
Szívem csordultig van
haraggal, s fájdalommal,
mindig háborog, mint
áradáskor a Tisza.
2.
Könnyáztatta szemem
fátyolos s ködös.
Nem látja szép világon
a csodálatot, s gyönyört.
1999. feb. 24.
Csomor Henriett
12.j
Tavasz van
1.
A tavasz érkezését, s
csalatlan illatát érzem,
melyet lágy szellő
repít szét nagy büszkén.
2.
Fák, virágok, mind
zöldbe borultak már,
s midőn a nap melegen süt,
naponta új virágot bont.
3.
Bárányfelhők úsznak,
a kék égbolton, s néha
játékos ügyességgel elrejtik
az aranyló napot.
1999.április. 7.
13.j
Virágok
1.
Mikor új rügyet bont
a szép természet
a virágok százai bimbót
fakasztanak.
2.
Óh virágok, nyíljatok
erdőt, mezőt beborítsatok!
Mint szivárvány az égen
pompáztok megannyi színben.
3.
Színes kis szirmukat
körüldongják méhecskék
furcsa énekük zeng, s arany
koszorút fonnak bimbójuk köré.
4.
A nap aranyló
sugarat hint tova
s lágy szellő álomba
ringatja kis virágait.
1999.Feb 25.
Csomor Henriett
14.j
Nagyapámhoz
1.
Ülök a kis fa-
padon s reád
emlékezem: Mikor
először megpillantottalak
2.
kicsiny gyermek voltam,
s te két karodba zártál.
Én tekintetedbe néztem,
s örökre szívembe zártalak.
3.
Ahogy jöttek - mentek
az évek, te öregebb lettél,
s egyre jobban vártál,
arcodon öröm sugárzott, ha láttál.
4.
Öledbe kuporodva
mesédet napestig hallgattam.
S számtalanszor füledbe
súgtam mennyire szeretlek.
5.
Aztán beteg lettél
s nagyon féltettelek.
Most már nem vagy velem,
de reád emlékezem.
április 26.
Csomor Henriett
15.j
Könnyek
Sír a fájdalom bennem,
könny gyűl a szememben
végigfolyik arcomon,
s nem szégyellem
2.
hisz érted hullnak
e könnycseppek,
kit nagyon szeretek.
Tudom sokat jelent neked
3.
ki fájdalomtól gyötört,
de ajkadat sosem hagyja
el panasz. Arcod vonása
csak nyugalmat áraszt.
4.
S nem tudom eltakarni
e könnyeket, melyek szememben
gyűlnek, ha eszembe jut
a sok szenvedés, melyet átélsz!
május 10.
Csomor Henriett
16.j
Gyermekévek
1.
Ahogy repülnek az
évek elmúlnak a
szép remények, s
vele a gyermekévek.
2.
Mely felhőtlen, s
boldog, arcod olykor
vidám, néha bánatos,
ilyenkor édesanyádhoz futsz.
3.
Ki neked meleg
szavaival vigaszt, s
támaszt nyújt, ijedt szíved
megnyugszik, s átöleled.
4.
Az édesanyád ki
veled van akkor is
ha bánt a világ, nála
vigaszt, s támaszt lelsz.
május. 27.
Csomor Henriett
17.j
Árva kisleány
1.
Lelkemet szétrepíti a
fájdalom, szívem összetörve,
ha rád gondolok, te kedves
kisleány, kit a sors elhagyott.
2.
Árva voltál, nem volt
se apád, se anyád csak
egy csúnya mostohád, kinek
nem kellettél, s lettél a világnak
3.
árva kis virága. Meg-
ismertelek, s szívembe
zártalak, szeretem fekete
szemedet, arcod hamvasságát,
4.
s vidámságod mint
a csicsergő madaraké.
Bearanyoztad vele életem
te kedves kis leánykám.
5.
Árva voltál mostanáig.
Nem hitted, hogy a sors
összeköt velem, s sírodig
elkísérlek, te kedves kisleány.
1999.június. 1
Csomor Henriett
18.j
Holdfény a Dunán
1.
Alkony felé ballag
az idő, s csend honol
ott lenn a parton, hol
nap nyugszik a vízen.
2.
Lágy szellőt hoz
a szél, mely átsuhan
a vízen, kis hajó ring a vén
Dunán, hol két idegen
3.
egymásra talál. S
kezük összefonódik e
holdfényes estén: csillagok
közt a csintalan hold
4.
reájuk mosolyog. S
titkon arra gondol, tán
szerelmük örökre szól, s
bearanyozza lábuk nyomát.
5.
Hajnalodik ott lenn a vén
Dunán, friss illatát szerte-
szét szórja, s a hold lassan,
ám de vidáman, nyugodni tér.
június 30.
Csomor Henriett
19.j
Aranyló nap
1.
Aranyló nap tüzes
sugarát szerteszét
szórja, s mosolyogva
kitekint pihe-puha
2.
felhői közül. Madarak
raja csicsergő vidámsággal
üdvözlik a fénylő napot,
mely tüzesen ontja sugarait.
3.
Egy- egy felhő
pajkos játékkal
eltakarja az áldott napot,
s pillanatnyi árnyékot rejt.
4.
Előbújik: de
tornyosul körötte
megannyi felhő, s elrejti
az áldott napot.
5.
Kövér felhő esőt hozott,
megitatja kis virágait.
Szivárvány tündököl,
s a nap melegét árasztja.
július 9.
Csomor Henriett
20.j
Erdő leánya
1.
Átsuhantál a
fák közt, mint
egy riadt őz, s
tova a sűrű erdőn.
2.
Nem tudtalak
követni. Patak partján
ültél, hosszú hajad lebbent
a szélben, virágok körülötted.
3.
Nyugodt voltál,
állattok köréd gyűltek,
s öledbe kicsi őzet fogtál
simogattad, s énekeltél.
4.
Arcod derült csodás
mosolyodtól, szemed
csillogott, a sötét éjben olyan
voltál mint az erdő lánya.
5.
Már enyém vagy
te drága leány,
életem legszebben
nyíló erdei virága!
július. 18
Csomor Henriett
21.j
Hosszú évek
1.
Reátok gondolok ti
kedves rokonok, kik
annyira szerettek, s
lettem saját lányotok.
2.
Ti lettetek családom
ott messze idegenben.
Tudom sokat hullattam
könnyemet, s vigaszt kaptam
3.
Tőletek. S hogy
feledni tudjam bánatom,
mit akkor édesanyám után
éreztem, mosolyt csaltatok
4.
arcomra. Teltek, múltak
az évek, nagyobb lettem,
s szerettem azt, a kevés
időt, mit veletek tölthettem.
5.
Hosszú évek múltán
felidézve az emléket,
melyet tőletek kaptam
ti kedves rokonok.
július. 31.
Csomor Henriett
22.j
Oltalmazó kezek
1.
Mikor gyermek voltál
nevettél, s játszottál.
Apró voltál, s hittél a
mesékben mit hallgattál.
2.
Édesanyád, ki
első lépteidet figyelte,
s hangtalanul őrizte
lábad nyomát, kacagva
3.
felé fordultál, s
átölelted. Kis
kezedet fogta, s
reád nézett: szemében
4.
valami furcsát láttál.
Nem tudtad, hogy
könnycsepp, hisz oly
párányi voltál. Mit érted
5.
ejtett az Édesanyád.
Te gőgicséltél, s arcát
kis tenyered közé fogtad,
mintha sose engednéd el.
1999. aug 14.
Csomor Henriett
23.j
Sugárzó tünemény
1.
Búcsúzom tőled
tündöklő nyár, sugarad
édes melegétől, s
verőfényes csillogásodtól.
2.
Veled mentek messze
délre a madarak, hol
tovább élvezik sugarad
édes melegét, mit reájuk
3.
hintesz. Te ontottál
reánk meleget, s
titkon figyeltél, óvtál
tüzes sugaraidtól.
4.
Játszottál a felhőkkel,
eléd bújtak, s te szertelen
erőddel előbukkantál közülük,
s virgoncan mosolyogtál.
5.
Erőd gyengül, s a felhőket
engeded eléd, melyek
kegyetlenül eltakarnak,
s többé nem ragyogsz már!
szept. 1
Csomor Henriett
24.j
Tarka lepke
1.
Tarka szárnyú
lepke felém száll,
s kezem fején
nyugszik. Szárnyát
2.
szétteríti, s elnézem
parányi formáját, mely
színektől csillog, akár
egy fénycsóva. Aztán
3.
tovaszáll, mint
tündér az égben.
Pilléit keresvén
az eltévedt kis lény.
4.
Száll, messze száll
pilléit látván, oda-
lenn a tónál, s körbe
fogják az eltévedt
5.
kis lényt. Fürkészve
nézem, s nem lelem
a kis tarka lepkét. Pilléivel
táncot jár a félhomályban.
szept. 18.
Csomor Henriett
25.j
Csillagok fellett
1.
Halk muzsika szól
odakinn az őszi
éjben, mit csürikék
lágy hangja tölt be.
2.
Szemem a csillagok
felé téved. Egy kis
csillag, mely úgy
ragyog felém, s
3.
repít a fellegek
hátán, s megannyi
csillag közt suhan
velem fényéveket .
4.
Keresztülvisz
az újholdhoz, mely
mámorítón kísér
végig a galaxison.
5.
Az én kis csillagom
már csak pislákol, s
parányi meteor mely
szemlátomást kiég.
szept. 23.
Csomor Henriett
26.j
Távol s Közzel
1.
Magányosan bolyong az
éjszakában, mint aki nem találja
helyét széles otthonában. Szíve
hevesen kalapál, pedig kedvesét
2.
sosem látta tán. Felnéz a
csillagokra, mintha bennük
keresné kedvesét, de a gonosz
felhők mit sem sejtve rájuk
3.
telepszenek. Sokáig várja
míg előbújik, az ő kis
csillaga, mellyel érzi, milyen
közzel vannak egymáshoz.
4.
Aztán egy pillantást
vet a Göncölszekérre
mely hívogatja, s képzeletben
felülnek a furcsa fogatra. Két
5.
kicsi paripa száll
a fények útján, s magányuk
kéz a kézben összeforrott,
mint az égbolt a csillagokkal.
okt. 16.
Csomor Henriett
27.j
Karácsonyra várva
1.
Lágy puha takarót
rakott a tél. Fehér
pihét szór a fekete
földre, s egykettőre
2.
ellepi. Gyermek
ujjongva futkos a
pihe puha hóban.
Örömét leplezni kár volna.
3.
Ünnepet vár a
kis fenyő odakinn,
mit télapó oly gyengéden
szánjába rak, s útnak
4.
indul. Hegyeken,
völgyeken fut a szán.
Napok múlva a kis
fenyő csillogva pompázik.
5.
Gondos kezek üde
zöld ágacskákra díszt
raknak. S mind azt zengi:
boldog békés karácsonyt!
nov. 22.
