nem tudom mit kene tennie mint "kormanyellenes" ,teny a zenejukbe nem illik semmi ilyesmi.
de pl krubi aki nagyot megy vagy a punnany csak tud vmit becsempeszni.

Volt azért egy-két Fluor szóló szám a Wellhello időszak alatt is, de azokban se volt rendszerkritika. Nekem legalábbis fura, hogy ha tényleg ennyire elege van a kormányból, akkor hogy nem tudott tizenx év alatt egy száma se kijönni (se szólóban, se a Wellhello-val), amiben ez megjelenik.
És félreértés ne essék: én nem értek egyet pl. Sixfeettel abban, hogy a rapnek szükségszerűen rendszerkritikusnak kell lennie. Mindenki arról reppeljen, amivel a legjobban ki tudja fejezni önmagát. Csak Fluor esetében az a benyomásom, hogy pont az önkifejezés-jellege sérül a rapjének. Ugyanis a "civil" megnyilvánulásai alapján láthatóan fontos neki, hogy felszólaljon a kormánnyal szemben, tehát ha ugyanezt nem hallod vissza rapjében tizenpár év alatt egyszer se, akkor szükségszerűen lesz egy olyan benyomásod, hogy nem teljesen önazonos a rap.
(Aztán most lehet, hogy fog linkelni valaki egy rendszerkritikus Fluor számot, amit nem ismertem... )

Ez gyakorlatilag egy sokadjára megismételt hazugság amit a magyar rap facebook csoportok diskurzusainak színvonalához mérten próbálsz a számba rágni.

Itt a fórumon van hozzászólás visszakeresési opció: tessék visszatrekkelni az előző legalább 2-3 olyan alkalmat amikor ugyanígy ezt akartad a számba adni, én meg leírtam hogy sokkal inkább volt azzal ki a tököm amikor dzsentrifikálni próbálták a rappet meg osztályidegen rongyrázásra használták.

Ha szubjektívan ízlésről beszélünk, a te logikádba belefér az, ha Jake Paul meg egyéb raptől idegen témával és osztályhelyzettel rendelkező emberek meg tudnának csinálni olyan dolgokat ami produkció, annak van validitása a rapben. Szerintem nincs. Ugyanebből az okból kifolyólag se gondolom pl. a Jack Harrow-ot egy hiteles előadónak, de pl. ezzel szemben a korai Chief Keef meg Waka Flocka Flame számokat közelebbnek tartom a raphez, több sportértéke és validitása van, mondhatni akár annak volt a maga idejében a legnagyobb validitása mert nincstelenebb körülmények között hoztak valami nyerset.

Nem beszélve, hogy "rendszerkritikus" rap Magyarországon az ellenzékiség miatt kvázi vicc tárgya. Amikor elkezd egy rapper vagy zenekar kamu elégedetlenkedni ala nemteccikarencer és felolvasni teljesen kreativitást nem jellemző módon azt hogy mit olvasott a Telex meg a 444 headlinejaiban, legyen az Funktasztikus, Punnany Massif, Majka, vagy a Carson Coma, az geci olcsó pandering ami kvázi az ellenzéki politikai intézményrendszernek követőinek próbál kreálni média alapanyagot, ahelyett hogy valami olyasmit készítene ami tényleg klasszikusan azoknak szólna akiknek úgy ki van a fasza mindennel strukturálisan, médiaviszonyokkal, látszatproblémákkal, stb. Ebből a szempontból jobb is hogy Fluor nem adott ki ilyen jellegű zenéket. Az Apuveddmeg a Wellhello-nak a belpesti újburzsoázia főcímdala volt egy időben, hülyén is adná ki magát.

Viszont ismételten, függetlenül hogy én mást várnék a rendszerkritikától, utóbbi időben gyakorlatilag ha rendszerkritikus próbált valaki lenni magyar rapben, azzal inkább pontot vesztett nálam, főleg hogy a "rendszerkritikát" mint olyat 2016-ban a reakciósok, a piacfundamentalista liberálisok és a fasiszták kvázi ki is forgatták nemzetközi szinten. De jobb szeretem amikor valaki olyan emberi dologról fogalmaz meg jó dolgokat amiket még nem hallottam amivel az átlagemberek is tudnak azonosulni, mintsem amikor olyan dolgokról beszél valaki szarul zenében amivel még azonosulni se tud senki.

ne vedd a szivedre
abszolut nem akarattal irta ezt, feltehetoen felreertett vmit, ahogy irtam en is korabban, nekem neha nehez dekodolni az irasaidat

Bocsáss meg, ha félreértettelek, ráadásul az előző hozzászólásomban tényleg csak a példa kedvéért említettelek, egyáltalán nem a te álláspontod volt a középpontban. Azért mertem így tenni, mert ha valami betonbiztosan átjött nekem a fórumon folytatott diskurzusainkból, az az, hogy szerinted a rapnek rendszerkritikusnak kell lennie, illetve ugyanazoknak a témáknak kell megjelennie a mai rapszámokban is, amikről a '80-as évek úttörői is reppeltek. (Utóbbi persze nem feltétlen ekvivalens azzal, hogy rendszerkritikusnak kell lennie a rapnek, de a lényeg, hogy nekem valahogy ez a két dolog ragadt meg a te szemléletmódodból.) Nem tudom, miért érthettelek félre: lehet, hogy csak figyelmetlen voltam, de az is igaz, amit Zoli írt, hogy néha tudsz olyan kacifántosakat írni, amiből nehéz kihámozni a mondandód lényegét, és ez is félreértéshez vezethetett.

Mindenesetre utólag örülök, hogy szándékomon kívül valótlant állítottam rólad, mert ebben a postban olyanokat írtál, amik teljes mértékben összhangban állnak az én szemléletmódommal is. Főleg ez: "De jobb szeretem amikor valaki olyan emberi dologról fogalmaz meg jó dolgokat amiket még nem hallottam amivel az átlagemberek is tudnak azonosulni, mintsem amikor olyan dolgokról beszél valaki szarul zenében amivel még azonosulni se tud senki."

