a dr és az aftermath is egyenlő dre munkásságával. hatalmas az a munkásság ez tény, de, hogy egyszer voltak innovatívak aztán azt "ismételték" végig az is tény.

na a tde kezdetét meg lehet nézni és most, hogy miket adnak ki.
és bármelyik előadónál meg lehet nézni.

A tde nekem kiesett teljesen.
Ug szinten talan a stones throw volt hasonlo.

nekem meg ők nincsenek meg annyira, mint illene, kellene (legalább ahhoz, hogy hasonlítani tudjam).

Ugyanez jutott eszembe nekem is: a Death Row egy innovációból élt, amit Dr. Dre The Chronic albumán hallhattunk először teljes pompáján, majd a következő 4 évben ezt az innovációt (a G-Funkot) fejlesztgették tovább. Szerintem 2Pac All Eyez on Me albumán érte el a fejlődése csúcspontját a G-Funk, utána érdemi újdonság már nem történt a klasszikus változatában. És a Death Row is elindult lefelé utána (persze nem csak emiatt)...
Az Aftermath meg az elején szenvedett, majd 1999-ben ott is jött egy alapinnováció a 2001 hangzásvilágával, és utána majdnem 10 évig abból, annak a variálásából élt a kiadó... A 2010-es években pedig már úgy tudott releváns maradni, hogy importálta a TDE-ből Kendricket, majd Anderson .Paak hozott valami újat, de igazából neki is megvolt a stílusa már az Aftermath-be való belépés előtt.

Szóval ehhez képest a TDE-ben valóban sokkal rendszeresebb az újítás. Én csak azt akartam mondani, hogy ettől még nem biztos, hogy jobb is lesz a katalógusuk. A Death Row-nak 1992-96 között az összes kiadványa klasszikus lett. (Kivéve a két '94-es OST-t, de OST-nek azok is nagyon jók.) Ehhez képest a TDE-nél ott vannak a korai Ab-Soul, ScHoolboy Q és Jay Rock lemezek, amelyek jók ugyan, de nem az a szint, ami a Death Row csúcsidőszakában vagy az Aftermath-nél valaha is kijöhetett volna. Mikor Kendrick már rég befutott, Ab-Soul még akkor is olyan lemezeket adott ki, amik jók ugyan, de közelébe se értek Kendrick albumainak (These Days, Do What Thou Wilt 2014-ben és 2016-ban). Jay Rock ugyanez a 2018-as Redemptionig. És akkor még nem is említettük Isaiah Rashad vagy Reason lemezeit, amiket szintén nem lehet egy lapon említeni egy Death Row vagy Aftermath kiadvánnyal.
Amit lehet, azok szerintem a Kendrick albumok (de azok Aftermath kiadványok is), ScHoolboy Q Blank Face LP-je, esetleg az Oxymoron (de a legutóbbi CrasH Talk nem), Jay Rock Redemption-je, Ab-Soul legutóbbi lemeze, a Herbert, valamint SZA utolsó két albuma. Ja, és a Black Panther OST (de az is Aftermath kiadvány is egyben). A többi egyszerűen nem az a topszínvonal, mint a prime Death Row és az Aftermath szerintem.

ezeket nem is vitatom egy percig sem.

ahogy írtam "legalább abban, hogy innovatívabb".

Oké, oké. Csak azt, hogy "legalább abban" lehet úgy is érteni, hogy az innovativitásban mindenképp, és még lehet, hogy másban is - ezért próbáltam tisztázni a kérdést.

igen, végül is így is lehet érteni.