Csomor Henriett
28.j
Ne veszítsd el a reményt!
1.
Nézz csak fel
a kék égre! S ne
szégyellj elmerengni
felette hisz, mutatni
2.
akarja az élet
szépségét, amit
bánatod miatt észre
sem vettél. Körötted
3.
pezseg az élet,
mint méhkas a
kaptárban. Csak figyelj,
s meglásd ezek az apró
4.
csodák felderítenek.
S arcodon örömöt látnak:
mint egy kis gyermek
újra boldogságot kaptál
5.
az élettől. Mit
oly könnyen feledtél
naponta meglelheted
a csodát, mit kapsz az élettől.
nov. 3.
Csomor Henriett
29.j
Kis Jézus Született
1.
Van egy parányi
csillag, mely fényesebben
ragyog, mint máskor az égen.
Angyalkák veszik körül úgy vigyázzák
2.
kis Jézuskát. S lent
a földön ünneplik jöttét,
hisz született, s a szeretet
miden cseppjét ajándékozta.
3.
Aranykoszorút rak
fejünk fölé, s szívünkben
boldogságot ébreszt. Óvatosan
mosolyt varázsol arcunkra.
4.
Szent karácsony estéjén
csillaga ragyog, s fehéren
csillámlik odakinn a hó. Díszes
fenyő tetején ott ragyog meleg szíve.
5.
Áldott napon közénk
érkezett: s tekintünk reá
mint mindenható: aki elhozta
nekünk a szeretet ünnepét.
Dec. 23.
Csomor Henriett
30.j
Emlék fonalán
1.
Mint parányi pihe
úgy jönnek, szállnak
az emlékek, madárka
viszi röptében.
2.
Vele jó messze repít,
tán évekre is megleled,
s újra átéled hisz oly
szép volt. Kapaszkodnál
3.
benne, de nem tudsz,
mert bizony elmúlt.
Sóvárgó szívedből egy
könnycseppet ejtesz.
4.
Óh! csak egy percre
jöjj vissza, suttogod
hangtalan, de kegyetlen
valóság nem hozza soha.
5.
Suhan tovább. Életed,
fonalát hűen kíséri. Ne
hagyd elveszni, hisz
tiéd volt, s lesz mindörökké!
jan. 10.
Csomor Henriett
31.j
Lelkem fájdalma
1.
Fájdalom költözik
lelkembe, s gyülemlik
benne szüntelen keserűség,
szívem nyugtalanul kalapál.
2.
Sápadt könnyes arcomat
takarja két kezem. Csapzott
gondolatok kavarognak elmémben,
egyre jobban belém mar a gyötrelem.
3.
Zuhanok a mélybe, érzem,
nem tudok parancsolni lelkem
szavának, facsar a kegyetlen
szenvedés óráit átélni tudni kell.
4.
Kiáltanék segítségért, kapaszkodnék
erős szálakba, de erőm elhanyatlik,
hisz a bánattal odaveszett a hatalom,
amit azelőtt oly nagyra becsültem.
5.
Sírok még, mert kell,
sanyarú szívem enyhül,
de fájdalmam ízét lelkem
mélyén időtlenül érzem.
2000. Feb. 11.
Csomor Henriett
32.j
Érted virul
1.
Mint magocskából
a virág, úgy nőttél
te is. Szívemnek szép
rózsája lettél testvérem.
2.
Annyi éven át,
kísérted végig a
mesék útját, s játszottál
felhőtlen boldogsággal.
3.
Hajlongtál a rózsák
közt, fehér ruhádban
tündököltél napfényben
akár egy kis tündér.
4.
Ezek már a sárguló
fényképek édes titkai, hisz
azóta felnőttél, visszatekintesz
rájuk, mosolyt csalnak arcodra.
5.
Változnak álmaid, s vágyaid.
Ifjúságod zsenge hajnalán
kezedbe veszed azt a kis virágot,
mely neked nyílik, s érted virul.
2000márc. 5.
Csomor Henriett
33.j
Kiábrándult fájó érzés
1.
Nehéz szívvel jár
bús leány, odakinn
tavasz szellője köszön,
lágy fuvallat arcát simítja.
2.
Rigó kíséri hangos
füttyszóval, repdes
feje felett, megpihenve
fenyő ágra ül fensége.
3.
Bús leány egymaga
ballag kis fűszállak
tengerén, hozzájuk hajolva
bennük keresi az édes békét.
4.
Elvesztette boldogságát,
tudja, nem kapja vissza mátkáját,
benne vélte a zsenge szerelmet,
úgy, mint piros rózsa tüske nélkül.
5.
Hervadt piros rózsa
tüskéi szúróssá lettek,
őrizné tovább a leány
reménytelennek tartott álmát.
ápr. 2.
Csomor Henriett
34.j
Odaadás
1.
Gyönyörű nap köszönt
rád. Egy gyermek mosolyt
csal arcodra, te karodat
nyújtod, s kezét fogod.
2.
Nem érzi másságát,
hisz elfogadod, s tanítod,
lépteit, félve figyeled, óvod
a veszélytől, mintha anyja lennél.
3.
Feléd fordulva, szemedbe
néz, játékra hív. Elmélyedsz
gondolataidban, feltűnik egy
másik gyermek, ki már felnőtt.
4.
Bizony elrepülnek az évek.
Téged is érzékenyen érint, lelked
mélyén boldog vagy, nem számít
a ránc homlokodon, csak a segítés tudata.
5.
Nem csupán ma ünnepelsz,
akkor is, ha a gyermek talpra
áll, s köszöni néked az odaadó
gondoskodást, amit tőled kapott.
2000.máj. 2.
Csomor Henriett
35.j
Örök rózsa
1.
Az éj harmatos leple
alatt piros bimbót fakasztó
rózsa kicsiny fejét nedves
reggeli lágy fuvallat szárítja.
2.
Ékessége kertednek virul
napnak, éjnek, hold kedvére
fürdik a víz tükrén, aranyban
tündököl zöld selyem füvében.
3.
Ha eső hullik rája
szirmait széttárja, hűsítő
cseppjeit magába szívja, a
hajnal összes madara néki dalol.
4.
Vándor legény kicsi rózsát
leszakítja, szíve fölé tűzi,
szeme boldogságot tükröz,
nem gondol a rózsa szomorúságára.
5.
Csak cseppjeit érzi
vállán, amit a rózsa hullat. Kezei
közé veszi, s gyengéden simogatja,
visszaadja életét, tavának közepén.
jún. 17.
Csomor Henriett
36.j
Mámoros csillagfény
1.
Mámoros, csillagfényes
éjszakán egyedül bolyongsz,
pedig szíved mélyén vágysz
valaki ölelésére, édes szeretetére.
2.
Aranysárga holdra
nézel, mely beléd itatja
forróságát, átjárja dermedt
lelkedet, érzed, érted sugárzik.
3.
Fénye arcodon pihen,
lágyan magadba szívod
friss illatát, majd tovább lépsz,
rádöbbensz, teli vagy boldogsággal.
4.
Éjszakába kiáltanád örömödet,
de nem teheted, hisz más nem
értené e csodálatos érzést, így
őrzöd egymagad mint drága kincset.
5.
Homályból egy másik arc
feléd közelít, elmész mellette,
s a hold befejezi kalandos útját,
te is egyedül maradtál komoran.
júl. 28.
Csomor Henriett
37.j
Tóparti éj
1.
Hűvös alkonnyá válik,
tüzes napja csendesül,
szivárványban úszik,
milliónyi felhő tengerkék egén.
2.
Aranyszínű hold,
köszönti csillagjait,
ragyogásuk beborítja tónak
közepét, mely csakúgy fénylik.
3.
Tavirózsák lebegnek,
szitakötők felettük, éjszakának
idején meghitten ballagnak kezük
összeér, a hamvas arcú fiatal párnak.
4.
Pillantást vetnek a lassan
csordogáló tóra, mintha
szólna hozzájuk édes hangon,
oly vidáman csordogál nesztelen.
5.
Ekkor titkon szemük
találkozik, kiválasztanak
egy aprócska, tavirózsát
s szívük legmélyére ültetik.
aug. 25.
Csomor Henriett
38.j
Tovatűnő szerelem
1.
Ahogy ősszel elválik
fának levele, szél sodorja
tovább földnek porán, s elszöktél
kedves tőlem, riadtan, borongós szemmel.
2.
Elszomorodva csak álltam
kék ég alatt, még hallottam,
szavaid duruzsolását fülemben,
csodálatos perceinkre gondolva.
3.
Mért hagytál el? Ily
kegyetlen módon megviselve,
azóta nincs ki nékem színes bokrétával
végig sétáljon udvarom virágos kertjén.
4.
Űrt hagytál szívem közepén,
melyet semmi nem tölt ki, csak
fagyos jégcsapok. Nincs tavaszom
se nyaram, hiányzik virágnak nyiladozása.
5.
Emlékeimből kitörölnélek,
ha hagynád. Valami mégis
visszatart. Gyötrelmes vágy, hogy
eltiporjam szerelmemet irántad.
szept. 19.
Csomor Henriett
39.j
Borongás az őszben.
1.
Vihar tombol lelked
egészében, őszi szél simogatja
halvány arcodat, lépteid után
nesztelenül meghal egy falevél.
2.
Észre sem veszed
csak mész, amerre madár-
fütty hangzik, félelmedbe
bujdokolsz egymagad, erdő közepén.
3.
Nincs, ki bajban kezedet
fogná, szép szavakkal csendesítené
fájdalmadat, szívedben az erőt táplálná,
védelmezne erős karjaival, csókokkal árasztana.
4.
Csak vágyakozol, közben
sanyarú lelkedből kihunynak
érzéseid, keserű könnyeid áztassák
virágok szirmait, eső mossa kínodat.
5.
Neked csak évszakok
átalakulása marad, kezed
melegét nap süti, borongásod
madárka őrzi sötét erdő közepén.
2000. Okt. 17
Csomor Henriett
Miki Bátyám emlékére.
40.j
Angyalok hídján
1.
Őrökre lehunytad jóságos
szemedet, itt hagytad a keserű,
kínzó, fájdalmat szívem tájékán,
emléked összeszorul lelkem mélyén.
2.
Nem tudom elfojtani
bánatomat, csak szüntelen
kiáltanám, s kapaszkodnék erős
gyökeredbe: pillanatra szoríts magadhoz!
3.
Hisz többé sosem látlak.
Kegyetlen sors elválasztott
tőled, kezedet nem nyújtod
felém többet szeretetedet mutatva.
4.
Már angyalok vigyáznak
reád, lábaid nyomát is be-
aranyozzák, szenvedéseidet feledve
nyugszol hideg, sötét, zord földbe.
5.
Velem vagy gondolatomban,
emlékeimben, gyönyörű rózsaként,
ami, hervadni sosem lesz képes, hisz
te ültetted belém minden egyes szirmát.