Amiben viszont továbbra sem értünk egyet, azt is nagyon jól megfogalmaztad: "a te logikádba belefér az, ha Jake Paul meg egyéb raptől idegen témával és osztályhelyzettel rendelkező emberek meg tudnának csinálni olyan dolgokat ami produkció, annak van validitása a rapben. Szerintem nincs." - Így van, szerintem ez belefér. Ha egy biológus írni akar egy rapszámot a kacsacsőrű emlősök szaporodásáról, és ezt ötletes rímekkel, jó raptechnikával egy igényes zenei alapra teszi, akkor az nekem teljesen rendben van, csinálja! Szerintem az a helyes alapelv, hogy mindenki arról reppel, amiről akar, aztán hagyjuk, hogy a közönség meg az idő vasfoga eldöntse, melyik produkciók azok, amik időtálló értéket képviselnek.

De ez egy egész más téma, és ami a vita kiindulópontja volt, abban úgy tűnik, mégis egész hasonlóan gondolkodunk, ezért tehát még egyszer bocsánatot kérek.

Beleférni belefér, nagyanyám is csinálhat rappet, de validitása attól nem lesz. Nem fog rapnek érződni abból a szempontból amilyen módon társadalom- és kultúrtörténetileg rapnek érződtek dolgok, lényegében hogy:

- milyen osztályháttérből származó emberekről van szó ('xy' adott környékről, ilyen családi háttérrel, ilyen szocializálódással családi-iskolai neveltetés és gyerek ill. tinédzserkori közeggel rendelkezik)

- milyen témákról rappeltek bármikor ('xy' a közegében látta vagy hatással volt rá az 'abc' jellegű társadalmi jelenség amire hozzáhasonló precedenssel nem nagyon beszélt igazából senki - nem kötelezően kritikai! hanem jelentős megelőző precedenssel bíró említés szintjén sem)

- és társadalmi jellegzetességekben valamelyest különböző utánpótlás váltotta őket ('xy' utánpótlása 'yz', aki már nem az 'abc' hanem a 'def' nevű jelenségről beszél, amiből van egy olyan dinamika, hogy ő már teljesen máshogy érzékeli az 'abc' jelenséget vagy azért mert jelentéktelenné vált, vagy mert 'xy' már nem is érzi a magáénak mert be tudja a fiatalkornak, vagy mert a 'def' közvetlenül reflektál az 'abc'-re, és pl. 'xy' beleragadt az 'abc' idején jellemző szocializálódásba ami miatt nem tud naprakészen reflektálni már a 'def'-re és frusztráltan reagál, megteremtve a tényt hogy az 'abc'-nek az 'xy' általi megemlítése egy státusz quo-vá emelkedik, amire 'yz' generációja felől a 'def' jelenség létezésének említése a válasz, de igazából megismétlődő körforgásként működik ez, hogy 'xy' előtt volt 'wx' az 'xyz' nevű jelenséggel, és 'yz' után lesz 'za' a 'ghi' nevű jelenséggel)

És ez igazából minden lehet, társadalmi problémán kívül bármi másig is: egészen attól hogy 21 Savage megemlíti hogy az ő generációjuk érzi jobban annak a negatívumait, hogy az idősebb generációban dealer piedesztálra emelés volt, egészen tényleg csak odáig, hogy Gucci Mane azt mondta annak idején hogy szívesebben rappel Zaytoven beatre mint Dr. Dre beatre (Dre volt addigra a status quo, Zaytoven hangzása pedig a saját közegének jellegzetessége amit inkorporálni akart a zenéjébe).

Bár nagyon-nagyon ritkán vannak olyanok akik ezt jól tudják megközelíteni, ebben a felállásban a mikrobiológus egy elszigetelt szereplő aki akkor értesül ezekről amikor már a média dzsentrifikálja ebben a láncolatban azt aki organikusan volt ebben az egészben, és próbálja az organikus szereplők által precedensként megteremtett dolgokat másabb média gazdaságtani közegben érvényesíteni, és valami valós világbeli folyamatoknak a részvétele helyett, reflektíven viszonyulva hozzá kvázi csak dzsentrifikálja azt.

Hiába gondolnék pl. arra hogy ha Weird Al Yankovic zenéje egy adott zenéje jól van megcsinálva, vagy akár a Pete & Bas nevű marketing firm-ök általi zenei produkciónak amiben öregemberek nyomják drill rapre néha meglepően jól sikerül a kidolgozottsága, egyszerűen tudom hogy ahhoz a közeghez amiből ez történelmileg többszörösen megismétlődő folyamatokhoz egyrészt nincs köze, másrészt nem is feltétlenül arról van szó már ott, hogy a közegből valaki próbál művészi produktumot előállítani, hanem a közeg külsőségeit felvéve generál produktumot azért hogy legyen produktum a piaci trendek megfigyelése alapján, mintsem hogy a társadalmi folyamatok hátterével bármilyen módon tisztában lenne.

Rövidre fogva: vannak bizonyos dolgok amik miatt valamin egyértelműen minden korszakban, a hallgatók és az előadók egy jelentős hányada számára mindig is érződött hogy mi az ami közel ehhez a szubkultúrához és ahhoz ahogyan társadalmilag kialakult, és mi az aminek túl sok köze nem igazán van. Akarva akaratlanul van egy konszenzus, ez a konszenzus főleg az amit fentebb leírtam kisebb nagyobb eltérésekkel. Nem kötelező irányelvként kell erre tekinteni ami mindenkire igaz, vannak eltérések, de kvázi ilyen ívet szokott ebben a műfajban bejárni a szubkulturális logika korszaktól függetlenül.

