Nas: Hip Hop Is Dead
.
Akkora hiphoptörténeti mérföldkő, hogy nincs még egy ilyen kb a 2000-es évekből! A címe, a single, az egész beszélgetés, téma amit bedobott ezzel Nas a mai napig hivatkozási pont, és egy csomó dolgot el is indított.
Fura módon két indikátora volt, az egyik, hogy nincs elég CEO a rapperek között, a stúdiók milyen khecik (ennek 2 következménye, az egyik a nigger album ugye amit a stúdió nem is hagyott neki, a másik, hogy miután végzett a def jammel csinált saját kiadót, sőt a Run The Jewelst is neki köszönhetjük kb!) a másik pedig, hogy milyen filléres szarok a déli zenék. Hogy ez miért fájt neki nem egészen világos, hiszen master p pont feka, rapper CEO volt amilyeneket ő is hiányol?!?!
De hova jutott, a mai napig hivatkoznak rá szövegekben (how can hip hop dead if wu tang forever, hip hop aint dead just went down south), sőt koncerteken az Onyx állandóan mondja, 2024ben is, hogy hip hop aint dead just went underground...
Annyira erős állítás volt, hogy Krs-One lemezt csinált hip hop lives címmel utána erre (is) reagálva!

És mindez még nem a lemez, csak a körítése! Érdekes módon nem tudott ehhez felnőni az album maga, és nem említi senki sem klasszikusként, közel sem úgy, mint az első 4 lemezét, vagy ahogy már most szokás emlegetni a 6 lemezes "hit-boy run"-ját Nasnak.

Bármennyire is erős, Nas szempontból fontos, érdekes dalokkal van tele összességében közepes azonban csak sajnos.
Első def jam lemeze, de ettől függetlenül hozta a columbiás, megszokott haverokat, producereket és a lemez feléért a szokásos crew felel, LES, Salaam Remi illetve Nas maga.
Velük is robbantja be az anyagot, hogy aztán megjelenjen Scott Storch aki nem túl combos, de majd a címadó dalban a BEP agy Will.i.am hoz egy olyat, hogy a fal adja a másikat. Zseniális a tematikus folytatás, hogy ki is ölte meg a hip hoppot, majd jön amire régóta várt mindenki, a Nas Jay-Z beefet hivatalosan is lezáró közös nóta. Nekem itt picit leü, megpihez az anyag, de jön Snoop aki meglepően sokat szövegel, és nem csak tarangarappet tol, mint sokszor, hanem tényleg vannak sorai, refrénjei, mondatai is!
Az utolsó előtti Dr Dre producerelte szám akkora westcoast, ha Game lemezére kerül akkor klasszikus lehetett volna! Így is jó, sőt annyira erős zárása zeneileg az albumnak, hogy az ezt követő szám egy acapella, zenét nem tettek alá, mellé így kvázi Dre zárja a lemezt.
Ezért is közepes, mert bár van a 16ból 8 nagyon jó szám, de a másik 8 ezektől elmarad nekem. Kelis, Kanye West kifejezetten halványak.

Az elején meglepett, hogy mennyire mérföldkőnek titulálod a lemezt, de aztán ahogy megmagyaráztad, úgy már egyetértek vele. Valóban, hivatkozási pontként mérföldkő, zeneileg viszont egyáltalán nem. Nincs rajta egy szám se, ami klasszikussá vált volna. Mondom ezt azzal együtt, hogy az album kb. fele tényleg tök jó számokkal van tele: én is a Hustlerst és a címadó dalt emelném ki, sőt, engem egy akkori Scott Storch produkcióval is bármikor meg lehet venni kilóra, még ha közel sem a legerősebb munkája. De még a jó számok se hagytak maradandó nyomot a kultúrában.