2000. Nov. 07.
Csomor Henriett
41.j
Szeretet sugallata
1.
Kék hegyek immár
havasan ékeskednek
csillagos téli éjszakában,
mint festői táj gyönyörködtetőn.
2.
Hold álmatlanul világít,
aranyként csillámló hópelyhek
csintalanul földre érnek, átkelnek
befagyott patakon, üdvözlik fenyves erdőit.
3.
Fagyos zúzmara hófehér
szakállat növesztett a fákra,
kicsi falum tornyát is befedte
jégvirágot ültetvén reá.
4.
Kint hideg tombol,
szeretetem bíborvörös
színében lángol, szívem
közepéből ajándékként szórnám.
5.
Szeretetemet zöld,
fenyő ágakra aggatnám,
angyalként repíteném tova, hogy
boldogság hajtson minden tűlevélen.
2000. Dec. 02.
Csomor Henriett
42.j
Óvlak, amíg csak lehet
1.
Kincsem szólj, egy
szót! Csengj fülembe!
Örökké sugározz megnyugvást,
árassz el boldogsággal, kezed melegével.
2.
Ölelésed parányinak
hiszed, átadod vele szereteted
minden cseppjét, szívemnek
örömét édesanyám jelenti.
3.
Szemed halványabban
ragyog, mint máskor.
Félelem gyötör, reszketek érted,
arcomat símogatod gyengéden.
4.
Mintha mondanád:
ne félj itt vagyok melletted,
mohón beléd kapaszkodom,
nem engedlek el soha, mert féltelek.
5.
Emlékszel, hányszor
kerestem csillagot neked?
De egyszer sem találtam,
édesanyám túlragyog minden csillagot.
2001.Január 2.
Csomor Henriett
43.j
Eliramló álmok
1.
Alkonyulatkor vörös
ég alatt nap nyugodni
tér álmosan, gömbölyű
hold felé pislákol.
2.
Csak egy szerény
ház ablakában látni
még gyertyalángot,
mely lassan csonkig ég.
3.
Elszunnyadt álmai
szárnyán repül már
tovább zöld, virágos, réteken,
hol madár énekét oly tisztán hallani.
4.
Kérges fatörzs mellett
egy szikla, körülötte
boldogság szemcséi rejlenek,
markodba vetted volna.
5.
De álmodnak vége-
szakadt, gondolatnyi időt
eltöltesz felette, röpke mosoly
szétszalad arcod szegletében.
február. 6.
Csomor Henriett
44.j
Csillagok homálya
1.
Erdő közepén nyiladozó
kék ibolyák bólintgatnak
roskadozó kunyhó felé,
melyen hogyha, szél süvít
2.
két kicsi gyermek
összekapaszkodik Édes-
anyjuk egy zord éjszakán
örökre lehunyta szerető szemét.
3.
Nincs ki szeresse őket,
hisz egyedül maradtak
bánatuk oly hatalmas volt
mint kerek erdő tisztása.
4.
Nappal édesanyjuk
sírjánál térdepelnek, szólítgatják
de válasz soha nem jön, már keserű
könnyeiket záporként hullatják.
5.
Mikor ezüst fényű
hold koronát rak égnek
tetejére, csillagok homályában
szunnyadni tér két árva gyermek.
2001.márc 6.
Csomor Henriett
45.j
Hajnal csendje
1.
Hegyek ormai közt
hajnaltájt, mikor vad
gerle pár turbékol, lassan
nap felkél kék ég bíboraként.
2.
Erdő közepén, hol
vadak játszadoztak, most
napfény árad sűrű lombok közé,
harmat cseppje aranyként fénylik.
3.
Oly csendes, nesztelen
hangot sem hallani,
csak érezni angyali gyönyört,
szinte újjáéledsz te is vele.
4.
Virágok bódító illata
szellőként tovaszáll,
parányi sóhajuk fűszálak
közt talán el sem ér.
5.
Rég elhagyta
nap hajnalát, de
itt hagyta nyugalmát,
hegynek csodás méltóságát.
2001.Április. 12
Csomor Henriett
46.j
Sóvárgó Anya
1.
Valahol bárányfelhők
mögött záporként hullatja
könnyét szomorú lány ki,
egykor elhagyta édesanyját.
2.
Hátrahagyva szeretet
édes nektárját feledve,
nem látva anyja keserű,
fájdalmas, törékeny arcát.
3.
Ki éveket öregedve
patak partjára ül, hova
te is jártál, felidézve
gyermeki szépségedet.
4.
Neki csak ez
maradt: egy falevél
könnyáztatva, melyet
víz sodor, sebesen.
5.
Vörös alkonnyá
bukott nap árnyékot
vet, anya szíve megdobban,
lányát végre karjába ölelheti.
2001.május.10
Csomor Henriett
47.j
Szivárványon túl
1.
Szelíd gesztenyefa
sűrű lombja közt
fecskepár fiókára vár,
miközben eső esik csendesen.
2.
Kék égre lassan,
szivárvány telepszik,
kitárja égető, piros
kapuját boldogság - örömét.
3.
Reád veti fényét,
arcodat kedvesed felé
fordítod, szemében ott
van valami furcsa csillogás.
4.
Mely, csak akkor
tündököl mint piros
rózsa szirma, ha téged
lát ragyogni örökké.
5.
Szivárvány színe
halványul. Kicsi fecske-
pár fiókáját dédelgeti,
egymást el sosem engedi.
2001.június 8.
Csomor Henriett
48.j
Juhar titka
1.
Hatalmas sziklák
között csobogó patak
partján kérges juhar törzse
alatt oly sok bút, örömöt őriz.
2.
Forró nyárnak hajnalán
fekete, csillag szemű lovad
hátán vágtatsz, megpihensz
árnyékos lombja alján.
3.
Lovad friss patak
vizéből csillapítja
szomját, virág szirma
útját követed szemeddel.
4.
Elmélázol egy szép
gondolaton, ettől szíved
nehéz lesz, nem tudsz
parancsolni hulló könnyeidnek.
5.
Vigasztalnád magad,
de nincs senkid ki feléd
nyújtaná kezét, s ölelnéd
szorosan, suttogna gyengéden.
2001.július.11.
Csomor Henriett
49.j
Bodrog partján
1.
Muzsikáló csend honol,
végtelen nyugalom árassza,
lelkem csodás boldogságban
úszik, ahogy lemenő nap tükröződik.
2.
Fénye sugárként fodrozó
Bodrog vízén palástként
szerte ágazik, két fiatal tán
e pillanatban egymásra talál.
3.
Három fa lombja
alatt kis sziget, hol
csónakjuk partot ér, metál-
kék szitakötő feléjük száll.
4.
Gólya kelepelése távolból
hallatszik, hegyek zöld orma
közt kicsi, fehér templomtorony
magaslik, szívük egyszerre dobban.
5.
Piros rózsa ragyog
arcukon, szemükben ott
csillog a vágy, mit csak
ők érezhetnek egymás iránt.
2001. augusztus. 6.
Csomor Henriett
50.j
Halk sóhaj
1.
Messze, hol tenger
zúgását hallani, egyedül
vagy hófehér sirályokkal, puha
homokban könnyeitek hullnak.
2.
Sajgó szívednek
parancsolni nem lehet, ha
lelked romokban fekszik,
egyre csak zakatol fájdalommal.
3.
Gondolatban veled
van, kézen fogva sétáltok
míg part véget ér, picinyke
csillámló követ hajítasz hullámok közé.
4.
Ég kékjébe kiáltasz
keserűn: szeretlek! Egy
percre megáll az idő körötted
Édesanyám, reszketek érted.
5.
Csillagfényű éjszakákban,
holdfénynél rád mosolyog,
árva kis csillag feléd ontja
szeretetét, érzem, mintha te lennél.
2001. szeptember 5.
Csomor Henriett
51.j
Morajló vízesés
1.
Ősz kopogtat, fák
lombjai sárga ruhát
öltenek, nyár emlékei
még benned élnek.
2.
Csobogó vízesés felé
ballagsz, nehéz lépteiddel
egy sziklakőre ülsz, búsan
magad elé nézel lehajtott fejjel.
3.
Úgy fáj, de elmúlt,
egyedül vagy ismét,
akár egy vándor, kinek
tarisznyáján kívül nincs semmije.
4.
Margaréta kérlek:
segíts újra szépet
látni, eső helyett napfényt,
felhők nélküli, kék eget!
5.
Apró kavicsot forgatod,
benne lelsz ezernyi múló
szomorúságot, belévésni
felesleges, hisz egyszer elmúlik.
2001. október 3.
Csomor Henriett
52.j
Angyalok éjszakája
1.
Karácsony falujában,
sötét, mély erdejében
áll egy öreg fenyő,
december havában tündököl.
2.
Szürke égboltból
lassanként hópihe
szállingózik, zöld ágain
zord éjszakában fehéren csillog.
3.
Korai fagyos reggelen,
mikor zúzmaráit zörgeti
maga körül, nem lát egyetlen
fenyőt sem, egyedül maradt.
4.
Pedig álmodott róla,
hogy egyszer majd
kacagó gyermekek veszik
körül, angyalok örvendnek fellette.
5.
Szabad ég alatt
maradt, de valami történt,
angyalok szálltak föléje,
énekük zeng végtelen csendjébe.
2001.november. 5
Csomor Henriett
53.j
Fenyvesek közelében
1.
Hatalmas hegy ormán,
hol már hó mutatta
meg magát, csengő szánt
húz két éjfekete ló.
2.
Elsuhannak hófehérbe
öltözött fenyvesek mellett,
közben lágy szellő fuvallatát
hallani befagyott patak mentén.
3.
Lovaid megtorpannak
egy pillanatra, kinyitod
lelked kis kapuját, hirtelen rá-
eszmélsz szeretet apró szemcséire.
4.
Csodás érzés vett
hatalmába, hisz nem
veheti senki el, tőled mert
belőled fakadt, akár egy virág.
5.
Est köszönt rád,
csillogó hó ezüstként
fénylik, falu templomának
harangja csendül.
2001. december 5.
Csomor Henriett
54.j
Nem feledett emlék
1.
Rég volt csodákat
elfelejtetted már, pedig
hogy tudtál örülni szép
karácsonynak, angyalok jöttének.
2.
Emlékszem: ablakokon
jégvirág ült, gyermekként
szánkózni mentél, dombokon
csúszkáltál volna napestig.
3.
Hazaértél, kályhában tűz
ropogott, asztalon advent
negyedik gyertyája égett, csillogó
szemeid annyi kedvességet adtak.
4.
Szentestén meghatottan
fenyő körül álltál, nagyapád
csöppnyi kezedet bátorítóan
megfogta, énekelni kezdtünk.
5.
Szilveszternek éjszakáján
még fény áradt, nem láthatod,
mélyen alszol, simogatom hajadat,
boldog vagyok, mert vagy nekem.
január 4.
