JÁTSSZ MÉG

Gondolatok az élet játékáról, mert a játék maga az élet

   A világunk egy csodálatos hely, ahová lelkünk tapasztalni, tanulni, fejlődni jött. Azért születtünk ide, hogy Isten megtapasztalhassa önmagát általunk. Minden lélek csodálatos fénnyel, küldetéssel érkezik a világunkba, hogy önmaga járja be a lelki fejlődésének útját. Mindenki egyformán csodálatos és minden lélek a saját útját járja, a saját tempójában, amelynek megértése és a saját tapasztalási útjának tisztelete fontos. Mindenki különböző tudati szinttel rendelkezik, s tudnunk kell, hogy a különböző tudatállapotokban a tudás más és más. Amikor ide születtél a Földre, akkor elfogadtad a bolygó fizikai törvényeit, amelyek egy alacsonyabb rezgés illúziójában tartottak Téged. Te ebben az illúzióban, a lelked döntése szerint kívántál tapasztalni és fejlődni. Az egód megismerve, a lelked fényével szelídítve és elfogadva, őt teheted a segítőddé. Ebben a tapasztalásban, a fejlődésben léteznek szabályok és határok, melyek egy lélek vagy rendszer védelmét, tisztaságát szolgálják. Eddig a vaskori rendszeri életben éltük az életünket és olyan rendezőelvek alapján, melyben a frekvenciánkat alacsony szinten tartották. Azonban ennek a szenvedéssel teli, durva életnek most a korszakváltással vége van és ideje továbblépni, s a létezés más módjait is megtapasztalni a Teremtő Fény-mezőiben. Ahogy felébredünk, úgy megértjük azt is, hogy minden Fény. Most és mindig is az volt, de eddig azt játszottuk, egy olyan játékot játszottunk, ahol a fény helyett „sötétséget” teremtettünk, egy olyant, ami nem fény. Az Egységből kilépve kettővé lettünk és a dualitás világába alámerülve hosszú utat tettünk meg, hogy tanuljunk, tapasztaljunk a teremtett világok sokszínűsége által. Az elszakadás játszmájában eltávolodtunk az Isteni forrástól, a lelkünk másik felétől és belemerültünk az anyagi valóság sűrű rétegeibe. Beléptünk a dualitás/polaritás nagy játékába és sokféle hitrendszert hoztunk létre az emberiség hosszú történelme során. Sok évezredeken keresztül ezt védtük, mert mindenki csak a saját tudása és a tudatszintje alapján, a saját korlátai között csak a saját állításait látta helyesnek. Az elhagyatottság, az elválasztottság legmélyebb pontján és fájdalmában azonban ébredezni kezdtünk. Lelkünkben megszületett a vágy, hogy visszatérjünk a szeretetbe és hazataláljunk – Istennel újra egységbe kerüljünk. Önmagunkra ébredve elindulunk a fény felé vezető ösvényén és elkezdjük lebontani magunkról a régi élet mintáit. A jelen idő ciklus a felemelkedés lehetőségét hordozza, így kiemelkedünk a megosztottság létvalóságából és visszatérünk a harmonikus szeretet-egységbe. Megérett az idő arra, hogy új szerepet válasszunk magunknak, mivel megkezdődik az Egység és a Szeretet új játéka a bolygón az új korszakban. Most az Igazság korában, az új Aranykorban senkinek sem kell a sötétség szerepeit elvállalnia, hogy a játék folytatódhasson, mert a régi játéknak vége van. Az eddigi állandó háborúkat, a drámát, a tragikomédiát, a krimit, az állandó csatákat és a konfliktusokat, az elsekélyesedett durva életet, a silányság korát fel kell váltania a vidámságnak, az örömnek, a vígjátéknak, s más pozitív játéknak és szerepeknek, más szép dolgoknak az életben. Az álarcokat le kell vennünk, s fel kell szabadítanunk magunkat a társadalmi béklyók alól. Most azért vagyunk itt, hogy megváltoztassuk a játékot és hagyjuk magunk mögött a múltat, azt a természet és életellenes életet, s mindazon minőségeket, tulajdonságokat, ami már nem szolgál bennünket, nem szolgálja a jövőt. Azért vagyunk itt, hogy kiradírozzuk a rosszul működő gondolatokat az elménkből és nagy ugrást tegyünk az új tudatosság felé. Elérkezett az idő ahhoz, hogy a Tapasztalás új útját járja mindenki.

