Kösz!
Igen, maga 2Pac is azt mondta, hogy azért a Biggie-re haragszik elsősorban, és nem a Puffy-ra, mert a Biggie a barátja volt, a Puffy viszont nem.
Nyilván fogalmam sincs, hogy mi az igazság, és biztos van abban is valami, hogy 2Pac kicsit paranoiddá vált a rape case miatt.

E. R. Burroughs: Tarzan a majomember
.
Végre sikerült tucatnyi rész után megszerezni, és elolvasni a sorozat első könyvét is! Sokkal részletesebben építi fel a figurát, mint gondoltam volna a filmek alapján és sokkal közelebb van a disney mese ehhez, mint azt tippeltem volna.

Gyerekkoromban olvastam, akkor ez az első rész a többihez képest kicsit vontatottnak tűnt, nyilván a karakter bemutatása, felépítése igényelt ennyit. Tarzan kötelező volt nálam. Tavaly én is elkezdtem újraolvasni a sorozatot.

ez még friss, még új.

azért 6-7 könyv után a sorozat finoman szólva is repetitív lett, és átment gyenge ponyvába.
minden részben volt egy két jó ötlet, vagy csavaros megoldás, motívum, de összességében azért szépen romlik a minőség ahogy haladunk előre.

Jaja, de nekem szerethető. Alapból ez ponyvairodalom, pénzért írta, sikeres lett, húzta le a sokadik bőrt is.
És igen ugyanaz a forgatókönyv sok sztoriban, meg a valóságtól is egyre inkább elrugaszkodik, de én faltam gyerekkoromban. Majd ha lesz időm újraolvasom az összes meglévőt, nyilván felnőttként más ilyesmit olvasni.

Egyik kolléganő egyetemre jár, és most mesélte egyik beadandójához írt az intézményről is, és a könyvemre hivatkozott, bekerültem a felhasznált irodalomba!
Tök fura, marha jól esik, hogy hivatkozott szerző lettem.

Gratulálok, üdv a klubban!
Persze a tudományos élet mércéivel mérve egyáltalán nincs sok hivatkozásom, úgyhogy nem akarom itt játszani a nagymenőt.

köszi.

na, akkor kezdjük meg itt is a 2023-at:

Varga Gyöngyi: remény s ég
.
Áldásokat tartalmazó könyv, mindegyik mellé egy hétköznapi, de nagyon találó, kifejező fényképpel. Hittől, bibliától függetlenül nagyon tudom ajánlani reggelre, egy egy oldal és tök máshogy kezdődik a napod. Vagy estére, picit tud igazítani a napon, fókuszon. Három fejezetre van osztva, de lehet simán úgy is olvasni, hogy felütöd és mi ér el hozzád aznap.
Nehéz mű, még decemberben kezdtem és most végeztem, pedig nincs 200 oldal képekkel gazdagon ugye.

Ben Westhoff: Original Gangstas - Dr. Dre, Eazy E, Ice Cube, Tupac Shakur története és a West Coast Rap születése
.
Mintha a straight outta compton kibővített rendezői változatának lenne írott, és sűrűn lábjegyzetelt változata. Szóval akinek a film tetszett ez is fog. Kicsit tovább megy, nem az nwa vége, a death row eleje a könyv vége, hanem pac és biggie halála. Abban is követi, hogy yella és ren majdnem el van felejtve, ahogy a filmben is nagyon marginálisan szerepelnek. Ez yellánál még csak csak okés, ha tényleg egy technikai segítség volt főleg aki dre keze alá dolgozott, de ren?! ő írta a szövegek felét, majd kb az egészet miután cube lelépett. Tudjuk, hogy dre sose írt kb egy sort se, eazy nem tudott (ezt le is írják, el is mondják), vagyis ki maradt szöveget írni? Ő és d.o.c.. Na még róla is többet írnak, mint renről. Ez érdekes, de ez már a filmben is feltűnt, ott se tetszett, ott is írtam.

Nekem aki nagyon szereti a művészetet, de valahogy a művet mindig is elválasztotta a művésztől rengeteg új infó volt a könyvben. Csomó olyan magánéleti amire most csodálkoztam rá, eddig valahogy nem tudtam, vagy ha tudtam nem érdekelt, szóval mindenképpen érdemes elolvasni így 25+ év hiphop headként is.
3 dolog volt ami magasan kiverte a biztosítékot ami nagyon megérintett, elgondolkoztatott.

1. Az, hogy minden ma dollármilliomos előadó olyan csóró volt, hogy sokszor nem volt mit enni, nem volt hol aludni ez olyan szinten megdöbbentő, hogy jujj. Ahogy az is, hogy végső soron buta, tanulatlan az összes (kivéve Cube-ot, ő akkora kivétel, hogy ez a filmből, könyvből is lejött végig). Az első, sőt második, harmadik lemezekekért járó milliók után is képesek olyan csődközeliek lenni, hogy kvázi ingyen, 4-5000 dollárért közreműködtek, közreműködnek bárkivel.

2. Dre egy utalsó szar, embernek se nevezhető valami. Hogy megüt egy nőt az kb megbocsájthatatlan, de ő nem egyet, de minden nőjét, sokszor terhes, tőle terhes, nőjét is verte, sőt rendszeresen. A könyv közepén írják, hogy volt egy sötét időszaka, egy majd 10 éves ciklusa mikor ivott is rendesen, de nőverős részek előtte és utána is vannak ám. Ez akkora csalódás, hogy arra szavaim sincsenek.

