A '80-as évek klasszikusai közül nem minden állta ki az idő próbáját nálam. Pl. Ice-T is az OG-nál érte el, hogy igazán időtálló legyen, annak ellenére szerethető nekem az addigi munkássága is, csak ott még érezhetők a technika akkori lehetőségei a zenéknél. PE is a Fear Of a Black Planetnél, bár talán nekik a legjobbak a 80-as évek anyagai. Eric B & Rakim is a Let the Rhythm Hit 'Em-nél ért meg igazán, annak ellenére, hogy iszonyat klasszik trekkekkel forradalmasította a hip-hopot, de album szinten azért szétestek sajnos. Olvastam egy elemzést pár éve, a korai klasszik lemezeket elemezte elég kritikusan és a Follow the Leader-ről írták, hogy az első három indító trekk alapján került be a minden idők legjobb lemeze kategóriába, de továbbhallgatva a lemezt, azért vannak filler + erősen középszar zenék is.
LL Cool J Radio albumát is kíváncsi lennék hányan hallgatják végig 2025-ben. Ő is kábé a Walking With A Panther-nél ért el oda, hogy mai füllel is élvezhető beatekre nyomta.
Ice Cube-tól is a Death Certificate, Predator, Lethal Injection hármas a leghallgatottabb nálam.
A Beastie Boys Paul's Boutique-ja viszont teljesen időtálló, mondjuk az épphogy 80-as évek + a Dust Brothers úgy ráérzett a mintázós zenekészítésre, amit azóta is oktatni lehetne.
+ az Ultramagnetic MC's Critical Beatdown-ja is klasszikként emlegetett és nem is vitatható, de ott még csak lefektették azokat az alapokat, amikre aztán 1-2 év múlva mindenki épített és vált olyanná a hip-hop, amivel a mai füleket is el lehet kapni.
Lehetne még sorolni, de nyomatékosítom, hogy ezeket én is klasszik lemezeknek tartom, csak van ami a maga korában volt az és van ami még 30-40 év távlatából is szerez rajongókat a hip-hopnak, ezek pedig inkább a 90-es évek albumai.

Bár közel se vagyok annyira képben az időszak zenéivel, mint te, maximálisan egyetértek.
Nemrég gondolkodtam rajta, hogy minden idők legnagyobb klasszikus raplemezeinek listájára miket tennék rá a '80-as évekből, és erősen bajban voltam. Klasszikus számokat tudok mondani bőven, amik meghatározók voltak, azzal nincs gond. De olyan lemezt, ami az elejétől a végéig hozza a klasszikushoz méltó minőséget, már nem nagyon. A '90-es évek első felében kezdtek nagyobb számban megjelenni ilyen klasszikus albumok, amiket mai füllel is szívesen hallgatok.

Az engem leginkább érdeklő vonalról nyilván tudnám mondani az NWA - Straight Outta Compton-t meg The DOC-től a No One Can Do It Better-t, amik klasszikusok, és azokat tudom én is élvezni szinte elejétől a végéig, de azért azokat se annyira, mint a '90-es évek klasszikusait, illetve ezek is már majdnem '90-es évek (1988-as és 1989-es kiadványok).

dub tupontos.

es nalam slick mar hangjan elbukik ez a smooth hang idegesito.melle 80-as evek zene kiborulok
talan ha vissszafele mesz jobban jarsz
The Art of Storytelling - 99-es

az egyedul 80-as evek albuma amit meg tudok hallgatni az a ultramagnetic mcs. az brutal mai fullel is
vegig ilyen yoda -> https://www.youtube.com/watch?v=PT2cELU ... lx6rK2QoLl
a tobbin, meg tneyleg csak 1-1 jo nota van.
rakimmal es egyett ertek. eros elso trackek majd olyan hitavny az egesz h ihaj.

nalam a rap vhol 90-91 korul forrt ki majd 92-93-94-ben atment ebbe a pattogos high tempora es premier, dre mentette meg szamomra az egeszet

Idegesítő a smooth hangja...?? Na, ha valami, akkor ez nem jutna nekem eszembe róla. Full laza, és engem kifejezetten megnyugtat, ha hallom. Pont az idegesítő ellentettje. Ezek szerint meg lehet máshogy is élni.
És igen, a The Art of Storytelling-et más is ajánlotta már, hogy azzal kéne kezdenem. Lehet, hogy így is lesz egyszer.

Belehallgattam az Ultramagnetic MC's-be, köszi: tényleg viszonylag hallgatható ahhoz képest, hogy '80-as évek. De csak ahhoz képest, tehát kb. hasonlóan élvezhető nálam, mint az NWA.

Amúgy nekem is van bajom a hangjával, valószínűleg ezért sincs teljes albumom tőle.
Két maxim van tőle, abból az egyik se teljesen csak Slick Rick saját.