Az élet nem más, mint egy játék, egy örökös játék és a világ a szabad akarat játéktere, ahol az egyik egyén játszik a másikkal. Az élet, a játék folyatódik és soha nem ér véget, mert a különböző ciklusok jönnek - mennek, de az élet csak folyatódik – tovább a teljesség felé. Mert egy vagy kettő közülünk túllép az illúzió ciklusán, de ez nem vet véget a játszmának sem a Te, sem pedig a többi játékos esetében sem. A játszmának nincs vége, amíg a Minden nem válik ismét Eggyé. De még akkor sem lesz vége, mert az Isteni egyesülés pillanatában, amikor Minden Mindennel egyesül, oly mámoros, oly csodás lesz az elragadtatás, annyira tökéletes, hogy Én – Mi – Ti szó szerint darabokra szakadunk a boldogságtól, szétrobbanunk az örömtől – és a ciklus kezdődhet elölről. Így soha nem lesz vége, a játék soha nem fejeződik be. Mert a Játék maga az Élet és az élet Mi Vagyunk. Amikor valaki eljut a mesteri szintre, akkor tudni fogja, hogy ebben a ciklusban csupán a saját része teljesedik ki. Tudja azt is, hogy csupán az illúzióról alkotott saját tapasztalata ér véget, mert a mester látja a mesteri tervet. A mester látja, hogy bár kiteljesedik a ciklus, a játék tovább folytatódik és folytatódik a tapasztalás. A mester ugyanakkor látja azt is, hogy mi a szerepe ebben a tapasztalásban. A mester szerepe az, hogy másokat is mesteri szintre emeljen. Így hát a mester is játszik tovább, de immár másképp és más eszközökkel. Mert mihelyt megérti az illúziót, a mester képes lesz kilépni belőle és ezt időről időre meg is teszi, amikor ez felel meg a céljainak és az örömére szolgál. Így nyilvánítja ki és mutatja meg mesteri rangját, mások pedig Istennek/Istennőnek fogják szólítani. Amikor mindenki a mesteri szintre jut, akkor a fajunk, mint egész könnyedén átlép téren és időn, uralják a természeti törvényeket, a fizika törvényeit. Megértik ezt és másokat fognak keresni, hogy segíthessék őket a mesteri szint elérésében. Amikor a világmindenség minden faja elérte a mesteri szintet, akkor ér véget a ciklusnak ez a része. De a ciklusnak sohasem lesz vége, mert egyetlen biztos pont van csak az Életben, az pedig a Változás. A Teremtés állandó változás és fejlődés, mely harmóniában működik az Isteni Akarat Rendjével és éppen ebben van az állandósága. Amíg a változás az élet velejárója, addig az állandóság a minőség garanciája. Az életben az állandóság tekintetében számodra legyen a társad a szeretet, a tisztelet, az igazságosság, a becsületesség, a megbízhatóság és mindazon tulajdonságaid, ami a minőségi életet adja számodra és mindenki más számára is.  