Ebben egyetértünk: természetesen könnyebb úgy egy elfogadott, sikeres rapszámot csinálni, ha valaki a témáival, "osztályhátterével", stb.-vel illeszkedik a hip-hop szubkulturális környezetébe. De pont ezért még értékesebbek azok a rapszámok, amik úgy tudnak jók lenni, hogy nem illeszkednek ebbe a környezetbe! Törvényszerű, hogy a nagymamád rossz rapszámot fog csinálni? 99,99%-os valószínűséggel rosszat fog, de miért ne adjuk meg neki azt a 0,01%-os esélyt, hogy hátha jót csinál? És jó alatt nem azt értem, hogy illeszkedik a hip-hop szubkultúrájába: el tudom képzelni, hogy valaki úgy csináljon zene, szöveg, tartalom, technika, bármi szempontjából színvonalas rapszámot, hogy semmi köze a szubkultúrához.

Hazai példa: nagy kedvenceim, az EMLP. A duó egyik tagja, Norbi az első rapszövegeinek megírása előtt 1-2 évvel némi túlzással azt se tudta, mi az a hip-hop. Előtte is csak a magyar rapbe ásta bele magát kicsit, de abba is szelektíven: az amerikai hip-hop történelméről, kulcselőadóinak többségéről fogalma sincs. Társadalmi hátterét annyira nem ismerem, de azt tudom, hogy fiataloknak szervez közösségi programokat a hitgyüliben. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy teljesen "osztályidegen", a te kifejezéseddel élve. Témáit tekintve egyáltalán nem a hip-hop szubkulturális közegébe illeszkedő témákról reppelt, hanem elsősorban egy keresztényi alapokon nyugvó életszemléletet próbált átadni (anélkül, hogy egy szóval is említette volna a szövegeiben, hogy keresztény). Mindezek ellenére a magyar rap történetének egyik legszínvonalasabb produkciója szerintem az EMLP, méltatlanul kevés figyelmet kapva a szcénában. Ez a hip-hoppal alig-alig képben lévő, közegidegen srác színvonalasabb flowval és technikával adott át mélyebb tartalmakat jobb zenei alapokra, mint a "legrílebbnek" tartott magyar rapperek többsége.

Kevésbé jó példa, de kíváncsi vagyok, hogy a te szemléletmódod szerint vele is van-e probléma: Gege. Budai értelmiségi családból származó srác, színvonalas fővárosi egyetemen diplomázott magyartanár, aki nem tanárként, hanem a marketingszakmában helyezkedett el. A hip-hop szubkultúra szempontjából szintén teljesen "osztályidegen". Témaválasztásai sem igazodnak a szubkultúra sztenderdjeihez: arról reppel, ami egy magyar értelmiségi fiatalt foglalkoztat, nem a hip-hop hagyományos közegét alkotó alsóbb társadalmi rétegek témáiról. Illetve van, amikor csak a magyar nyelvvel virtuózkodik a szövegeiben.
Nem érzem úgy, hogy különösebben illeszkedne a hagyományos hip-hop szubkultúrába, mégis őt tartom jelenleg az egyik legjobb magyar rapelőadónak.

Zárjunk tehát ki kimagaslóan jó rapelőadókat a hip-hopból csak azért, mert nem olyan társadalmi háttérrel, nem olyan kulturális szocializációval és nem olyan témaválasztással rendelkeznek, mint "a rapperek" hagyományosan? Az a fő vitapontom a te szemléletmódoddal, hogy én erre nem vagyok hajlandó. Én se reppelhetnék ezzel az erővel: nem is nagyon szoktam, de pont az az egyik varázsa ennek a műfajnak, hogy akár én is megtehetném, mint ahogy bárki más. Ha szigorúan értelmezzük a szemléletmódodat, akár senki se reppelhetne, aki fehér, hiszen a hip-hop kulturális eredetét tekintve egy fekete zenei műfaj.

Utolsó gondolatom: annak idején pont úgy jött létre a hip-hop (most csak zenei műfajként értelmezve), hogy a feketék demokratizálni próbálták a zenéléshez való hozzáférést. A hip-hop tette lehetővé, hogy azok a szegényebb társadalmi rétegek, amelyeknek nem volt pénzük hangszerekre, énektanárra, nem fértek hozzá zenei producerekhez, stb., szintén tudjanak zenélni. Ez az egyik legfőbb értéke a hip-hopnak szerintem: bárki részt vehet benne. Ha bármilyen módon előírjuk (még ha csak képletesen is), hogy csak azok vehessenek részt benne, aki megfelelnek bizonyos vélt vagy valós szubkulturális normáknak, azzal éppen ezt a kulcsfontosságú értéket romboljuk le.
Úgyis a hip-hop mindenkori közönsége és az idő fogja eldönteni, hogy melyik rapszámok/albumok lesznek klasszikusok, nem a szubkulturális normáknak való megfelelés.

Ezt a természetességet te úgy írod egyrészt, mintha Magyarországon is törvényszerűségként működne, és nem osztályháttér miatt érvényesültek volna ebben a műfajban ezek az előadók jobban mint azok akiknek köze lett volna hozzá. Az osztálykonfliktus egy meghatározó nagyon fontos láthatatlan eleme minden olyan szubkultúrának amely hordoz magában ellenkulturális elemeket, és habár bőven van kommercializáció a hip-hop szubkultúrában mint olyanban, minden dolog ami sorsfordító és forradalmasító volt a hip-hopban akkor történt amikor a benne szereplők ellenkulturális tendenciákat vittek bele, így ez az aspektus mindig is visszatérő dolog volt minden alulról szerveződő hasonló szubkultúrának.

Amikor a dzsentrifikáció elkezdte ezt kilúgozni, kvázi onnan jöttek a kizsákmányolók akik miatt gagyivá, avittá válik, mert olyasmit próbáltak csinálni amihez nincs közük, erodálódik, majd jön valami újabb, és akkor éled újjá amikor max annyira megszűnt státusz quo-vá lenni hogy senki se gondolt volna arra, hogy érdemes már hozzányúlni, és akkor is újragondolásra kerülnek aspektusai.

