Vannak gondolatok, amik teljesen osztok.
pl: "...ha átrágjuk magunkat a harcos, dühös stílusán, ami egy idő után jogosan tűnik inkább egy sértődött igazságkereső panaszkodásának tűnik, mint valódi kritikának...."
Ezt egy jó ideje érzem/gondolom, nem is hallgattam végig az utolsó lemezeit - ez az egyik oka. A vélt/valós személyi sérelmekre való reakció nem az a téma, amire kíváncsi vagyok lemezről lemezre, a valós értékű mondanivaló ennél sokkal többet számít.
És leszögezem, hogy nem áll szándékomban ítélkezni felette vagy minősíteni vagy akármi..., ez egy hallgatói oldalról megvalósuló attitűd. Személyesen nem ismerem, az összes körülményt, ami kialakította a helyzetét szintén nem, azt viszont láttuk, hogy rengeteg lehetőség volt a pályáján, ami nem indokolná azt, hogy ennyire kirekesztettnek érezze a szerepét.
Volt a Kamikaze, ahol a mainstream média is nyomta őket, csomó közreműködés, ahol kiemelhetők az Animal Cannibals meghívások, de Kriminál, Bloose Brovaz, Real Trill feltűnések is rendszeresek voltak, szóval ment az a szekér.
Nekem a Jelentések Fanyarországról volt a top, az egy erős cucc, kapott is érte valami díjat (év lemeze vagy valami ilyesmi).
Egy csomó előadó szintén nem kapta meg azt, amit a tehetsége alapján megkaphatott volna, mégsem építik erre a karrierjüket tizenévig. +

Nem győzöm hangsúlyozni parafrazálva a teljes kontextust, hogy az átrágást követően: "tűnnek fel Funk fontos és érvényes meglátásai – a hip-hop belső rangsoráról, a kapcsolatok működéséről, a rendszerbe való beágyazottságról – [amik stílusa miatt viszont így] elvesznek".

Funk személyes tévképzetei, és a tény, hogy az érvényesülésének körülményei kapcsán is szereptévesztésben van, nagyban hozzájárulnak a komolyan vehetetlenségéhez. Azonban mondjatok már 2015 előttről, mielőtt a közösségi média és az algoritmusok átírták ezeket a szabályokat, amibe bele tartozik a magyar underground aranykora is, csak egyetlen egy olyan előadói példát rajta kívül akiről biztosan tudjuk, hogy hasonló munkásosztálybeli háttérből érkezik, olyan zenét csinált mint ő, és nem annak köszönheti a karrierét hogy hozzácsapódott egy nagyobb társuláshoz amiben volt legalább egy felső középosztálybeli kulcs ember, vagy kiadófej aki a kiugrási lehetőségeket biztosítani tudta.

Funk is csak úgy tudta megcsinálni, hogy mielőtt azt a zenét csinálta amit szeretett volna, 10 éven keresztül zenélt hol a Da Flava családdal, hol a Kamikazeban a Magic World-el egy populárisabb produkcióban, aminek köszönhetően kapcsolati tőkét tudott felhalmozni a budapesti zeneipari körökben mind üzletiesebb, mind rétegzenés körökben. Az összes nagyobb közreműködés amit említesz olyasmi ami a 10 éves jelenlétnek köszönhető az Interfunk időszakból.

A körülményei ami alapján sikerült neki befutni a Funktasztikus korszakban nagyon kivételesek ami ezt az időszakot illeti, kifejezetten erősítik a szabályt, és rengeteg dologra világítottak rá azzal kapcsolatban, hogy miért egy tök más koordináta rendszer a magyar rap közeg ahhoz képest, amit általában a legtöbb ember alapvetően a hip-hopról gondolna.

Ha már Funk:

Funktasztikus: Stockholm Szindróma (Video)
https://www.youtube.com/watch?v=eIVkaRG ... ktasztikus

Nekem se szimpatikus, hogy Funk gyakorlatilag már semmi másról nem tud szöveget írni, csak a kormánykritikáról (nem mintha ne lenne szimpatikus a kormánykritika, csak egy erős MC-nek ennél sokoldalúbbnak kéne lennie szerintem, és egy idő után önismétlővé válik). De ezzel együtt is azt kell mondjam, hogy ez a szám nagyon erős: zeneileg és szövegileg is.

