Ice Cube - Man DownIlyen az, amikor egy régi klasszikus westcoast előadótól pontosan azt kapod, amit vársz: se többet, se kevesebbet. De én ennek nagyon örülök, ugyanis éppen ez a fajta, 2000-es évek első felére jellemző westcoast hangzás áll a legközelebb a szívemhez, és Cube pontosan tudja, hogy a törzsrajongói ezt várják tőle. Illetve szerintem ő maga is ezt csinálja szívesen, ugyanakkor tudja, hogy nem állna jól neki, ha ennél modernebb próbálna lenni.
Az album koncepciója is gyakorlatilag ez a boomerkedés. A cím is arra utal, hogy baj van a mai emberrel: túl érzékeny, PC, puhapöcs lett. Cube pedig a kemény, maszkulin gangsta rapet képviseli a mai világban is. Kritizálja Cube az okostelefonozós, internetalapú, mesterséges intelligenciás világot, amelyben már haza se tudunk találni az okostelefonunk nélkül. Fontos üzenetek ezek szerintem, bennem is megvan ez a boomer mentalitás, ugyanakkor egy szélmalomharc az egész. És bár valahol szimpatikus, sajnos magyarázza azt is, hogy lett Trump-szimpatizáns az egykori fekete polgárjogi harcos attitűdű Ice Cube-ból.
Cube flowja egyébként semmit se kopott, továbbra is minden idők egyik legjobbja. Technikailag lettek csak egyszerűbbek a szövegei, de a flow és az erős tartalmi mondanivaló kompenzálják ezt nálam. Az biztos, hogy sokkal jobban reppel, mint a Mount Westmore lemezen: akkor tud igazán elemében lenni, ha ő viszi a prímet, és neki jól álló zenékre szövegelhet.
Amennyire megvan az egységes koncepció a szövegekben, annyira meg-megtörik ez a zenékben. Kicsit úgy érzem, hogy random sorrendben követik egymást a számok. Szokatlan Cube-tól, hogy nincs intro a lemezen, és nem egy energikus számmal indít, hanem egy kicsit semmilyen, lazulóssal (Rollin' at Twilight). A producerlista hasonló az utóbbi 1-2 lemezén megszokotthoz: T-Mix szerepe kiemelt, és talán az ő zenéi a legjobbak az egyetlen E-A-Ski produkció mellett. Emellett persze ismét van Hallwayz Productions, de felbukkan David Banner is két számban, Lil' Jon egyben, és nagyon örültem Nottz szerepvállalásának.
A zenék nagy része az ütősebb fajta, 2000-es évek első felére jellemző westcoast hangzás, ami engem megvesz kilóra, és Cube-tól nem érzem fáradtnak még 2024-ben sem. Szokás szerint vannak dirty south-os beütésű zenék is lemezen, amikkel továbbra se értem, miért próbálkozik ilyen sokat Cube. Viszont ezúttal kevesebb ilyen van arányaiban, mint az előző két lemezén (19-ből max. 4-5 szám), és ami van, az se annyira vészesen dirty south-os, hogy komoly bajom legyen vele. A 3 Lil' Piggies az egyetlen szám, amire azt mondom, hogy szar, de az meg szerencsére rövid.
Az album egyik fő erőssége a feat-ekben rejlik. Van egy Mount Westmore leftoverünk (Snoop, E-40, Too Short), Cube kimosdatja J-Dee-t az első közös számukban a szabadulása óta, Kurupt-ból kierőltette a legjobb formáját, amit 2024-ben tud hozni, B-Real is harap, az It's My Ego remixét (Ego Maniacs) pedig Killer Mike és Busta Rhymes dobják fel. De a legnagyobb kiemelést az Xzibit feat érdemli (Break the Mirror), ami az első Ice Cube - Xzibit közös szám valaha!

A westcoast talán két legerősebb flowja egy dalban, brutális energia, és mindketten oda is teszik magukat, a zene is nagyon rendben van!
Legjobb számok: a 2-estől a 6-os számig minden, vagyis It's My Ego, So Sensitive, She's Sanctified (feat. Mount Westmore & October London), Not Like Them (ebben óriási Nottz zenéje, és ebben nyomja talán a legjobb boomber szöveget Cube), 5150 (kemény zene, pszicho szöveg). Aztán a lazulós westcoast ghetto vonalat a Ghetto Story hozza, a Break the Mirror a már említett Xzibit feates szám, a Scary Movie-ban fasza a Hallwayz produkció, az Ego Maniacs (feat. Killer Mike & Busta Rhymes) pedig egy frankó remix két elsőosztályú közreműködővel.
Az Especially You nem ennyire kiemelkedő szám, de tök különleges a '80-as évek bulizenéit idéző produkcióval, és maga Ice Cube a producere!

Tehát az, amit vártam, Ice Cube fanok biztos nem csalódnak a lemezben. Szerintem a 2008-as Raw Footage óta a legjobb lemeze - főleg azért, mert kevesebb a dirty south-os erőlködés az I Am the West-hez és az Everythang's Corrupt-hoz képest. Ez egy igazi klasszik westcoast album a legjobb fajtából.
Bár nem túl innovatív anyag, annyira erősen hozza azt a vonalat, amit én a legjobban szeretek a hip-hopban, hogy valószínűleg be fogom tenni az év végi top 10-be még ebben a brutál erős évben is. De ebben lehet, hogy lesz egy pici elfogultság a stílus és az előadó iránt.

(Átlagos évben persze elfogultság nélkül is sima top 10 lenne.)