Az hogy valami rap érzetű ebből a szempontból sose lett igazából az ami sokat számíthatott intézményi szinteken, pontosan emiatt egy olyan műfajban ahol ezek a témák lennének eredendőek, mentálgimnasztikázós küzdelem a fehérre mosás és a dzsentrifikáció érdekében. Az esély megvan adva, de a számok, a tapasztalatok ellenük beszélnek. Ez a kultúra kizárósdi azt feltételezi, hogy bármilyen kirekesztés, vagy hátráltatottság érné azokat az embereket, akik nem a hip-hopra jellemző osztályháttérből nem a hip-hopra jellemző tartalmakkal vannak hip-hopként kategorizálva. Legyenek, elég tág ez az egész ma már. De piszlicsáré kijelentés úgy csinálni, hogy az Artisjus, a BMI, az ASCAP és más szerzői jogi intézmények műfaji metaadat bejelentései bármilyen hatással lennének pl. Post Malone lelkivilágára amikor azt mondja valaki hogy ezek az emberek a hagyományos osztályszempontú szubkulturális értelemben nem kötődnek a hip-hop kulturához.

Ebből az aspektusból ki lehet mondani, hogy ebben a logikában nincs validitása. Ezt a logikát tették amúgy a társadalmi helyzetekből adódóan nagyon sokan szóvá az amerikai diskurzusban, teljesen jogosan. Másabb szabályok vonatkoznak a társadalomban a fehérekre mint a kisebbségekre, a szubkultúra nem egy kis eltérő szegmense a társadalomnak ahol kibaszott kumbaya módon működik az egyenlőség, hanem pont azért vonatkoznak más szabályok rá teljesen jogosan, mert a szubkultúra egy olyan társadalomban működik ami szisztematikusan hátráltat embereket, erre pedig a szubkultúra reflektálni fog, amit jól is tesz.

Nem a kereszténykonzervatív nagymamák, az akadémista társadalomtudósok, a Saturday Night Live, és a Wendy's rap mixtape reklámai vannak meghatározva úgy hogy tömegesen tették le az alapköveit ennek a műfajnak, hanem általában ezek szokták a végét jelenteni, lásd hogy hogyan tekintették a disco halálának a Szombat esti lázt, és hogyan töltötte be a helyét minden más a 80-as években. De nem is fog bármilyen problémája származni az értelmiségi osztályháttér és a kreatív ipari intézményes támogatottság mellett nekik az, ha kimondjuk hogy nem érződnek hip-hop kultúra közelinek.

Nem győzöm hangsúlyozni a félrefogalmazott "normák" elutasítását, amik megint csak a számba vannak erőltetve. A hip-hop 5 elemes dolgaival, és követendő értékrendként létező már-már vallási doktrinaként megfogalmazott elvrendszer holmi magasztos cél érdekében egy normának való megfelelés. Ez emberek, közegek, különböző társadalmi szegmensek kölcsönös kapcsolatai egymással, illetve a tény, hogy az egymással történő interakciók milyen reakciókat váltanak ki ebben a láncolatban. A szubkultúrák szociokulturális értelemben jellemzően nem szabályok és normák mentén alakulnak (ld. a múltkori diskurzust arról amiben Paul Edwards "Is Graffiti Really An Element of Hip-Hop"-ja mentén beszéltem ezen dolgok kvázi mesterséges konstruáltságáról), hanem társadalmi interakciók mentén, ahogyan a hip-hop is reflektál egy ingerre, és sokszor a doktrinák alkotása visz félre dolgokat.

Az EMLP-n amúgy hallatszódik is hogy nincs közük ehhez az egészhez, a zene olyan is. Olyanok számára csinálnak rap zenét akik "amúgy nem szeretik a rap zenét de ez jó". Tőlem lehet valid a New Music Friday playlisteken, de amikor azt mondja valaki hogy a hip-hop kultúrában is annak kellene lennie, annak ajánlom hogy azért alaposan vizsgálja meg hol van a feje, valószínűleg a fenekében, amit ki kéne húzni onnan, aztán körülnézni a világban, értelmezve ezt az egész zenés meg szubkulturális dolgot úgy, mint a világ része, mintsem olyasmi ami csak egy kis kompartmentalizált béke szigete a saját kis buborékával meg falaival elválasztva. Tipikus státusz quo konyhafilozófiázó Day, Tkyd és Punnany Massif utáni poszt-intézményesített Petőfi sávos színtelen szagtalan, kellemetlen Köszönjük, de nem kell több pécsi zenekar sütőformáját rap zenére átültető verziója. Lehet majd megint felhozni ezt a döglött ló rugdosásig járatott szemantikai stoptáblaként szolgáló gondolat termináló közhelyet majd előre is, hogy ízléskérdés, másoknak tetszik, közönséget, teltházat mozgat meg, és amúgy nem akarok úgy csinálni hogy nem játszik szerepet a szubjektív véleményem, de nagy valószínűséggel az idejárók nagytöbbsége akik jobban szocializálódtak olyan rappen ahol kicsit többet számít a nyerssége és hogy legyen bármilyen éle a rapnek, azok között ezek az előadók általában egyesek örömére mások bánatára de nem lesznek népszerűek.

Gegét sose szerettem ugyanebből az okból adódóan, de a karrierjének is az értelmesebb pontjai számomra talán a Metamatika felől érződnek. Azt se szeretem, de legalább nem a poszt-Azúr AKPH körút menti entellektüel rapközeg utódsarj szócséplést, és nem a dj tőtött cigi félironikus trepházazást tolta azzal. Ebből a szempontból mondjuk az utóbbin sajnos túllendülni nem látszik, de ha rájönne hogy hagyja a fenébe a szubkultúra sisakot, és csináljon olyan alternatív zenét mint pl. a clipping, vagy a Death Grips, ami már inkább esik outsider kategóriába, úgy lehet jobban működne, és önazonosabb is lenne.

