nezezon írta:
Hát, ez nekem még mindig halgathatatlan kategoria.
A Lessebe meg annyi prrrrrrrrr
trrrrrrrr tuk tuk van, hogy majdnem bebasztam a monitorom .
Sajnos nekem se sokkal jobb a véleményem főleg így Conway From King to a God albuma után. Ugye Westside Gunn lemeze Shady alatt jött ki, Conway-é nem, ezért azt hinné az egyszeri Shady Records fan, hogy az előbbi biztos jobb, de nem... Míg Conway szerintem a valaha volt egyik legjobb Griselda kiadványt rakta össze, addig Westside Gunn lemezéhez az ég világon semmit sem tett hozzá, hogy Shady alatt jött ki (esetleg egy-két jó feat-et), csak a szokásos Griselda cucc.
Ugye neki se az első anyaga idén: az eddigiek se tetszettek, úgyhogy talán még ez a legjobb az összes közül. Egyértelműen ez az idei fő projektje, érződik, hogy összekapta mindenét a Shady debütálásra, csak hát ezt a stílust én továbbra sem érzem sajnos. Eleve hátrány, hogy Westside Gunn flowja nekem még mindig kicsit idegesítő, ő a leggyengébb a csapatból: ha Benny vagy Conway reppelne ugyanezekre az alapokra, biztos jobban tetszenének, de hanyatt akkor se esnék szerintem. A többi idei anyagán kicsit kísérletezgetett Westside Gunn, ez viszont a kőkemény klasszik Griselda sztíló, itt biztosra ment. A produkció nagy része a Daringer - Beat Butcha duóé, és bizony a legelvontabb, legmonotonabb Griselda hangzást hozzák. Megint sok számban nincs refrén akárcsak tavaly a WWCD-n. A két Alchemist beattől vártam volna felüdülést, az ő alapjaira mindig jól szólnak a griseldás srácok, de most ebben is csalódnom kellett: Alchemist zenéi nagyon lagymatagok, szétfolyosók, súlytalanok a lemezen. A Frank Murphy című számban pedig Conductor Williams zenéjétől konkrétan hülyét kaptam... 8 percen keresztül egy montoton, idegesítő nyikorgás, szörnyű...
Három pozitívum a végére: van néhány komoly feat (Black Thought, Busta Rhymes, Slick Rick), akik sokat dobnak a lemezen, de megmenteni ők se tudják. Armani Caesar-tól kellemes meglepetés a Liz Loves Luger című számban, hogy egész jól énekel, nem csak reppelni tud. És az utolsó szám, a 98 Sabers, ami egy össznépi Griselda track (beleértve Armani Caesart is), egészen kiváló, az az egytelen szám a lemezen, ami tényleg nagyon tetszik. Nem véletlen, hiszen Just Blaze a kedvenc producereim közé tartozik: olyan zenét pakolt alá, ami szinte szó szerint lemészárolja az embert...
Na szóval Westside Gunn továbbra se lesz a kedvencem, de szerencsére Conway egyre komolyabb anyagokat tesz le az asztalra, Bennyt meg mindig is bírtam.