Csomor Henriett
55.j
Új élet reménye
1.
Vétlen szarvas
fogságba kerülve
szabadságáért üvölt,
de nem hallja senki.
2.
Mikor végre álomba
szenderül, fehér galamb
fölé száll, egy fűszálat
ejt ki csőréből.
3.
Valahol csillagos ég
alatt, élénk sírástól erdő
harsog, újszülött, kis esetlen
őzgidáját nyaldossa anyja.
4.
Kis idő múltán
suta gidája mohón, édes
tejét szopogatja, felkelő nap
melegével apró foltjait sütteti.
5.
Szellőtől tudja már,
hogy gidája született,
erejét összeszedi, fogságából
szabadul, családjához vágtázik.
2002. Február. 4.
Csomor Henriett
56.j
Csalfa tavasz
1.
Ismét elmúlt egy
fagyos, hideg tél,
erdő szélén már
kicsi hóvirág dugja fejét.
2.
Elhagyottnak hitt
üres szívvel ballagsz,
körötted kezd újra
bizseregni az élet.
3.
Csak te egyedül
nem érzed tavasz
langy melegét, elmész
rügyet bontó fa mellet.
4.
Szinte fáj, mikor
látsz egy boldog
ifjú párt sétálni
tipegő gyermekükkel.
5.
Hinni szeretnéd,
hogy egyszer felhőtlen
boldogságban érted dobog egy
ifjú szív, ki rózsát nyújt feléd.
2002. március 2.
Csomor Henriett
57.j
Élned kell!
1.
Boldogtalan éjszakán
párnámat telesírva nem
tudtam mást csinálni, csak istent
kérni, hogy ne vegyen el tőlem.
2.
Percekig azt hittem
többé már nem ölelhetlek
két karommal át, szép szavaid
duruzsolását sem hallhatnám többé.
3.
Ordítottam fájdalmamban,
szívemre ólom kő nehezedett,
ily könnyen ne add fel az életed!
Hisz még oly sok minden vár reád.
4.
S én is itt vagyok
neked, felnőtt gyermeked,
de még nem engedhetlek el
szükségem van oltalmazó kezedre.
5.
Mintha kérésemet hallottad
volna, feleszméltél, újra enyém
vagy. Ha alvásra hajtom fejemet
őrző csillagot küldök fejed fölé.
2002. április. 2.
Csomor Henriett
58.j
Merengő juhász
1.
Száraz meleg volt
aznap, margarétás réten
tehenek legelésztek, odafent
fekete felhők tornyosultak.
2.
Árnyékban heverészett
göndör szőrű puli, nagy
piros nyelvét kidugta, míg
gazdája nem füttyent neki.
3.
Fiatal juhászlegény
terebélyes fűzfa tövében
álmodott jövendőbeli mátkájáról,
pedig még bajsza sem pelyhedzett.
4.
Nagy csendet vadlibák
ricsaja zavarta meg, aztán
később valami halk nesz
hallatára Bársony csaholt.
5.
Csitt Bársony! Simogatja
meg, tán egyszer mátkám
lesz súgja fülébe, kisleány
fehér zsebkendőjével felé int.
2002. május 2.
Csomor Henriett
59.j
Szeretetről süvit a szél
1.
Belépsz csapzottan,
elfáradt, sápadt arccal,
szeretettől megfosztott szíved-
lelked minden erejét összeszedve.
2.
Egy másvilágba,
hol magas hegyek
kéklő égig magaslanak,
völgyek alatt csobogó patak fut.
3.
Csend honol ott,
szél süvítését tisztán
hallani, egyre csak mormolja
szeress, mert e nélkül elveszett vagy!
4.
Törött szárnyú madárka
fű között jajveszékelve
vergődik, lehajolsz, tenyered
közé veszed, gyógyítón simogatod.
5.
Hitted volna? Felgyógyult
madárkád egész utadon végig-
kísér, s látott újra mosolyogni,
sápadt arcod helyén rózsabimbók ülnek.
2002. Június. 2.
Csomor Henriett
60.j
Emlékképek
1.
Tán emlékszel még:
kicsi voltál, s nem értetted,
de nagyon fájt idegenek közt
lenni, úgy érezted édesanyád is elhagyott.
2.
Pedig ha tudtad volna,
hogy szíve keserű volt,
befelé hulltak könnyei, mikor
otthagyott, hisz annyira kicsi voltál.
3.
Lassan járni kezdtél
akár egy csecsemő, ki első
lépéseit nehezen, de kacagva
teszi meg. Te végre, magad jársz.
4.
Igazán örültél, mikor
édesanyád elé egyedül mentél,
szemei könnybe lábadtak, köszönte
nevelőidnek áldozatos gondoskodását.
5.
Felnőttként visszatértél
régi falak közé, ismerős arcok
kérdőn feléd fordultak, te csak
meséltél, s csendben könnyet ejtettek.
2002. július.1.
Csomor Henriett
61.j
Naplemente
1.
Hullámzó Balaton
kéklő vízén naplemente
arany sugara tükröződik,
miközben hófehér hattyúk úszkálnak.
2.
Part mentén ül
két jó barát, kik rég
nem látták egymást.
Észre egyik sem veszi.
3.
Hisz idő kereke
megállás nélkül csak
forog, de valahol szíved
mélyén szeretetét elraktad.
4.
Belátod legalább
annyira fontos, mint
édesanyád ölelő két
karja, mit nyakad köré fon.
5.
Őszinte melegség
érződik szavaikból, pedig
életük kemény játékát vívják,
de a gyönyör mellett elmenni kár.
2002. augusztus 1.
Csomor Henriett
62.j
Méla harmonikás
1.
Koromfekete
éjszakának idején,
mikor esthajnal
csillag fénye ragyog.
2.
Ezüstös hold
álmosan didereg,
ahogy hideg szellő
végigsöpör vézna fákon.
3.
Amott egy ifjú,
ki kabátját össze-
gombolva kis fapadon
ülve, zsebében keresgél.
4.
Egyetlen hű társát,
ki soha el nem hagyta,
szájharmonikáját elő-
vette, út porát, letörölve róla.
5.
Mélabús dalát
játszani kezdte, régi
szép emlékek újra elő-
törnek, szíve tűzként lángol.
2002. szeptember 15.
Csomor Henriett
63.j
Magány
1.
Ködös, hideg reggelre
virradtál, álmosan
kinézel ablakodon,
szíved romokban hever.
2.
Keservesen sírni tudnál,
mert annyira szorít a
fájdalom. Sírj csak! Hisz
egyedül vagy magányodban.
3.
Tegnapot keresed szüntelen,
a madarakat is másképp hallottad
csicseregni, ő is itt volt neked,
hitted, veled marad örökre.
4.
Villámcsapásként értek
szavai, ki mindvégig
szeretetére szomjas voltál, most
elhagyott, akár egy száraz virágot.
5.
Elbujdokolnál egy kis
időre, de nem csaphatod be
önmagadat, hisz minden úgy marad
ahogy volt, csak szörnyű magányban.
2002. Október. 1.
Csomor Henriett
64.j
Harangszó
1.
Még fülembe cseng
nagy harang delet
ütő kongása, utolsó
verőfényes napon.
2.
Oly nagyot kongott,
hogy egész határ
beleremegett, elfáradt férj
fiú ki, idáig szénát forgatott
3.
vállára vette villáját,
egy nótát fütyörészve
ballagott hazafelé, otthon
édes nyugalom fogadta.
4.
Csöppnyi kislánya
bölcsője még ring,
de már álomra zárta
két bogár fekete szemét.
5.
Apja óvatosan föléje
Hajol, csókot lehel
rózsás arcocskájára,
karjaiba szeretett feleségét öleli.
2002. november 4.
Csomor Henriett
65.j
Vártam rád!
1.
Mikor még nem
voltál egyre csak
vágyódtam utánad, üresnek
éreztem magam nélküled.
2.
Vártam rád kilenc
hónapon át. Becéztelek,
mintha ismertelek volna
márpedig azt sem tudtam
3.
fiú leszel, vagy
lány. Miden perc, s
pillanat boldogsággal
telt, hiszen nem sokára
4.
itt leszel, akár
egy kis angyal, karomba
tartalak, édes pöttömöm,
reménysugaram, vagy nékem.
5.
Úgy gondoltad végre
megmutatod magad,
zokogó kislány bújt elő,
örömkönnyeim potyogtak.
2002. december 2.
Csomor Henriett
66.j
Karácsony éjjelén
1.
Hófehér, fagyos
tél csillogón köszönt,
éjszakába nyúló arany-
szárnyú angyalok éneke zeng.
2.
Homály fedte ég
mintha ünneplőt vett
volna magára nagy
kövér hold huncutul ragyog.
3.
Vajon ott lent
tudják, hogy ünnepet
várunk itt fent, mi angyalok?
Szálljunk le közéjük fénylőn!
4.
Vigyünk nekik édes
nektár szeretetét, bú
helyett csaljunk mosolyt
arcukra, szemükben fény csillogjon!
5.
Szent karácsony éjjelén
végtelen szeretet áradjon
minden dobogó szívből,
s tartsuk meg örökre!
2003. január 2.
Csomor Henriett
67.j
Félelmek
1.
Szélsebesen
söpörnek fellettem
az évek. Körülnézek,
nem látom, szépnek életem.
2.
Miért érzem sorsomat
ily kegyetlennek? Még
te kérded? Ártatlan higgadtsággal,
te, aki tudod, céljaimat s vágyaimat.
3.
Ha néha felém
fordítanád ősz tekintetedet,
néhány percet áldoznál
rám drága idődből.
4.
Elmondanám neked
miért van félelem szívem
legmélyén. Sápadt arcomat
mért mossa, állandóan könny.
5.
Ne gondold, hogy
ok nélkül nőttek
bennem fájdalmamnak
gyökerei, hisz tévedsz!
2003. Február 3.
Csomor Henriett
68.j
Bánatkönny
1.
Vajon honnan ered
bánatnak könnye?
Szívemben miért ég
elviselhetetlen fájdalom?
2.
Rég láttam kedves
arcodat hangod melegét
többé nem hallhatom, de
valamit mégis itt hagytál nekem.
3.
Ezt soha el nem
engedem, drága kincsként
őrzöm legbelül emlékedet,
néha oly nehéz megértenem.
4.
Csak így tudhatlak
közelemben: ilyenkor
könny pereg le arcomról,
minden cseppjét emlékedért hullatom.
5.
Oly jó teljes szívből
zokogni, csak keservesen
Sírni, de fájdalmas órákban
ott van veled, ki máskülönben már nem lehet.
2003. március 1.
Csomor Henriett
69.j
Csalódás
1.
Hiába biztattam
szerelemmel zsenge
szívemet, ismét csalódástól
könnyezem, mert elveszítettelek.
2.