A demokratizáció érvtől meg a borsódzik a hátam. A parlamentáris kizsákmányoló, intézményesített "szabad" választás és egyenlőségi álcaként szolgáló képviseleti demokrácia hívei fogják magukat, ránéznek azokra hogy valakik osztályszintű kirekesztésből tudtak valami egyedit alkotni, és amikor semmilyen társadalmi hátránnyal nem induló, de inkább osztályelőnnyel rendelkező emberek lemásolják és sokkal könnyebben piacosítják a kizsákmányolt emberek nélkülözésből kreált kultúráját, az a szabadpiac láthatatlan keze, a demokrácia ahogyan fáradtságosan a dolgát végzi, az esélyegyenlőség megtestesülése. Párhuzamba vonni az egyértelműen privilégizált helyzetből induló kreatívokat, és azt mondják hogy ezek az egyenlő esélyek ízléstelen osztályvakság. És elnézést, hogy az utóbbiakkal én adok a szádba olyasmiket amiket nem mondtál, csak ezek után és a panelekből adódóan nehéz megállni.

Hála Istennek nem éri őket ilyesmi! Nem is állítottam azt, hogy ilyesmi érné őket a valóságban, én csak azért próbálom védeni őket, mert úgy értelmezem a mondandódat (javíts ki, ha tévedek), hogy te kirekesztenéd őket, vagy ha nem, akkor legalábbis csinálják, amit akarnak, de a produkciójuk ab ovo nem lehet annyira értékes, mint olyasvalakinek, aki a hip-hopra jellemező osztályháttérből, a hip-hopra jellemző tartalmakkal jelentkezik. Ez a kirekesztés egy enyhébb formája.

Csak hogy félreértés ne essék: én sehol sem állítottam azt, hogy egy felsőközéposztálybeli srácnak ne legyen könnyebb érvényesülnie a zeneiparban, mint egy szegényebb társadalmi rétegből érkező srácnak. Sajnos egy olyan társadalmi rendszerben élünk, ahol ez így van. Én amellett próbálok csak érvelni, hogy kirekesztésre nem lehet kirekesztés a válasz, mert az csak tovább eszkalálja az "osztályharcot" (én meg ettől a marxista terminológiától irtózom, amit használsz, de ha már behoztad a vita nyelvezetébe, akkor hajlandó vagyok alkalmazkodni hozzá).
Semmit sem fog javítani a kirekesztett osztály helyzetén az, ha megfogalmazzuk, hogy az elnyomó osztály (legyen az a fehér értelmiségi réteg, vagy bárki más) ne alkothasson az eredetileg a kirekesztett osztály által létrehozott, de azóta már azon bőven túlnőtt, globális kultúra (ez lenne a hip-hop) alapjain.
Tegyük fel, hogy van egy gazdag jogászcsaládba született, fővárosi, értelmiségi srác, akinek van érzéke a reppeléshez! Igényes zenei alapokon szövegel technikás rímeket, jó flowval, tartalmilag pedig hiteles. Tehát nem próbálja előadni, hogy ő egy telepi srác, nem játssza el, hogy fújták a graffitit a gettóban a falakra a haverjaival, hanem olyan témákról reppel, amik egy gazdag értelmiség srác szájából is "real"-nek érződnek: pl. a saját szorongásairól, a hazai közéletről, a szerelemmel kapcsolatos érzelmeiről, stb. Szegény Zolit nem akarom belerángatni, de ők jutnak hirtelen eszembe: amit a Minimal Project csinált, az a fajta rap szerintem hiteles egy értelmiségi srác szájából is.
Összefoglalva: a srác értékes produkciót csinál, de te nem vagy hajlandó megadni neki az ezért járó elismerést, pusztán azért, mert nem a "hip-hopnak megfelelő osztályháttérből" érkezett. Ez szerintem pont ugyanúgy kirekesztés, mint amikor egy szegény lakótelepi srácnak, aki szintén ugyanilyen tehetséges, nincs lehetősége érvényesülni a zenei világban a társadalmi/anyagi háttere miatt. Egyetértek vele, hogy ezutóbbi típusú kirekesztés az, amire van példa a valóságban, az előbbi típusú pedig az, amire nincs. Mégis úgy tűnik nekem, hogy az utóbbi típusú kirekesztésre az előbbi típusú kirekesztéssel próbálsz válaszolni, amit én nagyon rossz válasznak tartok, mert semmit nem old meg, csak tovább eszkalálja a feszültségeket.

Kicsit arra emlékeztet ez engem, amikor a Netflix feketékkel játszat el fehér történelmi szerepeket. Igen, történelmileg a feketéknek sokkal nehezesebb sorsuk volt, mint a fehéreknek. Ők voltak a kirekesztett kisebbség, nem a fehérek. De tényleg az erre a jó válasz, ha a történelmileg kirekesztett kisebbség megfelelő pozícióba kerülve bosszút áll, és most ő rekeszti ki azokat, akik korábban őket rekesztették ki?