@Sixfeet: elolvastam még tegnap az írásodat, és amit Funk-ról írsz, azzal maximálisan egyetértek. Te sokkal jobban ismered nálam, ezért jól is esett, hogy megerősítetted azokat a benyomásokat, amiket én távolról kialakítottam magamban róla. Valóban egy értékes figura, rengeteg jót mond, de a túllövéseivel magának árt.

Szóval az írás lényege szimpatikus, de emellett van néhány mellékszál, amivel szokás szerint nem értek egyet. Ilyen pl. a Puzsérra vonatkozó véleményed, de azt hagyjuk, mert offtopik lenne. Természetesen továbbra sem szimpatizálok azzal a vélemény, amely szerint a felső középosztálynak távol kéne tartania magát a hip-hoptól, de erről már rengeteget vitatkoztunk, ezért nem ismételném magam. Csak ajánlanám figyelmedbe a Sajó Dávid új AKPH interjúját: amikor postoltam, akkor is jeleztem, hogy nagyon szimpatikusan válaszoltak a Sajónak arra a kérdésére, hogy mégis hogy kerül két, jó környékről érkező, jól nevelt gyerek a pesti utcai hip-hop közegbe. De nincsenek illúzióim, biztos nem fogod megváltoztatni a véleményed ennek hatására, csak azért jó meghallgatni a másik oldalt is.

Ami viszont új, és reagálnák rá, az a kapcsolatokon keresztül való érvényesülés, a "networking" szerepe a hip-hopban. Jóérzésű embernek szerintem ez nem szimpatikus, mindenki azt szeretné, ha a teljesítmény által lehetne érvényesülni az élet bármely területén, és nem a kapcsolatok révén. Ugyanakkor be kell látni, hogy akkora a zaj a mai világunkban, hogy a legnagyszerűbb teljesítmények is elvesznek, ha nem "nyomul" az ember legalább valamennyire.
És ez nem hip-hop specifikus, az élet számos területén így van. Saját példám, a közgazdaságtudomány területe (de ez nem közgazdaságtan-specifikus, minden tudományterületen így van): előállhatok én a világ legjelentősebb közgazdaságtudományi felfedezésével itt Magyarországon, mégse kapnék érte soha Nobel-díjat, mert nem mozgok a megfelelő körökben. Ha Nobel-díjat szeretne az ember, akkor a legmagasabbra rangsorolt amerikai (nem is nyugat-európai, amerikai!) egyetemeken kell mozogni, már eleve a PhD témavezetőd is egy Nobel-díjas vagy ahhoz közeli figura kellett, hogy legyen, aki fiatalkorodban bevezet az elit körökbe. El kell járnod ugyanazokra a konferenciákra, ahová a tudományos elit jár, ott össze kell haverkodnod a legjelentősebb folyóiratok szerkesztőivel, el kell adnod nekik magadat. És ha rendszeresen forog a neved ezekben a körökben, akkor eszükbe fogsz jutni a Nobel-díj odaítélésekor, egyébként nem - még akkor is, ha egyébként jobbak a munkáid.
Félreértés ne essék: nem ítélem én el ezért a tudományos elit tagjait. Ők legtöbbször jószándékúak, egyszer-kétszer volt szerencsém a köreikből beszélni emberekkel, és tök szimpatikusan viszonyultak hozzám, magyarországi senkihez is. De egyszerűen túltengés van tudományos munkákból, nekik pedig véges a figyelmük, és nyilván azokra tudnak kisebb költséggel odafigyelni, akik ott vannak a közelükben.
Nagyon jó illusztratív példa Michal Kalecki lengyel közgazdász esete a 20. század első feléből. John Maynard Keynes-t talán itt se kell bemutatnom, minden idők egyik legnagyobb közgazdásza, nagy szerepe volt az 1929-33-as gazdasági világválság megoldásában, Roosevelt New Deal-jének megalapozásában. Nos, a helyzet, hogy Kalecki már Keynes előtt évekkel leírta ugyanazt, ami miatt Keynes nagymenő lett. Mégse Kaleckit tartjuk számon a legnagyobb közt, hanem Keynest. Miért? Mert Kalecki Lengyelországban alkotott, nem mozgott az elitkörökben, ráadásul németül publikált, így kevesebben olvasták, mint az angolul publikálókat. Keynes viszont a korának egyik top egyetemén, Cambridge-ben alkotott, angolul, ezért az ő munkája többekhez eljutott, így lett ő a GOAT a közgazdaságtanban.

