|
doggfather
Csatlakozott: 2012.07.12. 14:10
Hozzászólások: 15406
Tartózkodási hely: Born & Raised in Albertirsa
|
 Re: TOP 10 2022 TOP lemeze
Idén valami borzasztóan kevés lemezt hallgattam meg, kb 70-et, a korábbi évek 160-170 éhez képest kb felét. Mivel kevesebb zenét nem hallgattam semmivel picit elgondolkoztam ez vajh miért lehet? Írtam korábban, hogy míg be voltunk zárva szomjaztam az újat, és mivel más nem volt ez a sorozatokat, filmeket, zenét jelenthette csak otthon, munkában, fotelből, fülesből. Ezzel szemben, hogy idén végre lehetett menni bárhova és valahogy lefordultam a friss megjelenésekről és visszafordultam a 90-es évek elejére, sőt még korábbra, ahogy olvastátok, olvashatjátok a régi zenék… topikban. Ezen felül pótolom, még ami a 2000-es évekből valamiért kimaradt, de a friss cuccok valahogy nem hoznak annyira lázba. Tuti benne van az is, hogy nem egy frissen megismert új kedvelt előadó úgy éreztem átment úthengerbe, sorozatgyártásba, mikor évi 5-7, 8 anyagot is kiadnak. És van olyan, akitől ezt el tudom fogadni, sőt hallgatom is tetszik is, mint Planet Asia, van, akitől nehezebben és mindegy, hogy nagy kedvenc, mint az Onyx, vagy frissen felfedezett, mint Your Old Droog például és leszedem, de meg se hallgatom, mert valahogy nem is vagyok igazán kíváncsi.
Ezekből kiindulva a listám is sokkal belterjesebb, mint az utóbbi években volt, legalábbis a merítésem sokkal kevesebből volt.
Most alter listám sincs, nincs legjobb videó, vagy best of likwit, best of asia lista, csak egy az is nagyon nehéz volt, de nem azért mert kicsi a merítés.
Egy szem honorable mention felsorolásom van, az is szokott lenni minden évben, akik a 10-es lista 10-essége miatt maradtak le csak. Ezek a következők: RZA & DJ Scratch – Saturday Afternoon Kung Fu Theater, J-Dee (of Da Lench Mob) - J-Dee’s Revenge Vol 1, Method Man – Meth Lab Season 3: The Rehab, MC Ren-Osiris, Hus Kingpin – Bjorkingpin, Hus Kingpin – Bjorkingpin (Side B), KXNG Crooked & Joell Ortiz - Harbor City Season One, Jay Worthy x DJ Muggs – What They Hittin 4.
A lista vége, és az eleje más okokból, de megvolt könnyen, de a többi igazából egy MAI sorrend, lehet holnap, illetve ma estére is más lenne, mert hiába mások nekem mégis olyanok, hogy nem igazán tudnám sorba rakni őket.
A vége általában nálam csalás, valami live vagy remixlemez amiről tudom, hogy nem is szabadna, vagyis nem tartom szépnek, hogy versenyez egy rendes albummal, de olyan jók, hogy nem tudom kihagyni általában ilyen volt a Zion I live lemeze 2015-ben, vagy joel ortiz Monday lemeze is, ami nem került fel, de külön írtam róla olyan jó volt.
Idén az utolsó 2 lemez ilyen.
Az első két lemez volt még tuti, mert kiemelkedően erős volt, és annyira más, hogy verte a mezőnyt, ha nem is sokkal. De a maradék 5 hely az ilyen, mikor írom e sorokat éppen, hogy jut eszembe, melyikről frissebb, jobb az emlék. Különösen a 3-7 közötti lemezek. Ott a sorrend simán variálható is lehetne. Az az 5 lemez más okokból, de kb. egy szinten van nálam, és az igen magas szint egyébként. A lista második és nyolcadik helye még erősebbek, fixebbek valamivel.
Előszedegettem azokat, amiket akkor írtam róluk mikor először hallottam, és most kiegészítem mindenhol az azóta hallgatások, megjelent videók, cikkek alapján, ami erősödött új benyomás érkezett meg hozzám.