Az EMLP-ről és a Gegéről pedig a várakozásaimnak megfelelően azt írtad, hogy nem okék. Amit respektálok, mert nagyon korrektül megindokoltad, hogy miért nem kedveled őket, és én elfogadhatónak tartom az indoklást azzal együtt, hogy nekem mások a szempontjaim, ezért én bírom őket. Viszont ami az igazi hozzáadott értéke volt számomra a kifejtésednek az az, hogy segített jobban megérteni, miért gondolkodunk ennyire máshogy.
Te a hip-hopot, mint szubkultúrát kedveled, ami egy sokkal komplexebb jelenség, mint maguk a rapszámok. Ezért ha valaki úgy használja ez a szubkultúra által megteremtett zenei műfajt, hogy egyébként a szubkultúra nem minden eleméhez illeszkedik, akkor az neked nem tetszik. Ez tök oké, teljesen elfogadható álláspont, hiszen neked az a fontos szempont, hogy egy rapelőadó ne csak rapszámokat csináljon, hanem a maga komplexitásában képviselje a szubkultúrát.
Arra kérlek csak, hogy ahogy én megértem a te szempontjaidat, úgy próbáld meg te is megérteni, hogy másoknak viszont mások a szempontjai, ezért lehet, hogy más jellegű zenét szeretnek, mint te. Lehet, hogy csak a stílusod miatt értem félre, de nekem úgy jön át a postjaidból, hogy a rapszámokkal, rapelőadókkal szemben támasztott szubjektív értékelési szempontjaidat objektív mérceként próbálod beállítani, és azt állítod, hogy aki nekem felel meg ezeknek, az ha nem is nem hip-hop, de legalábbis megszégyeníti a hip-hopot. Bár azt írod, hogy csak a szádba erőltetem, hogy "normákat" próbálsz támasztani, úgyhogy javíts ki, ha megint félreértettelek, de nem tudtam mást kihámozni a postjaidból.
(Persze amellett is lehet érvelni, hogy amit az EMLP meg a Gege csinál, az nem hip-hop, mert nem illeszkedik eléggé szubkultúrába, csak akkor micsoda? Ebben az esetben kéne adni neki egy másik nevet.)

Zárásként az én szempontjaim hátteréről: én egy értelmiségi családba születtem, 7 éves koromig egy 8 lakásos társasházban, 7 éves koromtól kertes családi házban nőttem fel. Nem voltunk soha kifejezetten gazdagok, de a magyar társadalom átlagánál mindig jobban éltünk. Nem véletlen tehát, hogy veled ellentétben én idegennek érzem magamtól a hip-hopot, mint szubkultúrát. Sose öltözködtem úgy, mint a rapperek, a baráti társaságomban nagyon kevesen hallgatnak rapet, és ők is hozzám hasonló "outsiderek". Az életmódom semmilyen eleme nem illeszkedik a hip-hop szubkultúrába, egyetlen egyet kivéve: valamilyen, számomra is nehezen érthető okból nagyon szeretem a hip-hop zenét. Annyira, hogy a hallgatása lett az egyik legfőbb hobbim.
Ez lehet az oka annak, hogy veled ellentétben én egyáltalán nem érzem fontosnak, hogy egy rapper belepasszoljon a szubkultúrába. Engem ugyanis kizárólag a zenéje érdekel, semmi más. Ha olyan rapszámokat csinál, amik tetszenek, akkor én szívesen fogom hallgatni azokat akkor is, ha egyébként nem képviseli az előadó a hip-hop kultúra többi elemét. Persze ha képviseli, akkor is szívesen fogom hallgatni.

Gyökeresen eltérő szempontok mentén viszonyulunk tehát a hip-hop zenéhez, amivel semmi baj nincs. Szerintem a fórumon a többiek közt is vannak olyanok, akik nagyobb arányban azonosulnak a hip-hop szubkultúra elemeivel, és vannak olyanok, akik kisebb arányban. Elfogadjuk, hogy mindenki másként viszonyul ehhez a műfajhoz, pont ezért tudunk jókat beszélgetni egymással, mert nem vagyunk egyformák. Szerintem a te viszonyulási módod is értékes, és én becsülöm, hogy ilyen lelkesen pártolod a szubkultúrát. Annyit kérek csak, hogy te is próbáld megérteni és elfogadni az én szemléletmódomat.

Marxista terminológia vagy sem, az osztálykonfliktusból származó dolgok miatt ebben a műfajban innováció nem lenne. Másrészt én alapvetően tökre egyetértek azzal az állásponttal, és igazából Eminemtől Kenny Beats-en keresztül rengetegen szóvá tették Lord Jamarnak azt a felvetését, (függetlenül attól hogy egy csomó más kapcsán bagatell dolgokat vetett fel) hogy ebben a műfajban ők vendégek, ahogyan Lemmy Kilmistertől Dave Grohlig rengetegen azt az állást foglalták, akik Little Richard által kezdtek el rock'n'roll zenét csinálni, hogy ők első sorban rajongók akik egy fekete kirekesztett társadalmi helyzetű emberek által tökéletesített műfaj miatt tudtak maguknak megélhetést csinálni.

Az általad leírtak alapján amúgy simán belemehetnék olyasmibe, hogy kelet-európai eurocentrista érvként tök természetes hogy ez a diszkrimináció és a "gyűlölet csak gyűlöletet" szül logika van a terítéken, de ismételten: párhuzamba vonni pl. hogy a Deniz nem érződik hiphop/rap/műfaj közelinek mert nem csak társadalmi és gazdasági szempontból de az ebből eredő tartalma miatt is kilóg a sorból, és hülyén adja ki magát a kultúra részeként gondolni rá úgy, hogy ő a felöltözősdit ha akarja egyik pillanatról a másikra le tudja vetkőzni és át tud bújni valami kényelmesebbe és piaci igényeknek megfelelőbbe ha a helyzet kívánja, szemben állítani a ténnyel, hogy az intézményesített szisztematikus megkülönböztetést amibe rendesen emberéletek mennek tönkre és nyomorodnak bele, ami életük során végigkíséri őket levetkőzhetetlenül, számomra egy olyan analogizálás ami nem állja meg a helyét a diszkrimináció témakörében, és inkább hívószavak általános puffogtatásának érződik olyan dolgoknál.

A Netflixes média reprezentáció kérdés pedig egyrészt általánosságban egy piszlicsáré probléma ami a mindennapokban abszolút nincs hatása az emberekre, meg amúgy is kit érdekel, mint olyasmi ahol ténylegesen osztálykülönbségek és érvényesülési különbségek vannak emberek között, másrészt meg kezd erősen belecsúszni az olyan dog whistle kategóriába amit előszeretettel használnak a konzervatívok és az alt-right.

Na, egészen egyetértünk így a végére.