és azé abban is van valami.

csak 1 gyors példa, a tde csinált pulitzer díjas lemezt (jó, az aftermath is benne volt, de csak logo szinten kb)

Fatlip & Blu – Live From The End Of The World (Deluxe Edition)
.
Ez is egy tavalyi lemez ami nekem kimaradt eddig, most is a delux verzió kapcsán futottam csak bele, az újrakiadásba. A deluxe verzióval kezdeném, ez egy + számot jelent az idei cd megjelenéshez, tavaly ez digital only lemez volt. Mivel az utolsó a bónusz számban Chali 2na is featel így örülés van, és simán benyelem, mint deluxe verziót, pedig csak egy számmal több az eredeti lemeznél...
Ennit a deluxe verziórol, most pedig a lemez:
Nagyon kellemes, nagyon jó, hangulatos, tapadós nyugati parti LA UG lemez lett számomra kedves közreműködőkkel (Eiht, Ras, Kass, J-Ro, Akil), és a friss kislemez, videós gangsta rap című számmal még egy kellemes "slágerrel" is aminek jó videója is van!
Meg fogom venni a cd-t egyszer tuti, mert bejött úgy is, hogy a kettősből Blu nekem igazán nem jött be eddig, Fatlip is inkább a Pharcyde csapattal, semmint szólóban.

Ez is igaz, ezt el kell ismernem. Persze ez csak egy pluszérv a TDE mellett, az álláspontomat nem változtatja meg. Kicsit hülyén érzem magam, hogy a TDE ellen beszélek, pedig nagy kedvenceim.

jaj, nem beszél senki senki ellen vagy mellett, csak diskurálunk.

akkor omlesztve

Atmosphere – So Many Other Realities Exist Simultaneously (2023)
01. Okay
02. Eventide (Feat. Shepard Albertson)
03. Sterling
04. Dotted Lines
05. In My Head
06. Crop Circles
07. Portrait
08. It Happened Last Morning
09. Thanxiety
10. September Fools’ Day
11. Talk Talk (Feat. Bat Flower)
12. Watercolors
13. Holding My Breath
14. Still Life (Feat. Murkage Dave)
15. After Tears (Feat. Sa-Roc)
16. Positive Space
17. Bigger Pictures
18. Truth & Nail
19. Sculpting With Fire
20. Alright (Okay Reprise)
https://mega.nz/file/Wy5inbBZ#WgJygx7p1 ... EFaPUq6_3c
https://youtu.be/CnkSW_J5Fww

Amadeus360 – The MPC Jedi (2023)

01. How The Block Sound (Feat. M.O.P. & Ras Kass)
02. Soul Of Every Rapper (Feat. Sticky Fingaz)
03. Set It Off (Feat. Lil Dee & Nems)
04. Why Not (Feat. Craig G & Masta Ace)
05. Warfare (Feat. Buckshot, Termanology & DJ Evil Dee)
06. Gangsta Boogie (Feat. Lil Dee)
07. Da Creeper (Feat. Rockness Monsta, Termanology, Markos Clark & DJ C.S.P)
08. Stakes Is High (Feat. Craig G & El Da Sensei)
09. Pop Off (Feat. Craig G)
10. Soon Start To Suffer (Feat. Tek)
11. Still World Famous (Feat. M.O.P.)
12. Time Is Money (Feat. Lil Fame & Chad Hart)
13. Prosperity Gospel (Feat. Ras Kass)
14. Get Started (Feat. Tragedy Khadafi & Whispers)
15. Again Re Panic (Feat. Demorne Warren & Billy Danze)
16. Jail Bars (Feat. Prayah & Shyheim)
17. A Serious Problem (Feat. M.O.P.)
18. Don’t Do That (Feat. Keith Murray & Billie Splyff)

https://mega.nz/file/aixgCBRI#7xK-GIHrE ... PTC4WELmrA
https://youtu.be/kXRSEN-XlL8

Recognize Ali & Stu Bangas – Guerilla Dynasty 2 (2023)

