BodyBagBen – Vulgar Display Episode 2
.
Simán hoza az első szintjét, zenében is, szövegben is. Az új Kendrick lemezre hasonlít, de csak ennyiben, hogy dupla lemez egyben kiadva. Stílusban, zenében, szövegben persze semmi köze hozzá.


2 Eleven & T.F – Skanless Levels 3
.
A korábbi részeket (ha voltak is) nem hallottam, de ez nagyon kellemes anyag, nem hosszú, 7 szám az egész. Nyárra, hallgatni, szórakozni, másnapra elfelejteni tökéletes. Ennél azonban nem maradandóbb számomra.

J Rocc album link érdekelne dogg, ki tudsz e segíteni?

parancsolj: https://www2.zippyshare.com/v/yrFCob0y/file.html

Köszi szépen

Meghallgattam én is Premo EP-t, és egyetértek. Hihetetlen, hogy még mindig frissnek tudnak hatni a zenéi ebben a boombapes, scratches stílusban. Bár nekem az RTJ nagy hiányosságom, de nekem is talán az ő számuk tetszett a legjobban. Érdemes azért megemlíteni, hogy a Nas-Premo legendás duó is újra összeállt, illetve összehozott érdekes párosokat az anyagra. Pl. Remy Ma és Rapsody kettőse egy régi és egy újabb csajrappert egyesít egy számban. Illetve Slick Rick és Lil' Wayne párosa révén is az old school és a new school találkozik. Mondanám, hogy Lil' Wayne meglepő egy ilyen boombap alapon, de most már nem az: az utóbbi időben egyre több klasszik, bólogatós zenére reppel, pl. Griselda anyagokon is feltűnt közreműködőként. Ettől egyébként nem lett jobb rapper, de most már legalább jó zenékre nyomja, és összességében nőtt a szememben ezek a featek miatt.

Azt tudjátok, hogy miért Hip-Hop 50 a címe? Mert én nem értem. Ha szoktak dátumot említeni a hip-hop szülinapjára, az 1973 szokott lenni, amikor DJ Kool Herc az első hip-hop bulit tartotta. De ez csak jövőre lesz 50 éve. Vagy már előkészül rá? Premo 56 éves, tehát személyes jubileuma sem lehet. Biggie az, aki idén lenne 50 éves, de rá semmi nem utal az EP-n.

Minősége alapján mindenképp lenne esélye az év végi top 10-re az anyagnak, de annyira rövid, hogy az elbizonytalanít.

Egyetértek. Max. azzal nem, hogy hangyányival elmarad az első résztől: én teljesen egálba tenném a két lemezt. Gyakorlatilag olyan a 2. rész, mintha újra legyártotta volna az 1.-t, de nem baj, mert valóban jól áll neki továbbra is, és nem vált még unalmassá.
Az valóban a 2. rész ellen szól, hogy ez már nem hat az újdonság erejével, mint az 1., de mellette hoznám fel, hogy került rá két lazább, kicsivel populárisabb szám (a Jadakiss-el közös Power Steering és a Fell in Love), amik az album közepe táján pont annyi változatosságot hoztak, amennyi még belefért, és kicsit felrázta a lemezt. Ha jól emlékszem, ilyen nem volt az 1. részen.
Ennek a két számnak a kivételével valóban a nyers, monoton eastcoast hip-hop megy, ami leginkább a Griseldára emlékeztet, de abból az emészthetőbb vonalra. Most egyébként explicitté is vált a Griselda-párhuzam, hiszen Conway és Benny featelnek is a lemezen. A már említett feat-eken kívül Tony Yayo, Vado és Dave East vannak még. Mindannyian jó választások, és optimális a közreműködők mennyisége: nem túl sok, de aki van, az feldobja az albumot.
A legjobban talán a Dead Roses című szám tetszett: abban már-már nem is arról van szó, hogy egy jazz sample alapú beatre reppel Banks, hanem konkrétan jazzre reppel. Persze egy hip-hop lüktetésű jazz zenére, nagyon igényesen van összerakva.