Na, elég a billentyűzetgyilkolásból fölöslegesen, jöjjön a lista:
10. RTJ CU4TRO
A remixeknek, remixlemezeknek van nagy hagyománya a hiphopban. Lehet azt jól csinálni, kicsi extrával megpakolni, mint a cypress csinálta az Unreleased and Revamped Ep-vel. Lehet csúnyán megúszósra venni, mint ugyanők a Stash EP-vel tették. Aztán van, mikor az előadó kiadja az acapelláit, oszt csinál vele aki akar akármit, ilyen volt Jay-Z black albuma, illetve az american gansgter is. Készült mindkettőnek olyan erős remix verziója, hogy majdnem az eredeti szintjét, kultját hozzák (a danger mouse féle grey album pl). És van El-P aki egy egészen új szintet hozott be, mikor az RTJ 2-őt kiadta, hogy macskaremixeljék az volt a Meow the Jewels. Érted, a zenét macskahangokra cserélték, majd azt adták ki raplemeznek. Hova lehet ezután még fejlődni, előre haladni? Ez volt 2015, nem is erőltették se ők, se mások igazán, hogy tényleg kreatívan nyúljanak lemezekhez, mert ezután nehéz újat húzni na.
Kijött az RTJ 3 nem csökkent a népszerűség, a nép továbbra is kajolta a duót, szóval jött 2020 és az RTJ4. Ezután már mindenki, de tényleg mindenki (én is eddigre) kb istencsászároknak tekintette őket, a lemez mindenhol ott volt, mindenhol imádták. Nálam pl év lemeze volt 2020-ban.
A sikert megfejelték 2021-ben egy deluxe verzióval, nem csak instrumentálok, de remix, illetve új szám is került rá. 2010-et csak azért nem nyerte meg nálam, mert nem gondoltam fairnek versenybe indítani, de akkoriban írtam is, hogy simán év lemeze lehetne 2021-ben is.
Jött a 2022 és derült égből bejelentették, hogy jön a cu4tro, a 4nek spanyol, mexikói, közép amerikai remixverziója.
Azért ilyen hosszan írok, mert ez mind előzmény, várakozás volt, ezeknek kellett megfelelniük. Nem csak az egyik legötletesebb remixlemezt kell utolérniük amit ráadásul ők maguk követtek el, de azt a lemezt remixelik, pontosabban remake-elik ami már 2 éve csúcsra van járatva!
Nem az volt a kérdésem, kérdésünk, hogy jó lesz e, hanem, hogy ismét év lemeze lehet e "ugyanaz" az anyag egymás utáni harmadik évben is?!
Well...
Nem szabad a meow the jewels-hez hasonlítani, mert nem csak a zene változott ebben az esetben, hanem a verzék is gyarapodtak, a sok közreműködő énekelt, szövegelt is az eredeti 4-re. Tényleg remake a lemez és nem remix. Fogták az albumot és újragondolták, nem csak rapperekkel, hiphopperekkel, így kapott egy world music ízt. Nem is tudom sima rapnek hallgatni, tekinteni se. Van olyan ám ahol a duó tűnik, hangzik a vendégelőadónak!
Nem szabad a 4hez sem hasonlítani pont emiatt a nagyon újragondoltsága miatt.
Hogy maga az ötlet megsüvegelendő, hogy kreatív és új még magukhoz képest is az viszont tény.
Hogy zeneileg nagyon jó minden szám, hogy az eredeti szövegek jól ülnek az új zenéken, hogy az új verzék, az új közreműködők jól vannak válogatva az is tény.
Egyszerűen nem tudtam lehagyni a listáról olyan jó a lemez, hogy mindenképpen meg kellet, említsem!
9. Casual X Dead Perry – The Art Of Reanimation
A leírás szerint Dead Perry fogta Casual 2020-as Big Head Science albumát, jól megremixelte, és 4 számot még csináltak rá. Na ha nem írják le akkor fel se ismerem az eredeti lemezt, pedig az is nagyon jó volt, nagyon tetszett, a top 10-be nem került bele, de honorable mentiont tuti kapott.