Bocs a kitérőért, csak illusztrálni szerettem volna, hogy nem csak a hip-hopban fontos bekerülni bizonyos elitkörökbe, hanem az élet más területein is, és ez sokszor nem az elit hibája, hanem egyszerűen ilyen világban élünk. (Ezt te is említed a szövegben egyszer, hogy ilyen a rendszer.)
Sőt, még a hip-hop világán belül se gondolom, hogy Magyarország-specifikus lenne a jelenség. Hány amerikai rapperről tudunk, akire nem figyel fel senki, vagy megreked egy bizonyos ismertségi szint alatt, mert nem tud bekerülni az elit körökbe, pedig nagyon tehetséges? Biztos pl. hogy Eminemet tartaná számon a világ az egyik legnagyobb rapperként, ha nem sikerül egy véletlen folytán kapcsolatba kerülnie Dr. Dre-vel? (Sőt, nem is annyira véletlen folytán, hiszen terjesztette ő a CD-jét a los angelesi rapolimpián, ez is networking.)
Lehet nem szeretni ezt a kapcsolatokon keresztül való érvényesülést, én se szeretem, de ez van. Ami kicsit megnyugtat: aki szar, az hiába networkingel, nem fog tudni maradandóan érvényesülni: se a hip-hopban, se a tudomány, sehol. Aki jó, az se biztos, de ha ügyesen építi a kapcsolatait, akkor nagyobb esélye lehet rá.

A magam részéről én se vagyok jó ebben, sokáig én is fennhordtam az orrom, hogy márpedig a munkáim beszélnek helyettem, és majd meghozzák a gyümölcsüket. Be kellett látnom, hogy nem így lett. Mióta jobban elfogadtam, hogy fontos a kapcsolatépítés, és kicsit jobban figyelek rá, sikeresebb is lettem (itt a kis magyar szemétdombon legalábbis, de lett egy-két külföldi kontaktom is), de valószínűleg sose fogom annyira jól csinálni, mint kéne, mert nekem se ez a világom.

Duffchy - Magasiskola (közr. 6363, Loop Linkers)
https://www.youtube.com/watch?v=rPRmfYz ... el=Duffchy

De rég hallottam Gegét egy ilyen klasszik boombap alapon! És az jelzi, hogy mennyire true hip-hop arc, hogy elment Duffchy-hoz featelni nála sokkal sikeresebb előadóként.

Megnéztem amúgy az interjút. Volt egy rokonszenves megnyilvánulása Závadának régebben Wolfienál a saját osztályháttere kapcsán, az vesztett egy kicsit nálam emiatt.

Középiskolás barátaim hatására hallgattam annak idején az Akkezdetet, de idővel úgy en bloc a fekete zene felé való nyitás miatt, mind a tartalmasabb rap, mind a singer/songwriter dalok amelyek azért igyekeztek tematikusan szólni valamiről, ahhoz képest számomra elkezdett sekélyessé válni ez, ami miatt nem igazán szerettem a munkásságukat érettebb fejjel a saját ízlésemet megtalálva.

Itt meg is találtam az okát, amit talán nem tudtam így megfogalmazni ezelőtt: a szociográfiai érdeklődésükből én csak azt tudom leszűrni, hogy mivel inkább egy nyelvi játék volt ez az egész, "okoskodva" akartak gizdáknak látszódni. Ezt követően Závada átment valami olyasmire az irodalommal, ami a magyar közéletben jobban beazonosításra kerül azzal, amit a polgári kultúra méltóbbnak gondol az üzenetek továbbítására a művészeteken belül.

