royce, illetve budden se...

https://hiphopdx.com/news/id.68370/titl ... ghterhouse

Hm, igazuk is van szerintem. Nem örülök, ha ebből beef lesz köztük, remélem, nem fajul addig...

sztem attól függ mennyire lesz tényleg SH temetés inkább, semmint nosztalgia.

Egyetértek, meglátjuk.

Köszi szépen!!

Március 25-én landol Pusha T új lemeze, ami a "NIGO" címet kapta.

Íme egy újabb single a soron következő albumról:
https://www.youtube.com/watch?v=XeB5GlXqD9I

Köszi, frankó lett, és várós a lemez is!

Ha tényleg csak Kanye West és a Neptunes fogja producerként jegyezni a lemezt, akkor ezt inkább egy Kanye alapnak tippelem. (De nem kizárt, hogy úgy alakult, lesz más producer is, mert Kanye stílusa se tipikusan ilyen.)

Kanye West - Donda 2

Hú, nehéz dolgom van megint a véleményezéssel... Ugyebár mindig leírom, hogy Kanye az az előadó, aki vagy masszívan top 10-es mesterművet csinál, vagy egy értékelhetetlen szart, és nincs igazán átmenet a kettő közt. Ezért voltam meglepve tavaly, hogy a Donda egy egészen átlagos lemez lett, ami Kanye-re egyáltalán nem jellemző.
A Donda 2-t sokáig nem tudtam hová tenni.
Az első 2 szám után nagyon fel voltam dobva, és azt hittem, hogy Kanye mesterműveinek a sorát fogja gyarapítani a lemez. Mind a True Love, mind a Broken Road eszméletlen jó számok, és már megint egy újszerű, nagyon izgalmas zenei világot hozott össze velük a Kanye, ami ilyen szellős, levegős, ugyanakkor felemelő és igényesen hangszerelt. Innovatív, elektronikus, az ének miatt populáris, de a rap miatt abszolút hip-hop. Úgyhogy nagyon fel voltam dobva, aztán a 3. számtól kezdve fokozatosan esett a zenei színvonal, mígnem megérkezett a béka segge alá... Az album felét követően már a teljesen jellegtelen, idegesítő tucattrap alapok dominálták a lemezt, így a kezdeti lelkesedésem után eljutottam odáig, hogy ez egy gyengébb album lett, mint a Donda 1, és ha nem is a leggyengébb Kanye lemez, mindenképp a rangsor alsó szegmensében helyezkedik el.
Már az se tudott változtatni a véleményemen, hogy az album végére ismét került 1-2 highlight. Felkerült ugyanis a lemezre a Fivio Foreign-nel és Alicia Keys-szel közös City of Gods, amire nagyon rákattantam az utóbbi 1-2 hétben, és ami egy remekmű, amiben maximálisan megnyilvánul Kanye zsenije. Az egész karrierjének a legjobb számai közé betenném. És felkerült a The Game-mel közös Eazy is, ami nem ennyire, de azért szintén eléggé jó track, és illeszkedik ugyanebbe a stílusba.
Ha csinált volna egy egész lemezt Kanye a City of Gods, True Love, Broken Road, Eazy stílusában, az nálam instant top 10-es, de még akár top 3-as is lehetett volna, és odakerült volna Kanye pályafutásának legjobb albumai közé. Sajnos a többi szám nem ebben a stílusban született, és lényegesen gyengébb lett.

A szövegvilág is lehúzza a lemez színvonalát: szinte az összes szöveg a Kimmel való válásról, és Kanye ezzel kapcsolatos szenvedéséről szól. A Jesus Is King vallásos, inkább pozitív kisugárzású szövegei után (amik a Donda 1-et is dominálták) most egy nagyon zavaros, a saját lelki nyomorúságába belezavarodott szövegvilágot kapunk. Érződik Kanye-n, hogy súlyos mentális problémái vannak, valószínűleg ez vezetett az ingadozó zenei színvonalhoz is: máskor is jellemző volt rá ez az ingadozás, de nem egy albumon belül, hanem a karrierje egészében (egy zseniális lemez után egy szar). Most viszont egy albumon belül jelentkeznek egyszerre a művészi magasságok és mélységek, amit én az állapota súlyosbodásának tudok be.
Az album végére azért került némi pozitív kicsengés a Lord Lift Me Up és First Time in a Long Time című dalok révén, amikben arról reppel, hogy minden nehézsége ellenére tud Istenhez fordulni, és belőle tud erőt meríteni. Ez ad okot némi bizakodásra, de az album többi részének nyomorúságos hangvételét ez a két szám nem tudja felülírni, így összességében sajnálatra méltó benyomást kelt Kanye az album egészén.

Nem is értem egyébként, hogy miért Donda 2 lett a lemez címe, ha ennyire más a szövegek hangvétele a két lemez között. Zeneileg nagyobb a hasonlóság, de még abban a tekintetben se egyértelmű, hogy ugyanaz az irányvonal.

Köszi

Kxng Crooked & Joell Ortiz - Rise and Fall of Slaughterhouse
.
Nagyo fontos, rögtön az elején, hogy ez nem egy H.A.R.D. 2.0, sőt! Ahhoz kb semmi köze, leszámítva, hogy ugyanaz a két előadó követte el.
Ez a lemez Crooked terápiás alkalma amiben elmeséli, és le is zárja a SH időszakát amihez meghívta Joellt is.
Személyes, de nem személyeskedő, nosztalgikus majdnem slam poetry, zenére. Picit talán hosszú az 50 perc egy majdnem 10 éve felbomlott bandáról, de értem mire akartak kilyukadni, mit akartak elmesélni. A vendégek minimálisak, csak a SH fele és kész is majdnem. SH fanként azért még szeretném hallani egyszer a glasshouse-t.
A habverés meghallgatva nagyon korai, és fölösleges volt budden, és royce részéről szerintem.

Én is nagyon köszönöm!
dogg véleménye után bizakodóbb vagyok.

crooked joell deluxe 2 szólószámmal jött ki.

joell:

https://www.youtube.com/watch?v=OFl8pA75X_0

Crooked:

https://www.youtube.com/watch?v=WODEE9GSFGk