Azzal én is egyet tudok érteni, hogy Eminem vendég, sőt tulajdonképpen mindenki vendég a műfajban, aki nem az alsóbb new yorki társadalmi rétegekből származó fekete. Ha nagyon szigorúak akarunk lenni, még akár Ice Cube és Snoop Dogg is vendégek, hiszen ők se abból a bronxi, brooklyni, queensi milliőből érkeznek, ahol ez a műfaj született. Már a los angelesi hip-hop is érezhetően más, mint a new yorki. De persze ízlés kérdése, hogy ki hol húzza meg a határt.
Viszont a kultúra alapvetően egy vendégszerető jelenség: attól lesz értéke, hogy megosztjuk egymással, és ez nem működik máshogy, mint a vendégek befogadásával. Nemrég láttam pl. egy hírt, hogy a szöuli koreai-magyar napokon koreaiak játszottak magyar népzenét a közönségnek. Ettől még a magyar népzene a miénk, nem a koreaiaké, de én szívesen látom őket vendégként, és örülök, hogy annyira érdeklődnek a mi kultúránk iránt, hogy megpróbálják művelni is. Én azt gondolom, és nagyon bízom benne, hogy a new yorki feketék többsége is így érez, amikor azt látja, hogy fehér magyar srácok rapelnek.

Azzal is egyetértek, hogy a Deniz nem érződik a hip-hop kultúra részének, valószínűleg nem is az, hanem ő is csak "vendégként" belekóstol a kultúra bizonyos alkotóelemeibe. Még azt is el tudom fogadni, hogy akkor a Deniz számait ne hívjuk hip-hopnak, csak azt nem tudom, hogy akkor minek hívjuk. Lehetne mondjuk rapnek hívni, hiszen az nem azonos a hip-hop kultúrával, csak az a baj, hogy a köznyelvben annyira összemosódott a rap és a hip-hop kifejezés, hogy valószínűleg akkor is a hip-hopra asszociálnánk, ha rapnek hívnánk.
Én ott húzom meg a határvonalat, hogy a hip-hopra jellemző zenei stílusjegyek dominálnak-e a dalban. Tehát ha a hip-hopra jellemző ütemképlet vezeti végig a ritmust, és a rap dominálja az éneket a dalon belül, vagy legalább egyenrangú vele, akkor én azt mondom, hogy az egy rapszám vagy hip-hop szám. Igen, ezzel bevállalom annak a kockázatát, hogy olyan számokat is hip-hopnak nevezek (szigorúan csak zenei szempontból), amelyek kulturálisan nem illeszkednek a hip-hopba. Várom a megoldási javaslatokat.

És a netflixes dologban is egyetértünk, hogy nincs hatása az emberekre, csak fűti a kultúrharcot: pusztán analógiaként használtam.

Beton.Hofi - Óceán
https://www.youtube.com/watch?v=37A9up1 ... Hofi-Topic

A Budapest Park-os koncertjének a napjára csak kihozott egy új számot. Csatolva az előző vitához: azt nem tudom, hogy hip-hop-e, de nagyon jó! És megint egy más stílus, mint az első lemez volt, meg a másodikhoz képest is más.

Indulok is lassan a Parkba a koncertre.

Na milyen volt?

Röviden: a koncert fasza, a körülmények szarok.

Hosszabban:

Beton.Hofi - Slaybánia (Budapest Park, 2023.07.21.)

Eleve nem a legjobb hangulatban indult a koncert, ugyanis a haverom, akinek a társaságához csapódtam volna, közölte velem, hogy családi program miatt eladta a jegyét... Így kénytelen voltam egyedül menni. Ráadásul egyre közeledett az eső, és az OMSZ radarképéből láttam, hogy pont a koncert alatt nem kicsi eső várható... Ez még inkább elvette a kedvem, de azért esődzsekivel felszerelkezve elindultam a Parkba. 19:20-ra volt kiírva Hundred Sins, mint előzenekar, akkorra szerettem volna odaérni. Oda is értem, de csak 19:40-kor jutottam be, mert hatalmas sor volt, és ennyi ideig tartott a beléptetés. A sorban állás közben már elkezdett esni az eső, úgyhogy akkor már tényleg a tököm tele volt mindennel, komolyan fontolgattam, hogy hazamegyek... Végül csak annyi döntött, hogy nem elhanyagolható összeget költöttem a jegyre, amit nem akartam veszni hagyni, ezért bementem.

Ezt végül jól tettem, mert a koncert maga nagyon színvonalas volt a kedvezőtlen körülmények ellenére. Nem volt olyan kaliberű, mint a szeptemberi Beton.Hofi koncert, az Első Országos Citromail Gang Találkozó. Az egy hatlamas, Up In Smoke Tour-szerű fesztiválja az újvonalas magyar hip-hopnak. Itt most csak egy előzenekar volt (Hundred Sins), a színpadkép kifejezetten minimal volt a szeptemberihez képest, és közreműködők ugyan voltak, de kevesebb. Olyan érzésem volt, hogy a szeptemberi koncertet az egész szcénáért és a színpadon mögötte lévő barátokért csinálta Ádám, ezt a mostanit viszont saját magáért, itt sokkal inkább ő volt a középpontban.

Na de kezdjük az elejéről: maga a Budapest Park továbbra is top színvonalú koncerthelyszín, nem kell részletezni. Viszont a már felsorolt negatív körülményeken felül további problémát jelentett, hogy soldout volt a koncert. Ami jól hangzik, de brutális heringpartyt eredményezett a küzdőtéren: folyamatosan tapostak a lábamon, mozdulni nem bírtam egy fél lépést se, ami azért rontott az élményen. Legközelebb komolyan megfontolom, hogy nem szánok-e rá még pár ezer forintot, hogy a teraszon lehessek szellősebb közegben...
A közönség mintha egy picit idősebb lett volna, mint szeptemberben: ebben benne lehet, hogy nyári szünet van az egyetemeken. De így is határozottan az idősebbek közé tartoztam. A közönségben lévő fiatalok fejét, kinézetét elnézve megint aggódni kezdtem a fiatalság jövője miatt, és sokadjára is megállapítottam, hogy ez a mai, '90-es évek elejét idéző divat (egy fokkal igénytelenebb kiadásban) nagyon nem tetszik. Becsületükre szóljon viszont, hogy mindenki nagyon képben volt Beton.Hofi-val, sőt, már Hundred Sins-el is. Végig kívülről fújta mindenki a szövegeket, azokét a számokét is, amelyek nem olyan nagy slágerek. Szóval a hangulatra nem lehetett panasz.