Félreértések elkerülések végett nem gondolom, hogy aktív, megátalkodott döntésekről van itt szó, szimplán a szocializálódása és az abból származó kulturális tőke és kulturális mezők törvényeinek passzív hagyatékából.

Csak hát mivel az amerikai zenében se szerettem szövegiségben az ilyeneket történelmileg, a Beastie Boyst csak akkor tudtam hallgatni amikor összeálltak a Dust Brothers-el, MF DOOM-ot pedig inkább Madlibbel, és a Madvillain esetében is a koncepciózusabb dalokat szeretem, így a későbbi őket inspiráló újvonalas battle rapper iskolákból szocializálódó rappereket mint pl. Lupe Fiasco, Big Sean, Ab-Soul, J. Cole, kifejezetten semmilyennek gondoltam mindig is pont emiatt mert a minőségi dalszövegírás a szavak sokszor nem mindig ízléses csűrése-csavarása, amit ha ízlésesen is csinálnak, csak akkor szeretek ha a zeneiséggel jól kiegészül. Ahogyan a soul/funk zenében is van a pocket, ami tök jellemző történelmi dolog a hip-hopban. Ha ez nincs, vagy nem párosul egy egyedi, markáns kiállással, attitűddel, számomra ezek nem működnek.

Azt elég nagy projektálásnak gondolom, hogy azt mondod, hogy szerintem távol kellene tartani a felső középosztálynak a hip-hoptól. A pózerkedéssel van jobban problémám: aki olyan szerepben tetszeleg ami távol áll a valóságtól, akár osztályidegen, ne csodálkozzon, ha az emberek kifogásolni fogják azt.

A networking pedig a társadalomtudomány szempontjából egy nem közömbös dolog: hozzájárul az egyenlőtlenségek, a kirekesztések és az osztály alapú előjogokhoz akarva-akaratlanul is. A közgazdász háttér azt hiszem észszerűvé teszi, hogy a tapasztalataidból ezt te rosszhiszeműségként értelmezed, az én esetemben ez inkább szól arról, hogy a társadalomtudományok közelebb állnak hozzám, amelyekben az emberi viselkedések "természetszerűségeire" és a "szükséges rosszakra" történő apellálás anti-intellektuális, és morálisan megkérdőjelezhető nézőpontok.

Tisztában vagyok azzal amiket leírsz, és pont azoknak ellenére sem gondolom azt, hogy fel szabadna menteni ezeket a dolgokat a kritika alól, pont ellenkezőleg: az ilyen dinamikák hívják fel az ember figyelmét társadalmi jelenségekre, adnak lehetőséget a kritikára. Már ha nyitott rá az ember. Amennyiben az lennél, és van egy kis időd, nézz rá a cikkben hivatkozott "Kistársadalom, Kiskapuk" tanulmányra. Sokatmondó, híres anyag a régiónkról, nagyon jól árnyalja azt, hogy amit az eurocentrikus közgazdaság szempontjából "networkingnek" értelmez valaki, milyen módon tud vetül egy olyan társadalomban mint a miénk, ahol az informalitás más társadalmakhoz képest szokatlanul keresztül fonja a mindennapokat.

Köszi a választ, sok mindent tisztáztál, amit ezek szerint én értettem félre, ezekért bocs!

Bár az átjött elsőre, hogy nem feltétlenül konkrét embereket kritizálsz, hanem a rendszert, szerintem tök jó, hogy leírtad, hogy "nem gondolom, hogy aktív, megátalkodott döntésekről van itt szó, szimplán a szocializálódása és az abból származó kulturális tőke és kulturális mezők törvényeinek passzív hagyatékából". Ezzel így teljes mértékben azonosulni tudok.