Érdekes valóban, hogy hogy vonatkoztatási ponttá válni egy album egy erős mondással úgy, hogy egyébként nem egy klasszikus a művészi teljesítmény oldaláról nézve.

direkt figyeltem, hogy a klasszikust ne is használjam az írásban végig, mert nem az sztem se.

mióta írtál azon gondolkozom melyik lemezek még azok amik hasonlóan hivatkozási alapok, mérföldkövek, de nem klasszikusak?!?!


neked, nektek ötlet?!

Én is gondolkodtam rajta, de nem jutott eszembe semmi: pont ezért tartom nagyon érdekesnek azt, amit a Hip Hop Is Dead kapcsán írtál, mert abszolút kivételesnek tűnik ebből a szempontból.

The lox - we are the streets

ertem h miert hagytak ott a bad boys
az elsok voltak akik kvazi felhypoltak a rajongokat es kieroszakoltak a tavozast.
ertem h miert a ruff ryders de nem ertem swizz beatzet
tudjatok nem kedvelem es az egesz lemez kb sbeatz.

feludules a timbo track.


A lox utolso 7-10 eve tetszettos nekem, nincs nagy kiadoi nyomas es jok. foleg styles p

Hieroglyphics: Full Circle
.
Ez a lemez annyira egyben van, hiába csinálta a crew több tagja, int producer, hogy ha nem olvasom, azt mondtam volna, hogy egyproduceres. Jók a zenék, okosak a szövegek, és rajtuk kívül minimális közreműködő van, egy ekkora csapatnál moéndjuk nem is kell feltétlenül sok ugye.

Azon gondolkoztam, hogy a wu ugye az isten, meg a mega crew... Pedig összességében sokkal több a gyenge cuccuk, mint a kiemelkedő. Szólóban is, meg csapatban is. Velük szemben a boot camp, vagy a Hiero végig egy minőséget tud képviselni, garantálni. Veszel bármilyen csapat, vagy szólóalbumot kvázi előre tudod mit fogsz kapni. Lehet a jó, erős, kiemelkedő albumaik nem olyan jók, mint a wu klasszikusok, de végig, konstans évtizedeken át tartó minőséget tudnak hozni ami szerintem megsüvegelendő!

a wu korai evei az entertol a foreverig hatalmas volt.egyedi uj stilus,szleng..
a szakma es a rajongok is odavoltak ertuk.eladasok kilottek.
es lehet konstansabb a bootcamp hiero stb...de vhogy egy lemezuket sem latom soha h fuu klasszikus.a bootcamp lemezek sztem kozepesek.hierot egyszeruen nem tudom kedvelni bar ez nem az jelenti h szarok.
sztem hianyzik beloluk vmi + vagy nem is akartak igazan nagyok lenni.jo ez igy ahogy vannak.
anno sean pricet hivta jay z.nemet mondott.

ezt írtam én is.

nem hullámzóak. nem lengenek ki se pozitív se negatív felé.

szerintem az nagyobb dolog, mint egyszer jót egyszer szart kiadni.

Mobb Deep - the infamous

tartom magam ahhoz hogy a "slagereket" leszamitva unalmas a lemez, foleg zeneileg.
meg abban a korszakban keszult mikor a verzek alatt dob es basszus kb majd a refrenben minden bejon.
teny, ez a dark hangulat egyedi, szoval havoc-ot nem bantanam. ha par evvel kesobb keszult volna el akkor jobban tetszene, lasd hell on earth
nem hiaba adtam el anno doggnak vagy dubnak?

Jazy - Z - Reasonable Doubt.

a teljes lemezt meg mindig nem tudom szeretni.
fasza notak vannak elszorva, de a koztes reszek nem olyan jok, nem ugy , mint az at the speed of life-nal ahol a slagerektol odavagyok es a koztes notak vannak annyira "jok" h siman lemennek.

Hasonlóan érzem azzal együtt, hogy a Can't Knock the Hustle az egyik kedvenc számom evör. De ha egész album, akkor inkább a Blueprint 1-2.

szeretem en is bar nem ever nalam..picit erotlen nekem az effektek miatt.
azonban a feeln it a top nalam.