Gyönyörű tavaszt
nem élvezhetem
veled, ég kékjét sem
mutathatom, hisz nincs kinek.
3.
Erdőt is búsan,
reménytelenül járom,
határtalan csalódottságomban
már csak madarak énekét hallgatom.
4.
Megint vesztettem,
nem vágyhatok igazán
szerelemre, hisz mindig
elsuhan mellettem.
5.
Itt maradtam
hát, egymagam,
utamon nem, kísér
senki, csak az évszakok.
2003. április 1.
Csomor Henriett
70 j
Összefonódó szeretet
1.
Tél multával
tavasz köszönt,
halottnak hitt természet
újra éledni kezd.
2.
Ilyenkor, május
elején virágba borulnak
a fák, s az én szívem is
szeretet örömével van teli.
3.
Mert téged ünnepellek,
ki nekem életet adtál, tudom,
néha bánatot okozok néked
s napokon át bánkódsz emiatt.
4.
De tudnod kell
édesanyám, hogy
számomra legfontosabb te
vagy nékem, ahogy égnek a föld.
5.
Világra jöttemkor:
téged láttalak meg
először, te nyújtottad
felém örökké segítőkezedet.
2003. május 3.
Csomor Henriett
71.j
Gyűlölet ura
1.
Kérlek, próbálj
megérteni! Ne taszíts
el önmagadtól, hallgasd
meg szívem dobbanását!
2.
Sebzetten menekülne,
csak nem talál kivezető
utat, ezért bujdokol, s
féltőn őrzi egyetlen kincsét.
3.
Nem tudják tőlem
elvenni, zsarnokként
csak cseppekként adok
belőle, mint méhecske nektárt.
4.
Gyönyörűen él bennem,
a szeretet virága, gyökereit
mélyre beágyaztam, nehogy
valaki erőnek erejével kitépje.
5.
Egy aprócska virág,
évekkel ezelőtt meghalt
bennem, gyökereit is eltiporta
gyűlöletnek kemény ura.
20003. Június. 1.
Csomor Henriett
72.j
Gyötrelmes órák
1
Még egyszer had
tekintsek szép szemeidbe.
Ne sírj! Hisz rajtunk kívül
nem tudja senki sem.
2.
Mennyire gyönyörű
volt az életem veled.
Reszkető kezemet feléd
nyújtom, érezni akarlak!
3.
Gyere egy kicsit
közelebb: látod? Tán
utoljára fogom kezedet, de
örülök, mert megnyugtatsz.
4.
Borzalmas fájdalmamat
csak te enyhíted, hogy
itt vagy mellettem. Tudod
mennyire sajog szívem?
5.
Itt kell hagyjalak, érzem.
Utolsó szava volt szeretlek:
könnyeivel már nem törődve
éjszakába kiáltva: mért vetted el tőlem, istenem?
2003. július 1.
Csomor Henriett
73.j
Rózsák palotája
1.
Egykor rózsák
palotája volt. Belül
fényes boldogság lakott,
égszínkék tóban két hattyú úszott.
2.
Ifjú herceg hajnali
harmat alatt kertje
legszebb rózsáját vitte
imádott hercegnőjének.
3.
Szép álmából felébredve
hercegnek egyetlen gyémántja
örömteli boldogsággal karjai
közé fonta szeretett herceg urát.
4.
Naphosszat itták egymás
szavait, egy perc is végtelennek
tűnt, ha nem voltak együtt. Még
nem az idő felettük is eljárt.
5.
Roskadozó palotát indák
futották körbe, égszínkék tó is
kiszáradt, hattyúk sem úsznak már.
Csak egy száraz tövis árulkodik a rózsák palotájáról.
2003. augusztus 3.
Csomor Henriett
74.j
Baráti kötelék
1.
Mért kell, hogy
bánattól megszakadjon
gyenge szíved? Kemény
súlyként nehezedik reá fájdalom.
2.
Mintha be lennél
zárva sötét roskadozó
kunyhóba. Kulcsát pedig
elhajították kopár erdő mélyére.
3.
Nem is igyekszel onnan
kiszabadulni. Csak mélyebbre
ásod magad. Már nagyon fázol,
szinte reszketsz, és akkor eszedbe jut
4.
néhány igaz barátod,
életed egy-egy szakaszából,
kik feledtetni tudják fájdalomtól
gyötrődő, sebzett gondolataidat.
5.
Könnyeidet törlik, próbálnak
mosolyt fakasztni beesett
arcodra, nehezedre esik, de barátod
kedvéért, kit igazán szeretsz, mosolyogsz.
2003. szeptember 1.
Csomor Henriett
75.j
Ne hagyj el!
1.
Látod, az élet
kiszámíthatatlan. Tegnap
még mellettem voltál, féltőn
óvtalak, s kérdőn néztem rád.
2.
Baj van, olyan
furcsán csillognak
mindig fénylő szemeid.
Nincs semmi, s átöleltél.
3.
Többé nem láttalak,
hisz szirénázó mentő
választott el bennünket.
Hirtelen összeomoltam.
4.
Most kőkemény
lett az életem édes-
anyám, nélküled, könyörgöm
még nem mehetsz el, szükségem van rád!
5.
Ha kell az ég kékjébe
kiáltom, hogy maradj
velem kérlek! S talán egyszer még
a napot is gyönyörűnek látom veled.
2003. október 8.
Csomor Henriett
76.j
Kőszívű
1.
Szemére álom
nehezedett. Átutazott
már a rettegett világból
hol félelmek közt lebeg,
2.
s mindig csak
menekülne a gonosz,
üvöltő haramia elől,
szegény nem merné kérdezni:
3.
Miért bántja őt
kemény szavakkal?
Hisz régóta már csak
kerüli, közben lelke reszket.
4.
Gyűlölet vette át
hatalmát, rajta pedig
a gyermek apja, kinek
nincs tőle nyugvása.
5.
Mikor álomnak átadta
magát, s belépett álomország
kapuján. Levetette fájdalom-
köpenyét, s cserébe a boldogságot kapta.
2003. November 8.
Csomor Henriett
77.j
Egyetlen egyszer még látni szeretnélek!
1.
Igazából még
gyermek voltam.
Picinyke kislány, önzetlenül
ölelgettél, s puszilgattál.
2.
Annyira szerettél
mint a gyermekedet,
sőt talán jobban. Pedig
csak az unokád voltam.
3.
Drága nagypapám voltál,
akihez erősen ragaszkodtam.
Sajnos az élet nem úgy hozta,
hogy minden percben együtt legyünk.
4.
Néha nem bírtam ki, hogy
ne ölelj át. Távolból is sokszor
gondoltam rád. Szerettem görcsös,
csontos kis kezedet, mely melegen ölelt.
5.
Szinte egyek voltunk a betegségben,
de nem szóltál róla. Nyakadba borultam,
te pedig számtalanszor mondtad boldogan:
szeretlek édes pici drágaságom, soha nem engednélek el.
6.
Már felnőtt vagyok, s te
nagyon régen elmentél tőlem.
Számtalanszor eszembe jutsz, néha
könnyezem érted. Mert annyira hiányzol!
Szeretnélek egyetlen egyszer még magamhoz ölelni dráganagyapám!
december 2.
Csomor Henriett
78.j
Rettegés küszöbén
1.
Csak egyetlenegyszer
még újra szeretném, ha
melegség fonná körül
szívemet, s nem a rettegés.
2.
Hófehér karácsonykor
kályhában tűz pattogását
hallgatni. Lelkemet ne dermesztő,
hideg tüskék böködjék véresre.
3.
Veszejtő félelemtől való
sírás uralkodik rajtam, nyugtalan
vagyok! Az év legszebb ünnepén
amire azt mondják, hogy a szeretetté.
4.
Óh istenem, mikor lesz
már vége a rettegésnek?
Meddig kell még óvnom tőle az
édesanyámat? Ki nélkül már rég nem lennék.
5.
Nem bírom soká
a szenvedést. Olyan érzés
ez, mint mikor a virág nem kap
vizet, s elszárad, én pedig lassan belehalok.
2004. január 10.
Csomor Henriett
79.j
Édesanyám egyetlen reményem
1.
Úgy érzem sárban
taposok. Gyönyörű
napsütés rám cáfol, gúnyosan
tekintetembe mosolyog.
2.
Én csak bolyongok
szüntelen, egyetlen támaszom
az édesanyám, ki szerencsére
velem van, s ismeri félelmeimet.
3.
Olyan jó mellé bújni,
ilyenkor félelmeim
eltűnnek. Érzem, szeretette
átjárja megkeményedett szívemet.
4.
Pedig neki is sokszor
könnybe lábadnak szemei.
Teljes szívemből sajnálom drága
édesanyámat, ki nem érdemli meg a szenvedést.
5.
Bennem meg csak gyűlnek
az indulatok. Perceken belül átváltozok
üvöltő fenevaddá, mert édesanyámért
a tűzbe mennék, csak velem maradjon örökre!
2004. február 4.
Csomor Henriett
80.j
Vallomások.
1.
Mikor megismertelek,
titkon arra vágytam,
hogy barátian barátom
legyél! Az élet megadta
2.
nekem a legszebb
ajándékot, a barátságodat.
Mely évről évre, egyre
fontosabbá vált nekem.
3.
Az sem számít neked,
hogy más vagyok, mint
a többi, mert elvette tőlem
a természet, ami másnak oly egyszerű.
4.
Hiába könnyezni rajta,
sohasem fogok szaladni.
Pedig kergetném magas hegy-
csúcsokon az égszínkék felhőket.
5.
Mit sem érne az
életem, ha szaladni
tudnék, s nem ismerhetnélek
téged mert sivárok lennének napjaim!
2004. március 9.
Csomor Henriett
81.j
Fáradt lelked
1.
Lelked fájdalomtól
parázslik, érzed, teljesen
kiég. Olyan mint egy
kiszáradt tó, üres s érzéketlen.
2.
Tavasz langy melege
sem érinti meg vénülőnek
hitt lelkedet. Pedig még
fiatal vagy, s a szerelem is elkerült!
3.
Úgy érzed elfáradtál,
csontsovánnyá fogytál
pár hónap alatt. Szemeid sem
csillognak már, csak bánatról árulkodnak.
4.
Ezernyi gondolat fájdítja
szívedet, nem tudsz szabadulni
tőlük, mert rabjuk lettél! Akár a
kalitkába zárt madár, te is erőtlen vagy!
2004. április 6.
Csomor Henriett
82.j
Rózsa párja
1.
Ablakod előtt
rózsafa hajladozik,
lágy szellőfuvallatban
búskomor életét siratja.
2.
Nem látja senki
sírni, mert azt hiszik eső
áztatta levelét, máskor meg
boldogságtól ragyog napnak melegétől.
3.