Hundred Sins fellépésének a második felét láttam csak: zseni ez a srác, már ő is nagyon komoly színvonalat tolt, viszont számomra túl beteg, túl durva az ő stílusa. Volt egy vagy két szám, ahol kijött két csávó a színpadra, és nem csináltak mást végig, mint artikulálatlanul üvöltöttek... Egyébként már Hundred Sins-nek is volt egy kisebb zenekara, két fix vokálosa, plusz sorra váltották egymást a színpadon a számomra ismeretlen énekesek. Maga Hundred Sins nem nagyon tudott mit kezdeni magával a színpadon: néha elindította a laptopon a következő számot, egyébként csak ugrándozott a színpad közepén. Illetve az volt különlegesebb, hogy tetőtől talpig fehérben volt, és egyszer csak feljött a színpadra egy graffitis, aki fújt a ruhájára egy egyszerűbb, Hundred Sins graffitit.
Annak ellenére, hogy nem az én stílusom, jó választás volt Hundred Sins előzenekarnak, mert a közönség többségét adó fiatalok láthatóan értékelték, és objektíve nekem is el kell ismernem, hogy komoly színvonalat tolt.

Kb. 15 perc szünet után Miller Dávid, Miki357 és valami filmes haverja érkezett a színpadra. Dávid közölte, hogy épp a koncert kezdésének időpontjában, 20:30-kor lesz az Óceán klipjének premierje, és ezt megnézhetnénk együtt. Úgyhogy meg is néztük, nagy ötlet volt a Park kivetítőjére kirakni a YouTube premiert!
Itt van egyébként a klip: https://www.youtube.com/watch?v=RQAdjgo ... Vhbg%3D%3D

Majd egy hangulatos hype videot követően érkezett Beton.Hofi a színpadra a Balkaan Freestyle-lal. Az első néhány számot egymaga nyomta csak egy DJ-vel a háta mögött, és mint említettem, díszlet se volt a színpadon, tehát tényleg nagyon csak ő volt a fókuszban. A közönséggel való kommunikációja továbbra is csillagos 5-ös: voltak nagy dumák (ha nem is annyi, mint szeptemberben), és csak a dicséretet meg a szeretetet adta végig a közönségnek, amit ő is megkapott cserébe.
Majd egyszer csak megérkezett a színpadra egy gitáros és egy dobos: innentől hárman nyomták végig a zenét a DJ-vel. Ez előrelépés szeptemberhez képest, mert akkor még csak DJ volt. Persze egy dobos és egy gitáros nem egy nagy zenekar, bőven van még ezen mit fejleszteni, de legalább valami fejlődés történt a produkcióban. Volt egy-két szám, amin nagyot dobott már ez a két élő hangszer is, pl. a Tiszalök és a Hard Reset. Az Offwhite viszont kifejezetten rosszabbul szólt élő dobhanggal, mint a gépivel. Ráadásul abból csak az első verze + két refrén hangzott el Lil' Frakk és Krúbi távollétében. Ez érezhető csalódás volt a közönségnek.
Vendégek azért így is akadtak bőven: felbukkant a színpadon 6363, Realisztik, Miller Dávid, Ajsa Luna, Co Lee, valamint a Bagira alatt ott ugrált Hundred Sins is.
A repertoárban egy kivétellel nem volt meglepetés. Elhangzott a számok többsége a comic sins-ről és a Playbániáról is, néhány kevésbé jelentős maradt csak ki.

A nagy meglepetés viszont az volt, hogy elhangzott egy korábban soha nem hallott dal is, amihez a koncert alatt forgatott klipet Miki357! A küzdőtér elején állt egy roncsautó, ahhoz be-"stage-diveolt" Beton.Hofi, felmászott az autót tetejére, és ott nyomta el az új dalt, miközben drónok filmezték őt a kliphez. A végén vissza-"stage-diveolt" a színpadra, aztán hogy mikor lesz a dalnak és a klipnek a premierje, majd meglátjuk. De nagyon jó szám volt, hip-hoposabb feelinggel, és különleges élmény volt egy klipforgatás részesévé válni (főleg úgy, hogy kb. akkor esett legjobban az eső...).
Itt egy video egyébként a klipforgatásos részről, érdemes megnézni már csak azért is, mert az új szám is hallható benne, persze közel sem tökéletes minőségben: https://www.youtube.com/watch?v=vy8pR4b ... el=gege997

Összességében úgy 1 óra 15-20 percet tolta, végletekig profin, de nem túl profin, mint a Wellhello a bajai koncertjükön, amiről nemrég írtam. Tehát itt végig érződött, hogy szíve-lelke benne van Ádinak a koncertben, és nem egy vérprofi tömegterméket kaptunk.
Bár az érzéseim még mindig kicsit felemásak a fent részletezett negatív körülmények miatt, de összességében jó, hogy ott voltam, mert magának a koncertnek a színvonala kárpótolt.

Slusszpoén: azzal zárta Beton.Hofi a koncertet, hogy bejelentette a Második Országos Citromail Gang Találkozót szeptemberre! Az elsőből kiindulva valószínűleg az egy komolyabb show lesz, mint ez a koncert volt. Szóval kéne arra is menni, de ha megyek, akkor most már csakis a teraszra...

Köszi a beszámolót!
Hangosítás problémák nem voltak Most? Nagyon sokszor olvasom hogy gondot okoz sok hallgatónak