Az 1. rész nem volt top 10-es nálam tavaly, de joggal érdemelt egy említést az év végi összesítésben. Szerintem ezzel a lemezzel se lesz másképp.

Preemotól én mindig sokat várok. Az első három trekk zeneileg nekem eléggé szkippelhető kategória. Az RTJ-s trekk, na az tényleg bomba + az utolsó is jó.


Egy ideje már figyelem a cuccait, ő is ennek a pár évvel ezelőtt kezdődött ug reneszánsznak a hozománya. Szerintem ezzel az anyaggal ért be igazán, nekem lehet, hogy top10.

Ízlések és pofonok, szerintem a Nas-os track is nagyon jó, és a két csajrapper száma is elvitt magával. Persze szerintem se ez a legjobb DJ Premier anyag, ami született, de nem okozott csalódást nekem.

Buckwild – Diggin’ In The Tuff Kong Crates
.
Egy nagyon tömény, nagyon bólogatós remix ep lett, minden számban vendéggel, van, hogy többel is. Jó érzékkel válogatott anyag, érdemes meghallgatni.

Crimeapple – Jaguar On Palisade 2
.
Hiába majdnem minden számot más producerelt mégis egyben van az anyag. A zenék jó kis monoton, bológatós minimális amik továbbra se zavarják Crimeapple-t, ugyanis van, hogy eltalálja az ütemet, van, hogy nem a szokásos spanglish szövegekkel.

Hus Kingpin – Bjorkingpin
.
Ennek a lemeznek a muzikalitása fogott meg, de nagyon. Majd minden szám introval kezdődik, outroval végződik, de legalábbis hagyják kifutni a dallamot, a beatet nem csak elvágják a szöveg végén.
Nem túl hosszú, illetve 3-4 producer dolgozott rajta mégis egységes anyag lett amit Hus rapjai kiválóan egészítenek ki. Lehet év végi top-ba is befér, de honorable mention tuti járni fog neki! Készült egy side b folytatása, arra is kíváncsi vagyok nagyon!

Fivio Foreign - B.I.B.L.E.

rapguruz: hatalmas köszönet!! Én ezt a lemezt nem akartam meghallgatni. Bár tavasszal szarrá hallgattam róla a lead single-t, a City of Gods című számot, ami nálam korszakos nóta, és ha eljön 2030, biztos fel fogom sorolni a 2020-as évtized legjobb számai között, de mégse gondoltam rá, hogy meg kéne hallgatnom a lemezt. Ugyanis Fivio Foreign egyáltalán nem fogott meg abban a dalban: kimondottan Kanye West és Alicia Keys miatt hallgattam olyan sokat, és a zene színvonalát is Kanye produceri zsenijének tudtam be. Fivio Foreign-ből egyáltalán nem néztem ki sokat, de mivel rapguruz annyira dicsérte a lemezt, és győzködött, hogy adjak neki esélyt, csak letöltöttem, hátha egyszer meghallgatom. Mint látható, nem is siettem vele, pedig kellett volna, teljesen a hatása alatt vagyok még mindig, úgyhogy örök hála rapguruz-nak a tippért!