Slick Rick Feat. Raekwon - Frozen
Ennek a másik oldala a We Turn It On, az eléggé felejthető trekk.

Chamillionaire Feat Slick Rick - Hip-Hop Police
Ez meg ugye alapból egy Chamillionaire zene, de nem a déli zenék között tartom számon.

Szóval Slick Rick nálam ennyinél megáll, a hangja biztosan oka ennek, annó a fénykorában egy Chuck D, BDP, Rakim mellett ez tényleg eléggé smooth izé volt. + a karakterrel se igazán tudtam azonosulni, kicsit olyan színészkedős gimmick érzetem volt.

vannak érveitek amikkel nem tudok mit kezdeni.

3 sláger a többi leves album annyi van a 90es évekből, meg utána is, hogy csak na.

sőt renegeteg olyan amin még annyi sincs, hanem szépen a felejtésé lett már korában, nemhogy mára.

aztán vannak olyanok is amik alapból szarok voltak rögtön.

meg se jegyezte őket senki, fel se tűnt senkinek.

3 sláger, pláne ekkora slágerek, mint a 80as években voltak (Slick Rick új lemezén van az i did it nóta amin elmondja, hogy 800szor samplingelték) már bőven több, mint "elég".

Az meg a másik, hogy mióta kitalálták az albumot, mint olyat, mint formát, hogy nem csak dalok, hanem dalok csokra ami ráfér egy lemezre, azóta olyan amin nincs filler kb 10 van.

Nem rapben, hanem összesen a pop-rock zenében.

Titteren elő előjön a kérdés rendszeresen, hogy mi az a klaszikus lemez amin nincs skippelendő nóta ma.

És vita van, de egyetértés, olyan album ami mindeki számára olyan szinte sosincs!

Ez igaz, viszont van néhány klasszikus album a '90-es évekből, ami az elejétől a végéig, vagy 1-2 kivétellel szinte elejétől a végéig kiemelkedő színvonalat hoz. A '80-as évekből nem nagyon tudnék ilyet mondani, de ebben bőven benne lehet a szubjektív ízlésem is.

@dub: azzal egyetértek, hogy van színészkedés Slick Rick karakterében. De én úgy érzem, hogy önazonos a szerep, amit játszik: ez alatt azt értem, hogy a Slick Rick karakter személyiségjegyei valóban megvannak benne, csak felnagyítja őket. Különben nem működne ilyen jól. Ilyen esetben nekem nincs bajom azzal, ha az előadó megalkot egy karaktert a közönség számára.
Csak a saját kedvenceimre gondolva: Eazy-E karaktere biztosan nem azonos Eric Wright-tal, Snoop Dogg karaktere is egy szerep, amit Calvin Broadus játszik, Dr. Dre meg aztán pláne. Mindaddig, amíg azt érzem, hogy önazonos a szerep, és hitelesen van eljátszva, addig engem szórakoztat, és hasonlóan vagyok Slick Rick-kel.
De abszolút megértem azokat is, akik azt várják el egy rappertől, hogy közvetlenebbül üssön át a valódi énje a produkcióján, és ne bújjon egy karakter mögé. Én mindkétféle produkciót tudom élvezni. És rögtön hozzáteszem, hogy Eminem többek közt azért zseniális, mert mindkettőt jól tudja hozni: amikor Slim Shady-ként reppel, akkor karaktert játszik, amikor Marshall Mathers-ként, az viszont önkifejezés.

Azt meg kénytelen vagyok elfogadni, hogy van bajotok a hangjával, én azt hittem, mindenki annyira odavan érte, mint én.

Huu basszus, most elkezdtem agyalni hogy hány ilyen albumot tudnék mondani amin nem skippelnek egyet sem...

THE Game The Documentary
Kendrick Lamar Good Kid Maad City
Dr Dre 2001
Eminem The Marshall Mathers LP
Kanye West MY Beautiful Dark Twisted Fantasy
Snoop Dogg Doggystyle


Hát ennyi KB..

en100+ albumot siman,de tobbet is.
alapbol nem vagyok skippelos ha van olyan album amin csak par jo track van kukazon.regen gyukjtottem a jo szamokat vhova de tok sok ido.


random albumok
ghostface 1-2
rakewon 1-2
elso harom wu album
xzibit at the speed of life
rza elso ketto album
azad elso harom albuma
common2-4 tutti

es ezzel nem azt mondom h csak jo albumok szuletbek mert sztem sokkal tobb szar van.

Ezek nálam is no skip-esek, ami persze nem jelenti azt, hogy ne lenne színvonalingadozás a felsorolt albumokon belül. Pl. még a kedvenc albumomon, a 2001-en is egy Ackrite vagy egy Murder Ink egyértelműen kilóg lefelé, de csak a többihez képest, egyébként azok is tök jó számok.