Nem is találhattak kifejezőbb címet ennél, hogy art of reanimation, mert annyira más, friss, önálló, egyedi lett a lemez, hogy nem szimpla remix, nem is lehetne annak tekinteni, a reanimálás a jó terminus technikus rá. Az eredeti lemez szövegeit, közreműködőit megtartották nem sokat változtattak, viszont a zenék alatta annyira mások, hogy saját jogon kell, emlegessük és értékeljük s nem szimpla remixlemezként.
A közreműködők amolyan UG whos who. Sokan is vannak, és jók is saját jogon is mindannyian, és a Hiero hangzás, stílus is jól áll nekik!
Azért került az RTJ elé, mert van rajta 4 erre készült szám is, nem csak remix. Egyszerre modern, és klasszikus Hiero hangzás, de olyan csavarral, hogy bay-től európáig minden is benne van.
8. J Rocc - A Wonderful Letter
A címe az albumnak egyszerűen tökéletes választás lett. Az egész egy monstre 46 perces óda LA-hez. Mivel egy dj csinálta így elsősorban instrumentális anyag némi mc-vel spékelve, de ez nemhogy elvesz az anyagból, hanem hozzátesz.
A 92 óta aktív turntable-ista kiforrott, letisztult hangzású és technikájú lemezpörgető mesterműve, összegző, de jövő felé irányt mutató anyaga lett.
Igazi westcoast hiphop minden ízében, akkor is, ha elsősorban instrumentális anyag!
7. Vince Staples – Ramona Park Broke My Heart
Nagyon belassult szövegek, és még belassultabb, lenyugodott dowtempo chill zenék az egész lemezen.
A hossza a számoknak is és a lemeznek is rendben van, a közreműködők minimálisak, és Vince jó szövegeket tol, mégha végig olyan érzésem is van, hogy majd elalszik, vagy nagyon beszívott. Ülve, csak erre figyelve egy nagyon jó lemez minden finomságával, háttérnek azonban nem az igazi, elsikkad, ha nem figyel az ember.
Olyan frissességet hoz a hiphopba, olyan szépen nyúl az új trendekhez Vice, mint kevesen, mégis eközben valahogy tiszta, ősi LongBeach íze van minden lemezének számomra, így nem hagyhattam le őt se a listáról idén se.
6. Pusha T – It’s Almost Dry
Még mindig marha erős kokainrappet tol King, még mindig jók együtt Ye-vel, még mindig sokkal jobb Neptunes-szal, azonban a két producerstílus simán összeállt.
Ami miatt furcsa kicsit az anyag az az, hogy miközben EZT adta ki közben mindenhol elmondja, hogy ő felnőtt. Gyereke van, Drake féle beefet félretette, a Covid megváltoztatta. Ezt a változást nem éreztem egy percig sem. Olvastam, hogy Jay-Z 4:44 lemeze az igen, az felnőtt művész lemeze, azon érezni, ezen kevésbé és egyet kell, értsek vele.
Ez a lemez igazi old school raplemez lett, bármennyire is trendiek az alapok, vagy a szövegek, ha a listáról megidézi bármelyik is a klasszik 90-es éveket, akkor ez az, a témája, szövegei, Pusha figurája miatt.
5. Kendrick Lamar - Mr Morale and The Big Steppers
Nagyon kísérleti, nagyon művészi, legalább annyira jazz anyag (nem feltétlenül zeneileg, hanem egyben), mint próbatermi jammelgetés, illetve demo mutogatás. Elment volna simán untitled unmastered 2-nek is szerintem a kész album.
Vannak erős számok, kifejezetten jó szövegekkel, meg olyanok, amikről mintha a szerző se akarta volna eldönteni, hogy skit legyen, vagy igazi nóta. Van, amire szövegel, van, amire csak beszél a slam poetry-s vonalat is hallani véltem. Mégis mikor rappel az olyan erős, szám is, flow is, technika is, hogy nem maradhatott le a listáról, sőt a hétvégén újrahallgattam, egyre jobb és jobb az album.
4. Ab-Soul - Herbert
Amennyire nem tudtam elsőre kedvelni, értékelni az idei Kendrick Lamar lemezt, ezt pont annyira tudom azonnal. Adja magát a párhuzam, hiszen TDE tag mindkettő (jó, Kendrcik csak volt, de csak frissen nem tag), mindkettőjüknek régen volt lemeze, és mindketten nagyon személyes, nagyon felnőtt, nagyon komoly albumot sikerült csinálniuk erős, kifejező, drága videókkal, rendes művészi elkészítéssel, nem iphone-os street videóik vannak.