A tévedésem abban rejlett, hogy a City of Gods nem csak Kanye zsenije miatt annyira jó: az egész lemez ugyanezt a stílust hozza! Persze egyik szám se ér fel a City of Gods szintjére, de ha csak fele olyan jók, már az is nagyon jó, és bőven van fele olyan jó a többi is! Az a helyzet, hogy Fivio Foreign csinálta meg azt az albumot, amit Kanye West Donda 2-étől vártam: ha Kanye tudott volna egy igazán jó lemezt csinálni magának idén, az az én képzeletem szerint ilyen lett volna.
És el kell ismerni, hogy Fivio Foreign se rossz rapper. Önmagában persze nem kimagasló, és nem miatta tetszik annyira az album, amennyire, hanem a produceri munka miatt, de nem kell szégyenkezni a rapek miatt se: ez a befelé fordulós, majd a belső tapasztalatokból merítve inspiráló, motiváló szövegvilág nagyon jól megy a zenékhez. A flow nem extra, de hozza, amit kell.
Az első néhány számot úgy hallgattam meg, hogy "oké, ez nem is olyan rossz". Az album felénél úgy voltam, hogy basszus, ez lehet, hogy top 10-es lesz! A háromnegyedénél már biztos voltam benne, hogy a top 10 második fele meglesz neki, a végére pedig eljutottam odáig, hogy még az elején is komoly keresnivalója van, annyira egyenletesen magas színvonalat hozott végig. 2022-ben eddig Pusha T lemeze és ez tetszett a legjobban, egyelőre nem mernék rangsorolni. (Illetve ott van még Kendrick, akinek továbbra se tudom hova tegyem a lemezét.)

Ami miatt ennyire magával ragadott az album, az a teljesen egyedi, progresszív zenei világa. Mindig azt keresem, hogy mikor hallok valami olyat zeneileg, amit soha senkitől nem hallottam még, és mégis hozza ugyanazt a feelinget, ami miatt annak idején megszerettem a hip-hopot. Na, most volt egy ilyen élményem, és ez nagyon ritka, meg kell becsülni. Ez a szellős, légies, felemelő zenei világ egészen magával ragadó, de ehhez az kell, hogy lehessen bólogatni is az ütemekre, és húzzon a basszus (bár merít az album sokat a trapből, egyáltalán nem mondanám, hogy traplemezről lenne szó). A könnyed légiességnek és a húzós basszusoknak ezt a kombinációját én még senkitől nem hallottam a hip-hopban (talán Kanye-nek voltak hasonló próbálkozásai, de nem ennyire kiforrottan), szerintem ez teszi igazán egyedivé az albumot. Inspirálódik a klasszik hip-hopból, a trapből, az elektronikából és a popból is, a végeredmény mégis valami teljesen újszerű hangzás: nem neveznem se klasszik hip-hop, se trap albumnak. Az biztos, hogy hip-hop, de hogy milyen, azt nem tudom.
Jó lenne egy producerhez kötni ezt az innovációt, de nem tudom egyértelműen, mert szinte minden számon produceri csapatok dolgoztak (ezzel együtt egységes az album, hiszen többnyire ugyanannak a csapatnak különböző variációi dolgoztak a különböző számokon). Azt vettem észre, hogy a legjobban azok a számok tetszenek, amiken dolgozott egy AyoAA nevű producer: azokban jelenik meg legmarkánsabban ez a torzított, futurisztikus basszusvariáció, ami magával rántja az embert annak ellenére, hogy a zene egyébként szellős. Valószínűsíthető, hogy a City of Gods-ban is AyoAA volt felelős ezért, nem pedig Kanye West. Úgyhogy én egyelőre AyoAA-nek tudom be az innovációt, de lehet, hogy tévedek.
Az biztos, hogy Mike Dean-nek is nagy érdemei vannak a hangzás kialakításában. Első osztályú hangmérnökről van szó, és ő keverte a teljes albumot, néhány nagyszerű számot producerként is jegyez.

Szinte minden számban van feat, ez nekem kicsit sok, főleg hogy némelyik énekes elég sablonos. De azért vannak olyan nevek is, mint Kanye, Alicia Keys, ASAP Rocky, DJ Khaled, Ne-Yo, vagy az általam kevésbé kedvelt, de nagy név Quavo.
A City of Gods még ebből a kiváló albumból is kimagaslik, de vannak azon kívül is első osztályú nóták (persze mind jó, de azért tudok kiemelni): a What's My Name (feat. Queen Naija & Coi Leray) egy nagyon ötletes feldolgozása a Destiny's Child Say My Name című klasszikusának. A Confidence (feat. ASAP Rocky), a Slime Them (feat. Lil' Yachty) és a Changed on Me (feat. Vory & Polo G) hozzák a legjobban a City of Gods mellett azt a hangzásvilágot, amit fentebb AyoAA-nek tulajdonítottam. Utóbbi számot Mike Dean is jegyzi producerként, mint ahogy a Magic City-t (feat. Quavo) és a Whoevert is, amik szintén kiemelkednek.