Pedig kicsi szívét
állandó fájó érzés
nyomja. Egy szép napon
mikor épp delet harangoztak,
4.
két rózsatövis született,
s így cseperedtek. Szépségükben
gyönyörködöt mindenki. Szerelem
lángja égett kettejük közt, amit csak fehér galamb tudott.
5.
Élvezték a harmatcseppeket,
mely minden hajnalon rájuk esett.
Ilyenkor leveleik összeértek egymással. Egyszer csak
keserű könnyek borították el, mert párját tövistől kitépték.
2004. május 10.
Csomor Henriett
83.j
Boldogtalan élet
1.
Magányosan üldögélsz
tóparti kis házad előtt. Fájdító
szorongás uralkodik rajtad, még
magányodnál is nehezebb elviselned.
2.
Évek óta felgyülemlett
fájdalmak percek alatt
rád törtek. Könnyeidet nem
törli hű társad, mert hiába akartad.
3.
Elkerültek az ifjak, csak
röpke álmodban, szerettek.
Te pedig feladtad a reményt,
hogy társad legyen hosszú és kemény életedben.
4.
Szíved keservesen kalapált,
mégis arcodra mosoly ült
ha egy tipegő kacagó gyermeket
láttál, mennyire szeretted volna magadhoz ölelni.
5.
Látod? Most nem egyedül ülnél,
ha nem adod fel oly könnyen. Szorosan
magához ölelne s lágy szavaival vigasztalna, mert
még mindig nagyon szeret, hiába repült el az idő felettetek.
2004. július. 5.
Csomor Henriett
84.j
Eljöttél hozzám
1.
Csillagos ég alatt
álomra csuktam bánattól
könnyező szemeimet. Mintha valaki azt
súgná, aludj csak szomorú kisbogár.
2.
Szólalt meg egy
kedves hang. Ne hidd,
hogy alszol már, hisz
én vagyok az, a nagyapád.
3.
Akit mindig arra kérsz,
mielőtt aludni térnél, hogy
látni szeretnéd. Tudod, ilyenkor
boldog a szívem, mert hallak drágaságom.
4.
Tényleg te vagy az,
édes drága papám? Én vagyok az
drágám, látom könnyes arcodat. Csak
a boldogság könnyei drága papa, mert eljöttél hozzám.
5.
Ne Hidd, hogy elhagytalak
drágám, mert mindig veled vagyok.
Onnan fentről is látlak, ha szomorú
vagy, akkor sír az én lelkem is drágám.
6.
Kérlek, papa ne engedj el soha! Nem tudlak elengedni,
a perceket évekre hosszabbítanám, hogy örökre velem maradj!
Drágaságom ne sírj! Mosolyogj még egyszer rám, ahogy gyermekként tetted,
drágám, hogy mosolyod emlékével térhessek vissza az angyalok országba.
2004. augusztus 11.
Csomor Henriett
85.j
Sárguló levél
1.
Őszi szél söpör
át a fákon. Kék víz tükrén
aranyló nap sem csillog, csak
néha mutatja sápatag arcát.
2.
Szerény tóparti házadba
menekültél. Itt megtalálod újra
önmagad, s eltűnik az a mérhetetlen
feszültség, melytől nem tudtál szabadulni.
3.
Gyakran elviselhetetlen,
égő fájdalom gyötri lelked
egészét. Mert életed nem olyan
mint szeretnéd, egy sárguló levélé többet ér.
4.
Mégis oly gyorsan meghalt a
levél. Te pedig keserűn kérded
önmagad, meddig kell még élned?
Mert úgy érzed, értelmetlen az életed.
2004. szeptember 21.
Csomor Henriett
86.j
Köddé vált
1.
A hajnal elvette
tőlem az álom gyönyörű
világát. Szinte habzsoltam
csodás életem minden percét.
2.
Velem voltak azok is,
akiket igazán szeretek.
Tisztás közepén, hol margaréták
öleltek át minden kis fűszálat.
3.
Ott vártak rám,
s karjukba zártak, meleg
szavaik, néha sírástól elcsuklott.
Szerettem volna ha megáll az idő.
4.
Újra nagyapám ölében
ültem, pedig már felettem is elszállt
harminc év. Tudta, nyughatatlan
lelkem érzéseit, megérti, s vigasztalt halk szavaival.
5.
Erősen magamhoz öleltem,
s imádtam mintha tudtam volna,
hogy az álom véget ér. Sűrű köddé vált
a tisztás, s nem láthattam többé őket.
2004. október 19.
Csomor Henriett
87.j
Mesél a tölgy
1.
Zord téli éjszakán
süvítő szél haragját
üvölti. Szegény fák,
megállás nélkül hajladoznak.
2.
Fáradt vagyok,
panaszolja a kérges
öreg tölgy. Ki számtalan,
csikorgó telet átélt már.
3.
S ezernyi történetét
nemcsak a körötte
lévő fák ismerték,
hanem a madarak is.
4.
Akik csak egy
hófehér mesét hallgattak.
Mert soha nem látták,
a hófehér takaró csillogását.
5.
Hajnal felé a süvítő szél
nyugodni kezdett. Az öreg
tölgy is végre pihenhetett, egy
keveset. S széttekintett a hófehérségbe.
2004. november 25.
Csomor Henriett
88.j
Csendes éj árvája
1.
Csendes éj leple
alatt árva lányka,
ruhája tiszta rongy,
pici karjában mackóját öleli.
2.
Egyetlen kincse volt,
mit egykor szegény beteg
édesanyjától kapott. Azóta
már eltelt négy hosszú év.
3.
S a kislánynak senkije
sincs. Még emléke sem
lehet karácsony estéről,
hisz oly picinyke volt.
4.
Kihalt az utca, egyedül
csak ő bolyong. Az
ablakokon átáradó fényességre
tágra nyitja álmos kis szemét.
5.
Nézd csak! suttogja mackója
fülébe: A zöld fenyő fényben
úszik, bent a jó melegben. Csodás
lehet neki, sóhajtotta keserűn. Aki nem tartozott senkihez.
2004. december 28.
Csomor Henriett
89.j
Maró magány
1.
Kemény nap után,
mikor hazatérsz, nem
vár rád senki. Szinte
felemészt a magány maró érzése.
2.
Mintha vad veszélyes
vizekre eveznél. Egyre csak
beljebb érsz, felborultál s nem
tudsz úszni, levegőért kapkodsz.
3.
Küzdelmedet feladod,
megfulladtál. Effélét érzel nap
mint nap, mert hiányzik ismeretlen
szerető társad, aki kísérne utadon.
4.
S az édes kicsi gyermek,
akit ha karodba zárnál, kacagna.
Éjjel a pici sírására ébrednél, s nem
pedig egy szép álom után peregnének könnyeid.
5.
Vajon mért kell csak a
gondolatoknak s az álmoknak
élni? Hisz nem tettél semmi rosszat
amiért ily kegyetlen legyen hozzád az élet.
2005. január 26.
Csomor Henriett
90.j
Szörnyen hiányzol
1.
Az első tizenegy boldog,
gyönyörű év, sajnos már csak
emlék. Amit nekem adtál mert a
szörnyű halál elvett tőlem, édes papám.
2.
Pedig tudnod kellene,
mérhetetlen fájdalmat érzek
mióta elmentél. Nem tudom
elrejteni könnyeimet, ha rád gondolok.
3.
Fényképed ad némi
megnyugvást, mely előttem
van, ahogy a gangon ülsz. Megtört kicsi arcod
mindent elárul nekem, ahogy szeretettel felém nézel.
4.
Életre szóló üzenetet kaptam
akkor tőled, hogy szeretsz. Köszönöm
ezt neked, tudod, nagyon nehéz
elviselnem, hogy nem vagy már nekem!
5.
Látod? Pedig már vénülök s nem
szabadna, hogy eluralkodjon rajtam
fájdalommal teli hiányod. Sajnos nem vagy
mellettem, pedig szeretném hallani csendes halk szavaidat.
2005. március 1.
Csomor Henriett
91.j
Mentsvár vagy
1.
Üresen vánszorog
nap - nap után. Rám
tör a félelem, mert úgy
érzem, nincs kivezető út.
2.
Sötét s érzéketlen
barlang kapuján. Melyet
az éneklő madár is elkerül.
Zsenge virágnak nyoma sincs.
3.
Tükörtiszta ég
felé fordulok. S
egy gyenge pillanat után
fáradt lelkem újra élni kezd.
4.
Gondolataim feléd
kanyarodnak. Kérlek ne
kérdezd, hogy miért? Az imént
éltem át megint egy őszinte mondatodat.
5.
Látod? Most megint érzem,
hogy nem roncs vagyok. Ezt egyedül
tőled kapom. Fülemben csilingelnek önzetlen,
kedves, segítő szavaid, s nekem legszebb a világon!
2005. április 17.
Csomor Henriett
92j
Hitted régen.
1.
Ott legbelül,
szíved mélyén
nem érzel mást, csak
a fájdalom hívó szavát.
2.
Keményen duruzsolja
keservét, nem hagy
nyugodni. Szétmar a gondolat,
mely egykor még szép is lehetett volna.
3.
A történet elkezdődött,
napvilágot látott egy kisgyerek.
Ki nem kérte az életet. Csak
itt maradt a föld kerekén.
4.
Igazi gyerek volt,
játszott és mélyen szeretett.
A hegyek sem voltak számára
elérhetetlenek, bár szaladni nem tudott.
5.
Egyik év követte a másikat.
A gondolat, amit annyira szeretett volna,
mára már csak maró fájdalom. Boldognak lenni
Mit jelent? Kérdezi magától mert nincs mástól.
2005. május 28.
Csomor Henriett
93.j
Nagyon fáj
1.
Tudod, nem bírom már
rejteni fájdalmamat irántad.
Amely villámcsapásként
súlyt le rám, ha bántanak.
2.
Makrancos leszek akár
a vadló, akit nem lehet
megállítani. Mert szívemet-
lelkemet szétégeti a bánat.
3.
S nem tehetek érted
semmit. Csak sírok, mint
egy kisgyerek tehetetlenségemben.
Szeretnék Vezúv lenni, kitörni égetőn.
4.
Néha féltőn nézek rád,
s belülről könnyezem:
Te, aki önzetlen vagy,
szeretetedet ajándékként adod.
5.
Cserébe csak bántást
kapsz, amit nem érdemelsz!
Biztos érzékeled, de soha sem
szólsz róla, némán bánatkő nő benned.
6.
Kőkemény szikla
vagyok, mert segíteni akarok!
Csak még engedd meg, hogy fehér fodros
felhőkbe kiáltsam, hogy nagyon fáj!
2005. június 1.
Csomor Henriett
94.j
Vágyni a szeretett után
1.
Keservesen kalapál
magányos szívem.
Bánat teszi, hisz nincs
kivel megosszam szeretetem cseppjeit.
2.
Tüzesen szeretném,
el sosem engedném.
Lágyan ölelném hangtalanul,
karjai közt lennék biztonságban.