3. Innen európa közepéről egy alsó középosztályból nemhogy 89-90-ben, de 2023-ban is érthetetlen ez a mindegyiknél ennyire erős ez a buta nigger törzsi gang mentalitás. 10 forintért képesek egymásnak menni, lelövik egymást mert valaki a lábukra lépett, vagy mert azt mondta valaki, hogy valaki pletykált róla. És ezt nem csak akkor mikor még csórók, mikor onnan jöttek két napja, hanem Pac 4 siker, arany és platina lemez után is képes megcsinálni (a többi is, csak ő a friss, a könyv vége).
Ez egy olyan dolog amit egyszerűen nem tudok bedolgozni, felfogni.

Mintha megrekedtek volna valahol az óvoda középső csoportjánál, csak mindezt az 1700-1800-as évek nyugati westernjeiben?!?!
A kontraszt, hogy mindeközben olyan szövegeik vannak politikáról, kapcsolatokról társadalomról ami ma is megállja a helyét amiket ma egyetemeken tanítanak, mint tényt, mint korhű szociológiai riportokat.

Ehhez egy adalék ami beugrott közben, hogy nem vagyok egyedül ezzel, hogy nem értem meg igazán, hogyan is működnek.
Ha elfogadom, hogy a gang életnek saját szabályai vannak amik fontosabbak minden másnál akkor G Malone pac must die száma nemhogy jó, de a kőkemény valóság. Mégis, mikor kijött, aztán a videó is, sőt a mai napig magyaráznia kell, hogy miért mondja, hogy pacnak meg kellett halnia!
A szám orlando jones szemszögéből meséli el mi történt, a sok lehetőség forgatókönyv szerint akár ő is megölhette packot, Malone őt fogadta el, arról írt számot. És olvasva a könyvet azt kell mondjam, hogy énkorábban is csíptem a számot, de most közel tökéletesnek találom ahogy leírja, hogy a köztük történteknek csak egy vége lehetett (illetve kettő, ha pac a gyorsabb és öli meg orlandot).

Szóval a könyv nagyon tetszett, egyedül a címével, illetve az alcímével nem voltam, vagyok kibékülve. Az "és a westcoast rap születése", illetve az eleje, hogy "original gangstas" és az egész egy nwa family tree-re fókuszáló dolog lett csupán az nekem ellentmondás.

Ice-T (tegyük félre, hogy nekem személyes kedvencem), a könyv is leírja, hogy a 6 n the mornin korábbi, mint az nwa mégis 2-3 oldalon szerepel a neve csak.
Bay area kb kimarad egészében. Too Short kap 1 mondatot, hogy már akkor kazikat árult, mikor dre első számait írta, de ennyi.
mc hammer aki a legtöbbet adta el valaha csak azé kap 1 sort, mert a death row-hoz szegődött egyszercsak.
coolio, akinek gangstas paradise-a akkor a himnusz mindenhol a világon, mint a fuck the police, ha nem nagyobb, ismertebb kapott egy sort, hogy wc melletti maad circle-ben kezdte és kész.

Szóval ha lemarad az alcím okés, de így sok volt a hiány nekem. A cím sokat vállalt egyszerűen.


jah, és még valami.
Így a könyvet olvasva esett le, értettem meg, hogy miért lehetett akkora szupersztár, megváltó, és fáklyavivő The Game 2000-es években. Kvalitásai alapján sosem gondoltam, hogy le kéne térdelni előtte, de így, hogy honnan jött, hogy mit "kellett" megjeleníteni így már értem, hogy miért imádja őt LA kábé day 1 óta.

Köszi a részletes kritikát dogg, akkor megerte megvenni vegulis!

karácsonyra kaptam a nejemtől.

Basszus, tudtam, hogy volt még egy könyv, amit be kellett volna rendelnem a Jézuskától, de nem emlékeztem, hogy ez volt az...

Én is köszönöm a részletes kritikát, tényleg jó lehet.

A Dre-vel kapcsolatos pontra reagálnék: semmiképp se szeretném mosdatni őt, mert én is szeretem szétválasztani a művet a művésztől. Attól, hogy zseniális producer, még lehet emberileg szar alak, és valóban voltak is durva dolgai. Viszont ezek a sztori mind az 1980-as évek végéről, 1990-es évek első feléből származnak. A '90-es évek közepe óta nem látott napvilágot egyetlen ilyen sztori sem Dre-ről, tehát elég régi esetek ezek, és a változás jogát szerintem mindenkinek meg kell adni.
Maga Dre egyébként nagyon egyértelműen bocsánatot kért ezekért a dolgokért több fórumon is. Leglátványosabban talán a The Defiant Ones című, Dre-ről és Jimmy Iovine-ról készült dokusorozatban.

Aztán lehet, hogy ma is ugyanilyen szaralak, nem tudom, de ne zárjuk ki, hogy jó irányba változott a '90-es évek eleje óta.

tudom, hogy gyakorolnom kell még a megbocsájtást, de nem megy, illetve nehéz.

(nálam) a nőverés olyan, mint a pedofilia. ha egyszer megteszi valaki listára raknám, hogy kövesse egész életében.
nem a megbélyegzés miatt, hanem a többiek védelmében.

de igen, igazad van, fejlődhetett, és nem szabadna megkövezni 30+ éves dolgok miatt.

A nőverés megítélésében természetesen egyetértünk. Meg itt nem is az a kérdés, hogy mi megbocsátunk-e, hanem hogy az érintett hölgyek megbocsátanak-e...

Illetve ez is egy jó példa arra, hogy miért nem szabad a rapperek emberi oldala alapján megítélni a produkcióikat. Nem ismerjük őket, csak hallunk róluk ezt-azt, de valójában fogalmunk sincs, milyen emberek. Dre is lehet, hogy jobb útra tért, lehet, hogy nem: nem tudjuk.
Amit viszont meg tudunk ítélni, az az, hogy milyen zenét csinálnak. Ezért szoktam mondani, hogy legjobban tesszük, ha azzal foglalkozunk.