Az élet tehát egyfajta játék, és az az elsődleges kérdés, hogy mit akarsz elérni. Nem csupán általában, az életben, hanem az életed minden egyes pillanatában egyedi fontosságú ez. Mert az élet pillanataiban teremtődik maga az élet. Legyenek bár döntéseid nagy horderejűek, avagy legyenek azok jelentéktelenek, egyetlen tényezőt kell figyelembe venni: ez lenne az, Aki valójában Vagyok? Ez lenne az, akinek döntésem szerint Lennem Kellene? Meg kell érteni, hogy semmi sem következmény nélküli. Mindennek van következménye. A következmény pedig az, hogy ki és mi vagy valójában. Azon kell lennünk, hogy meghatározzuk önmagunkat. Ez a válasz minden vonatkozó kérdésre, valamennyi kérdésre, ami az összes viselkedésünkre vonatkozik. Minden cselekedetünk az önmeghatározás cselekedete. Minden, amit gondolunk, mondunk és cselekszünk, azt jelenti ki: „Ez vagyok Én.” Ez egy jelentős kérdés, mégpedig az, hogy ki vagy valójában, és miként döntünk, hogy kik legyünk. Ez nem csak azért fontos, mert megadja a tapasztalataid felhangját, hanem mert megteremti az Isten/Istennő tapasztalatának természetét. Mert Mi teremtjük az Istent/Istennőt. Az Isten/Istennő egy csodás, egyedi és különleges társteremtője vagy, egy egyedi értéket képviselsz. Az Isten/Istennő minden egyes pillanatban benned, általad, s rajtad keresztül fejezi ki önmagát. Állandóan választás előtt állunk, s akár helyes ez a választás, akár helytelen ez, az Isten/Istennő ezért nem fog megbüntetni. Azonban a helyes utat mindig megmutatja számunkra egy belső hang, nem vagyunk magunkra hagyva. Az emberiség történelme folyamán a tanítók is mindig mutatták az utat, akik mindig a legmagasabb örömöt hozták és hozzák el számunkra. Csak az a kérdés, hogy meghalljuk-e a szavaik örök érvényű igazságait. Azok a gondolatok, amelyek általad jutnak kifejezésre, követendő példát teremtenek, berendezik a színt, megteremtik az emberiség tapasztalatának a következő szintjéhez a színhelyet. A világod követni fogja az önmagadról alkotott gondolataidat. Először megjelenik a saját magadról alkotott gondolatod, utána következik a fizikai megnyilvánulások világa. Ami a gondolataidban megfogan, azt megteremted. Amit megteremtesz, azzá válsz. Amivé válsz, azt kifejezésre juttatod. Amit kifejezésre juttatsz, azt megtapasztalod. Amit megtapasztalsz, az vagy. Ami vagy az megfogan a gondolataidban, s a kör bezárul. Az élet eszköz Isten kezében, hogy tapasztalattá alakítsa a fogalmakat. Ugyanez adatott meg neked is. Mert Isten képére és hasonlatosságára teremtődtél. Ha úgy döntesz, hogy újjáteremted magad minden egyes pillanatban és megtapasztalod a legdicsőségesebb elképzeléseid legnagyszerűbb változatát arról, Aki Vagy, akkor az Élet, a Lét játékát, annak a végső célját teljesíted be, a legnagyobb öröm játékát. Az élet játékának, az élet egészének a formuláját a következőképpen lehet elmondani: „A remény kitárja a hit kapuját, a hit kitárja a tudás kapuját, a tudás kitárja a teremtés kapuját, a teremtés kitárja a tapasztalás kapuját. A tapasztalás kitárja előtted a megnyilvánulás kapuját, megnyilvánulás kitárja előtted a valamivé válás kapuját, a valamivé válás pedig az Élet egészének tevékenysége és Isten egyetlen működése. Mert amit remélsz, azt előbb utóbb elhiszed, amit pedig elhiszel, azt előbb-utóbb megtudod, s amit tudsz, azt előbb utóbb megteremted. Amit megteremtesz, azt előbb utóbb megtapasztalod, és amit megtapasztalsz, azt előbb utóbb kinyilvánítod, míg végül aztán azzá válsz, amit kinyilvánítottál.” Ilyen egyszerű az élet formulája, az élet játékának formulája.

Minden forradalom „lázadás”. Az emberiség által megnyilvánuló élet játéka jelenleg is pontosan erről szól a vaskorból, a sötétség korából a józan ész korába – az új aranykorba való átmenetkor. Körpályán mozgunk, a tudás teljességétől a feledés ürességén át újra a tudás teljessége felé haladunk. Az egységtől az elkülönülésbe, majd újra az egységbe. A teljes tudatosságtól a tudattalanságba és újra a teljes tudatosságba. Így teljesedik be a kör. Ez a mozgás, ez a folyamat része az élet végtelen körforgásának. Ez a közeledés és a távolodás, a felbukkanás és az eltűnés, a lét és a nemlét, és ezt nevezzük életnek és halálnak. Erről a folyamatról beszélnek a filozófusaink, erről szólnak a kulturális történeteink, de fellelhetőek a verseinkben, a dalainkban, a táncainkban, a szertartásainkban. Ez ott lakozik az elménkben, a szívünkben és a lelkünk ismeri ezt a folyamatot. Ez minden igazságok igazsága, minden bölcsességek bölcsessége, minden dolgok igaz természete, ez az élet csodája. Ez maga az élet által életként megnyilvánuló élet, ez a visszatérő, ciklikus és önmagába záródó folyamat. Ez a folyamat magában foglal mindent, mert ez minden. Az élet körforgása soha nem ér véget. Ha ez bekövetkezne, megszűnne maga az élet is. Ez azonban nem történhet meg, mert az élet nem engedi. Az életet három alapelv határozza meg: a funkcionalitás, az alkalmazkodási képesség és a fenntarthatóság. Az élet funkciónál, vagy ha olyannyira elsorvad, hogy szinte már nem is működik, akkor alkalmazkodik, és ezáltal fenntartja önmagát. Az élet mindig fenntartja önmagát. Az élet örök. Az élet minden dolga az életet szolgálja. Az élet második alapelvére is oda kell figyelnünk. Mert az élet mindig képes az alkalmazkodásra, azaz megváltoztatja önmagát, megváltoztatja a megnyilvánulási formáját, hogy biztosítsa saját fennmaradását. Nem különülünk el a rendszertől, hanem a részei vagyunk annak, és a rendszer még azelőtt meg fogja változtatni ezeket a részeit, amelyek Ti vagytok, mintsem hogy lehetővé tenné, hogy működőképességének rovására változtassátok meg a rendszert, és ez történik most is az új aranykorba való átmenet során.    