01. Intro
02. In A Rebel’s Mind
03. Guerilla Warfare
04. Put You To Sleep (Feat. Swab)
05. Pulverized (Feat. Lord Goat)
06. Full Clip
07. Get Folded (Feat. Tone Spliff)
08. Real Housewives (Feat. Verbal Kent)
09. Che Guerilla (Skit)
10. Sheep’s Clothing (Feat. Eff Yoo & Spit Gemz)
11. Eat What You Kill
12. Zero Smoke
13. Murder Was The Case (Feat. SageInfinite & Boob Bronx)
14. Bearer Of Bad News (Feat. DJ Tray)

https://mega.nz/file/f2Yn1CYD#W4DFsuWNk ... 1PKnFUQCD4

Chuck Strangers – The Boys & Girls EP (2023)

01. Dettol (Prod. By Chuck Strangers)
02. Prospect Park West (Prod. By Crooklin)
03. Devin Hester (Prod. By Evidence)
04. Outlaw (Prod. By Unlucky Bastards)
05. Venison (Feat. Navy Blue) (Prod. By Animoss)
06. Benevolence (Prod. By Theravada)
07. Say (Feat. Obii Say) (Prod. By Obii Say)
08. Suydam St (Prod. By Obii Say)
09. July 28th (Feat. Obii Say) (Prod. By Chuck Strangers)
10. Hurry (Feat. Pink Siifu & Fly Anakin) (Prod. By Zoomo)

https://mega.nz/file/LmgR3JRK#w6_w9Pfm8 ... 6hJbITtQtQ


K.Burns & DirtyDiggs – Baggery (2023)

01. Sunez Speaks
02. Ice On It
03. No Gotti feat. Piff James
04. Case Closed feat. Planet Asia
05. No Fear feat. 318Cha$e
06. Desperados feat. 318Cha$e
07. Arctic Artillery
08. Fred Durst feat. SkyyWalker & Piff James
09. P.O.M.E
10. No Malice feat. Planet Asia & Montage One

https://mega.nz/file/ty4yxKDY#G4qfVBFhq ... kELNPE3XSY

Oh No & Roy Ayers – Good Vibes / Bad Vibes (2023)

01. The Good Vibes Intro
02. Penthouse Elevators
03. Nature At Work
04. Jungle Developments
05. Ice Cold Coolers
06. Bounce Keepers
07. Another Two4
08. Smoked Cookouts
09. Bands Jukes
10. The Bad Vibes Intro
11. Intended Mayhem
12. Leeches
13. DGF
14. Short Tempers
15. Problems And Solvers
16. Dead Ringers
17. Angry Cosmos
18. Unbeautiful

https://mega.nz/file/ciYXTZrB#whF2RTu9v ... VefcQgg3Hs

Staxx410 – La Llegada (2023)

01. Budda Baker
02. Joe Clair
03. Slap Box
04. Timothy Dalton
05. Testimony
06. Bordeaux 7’s feat. P.U.R.E.
07. Fux With Me feat. Kellye Lo
08. The Pearl Of Bahudine feat. Rockness
09. Telemundo feat. Jamil Honesty
10. Jewels From Kings feat. Jamil Honesty & Ill Conscious
https://mega.nz/file/RnpggToB#ipI0hky-x ... qKjw9UHlUM

Buck 65 – Super Dope (2023)
01. Turf Rider
02. Mono No Aware
03. Challenge To The Underground
04. Super Dope
05. Evil God
06. Endless Counter-Attack
07. Train Music
08. Breach The Wall Of Smoke
09. Overthrow The Surface
10. Digita Pntics
11. Passport To Infinity
12. The Forbidden Words
13. Shoot The Invader
14. A Gift From The Sky
15. The Monster Anarchy Zone
https://mega.nz/file/b6gmVaBQ#8reGeHH3o ... _I97rbnPZg