Nekem talán pont az tetszik benne, amit te "erőtlennek" hívsz, de én azt inkább "légiességnek" nevezném. Nagyon elkap a feelingje, meg ugye Mary J zseniális. A Roots-os MTV Unplugged-os verziója is óriási!

Nas: Untitled
.
Untitled a lófaszt, a lemez címe, ahogy a borítója is mutatja (legalább azt engedték a csicska def jamnél), ni99er.
És ez így van jól...
Nem úgy, hogy mi a címe, hanem azzal, hogy nem engedte a kiadó az eredeti címével nem ezt a lemezt húzta alá, hanem visszamenőlegesen is megemelte, fontossá tette a hip hop is dead albumot ami többek között pont erről szólt, hogy vannak a nagykutyák akik nem engednek az előadónak semmit, akik belepofáznak mindenbe!
Szóval ennek a lemeznek nem sikerült jelentőssé válnia, de az előző jelentősségén tudott emelni!
A lemez nagyon politikai. Ez nem újdonság, Nas az első lemeze óta politikai, csak eddig szociálpolitikus, gettópoltikus, aktivista, történész, krónikás volt, ebben a számban pedig meglepően és durván aktuálpolitizál. nem mintha a többi téma ne lenne sajnos mindig aktuális, de ennek az utolsó száma például ami egy Obama "himnusz" teszi olyan szinten aktuálissá, hogy arról a korról, azokról az évekről szól, mintegy tudósítás mikor készült, mikor kiadták.
Ami nagyon tetszett, hogy mindig van ugye j producer is a szokásos gárdán felül, de ehhez a témához, a politikához megtalálta Stic.mant (dead prez) és nagyon tudnak együttműködni. Az a 3 szám a legjobb a lemezen, ahogy ismét jó a The Game feat is, Busta Rhymes régi haver ő is jót tol.
Összességében tetszika lemez, deaz egész életművében ez is középtájon van szerintem.

Killer Mike: R.A.P.
.
Az irány már megvan, simán tudom nulladik, 1.0-ás RTJ lemeznek hallgatni, mert El-P zenéi már jók, Mike érzi rendesen, de a szövegei még nem az "igaziak" és El-P rapje is hiányzik ahhoz, hogy klasszikus lemez legyen. Hogy van köztük kémia az tisztán hallható, hogy Mike nem a korai fiatal, hanem egy érő, felnövő szövegelő lesz, vagy annak alakul. Érdemes meghallgatni, mert jó lemez, de azért elmarad az igazi RTJ albumoktól.

Nas: Life Is Good
.
No I.D.-val megjött a felnőtt lemez is, igaz kellett hozzá egy válás is valószínűleg.
Salaam Remi korábbi lemezeken is volt már producer ő nagyon jól tud Nas-zal dolgozni, de No ID is kellett, illetve, hogy ketten ne csak producerek legyenek, de executive-ok is, így tudták fogni Nas kezét és a lemez sokkal jobb, mint az előző kettő, pedig azok se voltak rossz albumok. Zeneileg a boombap mellé rengeteg jazz, RnB, soul a közreműködők is inkább erről a vonalról vannak, de ők se sokan!
Az első 5 szám úgy odaver, hogy na, főleg az ötös a lányokról szól apáknak lett nagyon találó, de lehet csak nekem 2 lánnyal.
A Large Pro-s szám, a Rick Ross-os is nagyon jó, ahogy a queens story is. Innentől se rosszabb a lemez, de innentől lesz erősebb az a jazz, rnb vonal a klasszikus boombaphez képest.
A szövegek egy felnőtt, frissen elvált, de mindenáron az élet napos oldalát figyelő azt hirdető előadó témái.

Nem tudom elengedni a nas vs jay z beefet, témát, ha már jay z 4:44-et isteníti mindenki, hogy milyen felnőttrap, na Nas megelőzte ebben is, de vagy 5 évvel!