Minden rezgés és frekvencia, s minden meghatározott törvények szerint ciklusokból, kisebb-nagyobb ciklusokból áll. Az életben minden és minden részekre, kisebb-nagyobb részekre, ciklusokra, fázisokra bontható vagy felosztható. Így mindennek a legkisebbtől a legnagyobbig megvan a maga ciklusa, periódusa és fázisa. Az élet egyfajta játék, utazás és kaland, ami sok periódusból, ciklusból áll. Az életed egy utazás, felfedezése és kifejezése önmagadnak, majd az utazás, a felfedezés, a kaland után ismét visszatérsz a végtelen csendbe, a tiszta boldogságba, a szeretetbe. Ezért: „Ember ismerd meg önmagad. Ismerd meg önmagad és minden kérdésre választ, minden problémára megoldást találsz. Kérdésedre választ nem önmagadon kívül kell keresned, hanem önmagadban. Ha önmagadat megismered, az egész Univerzumot megismered, mert annak mintájára jöttél létre.” – Ez az idézet a Delphoi Jósda homlokzatáról való, ami arról szól, hogy felfedezd azt a csodát, Aki valójában Vagy. A saját létezésünk, önmagunk megismerésének vágya elindítja bennünk tudatosodásunk, mely minden nappal egyre több csodát tár fel előttünk. Mint például az örömöt, a szeretetet, a boldogságot, a bölcsességet, a tisztánlátást, az éberséget, kiteljesedést, az önmegvalósítást, a tudatos jelenlétet. Annak lenni, akik vagyunk, a természetes létállapotunk és ez nem valamiféle kiváltság. Mindenki önmaga gyógyítója és mestere, akik önmagukon belül, önmagukra emlékezve juthatnak el a valódi válaszokhoz. Ezt a Tapasztalás útját járja mindenki. Az egyéni és a kollektív tudatszint fokozatosan emelkedik. Nem elég már a tudás, a bölcsesség, a bizonyosság, a felismerés és a tapasztalás, hanem mindez egyéni és közösségi cselekvéssé, életmódunkká is kell, hogy váljon. Bár sokszor kell választanunk, de ha engedjük, hogy szív-vezérlésünk dolgozzon bennünk, rátalálunk lélekmagunk hangjára, mely az Isten/Istennő szavait suttogja bennünk, mely így hangzik: szeretet vagy. Minden, ami van, az általunk, rajtunk keresztül nyilvánul meg. Az élet, az Isten/Istennő, a Tudat általunk és rajtunk keresztül tapasztalja meg a sokszínűségét – végtelen formában önmagát. Az élet most a korszakváltás idején konkrét helyzet elé állítja az emberiséget. Minden pillanatban megmérettetik az alázatunk, tiszteletünk egymás iránt, a természet és Isten iránt. Lejárt az ideje a régmúlt rendszereinek és itt az ideje a szeretet kibontakozásának, mert ha felszabadultan, szeretetben, boldogan éljük az életünket, akkor az annál jobb lesz, annál nagyobb „buli” lesz az élet.