Ezt még fontosabbnak érzem: "Azt elég nagy projektálásnak gondolom, hogy azt mondod, hogy szerintem távol kellene tartani a felső középosztálynak a hip-hoptól. A pózerkedéssel van jobban problémám: aki olyan szerepben tetszeleg ami távol áll a valóságtól, akár osztályidegen, ne csodálkozzon, ha az emberek kifogásolni fogják azt."
És ezért különösen bocsánatot kértek, mert nekem tényleg úgy jön át sokszor az írásaidból, hogy kirekesztenéd a felső középosztályt a hip-hopból. A szerepjátszás az tényleg lehet egy kritizálható jelenség. És ez elvezet a költészetből ismert szereplíra kérdéséig: egyáltalán nem törvényszerű ugyanis, hogy a lírai én egybeessen magával a költővel. 2Pac-kal hallottam egy jó interjút egyszer, amiben elmondta, hogy a szövegeiben olyan sztorikat mesélt el E/1-ben pl. rendőri erőszakról, amik nem vele történtek meg, de körülötte történtek, és költői szempontból hatásosabbnak érezte úgy elmesélni, mintha vele történt volna meg. De más gangsta rapperek se voltak valójában gengszterek, mégis E/1-ben tudósítottak a körülöttük történő dolgokról. Ez valóban tekinthető pózerkedésnek, és teljes mértékben megértem, ha valakinek ez nem tetszik.
Számomra ez belefér a művészi szabadságba, és inkább azt érzem döntőnek, hogy képes-e az előadó hitelesen játszani a szerepet. Ice Cube pl. szerintem hiteles a gangsta rapper szerepében. Bár sose voltam Compton-ban, ő ott nőtt fel a helyi balhék közepette, és elhiszem neki, hogy úgy tudosít róluk, ahogy azok megtörténtek.
Ugyanebben az értelemben érzem hitelesnek az AKPH-t is a pesti utca ügyében. Az a feeling, ami átjön a pesti utcáról és éjszakáról az első AKPH albumból, egybevág a saját benyomásaimmal a pesti utcáról és éjszakáról, noha én magam egyiknek se voltam soha szerves része. Ahogy a srácok elmondják a Sajó interjúban, ők viszont sokkal közelebb álltak hozzá, ezért tudtak (szerintem) jól tudósítani róla. Az pedig egy költői eszköz, hogy E/1-ben tették.
Ha valamit a szemükre vetnék az az, hogy csak az utóbbi kb. 5 évben kezdték el világossá tenni, hogy ők valójában nem élték olyan mértékben azt a pesti utcaéletet, ami körül az első lemezük forog, mint amennyire az a szövegeikből átjön. Már korábban is tisztázhatták volna, hogy ez szereplíra.
Egyébként többek közt ezért is szerettem mindig is jobban a második AKPH albumot: azzal kapcsolatban nem merül már fel ilyen élesen ez a hitelességi kritika, az egy értelmiségibb lemez.

Az AKPH-val kapcsolatos többi kritikádat is jogosnak és érthetőnek tartom, egyszerűen csak nálam ezek nem annyira hangsúlyosak. De biztos benne van az is, hogy én hozzájuk hasonló társadalmi háttérből származom, ezért jobban szimpatizálok velük.

És azzal is teljesen egyetértek, hogy fontos kritizálni a teljesítmény helyett a kapcsolatokon keresztül való érvényesülés világát, nem azt akartam sugallni, hogy ne tegyél ilyet. Csak az jött át nekem az írásodból, hogy ezt a magyar hip-hopra specifikusnak tartod, holott ennél sokkal általánosabb jelenségről van szó, erre akartam rámutatni. Szerintem nem csak a magyar, hanem bármely más ország hip-hopjában is jelen van (a mértékekben persze lehetnek különbségek). És nem csak a hip-hopban, hanem az élet más területein is, erre volt egy példa a saját közegem, a tudomány.

Egy hibátlan produkció a Slow Village-től és Phlat-től:

SLOW VILLAGE - KILENG A HÁZ (km. DOKTOR MONOTON)
https://www.youtube.com/watch?v=aGtaIFG ... lowVillage

Zene, szöveg, klip is top minőség.

Ez egy elavultabb boombap cucc, de azért nem rossz:

421 feat. BIGMEK & FAKAPOE - Horizont (Official Music Video)
https://www.youtube.com/watch?v=RLnoNZT ... 1HIVATALOS

Mindkét közreműködő jobb rapper, mint Quest és Dub, és ez át is jön a dalból. Szimpatikus reflexió egyébként napjaink világára.

