
Re: Új zenék - amiket feltétlen ajánlanál.
Köszönöm én is a Busta Rhymes végleges verziót! És meg is hallgattam.

Eleinte nem nagyon tudtam, hova tegyem az albumot, mert nagyon eklektikus, de fel-felbukkant egy-egy kimagaslóan jó szám. Aztán ahogy közeledett az album vége, egyre jobban ráéreztem, és a 15-ös számtól kezdve az utolsó, 22-esig egyenesen hibátlan a lemez. Nagyon ritka az ilyen, hogy egy albumnak az eleje indul nehezebben, és a végére teljesedik ki: általában fordítva szokott lenni.
Az eklektikusság ezzel együtt is végig fennmaradt, van itt minden: klasszikus bólogatós boombap, nyugis jazzes klasszik hip-hop, dallamos westcoastos beütésű alapok, trap, ragga, RnB - tehát felvonul a teljes paletta. Ez inkább negatívum, de valahogy annyira eklektikus lett az egész, hogy paradox módon mintha az eklektikusság vinné bele a koncepciót.

Nem is tudom, hogy fogalmazzam ezt meg, de annyira nem zavar most az egységes koncepció hiánya: egyrészt mert jók a számok, másrészt mert az interlude-ok azért összekötik a sok különböző stílusú nótát, harmadrészt mert Busta Rhymes annyira őrült, hogy tőle az lenne a fura, ha tartaná magát egy szigorú koncepcióhoz...

Az Intro-val rögtön nagyon magas szinten kezd az album megspékelve egy Rakim feat-tel és egy topigényes Nottz alappal, de utána viszonylag sok olyan szám jön, amiben számomra túl elvontan reppel Busta Rhymes: végigordibálja az egész nótát, erőlteti a flowt, az alap is ennek megfelelően elborult, stb. Aztán ahogy halad előre a lemez, egyre konszolidálik, egyre emészthetőbb dalok jönnek, és ahogy már írtam, a vége pedig zseniális. Egyedül a Where I Belong-ot (feat. Mariah Carey) helyezném egy polccal lejjebb a 15-ös után következő számok közül: jó szám az is, de annyira egyértelműen koppintották saját maguknak az I Know What You Want című számát, hogy az már kicsit zavart. Ugyanazok a dallamok, hangszínek, stb. Számomra ez bántóbb koppintása annak a dalnak, mint a Teswér-től az Oda kell figyelni.

Nagyon jók a feat-ek, és a producerek is kimondottan kedvemre valók. Nottz kiemelt szerepet a lemezen, aminek nagyon örültem, mert a kedvenc producereim közé tartozik: bólogatósabb westcoast ütemeket csinál, és hiába new yorki Busta Rhymes, neki is ilyen jellegű alapokat adott, aminek nagyon örültem. De olyan producerek tűnnek még fel az albumon, mint pl. DJ Premier, DJ Scratch, Rockwilder, Focus, J Dilla, Hi-Tek, Terrace Martin, Swizz Beatz, 9th Wonder. Mindet nagyon szeretem, és kivétel mind hozza a tőle várt színvonalat. Kellemes meglepetés, hogy maga Busta Rhymes is beszállt producerként néhány számba, és kimondottan jó kis zenéket hozott össze. Jobbakat mint pl. Royce Da 5'9" az idei albumán.

A kedvenc számaim a lemezről: ELE 2 Intro, Slow Flow (durva, hogy még mindig elő tudnak hozni új ODB refréneket

), Don't Go (Q-Tip-el egy nagyon kellemes Focus alapra), True Indeed (egy bomba a Busta-Premo duótól, kár, hogy ilyen rövid), YUUUU (Anderson .Paak most sem hibázik se feat-ként, se producerként), Best I Can (egy nagyon ötletes szerepjáték Rapsody-val 9th Wonder alapra), Look Over Your Shoulder (egy hibátlan Kendrick verzével egy szintén hibátlan Nottz alapra), You Will Never Find Another Me (Mary J Blige még önmagához képest is kitűnőt énekel, és hatalmas tisztelet Busta Rhymes-nak, hogy ilyen zenét tud összerakni!), Freedom? (Nikki Grier, Aftermath-hez köthető énekesnő kiváló refrénjével).
Ezeken kívül van sok nóta, ami megfogott, de már így is sokat soroltam.

Összességében minden eklektikussága és a gyengébb számok ellenére is megvett kilóra a lemez a végére. Az elején még nem gondoltam top 10-esnek, de a végére nem lett kétséges, hogy nálam be fog kerülni. Igaz, ezt olyan sok lemezre írtam már idén, hogy valami biztos nem fog beférni közülük...

De ez szerintem be fog, még az se kizárt, hogy az első felébe.