Tavaly elmaradt a szokásos év eleji pangás: január 1-én The Game és Big Hit rögtön berobbantották az évet, ami szinte változatlan lendülettel ment végig. Idén viszont érzek pangást így év elején, amit egyelőre a tavalyi magyar elmaradásaim pótlására igyekszem felhasználni. Elsőként:
Bigmek - VérvonalNagyon rég volt már új Bigmek lemez, ő egy az egyben a single klipes nótákra ment rá az utóbbi években, ezért örültem, hogy újra nagyívűbb alkotást hallhattam tőle.
A zenék nagy részéért D26 felel, néhol Genoff-fal kiegészülve. Található ugyanakkor két Bítprojekt produkció is a lemezen. D26 zenéiért én továbbra is odavagyok, mert mesterien egyensúlyoz a régi és az újvonalas hip-hop határán. (Kicsit Hit-Boy-ra emlékeztet a külföldiek közül.) Tud boombapet, trapet és drillt is, mégis bármelyiket is csinálja, mindegyikben felfedezhető egy egységes és egyedi hangzás tőle, ami egyszerre légies és sötét, sokszor jól megjegyezhető, egyszerű, de nagyszerű dallamokkal. Ezen a lemezen főleg a boombap dominál, de abba is mindig vegyül valami olyan kis effekt vagy hangszínváltoztatás, ami korszerűvé teszi. De van trap, sőt még drilles beütésű nóta is az albumon kisebb súllyal. Összességében magához képest is sötétre vette D26 a hangzásvilágot, de azt gondolom, hogy ezt elsősorban Bigmek erre az albumra megalkotott szövegvilága igényelte.
Bigmek ugyanis nagyrészt arra használta ezt az albumot, hogy kiadja magából a frusztrációit. A világ állapotával, munkával, emberi kapcsolatokkal, rapszakmával, bármi kapcsolatban. Mindenről egy borúlátó képest fest fel, mégsem válik depresszióssá a szöveg, mert minden esetben megfogalmazza, hogy bármilyen szar is legyen, ő akkor is mindig tartani fogja magát az elveihez. Valószínűleg azért is fókuszált ennyire a single-ekre Bigmek az utóbbi években, mert ő klasszikus battle MC, freestyle versenyeken vált ismertté, és ez a megírt szövegeiből is nagyon átjön. Az ilyen battle szövegek nagyon jól tudnak működni single trackekben, de egy album hosszúságban unalmassá válhatnak. Ezért is voltam kíváncsi, hogy old meg 2024-ben egy teljes albumot Bigmek, és bár nem tökéletesen, de egész jól megoldotta szerintem. A battle attitűd persze átsüt most is minden számból, de úgy érzem, tudatosan korlátozta annak érdekében, hogy minden dalnak lehessen mondanivalója, és miután megvolt a mondanivaló, utána fogalmazta csak azt meg battle MC módjára. Technikailag is rendben vannak a szövegek, de úgy érzem, a technikai bravúrokat is a tartalom alá rendelte ezúttal, tudna ő ennél jobban is bravúrkodni, ha nagyon akarna.
Az album legnagyobb gyenge pontját a refrének jelentik nálam. Ezek ilyen '90-es és 2000-es évek magyar rapjére jellemző, egy kaptafára menő, kántálós refrének, amik alig ütnek el a verzéktől: már a 2000-es években se volt bennük sok fantázia, de a magyar hip-hop akkori állapotában még elfogadhatók voltak. Ma viszont már bántóan egyszerűek. És itt jön ki igazán a hátránya annak, hogy Bigmek battle MC: egy verzét bármikor megír ütősre, de ha dalt kell írni, aminek szerves része a refrén, akkor bajban van. Pedig Essemm és 4tress többször is megmutatták már kiválóan, hogy milyen jó refréneket lehet pakolni ezekre a D26 alapokra!
A másik gyenge pont pedig az, hogy ugyan jó a (szinte) egyproduceres jellegből adódó egységessége a lemeznek, de a második felére azért már kicsit összefolynak a számok, ott akadnak fillerek.
De vannak kiemelkedő számok is a lemezen. A legerősebb toronymagasan a Kamu-flage (feat. Deego & Zenk): ilyen az, amikor Deego-nak köszönhetően kerül egy erős refrén a trackbe, és persze Zenk is mindig odateszi magát. Aztán kiemelendő még: Ha bemegyek a klubba (feat. Gege & Bongor) (elsősorban a nagyon erős közreműködői hozzájárulások miatt, a zene és a tartalom egyébként nem a kedvencem), Csóró zenészek (feat. Gabe) (egy igazi klasszikus Bítprojekt alap, nagyon szeretem ezeket is, és a számomra eddig ismeretlen Gabe itt is produkált egy élvezhető refrént), Csendkirály (feat. Noémi) (ebben pedig egy Noémi nevű énekescsaj produkált egy fülbemászó refrént, amit azóta is dúdolok, pedig zeneileg vannak ennél bőven erősebb számok a lemezen). Nem volt tudatos, de utólag átnézve látom, hogy azokat a számokat sikerült kiemelnem, amikben nem Bigmek nyomja a refrént, ebből adódóan az színvonalasabb, emlékezetesebb. Ez nem lehet véletlen.

A feat-eket ezzel nagyjából fel is soroltam: Manki van még a Bolondok és királyok című számban.
Összességében azt hozta az album, amit Bigmek-től vártam 2024-ben, se többet, se kevesebbet. De ez elég egy remek, élvezhető albumhoz számomra, még a hibáival együtt is. Ha csinálok utólag 2024-es magyar toplistát, akkor jó eséllyel rajta lesz, de csak a vége felé.