   Aminek kezdete van, annak vége is van egyszer. De minden vég mindig egy új kezdet lehetőségét is jelenti. Minden elmúlik egyszer, minden múlandó, de egyben minden megújul és újjáteremtődik. A kör mindig bezárul, s beteljesedik, de mindig újraindul, és újra kiteljesedik. Minden pillanatban választhatsz. Az új nap mindig új reményt ígér, az új hét pedig új lehetőségeket. Az új-év kezdetekor mindig egy új tudat virrad fel a Földön új reménnyel, új fénnyel, új békével, új örömmel és új energiával inspirálja minden teremtményét, minden emberi lényt. Most az új korszak születésével, az új aranykor kezdetén ugyanezek, s mindezek bátorítanak és inspirálnak bennünket arra, hogy túlszárnyaljuk eddigi életünket és egy új sors, új élet, egy szép, egy csodaszép, s ragyogó élet felé vigyenek minket. Most magunk mögött kell hagynunk a régi élet hit és eszmerendszereit, el kell hagynunk az ego játékát, a manipulációkat, s mindazt, ami már nem szolgál bennünket, s egy új koordináta-rendszerben kell gondolkodnunk. Az új rendezőelvek alapján egy más élet, s életmód veszi kezdetét, mely által egy intelligensebb világ irányába fejlődhetünk. Most van lehetőségünk egy másik utat választani, ahol az egyéni és a társadalmi egyensúly helyreállhat, mert minden működés alapja az egyensúly. Lejárt a tudatlanság kora – itt az ideje a józan ész korának, vissza kell térnünk a Szakrális élet és létrendre, hogy harmóniában élhessünk a Természettel és Önmagunkkal. Az „ép testben ép lélek”, amely fordítva is ugyanúgy igaz, ám ezt az összefüggést az évezredek materialista homályába száműzték, amely ismét reneszánszát fogja élni az új korszakban, ahol az egészség, a tökéletes egészség, az egyén szív-tudatossági mutatója lesz a legfőbb érték. Most az Igazság korának kezdetén a kvantumváltás arról szól, hogy a Föld és népessége a Tapasztalat és Szeretet új szintjére lép. Egy olyan világ felé haladunk, ahol több ember becsüli meg minden egyes ember lény értékét. A Tisztelet a kulcs mindenhez. A Tisztelet önmagunk és mások iránt. Ez önmagában foglalja a hallgatás képességét is, és azt, hogy a közösség minden tagja értékes. Mert a bolygón élő minden ember, s gyermek értékes és szépséges személy. Légy jó szövetségese önmagadnak, a társadnak és a környezetednek. Itt az ideje, hogy elkezdjük a nagyobb jót szolgálni, a bolygót szolgálni és megteremteni az új Föld társadalmi rendjét. Ha rend lesz benned, s ha jól, „rendesen” játszol, akkor a világban is rend lesz. Minden nap egy új lehetőség arra, hogy jobban, helyesebben éljük az életünket. Ezért légy türelmes, légy kedves magadhoz és másokhoz, légy békésebb, légy kiegyensúlyozottabb. Légy tisztelettudóbb, alázatosabb és segítőkészebb, empatikusabb személyiség, aki remek hallgatóság, s aki odafigyel a másikra, vigaszt nyújt és melegséget áraszt. Légy vonzó, elbűvölő és karizmatikus személyiség. Ebben „a rendesebb, fegyelmezettebb életben” azért legyünk felszabadultabbak és játékosabbak, legyünk gyermekibbek és boldogabbak, töltsünk több időt a természetben. Mókázzunk többet, énekeljünk és táncoljunk, nevessünk és játsszunk többet. Érezzünk több könnyedséget és lazítást, érezzünk több szabadságot – valahogy úgy, mint a gyermekek, hogy kiragadjon bennünket abból a nyomasztó világból, amire eddig sok ember fókuszált. A belső gyermek lehet kedves, vidám és boldog gyermeki éned, aki felnőttként is önfeledten játszik, bohóckodik, s gyermeki nyíltsággal, őszinteséggel és tisztasággal tekint a világra. Most ennek adj teret az életedben. Mindenki szeretne felszabadulni, játszani, nevetni, fejlődni, épülni és építeni. Bontakoztasd ki értékeidet, hogy lendületet nyerhessenek általad a többiek. Hozd a felszínre rejtett kincseidet és új tartalommal töltsd meg az életet, melyben leld több örömöd. Most ebben játssz még, ebben az új életben játszd tovább életed játékát, életed új szerepét. Élj, Változz, Játssz, Nevess és Szeress! Akkor jöhetnek az új lépések, az új szerepek, egy új módon, egyénileg és együtt. Nézz előre és látni fogod mélyen önmagadban az új reménység virradatát. Tedd félre a félelmet, mert a szeretet a válasz mindenre. Nyisd ki a szívedet, az új életed – nyisd ki szélesre életed kapuját, s emlékezz, tanulj, fejlődj és nemesítsd önmagad, öltöztesd ünneplőbe a lelkedet, bontakoztasd ki értékeidet és szépségedet. Ebben játssz tovább, hogy érezzük a létezés Örömét, a csodaszép valóságát a Földön, amit szeretnénk megtapasztalni – Veled Együtt. Te is egy kulcsfontosságú játékos vagy, ezért játszd tovább az életed egy magasabb szinten, egy harmonikusabb, élhetőbb, jobb, szebb jövőért, egy Egész-ségesebb létezésért - életért és legyél boldog.

Legyen áldott eddigi utad, s áldott legyen az életed. Legyen áldott benned a fény, hogy másoknak is fénye lehess.

Áldás a világra! Áldás az igaz úton járókra!

Szeged, 2020. szeptember                                                                                         összeállította, írta: Hevesi István