Én még azért hozzá tudom tenni a listádhoz a következőket a magam részéről: 2Pac - All Eyez on Me, Jay-Z - The Blueprint, Kendrick - To Pimp a Butterfly (talán még a DAMN is, bár abban bizonytalanabb vagyok). Nagyon kisebbségi vélemény, de Dr. Dre - Compton. Talán 50 Cent - Get Rich or Die Tryin'.
Lehet, hogy még jutna eszembe, ha gondolkodnék, de sokkal több nekem sincs.

A lényeg, hogy egyik lemez se a '80-as évekből van, amiket felsoroltunk, és a diskurzus erről szólt.

A diskurzus azzal kezdődött, hogy nem is hallottad, hallottatok azokat a nyolcvanas évek lemezeit!

Ezután nehéz lenne ilyen listára tennetek, nem?!

Slick Rick: The Art of Storytelling
.
Ez egyszerre önmaga és a kortársak, illetve az újak tribute-ja maga felé, mint a crown royal a run-dmc-től és egyszerre kökemény 90-es évek, annyira, hogy a zene néha nekem a shut em down-t idézte az Onyx-tól. Kb Ugyanakkor készült ugyanott a def jamnél, és eskü hallani is a hasonlóságot. Jól választott vendégeket, Nas, Rae hasonlóan jó szövegileg, mint ő, Snoop a prime verziójában ekkor és ő is "belőle bújt ki" kb és az Outkast is jók hozzá. A skitekben is híresek vannak, az outro utáni 3 live felvételt jó hallani, de igazából nem passzol az albumhoz számomra egyáltalán.

Pontosítsuk: a Slick Ricket nem hallottam, innen indult a diskurzus.

LL Cool J '80-as évekbeli lemezeit biztos, hogy hallgattam annak idején (jó régen, még a 2000-es években). Beastie Boys-t is. De nem emlékszem már rájuk, mert egynél többször nem hallgattam meg őket, nem tetszettek.
A kedvenceim '80-as évekbeli lemezeit sokszor hallgattam: NWA, Eazy-E, The DOC. De beszédes, hogy még az övéiket se hallgatom olyan szívesen, mint a későbbi anyagaikat. Akiket kevésbé kedvelek, azokéit nyilván még kevésbé szívesen hallgatom.

Igazad van egyébként, hogy nyilván illene sokkal több '80-as évekbeli lemezt meghallgatnom, mielőtt markáns véleményt fogalmazok meg. Ezért bocsánatot is kérek.
Eric B & Rakim, Big Daddy Kane, Marley Marl, Boogie Down Productions, stb... Ezektől mind illene albumot hallgatnom, de nincs kedvem, ez a helyzet. A klasszikus számaikat, amikbe bele lehet futni sokfelé, ha hip-hoppal foglalkozik az ember, ismerem, respektálom, némelyiket kedvelem is, de egyiket se annyira, hogy meghozza a kedvem a mélyre ásáshoz.
Ennyi pedig nekem elegendő ahhoz, hogy ki merjem jelenteni: egyik '80-as évekbeli album se kerülne rá arra a listára, amit rapguruz elkezdett összedobni. Mármint nálam, természetesen. Azt természetesen megértem, ha te vagy bárki, aki nálam idősebb, és ebből adódóan közelebb áll hozzá a '80-as évek zenéje, szívesebben betesz a saját klasszikusai közé akkori albumokat.

Black and White (soundtrack)
.
A film olyan halvány, hogy bár láttam egyszer, de hiába a sok neves színész és híres rapper egy kockára se emlékszem belőle. Az megvolt hogy a zenéje okés, meg aztán Loud adta ki, illetve Raekwon is benne volt az OST-ban, mint kreatív, így meg kellett vegyem.
Jobb, mint a film, de OST-nak összességében max közepes, sőt még a Loud is adott ki ennél sokkal izmosabb filmzenét is. A lemez első fele jó, sőt Xzibit year 2000-e egy kifejezetten erős track, de aztán a végére, az egymás utáni három szám is ami úgy kezdődik címében, hogy you... Na onnantól zuhanórepülés a minőségben sajnos.

Blade: Trinity (soundtrack)
.
A film se jó, és sajnos a zenéje se az igazi. Se nem olyan erős és változatos, mint az első, és nem is olyan techno/rap fúzió, mint a második. Az első fele az anyagnak Wu side gyakorlatilag ez még jó is, a második már elektronikus, de halvány. Egyfelől nincs is benne minden szám a filmből, másfelől vannak rajta olyanok amik meg nem hangzanak el a filmben.