Na, ennyit előre, most a lemez.
Egy óra, 18 szám, vagyis egyáltalán nem mai trendeknek megfelelő rövid alibi anyag. A számok felében van valaki közreműködő, de sehol sem tolakodó egyikük sem. Több producerrel készült, és nem csak TDE-es inhouse producerekkel, ettől az anyag még egységes lett. A témák pedig nagyon jók. A démonai, mentális állapota köszön vissza nagyon őszintén, és megkapóan. Azért került Kendrick elé, mert sokkal rappebb album (van ilyen szó?), sokkal jobban fekszik nekem, de, hogy jobb lenne az nem biztos.
3. Danger Mouse & Black Thought – Cheat Codes
Danger Mouse nagyon érti, érzi a hiphopot, és nagyon egymásra találtak Black Thought-tal, mert nagyon erős anyagot sikerült összerakniuk. A lemez hihetetlenül egyben van, a közreműködők jól válogatva, és oda is tették magukat rendesen!
Nem egészen világos számomra, hogy ez a lemez miért is nem Streams Of Thought 4 lett, mert ugyanaz a koncepció (Thought és 1 producer) mint azoknál volt eddig?!
2. Kxng Crooked & Joell Ortiz - Rise and Fall of Slaughterhouse
Nagyon fontos, rögtön az elején, hogy ez nem egy H.A.R.D. 2.0, sőt! Ahhoz kb semmi köze, leszámítva, hogy ugyanaz a két előadó követte el.
Ez a lemez Crooked terápiás alkalma, amiben elmeséli, és le is zárja a SH időszakát, amihez meghívta Joellt is.
Személyes, de nem személyeskedő, nosztalgikus majdnem slam poetry, zenére. Picit talán hosszú az 50 perc egy majdnem 10 éve felbomlott bandáról, de értem mire akartak kilyukadni, mit akartak elmesélni. A vendégek minimálisak, csak a SH fele és kész is majdnem. SH fanként azért még szeretném hallani egyszer a glasshouse-t.
Ahogy korábban nem mertem, nem szerettem az ilyen felnőtt, terápiás lemezeket feltenni a listára, mert nem szórakoztat, inkább gondolkodtat mostanra ezt a saját marhaságomat levetkőztem, és ennek fényében kapta a második helyet. Igazi grown man rap, ahogy a Kendrick, vagy az Ab-Soul lemezek is. Aztán tuti befolyásolt az is, hogy a SH egy nagyon nagy kedvenc csapatom, ha bármit kiad ma is bármelyik tag arra ugrok azonnal.
1. Yelawolf & Shooter Jennings – Sometimes Y
RockNRoll lemez (nem HC, nem metal, nem rap rock vagy rap metal, szintiszta RnR), sőt southern (alabama, arkansas, texas, kentucky stb.) rock amiben Yela semmit, de semmit nem rappel, csak énekel, és marha jól áll neki.
Amennyire jó volt a rapje, ugyanolyan szerves része ez a rocknroll vonal is, szinte érezni a lemezen a művészi evolúcióját, főleg a 2021-es 5 lemezes útkeresés(?) után, a Mud Mouth még nem volt ilyen tisztán rnr lemez, abban még volt rap rendesen. Ockúl hip hop headek nem biztos, hogy kedvelni fogják, de a Yela rajongók tuti. Shooter Jenningsről nem tudnék mit írni őt nem ismerem, nem tudom, hogy mennyire teker jól ezen a lemezen a korábbi munkáihoz képest, hogy mennyire van benne a hangszerelésbe, vagy csak eljátssza amit Yela csinált?!
Nekem, aki szereti, sőt gyűjti, kid rock, a body count, a beastie boys lemezeit nagyon bejött, tuti meg is fogom venni, és ha tényleg lesz world tour és ide is eljut, vagy legalábbis a közelbe (ausztria mondjuk) tuti elmennék megnézni élőben is.
Így visszaolvasva a listám nem is emlékszem mikor volt ennyire westcoast dominált utoljára a top 10-em.
|