Nálam az album a Can't Be Us című számmal zárul, ami DMX Slippin' című klasszikusából inspirálódott, viszont a Wikipedia szerint utána még kéne jönnie egy számnak Paris to Tokyo címmel. Nincs valakinek esetleg egy olyan verziója, amiben benne van az a nóta is?

Akkor szoktam ilyen sokat írni, amikor egy album hatása alá kerülök, és sok gondolatot ébreszt bennem, úgyhogy ez önmagában jelzi, hogy milyen helyiértéken érdemes kezelni ezt a lemezt.

Örülök hogy ajanlhattam!

Ez brutális jó lehet srácok

Tracklist:
[01:04:32] 01. YEEZY DUZ IT: The Sole of Kanye West

01. Kanye Intro
02. Everything I Am feat. DJ Premier
03. The Joy feat. Curtis Mayfield, JAY-Z, & Pete Rock
04. Devil In A New Dress feat Conway the Machine *
05. Bound 2 feat. Rick Ross *
06. You Don’t Know My Name feat. Raekwon *
07. Comfortable feat. Lil Wayne & Babyface
08. Brothers feat. Charlie Wilson *
09. Everything I Got feat. John Legend *
10. No More Parties In LA feat. Kendrick Lamar & Freddie Gibbs *
11. Father Stretch My Hands Part 3 feat. Kendrick Lamar *
12. Follow God feat. Pusha T *
13. Dreaming Of The Past feat. Pusha T
14. The Games We Play feat. Pusha T
15. Bun B Interlude
16. I Will Neva Tell feat. Bun B *
17. Drive Slow feat. Paul Wall & T.I. *
18. Classic Sample Medley
19. Gonna Love Me feat. Teyana Taylor, Method Man, & Ghostface Killah
20. In the Mood feat. Talib Kweli & Roy Ayers *
21. We Fight We Love Pt 2 feat. Q-Tip & Consequence *
22. Tell Your Friends feat. The Weeknd & Ghostface Killah *
23. Skeletons Freestyle *
24. I Hate The New Kanye (Statik Selektah / Green Lantern Mix)

https://m.turbobit.net/download/free/t6stme7ftybs

Ezt is köszi, meg fogom hallgatni!

Guglizás után úgy látom, hogy Statik Selektah csinálta ezt a mixtape-et, és vannak rajta kiadatlan Kanye cuccok is.

Paul Wall & Termanology - Start 2 Finish

Mindkettejük munkásságával nagyon felületesen vagyok csak képben. Azért hallgattam csak meg a lemezüket, mert tavasszal megfogott a Recognize My Car című nóta, amihez klipet is csináltak. És nagyon érdekes volt, hogy Paul Wall, aki egy dirty south figura, egyszer csak csinál egy klasszikus boombap anyagot. Ez már önmagában felkeltette az érdeklődésemet ahhoz, hogy meghallgassam a lemezt.
És olyan lett, mint vártam: kellemes, bólogatós hip-hop, de nem a kemény, hanem a lazulós fajtából. A zenék nagy részéért Statik Selektah felel, de feltűnik producerként Pete Rock is a már említett Recognize My Car című dalban. Amellett a Clubber Lang-et emelném még ki, amiben KXNG Crooked is featel.
Nem világmegváltó anyag, semmi újat nem mutat, de nagyon kellemes hip-hop, csak ajánlani lehet.