3.
Érezném tiszta szeretetét,
gyengédségét. Ahogy a
perc minden másodpercében
felém fordul, csillogó szemeiben,
4.
égő szeretetet
látok, amely csak az
enyém. S nem tudná senki
sem, mennyire boldog lennék veled!
5.
Józanságom szétszakít
mindent. Mintha bele karmolnék
saját érzéseimbe. Tátongó üres seb
van a boldogság helyén, begyógyulni sose fog.
2005. augusztus 5.
Csomor Henriett
95.j
Boldogság Nélkül
1.
Tudod, az élet
vajmi keveset ér,
ha nem szeretünk.
Egymás után elillannak a napok.
2.
S nem tudod azt
mondani, hogy valaha
boldog voltál. Mert nem mertél
úgy szeretni, ahogy te akartál.
3.
Olyan tisztán, mint
a kék ég, s fényesen,
akár a csillagok. Éjszaka
egybeforrnak, s ragyognak végtelenül.
4.
Szépre jóra vágyakoztál.
Szívedre sem hallgattál, amit oly
hevesen súgni kívánt volna.
Pedig szüntelen duruzsolta.
5.
Szeress, mert csak
így lehetsz boldog!
Egyszerűen hagytad, hogy
elhagyjon az élet legszebb
érzése. Amit úgy hívnak, hogy boldogság.
2005. szept. 12
Csomor Henriett
96.j
Gyertyaláng
1.
Vágyom a szereteted után.
Igaz ma már csak emlékként
őrzöm szívem mélyén. Nem
múlhat el nap, hogy ne juss eszembe.
2.
Ma talán szebben
ragyognak a csillagok.
Sejtem is, hogy miért.
Csillagképben tündökölsz felettem.
3.
Sírodnál állok, te
pedig fellettem vagy.
S távolról őrzöl úgy,
mintha velem lennél.
4.
Gyertya lángját gyenge
szél fújdogálja. Óvom, hogy
ne aludjon ki. Hisz benne vagy, s
rólad mesél! Ránk esteledik, itt hagylak.
Gyertya fénye tovatűnik de szívemben örökké élsz!
2005. november 4.
Csomor Henriett
97.j
A régi ház
1.
Elmentem az egykori
házad mellett. Sokat
számít még mindig nekem,
mert ott voltam veled legtöbbet.
2.
A kis ház ugyanolyan,
ahogy hagytad. Perc sem
telik bele, rám törnek
az édes, boldog emlékek.
3.
Keservesen sírni kezdek,
hisz annyira szép volt
a kettőnk közti szeretet.
Te voltál számomra a drága papa.
4.
Akit óvni szerettem
volna a betegségtől,
hogy velem maradhass
örökre. De sajnos elmentél.
5.
S én azt kérdezem
halkan könnyeimtől
szabadulva: Mért hagytál el
ilyen korán? Tudom a szeretet
fonalát elszakítani nem lehet. Hisz a miénk
mindig is erős volt.
2005. december 5.
Csomor Henriett
98.j
Tavaszi szellő
1.
Sáros rongyos
útiköpenyt ledobtam
Magamról. Többé nem
kell már elég volt a mélabús évekből.
2.
Eljött hát a boldogság
ideje. A tavaszt rejtő szél
már itt kandikál nyomomban.
Virágos mezőn méhecskék duruzsolnak.
3.
De szép is az élet!
Nézz csak oda! Mennyi
gyermek szaladgál kis
tarka lepke után.
4.
Kipirult arccal rohannak
vissza hozzám, s mesélnek
megállás nélkül. Pedig egy sem
a vérem, s mégis mind az enyém.
2006. február 5.
Cssomor Henriett
99.j
Melinda emlékére
1.
Oly gyorsan elillan
az élet. Ma még itt
vagy, holnap ki tudja,
hogy viszontláthatlak - e.
2.
Vagy csak egy kegyetlen
üzenet jő. Örökre elment,
nincs többé. Könnyező, szorongó
fájdalom vesz körül.
3.
Tegnapot keresem szüntelen,
akkor még itt volt. Az éveket
percekre, a perceket másodpercekre
bontanám, hogy újra velem lehessen.
4.
Lassan egy pókháló
közepén találom magam.
Mely egyre inkább szorít,
ahogy körbe fon némán, akár
a fájdalom.
5.
Hisz mindig látom
ha becsukom a szemem,
arca mindig ragyogni fog előttem.
Bár felköltözött az égbe csillagképben
örökké él!
2006. április 23.
Csomor Henriett
100.j
Szeretek
1.
Kerek erdő nagy
csendjében érzem
otthon magam. Végre
egyedül vagyok kusza gondolataimmal
2,
ide – oda szállnak
akár a kismadár. Parancsolni
egyiknek sem lehet, hisz szabad
útjukat nem gátolja senki se.
3.
Lelkem boldogsággal
van teli. A kis patak itt
csobog a lábam alatt. Nem
tudom neked megmondani
4.
mért vagyok boldog.
Pusztán érzés, melyet
régen éreztem. Abban a pillanatban
ott az erdőrengetegben.
5.
Teli vagyok élniakarással,
mint villám suhan át az égen.
Úgy csapódott belém azaz
igazi melegség, melyet akkor érzek ha nagyon szeretek..
2006. június 19.
Csomor Henriett
101.j
Különleges éj
1.
A nap is álomra hajtja
szöszke fejét, nyüzsgő környék
csendesül. Hold ezüstként
világít csobogó szökőkút Felett.
2
Üres padok mögött
utcasarki lámpák
gyúlnak. Pici csillagok
ragyogják körül az eget.
3.
Szinte hallani vér-
vörös rózsák halk
sóhaját. Apró vízcsepp
rózsalevélre hull.
4.
Ekkor a csodás
szökőkút muzsikálni
kezd. Soha el nem
feledett régi nótájára,
5.
vérvörös rózsák
táncra perdülnek.
Huncut hold sem unatkozik,
felhők közt kacsintva ide-oda úszkál.
2006. augusztus 20.
Csomor Henriett
102.j
Bátyám Lettél
1.
Ha rád gondolok
szívem elgyengül, s
meleg szeretet fonja
körül. Újra rád találtam,
2.
csodálatos érzés.
Nem tudom mit
tegyek, sírjak-e vagy
nevessek? Hosszú éveken
3.
keresztül nem léteztél
számomra. Aztán hirtelen,
mint ahogy a tavasz berepül
az ablakon, visszakaptalak.
4.
Egy szerető bátyust,
aki mindvégig ott volt
mellettem. S eddig nem
vettem tudomást rólad.
5.
Szinte fájón éget, hogy
az idő oly gyorsan száll.
Szeretlek féltőn, úgy ahogy egy
húg szeretheti Bátyusát. Aki csak
azt kéri tőle, hogy örökre
maradjon meg neki!
2006. augusztus 30.
Csomor Henriett
103.j
Senki se vár
1.
Reményt vesztve
sírni hagyom magam.
Iszonyatosan fáj, remegő
lelkem borzongva fél.
2.
Egyedül maradni,
mert nincs ki szeressen.
Akár egy vénülő magányos
ember ki rég elvesztette szerelmét.
3.
Csak őreá vár
odaát hitvese.
Rám nem vár senki
itt lent a földön.
4.
Nem nyújtja senki
felém kezét, s a mosoly
is elmarad, mely édesen
arcukra ül szeretettet, jeleként.
5.
Keserű bánat gyűrűjét
hordom. Szeretném letépni
ujjamról, s a mélybe hajítani, hogy
ne érezzem többé szívem legkeményebb
fájdalmát, a magányt.
2006. szeptember 29.
Csomor Henriett
104.j
Kis Katához
1.
Szerény kicsi szoba
ablakán csak a nap
sütött be. Egy kisleány
csendben s mozdulatlanul
2.
feküdt ágyában.
Kicsiny fehér arcocskájára
mosoly ült. Mintha köszönni
akarna, szó helyett egy göndör
3.
kacajt hallottam
tőle. Ekkor ágyához
léptem, s mellé kuporodtam.
Csodálatos érzés volt a kisleány
4,
kezét fogni. Kit nem
ismertem, de a mosolyában
benne volt minden. Pedig
még alig élt, s a napot felkelni s
5.
lenyugodni soha
se láthatja. Szeme világa
sosem volt. Derűt áraszt
mindenkibe, s derűje örökre
bennünk marad.
2006. november 8.
Csomor Henriett
105.j
Nincsenek többé
1.
Sírás fojtogat,
egy pillanat műve.
Itt a lelkem mélyén
átható keserű fájdalom
2.
parázslik. Néhány
barát örökre itt hagyott.
S hiányukat nem
tudja pótolni senki sem.
3.
Szorít azaz
elmondhatatlan
kín, amit érzek.
Hirtelen egyedül vagyok.
4.
Egyre csak hívnám
őket de rájövök, hogy
nincsenek többé. Előttem
gyertya fénye játszik a sötétben.
5.
A veletek eltöltött évek
felejthetetlenek voltak.
Szeretetben gazdagok
voltunk. Feledni sosem
fogom őket, mert velem
maradtok örökre.
2006. december 3.
Csomor Henriett
106.j
Csengettyű szól
1.
Didergő kismadár
tudja már, hogy a
tél nyomában jár.
Hópihe ide-oda száll,
2.
nemsoká fehér
lesz a táj. Mikulás
szarvas szánján
hegyen völgyön jár.
3.
Rudi szarvas
lelkes, szánján
csengettyűje csilingel.
Gyermekszív sejti, hogy
4.
valami egész
csodás történni
fog. Egyik este,
mikor minden lurkó aludt,
5.
szakállas mikulás
fehérebb volt, mint valaha.
Mert bizony ajándékrakás
közben a hó játszadozva reá potyogott.
6.
Lett is öröm
reggelre, hisz a hó
hullott, s ajándék
került a kiscipőkbe.
2006. december 18.
Csomor Henriett
107.j
Születésnapodra
1.
Oly szép
köszönteni a
születésnapodon
téged. Mint, amikor
2.
a hajnal első
napsugara ragyog
rád. Tó tükrében
téged látlak.
3.
Madarak néked
dalolnak. Kérges
fa tövében hangodat
hallom. Pedig ott sem vagy,
4.
mégis rád gondoltam
ezen a napon is. Lágy
szellőben zsenge fűszállak
táncra perdülnek.
5.
A mező egyetlen
vadrózsa bimbóját
letépnem felesleges. Így
tovább él, s vele együtt
kívánhatok boldog születésnapot!
.
2006. december 27.
Csomor Henriett
108.j
Szivárvány kapu
1.
Hogy mit érzek?
Azt nem értheted.
Gyönyörű napok
voltak, mikor láthattalak.
2.
Felhőtlenül játszottunk,
mint két testvér. Cseppnyi
időre szivárványkapu
nyílt fellettünk.
3.