GYÖNGY - KICSINY FALUM (km.: Újszentmargitai Borisszák) (Prod. by D26) [OFFICIAL MUSIC VIDEO]
https://www.youtube.com/watch?v=MtGVgj4 ... ldalunk%29

A pesti hip-hop mint stílus régóta létezik, de a falusi hip-hopot nem tudnám ilyen egyértelműen megragadni Sub Bass Gyulafirátót című számán kívül. Mindenesetre ez egy kiváló példa rá, remekül ötvözi a rapet és a népzenét. És D26 itt is a zene!

A Kutyák nevű csapat YouTube oldalát pedig MC Gőz postolta Facebookon: https://www.youtube.com/channel/UCtPBz6 ... B6_iKKuK6g
Ugyanis a csapat egyik tagja Gőz fia! Jó lenne tudni, konkrétan melyik. Basszus, emlékszem arra a 2006-os Salátára, amiben a Fanka bemondta, hogy Gőznek most született gyereke, gratulálunk neki... Öreg vagyok...

Ami pozitív: érződik, hogy nem most kezdték, a kezdeti szárnypróbálgatásikat biztos nem hozták még nyilvánosságra, hanem megvárták, míg vállalható produkcióval tudnak előállni. Ebben könnyen lehet, hogy a fater is segített.
Ugyanakkor van még hova fejlődni, de kinézem belőlük, hogy még fognak is, lehet bennük potenciál.

Szomorú... Pedig arról volt szó, hogy visszavett a kicsapongásból, edz, életmódot váltott, de ebből nem úgy tűnik. Nem tudja feldolgozni ezt a hirtelen jött sztárságot 18-19 évesen.
Ráadásul a cikk szerint mindezt az édesanyja társaságában tette.

A Szeged365 egyik olvasója pedig arról számolt be, hogy éppen a magyar rapper és társasága mellett ült, és látta, amikor Pogány Induló rácsapott a saját édesanyja fenekére Mindig tisztelettel beszélt a szüleiről, sőt a számaiba is, szóval ez szerintem kamu..

Az viszont nagy dolog, főleg ennyi idősen hogy a The North Face márka vele hirdeti a boltjukat, és még saját pólót is kapott, aminek rendesen felvitték az árát emiatt (sima pólójukhoz képest amin nincs rajta Pogány neve)

https://www.tiktok.com/@destroy5511/video/7508123338712108310

https://www.tiktok.com/@destroy5511/video/7508126464580078870

https://www.tiktok.com/@_kistetu_3/video/7508107747209039126

Más:
Szulák Andi ezt annó egész jól előadta úgy hogy nem sok köze van, volt a raphez

https://www.tiktok.com/@pszichodermikus/video/7506634607916338454

Imirnek jön egy szoló trackje, kíváncsi leszek a teljes verzióra, mert ez az "előzetes" nem rossz:

https://www.tiktok.com/@lmir_0fficial/video/7500622519984983318

Művészcsaládba született a Pogány Induló, elég liberálisan nevelték, szóval ki tudja, mi fér bele náluk...

Imir meg úgy látom, szintén elhúzott Angliába...

eleg hardcore ez is
https://www.youtube.com/watch?v=jpQ72G4-c0s
BETON.HOFI - POKOL


ezt meg ide
https://offmedia.hu/fankadeli-a-kecskem ... ol-rappel/

Nagyon erős ez a Beton.Hofi is, és külön meglep, hogy Baba Aziz egy ennyire sötét zenét tett alá. Úgy tűnik, az új lemez ilyen keményebb, reppesebb lesz, amit egyáltalán nem bánok: ez megint egy olyan hangzás, ami nem volt jellemző egyik korábbi anyagára sem, ugyanakkor abszolút passzol hozzá.

Fanka pedig csak a szokásos... Épp ma beszéltük ebédnél az egyik kollégámmal is, aki pár évvel idősebb nálam, hogy mennyire erős számokat csinált pedig 20 éve a Fanka.