S csak egymásra
figyeltünk, pedig a percek
vajmi kevésnek tűntek.
Szeretetet adtunk s kaptunk egymástól.
4.
Ha üresnek éreztem
egy napot, rád gondoltam.
Hogy a holnap szebb lesz,
mert itt leszel s látni foglak.
5.
Keserves fájdalom
ül szívemen, mióta
tudom, hogy elmész.
Az idő vaskerekét visszatekerném,
6.
ha tudnám. A
szivárványkapu körül
fekete felhők gyülekeznek.
Könnyeim érted peregnek, a
boldog, s varázslatos napok után.
2007. február 16.
Csomor Henriett
109 j
Cézár
1.
Mikor megkaptalak, öklömnyi
fekete kis gombóc voltál. Az
ölemben aludtál, kényeztettelek,
szuszogásodat hallgattam. Közben
apád könyörgőn, vágyakozón, nyüszítve
2.
tappancsát térdemre téve
kérve kérte, hogy vele is foglalkozzak.
Szemedet kinyitottad, s már ugattál, akár
egy kis méregzsák. Apádon csimpaszkodtál,
hiába mondtam, hogy Cézár ne bántsd, azaz apád.
3.
Gyakran féltőn rád szóltam, mert
mindig a hátam mögött hűségesen
jöttél utánam. S féltem, hogy rád esem,
de mintha nem is neked beszéltem volna.
Felnőttél, olyan féltékenyek voltatok egymásra,
4.
hogy nevetés nélkül ki sem bírtam.
Csirkét vagy disznót tereltél, neked mindegy
volt, hisz Bendzsi, az apád, megtanított rá. Ha
ideges és szomorú voltam ti azt tudtátok. Napestig
5.
a kertet jártuk, imádtam ahogy futkostok
körülöttem. Este mikor a csillagokat lestem,
ti lábamra ültetek én pedig meleg bundátokba
túrva élveztem a nyugalmat. S az a rengeteg felejthetetlen
nap, amikor még veletek kergettük az időt.
2007. március 26.
Csomor Henriett
110. j
Hagyjatok szeretni
1.
Kérlek, hagyjatok
már szeretni igazán!
S forrón, úgy, ahogy
az ajkak összeérnek.
2.
Ordítsak rátok,
hogy én is ember
vagyok, s szeretnék
szeretni, tisztán, szerelemmel?
3.
Érezni szeretetét,
kéz melegét, ahogy
megpihen kezemen.
Csodálatos érzés, halljátok!
4.
Süket füleknek
próbálom elmondani:
a világ legszebb érzésétől
akartok megfosztani engem.
5.
Szívem készül ragyogni,
s nem érdekel, hogy mit
gondoltok. Csak egy kis időre
hagyjatok, hagyjatok szerelemmel
szeretni.
2007. április 24.
Csomor henriett
111.j
Vadgalamb
1.
Egyedül a vadgalamb
tudhatja mit érzek.
Kicsi szíve oly hevesen
kalapál mint az enyém.
2.
Elfáradva keres egy
kényelmes fenyőágat
s reá ül. Beszélgetni kezd,
nem tudja kivel, csak beszél.
3.
Tudom, tudom ismétli
búsan mintha a lelke
fájna szegénynek. Egy darabig
hallgatom keserves történetet.
4.
Mert érzem egyedül
van széles e világban.
Párja elhagyta vagy nincs,
nem tudom. Csíkos mókus
5.
kíváncsin felém ugrál,
mogyoróját el nem hagyná.
Halkan ismétlem: tudom,
tudom. Ahogy a szívem
súgja értem a kis vadgalambot.
2007. május 7.
Csomor Henriett
112.
Élet virága
1.
Fekete felhők
lassan elvonulnak
fejed felől. A nap újra
ragyogni kezd, szebben
2.
mint valaha. Az
élet virága, mely már
majdnem elszáradt. Színtelen
aprócska eső cseppekhez jutott.
3.
Fejét már emeli
mint a beteg, ki
képes lábra állni,
boldogan s tisztán énekelni.
4.
Tenger sem háborog
többé, hullámai hatalmas
sziklákhoz gyengéden csapódnak.
Szíved csitul, lassan fuvolázik.
5.
Lelked körül
jégcsapok olvadni
kezdenek. A vízcseppekből
egy kis tavacska nőtt, az élet virága
ott virágzik.
2007. június 29.
Csomor Henriett
113.
Hattyú boldogság
1.
Egyik reggel kinéztem
az ablakon. A kéklő tó
vize teljesen sima volt.
Azonban egy árva hattyú
2.
csapkodni kezdett, szinte
hullámokat csinált, amely
erősseb lett. Tüzesen sütött
a nap, úgy tűnt nagyon mosolyog.
3.
A hattyú felnéz a
napra s esze veszettül
úszkál. Sajnálom szegényt,
de hiába mennék ki hozzá,
4.
nem tudok rajta
segíteni. Szívemhez
nőtt a hattyú, évekkel
ezelőtt jött hozzánk.
5.
Kicsi sárga pelyhes
volt. Ő soha nem ment
a testvéreivel. Szép sudár
lett, de még párt nem talált.
6.
A nap ezüst koronát
rakott már. A hattyúm
szép nyugodtan, s boldogan
párjával úszkál a naplementében.
2007. július 28.
Csomor Henriett
114.
Örülni egymásnak
1
Az est ránk
köszöntött kéz a kézben.
Akkor még nem tudtuk
mit jelent számunkra.
2.
Mit takar örülni
egymásnak,? Mikor
két szempár találkozik, s
ott csillog az igaz szeretet.
3.
A drága ott pihen
a válladon nem szól,
csak érzed, s látod
milyen nyugodt.
4.
Szorosan öleled
el sosem engeded.
Kis idő múlva egyetlenem
csak egy szót ismétel: szeretlek.
5.
Egy szó mely boldogan
füledben cseng. Szeretni
varázslatosan gyönyörű. Azóta
égen a csillagok is fényesben ragyognak.
2007. szeptember 26.
Csomor Henriett
115.
Kicsi fecskék
1.
Néma csend öleli
át a tájat. Rezgő
falevelek búcsút intenek
az útra kellő fecskéknek.
2.
Itt hagytak,
pedig nagy örömet
okoztak sok magányos
embernek.
3.
Árván maradt fészek,
mely kicsi néger fecskéknek
adott otthont. Fordult vagy ezret
egy nap a szülő pár, mire jó lakatták
4.
a sok éhes szájat.
Estére elcsendesedtek,
őrizte a hold s csillag
fénye egész éjjel.
5.
Mára már az én
kicsi fecském. Afrikában
fürdik a nap melegében. Bohókás
arca szemem előtt lebeg, nem tudom
jövő tavasszal visszajön-e?
20007.november 7.
Csomor Henriett
116.
Havazik
1.
Esik a hó,
játszadozva kergetik
egymást. Örülnöm kéne,
hisz rég szórakoztatott a
2
látvány. Pillanatok alatt
a fekete föld hófehér paplan lett.
Friss puha paplanban élmény
taposni. Angyalkásat játszani,
3.
közben öröm járja át a lelkemet.
Annyi csodát lelek benne számtalanszor
láttam már, s nem tudok vele betelni.
Az ablakból lesem a táncoló hópelyheket.
4.
Iszonyatos fájdalom ül
szívemen, öregnek érzem magam.
Ki akarok menni, mint rég de nem
enged a lábam, dühös vagyok.
5.
Olyan érzés mintha elvesztettem
volna a szabadságom. Üvölt a bensőm:
ó miért kaptam e borzalmas ördögi kínt?
Elviselnem a fájdalmat tudnom kell, közben odavan
a lelkem, s napjában többször elhagy a remény.
2007. december 16.
Csomor Henriett
117.
Olvad a hó
1.
Erőlködik a Sápadt
nap. Az eresz már csöpög
jégcsapok vékonyodnak. Gömbölyű
csipp-csepp járdára koppan.
2.
hófehér ruhájukat
elvesztik a fák. Apró
madár lábnyomok eltűnnek.
Ablakpárkány vendégei
3.
voltak naponta.
Néha bekopogtak
az ablakon. Temérdek
mag közt játszottak.
4.
Egyedül a mókás
kicsi mókusok nem
ugrándoztak a fák
tetején. Este felé
5.
ha kiballagtam
a téli csendben mely
szinte átölelt. Megcsodálhattam
deresen s lámpafénye aranyban
pompáztatta a vén fát.
2008. január 16.
Csomor Henriett
118.
Kergetőző mókusok
1.
Az utcára kilépve
ajtó mögött hagyva
milliónyi gondot.
Lágy szellő simogat.
2.
Bágyadt nap
még erőtlen,
kora tavasz
még nem jött el.
3.
Kopasz fák
egyhangúságát.
Négy virgonc
kis mókus játszik.
4.
Futkosnak életvidáman
odafent a fán. Fakérgen
körmük pattog. Rám néznek
apró szemeikben öröm csillog.
5.
Mosolygok rajtuk,
egy cseppnyi öröm
a nap forgatagában. Nagyon szépek,
kezemben tartanám őket.
2008. február 27.
Csomor Henriett
119.
Bársony
1.
Ez a nap is
úgy indult, mint a
többi. Kihalt volt az
udvar, hiányzott a
2
boldog csaholás
amit egy éve már
nem halottam. Mióta
Cézár elment az apja mellé.
3.
Telihold idején
elképzeltem, hogy fent
ülnek a hold közepén.
S könnyeimet oly nehéz
4.
volt visszatartani.
Egyfolytában pulira
vágyódtam. Egyszer
még szerettem volna
5.
kezembe tartani
selymes szőrű, piros
nyelvű kis kutyát. Aki
befutná a kertet, vidáman
6
csaholna újra éledne
a búskomor ház. Delet
harangoztak. Ölembe ül,
nagy szemei rám szegeződtek.
7.
Fekete bundájába túrok
boldogan. Bársonykám-
ismételgetem nevét. Még
félénken, de rám teszi dagadt
8.
kis tappancsát. Rögtön szívembe
zárom. Az udvart már ketten járjuk,
örömében nyakamig ugrál, s boldogan
harapdál. Szinte repül ha fut, s mókázik
naphosszat.
2008. április 5.
Csomor henriett
120
1.
Messze van tőlem,
csak soraimat látja,
mégis érzi szívem
keserves bánatát.
2.
Gondolataimat, mint a fekete
felhőket elkergeti a
ragyogó napsütés.
Újra járok sőt futunk
3.
Bátyussal zöld mezőn. Felettünk
azúrkék égbolt, köröttünk
színes virágok zöld levélen
színes pillangók. Képzeletünk
4.
tovább játszik s már -már
elhiszem hogy futok. Szinte
boldog vagyok, szavainak ereje
van. Zöld réten suhanunk, napraforgók
integetnek nekünk.
2008. május 17.
Csomor Henriett