Nym Lo & Statik Selektah - From the Horse's Mouth

Eddig nem tudtam, ki az a Nym Lo, Statik Selektah miatt hallgattam meg a lemezt. Nagyjából hasonló a véleményem róla, mint a Kota the Friend-del közös Statik Selektah cuccokról: jó, kellemes anyagok, de nem hagynak mély nyomot az emberben. Statik minőségi zenéket tesz le az asztalra, de egy idő után egyik olyan, mint a másik. Lehet, hogy nem is a legjobb alapjait lövi el ezekre a lemezekre, de ha nem is szelektál ilyen módon, akkor is nagy szükség lenne egy nagyobb kaliberű rappere, aki igazán emlékezetessé tudná tenni ezeket a zenéket. Mondjuk minimum egy Joey Bada$$-re: az ő albumán lévő Statik zenék nagyobb hatást gyakoroltak rám, persze ott adott volt hozzájuk egy jobb rapper.
Nem mintha Nym Lo vagy Kota the Friend rosszak lennének, de semmi különös: minden szempontból átlagosnak érzem őket.
Az segít valamennyit rapfronton, hogy vannak erős feat-ek: Dave East, Rome Streetz, Bun B, Termanology, Planet Asia. Rájuk azért felkapja a fejét az ember, de sajnos csak 3 számot fednek le, hiszen az utóbbi 3 előadó egy számon belül feat-el.
Kiemelni nem érdemes a feat-eken kívül semmit, nagyjából hasonló szintet hoz az összes szám.

Aki szereti Statik Selektah zenéit, hallgassa meg, egyszer valószínűleg tetszeni is fog, de nagy dolgokat ne várjon senki.

El Michels Affair & Black Thought - Glorious Game

Na, ez viszont már igen! Persze nem lepett meg, hogy ennyire jó ez a lemez, hiszen a nagy részét már a megjelenés előtt hallottuk: jó sok számot kiadtak single-ként a lemez megjelenése előtt. Éppen ezért nem is siettem nagyon a meghallgatásával. Mindenesetre egyben is kiválóan működik az anyag, sőt még jobban is.
Az El Michels Affair jazzes, soulos, egyben hip-hoppos zenei világa topigényes, ritkán hallani egy ennyire színvonalas élőzenés raplemezt.
Black Thought pedig maga a hip-hop megtestesülve: hozza a tőle megszokott intelligens, egyben technikás szövegeket betonbiztos flowval. Nagyon durva, hogy mióta elkezdte a Stream of Thought sorozatát (aminek akár ez a lemez is lehetne része), minden egyes Black Thought kiadvány top 10-es volt nálam (ha jól emlékszem), és minden bizonnyal ezzel se lesz másképp, mert ez a lemez egyértelműen top 10-es szint. Ment a diskurzus dogg és Sixfeet között, hogy ez jobb-e, vagy a tavalyi Danger Mouse-al közös Black Thought lemez: közel van egymáshoz a kettő, én nagyjából egy polcra tenném őket, de ha muszáj rangsorolnom, akkor ezt tenném előrébb, az El Michels Affair zenéi még Danger Mouse zenéinél is jobban tetszenek.
Ez tipikusan az az eset, amikor nagyon jó hír, hogy nem tudok egy számot se kiemelni, mert végig top színvonal a lemez, és annyira egységes egészet alkot, hogy nem is nagyon érdemes számonként hallgatni, egyben nagyobb élményt ad.
Hogy hányadik helyezett lesz az éves top 10-ben, majd meglátjuk, de az szinte biztos, hogy benne lesz. Sőt, gyorsan átpörgetve a fejemben az idei megjelenéseket, szerintem vezeti is egyelőre a listámat.

És ha már élőzenés rap: mi lenne, ha a következő lemezét végre a Roots-al közösen csinálná Black Thought...?

Lloyd Banks – The Course Of The Inevitable 3: Pieces Of My Pain
.
Valahogy nem érzem ezt a lemezt, még annyira se, mint a másodikat, pedig már az se volt olyan erős, mint az eredeti the course... Valahogy az alapok is és Banks is mintha fáradtabbak lennének, mint korábban. Lehet a címmel van bajom, és az önkéntelen összehasonlítás miatt gyengébb csak igazából pedig nem, de ez nekem most nem jött be. Az első, sőt még a második is erős volt, top 10 környéki legalább, de ez tuti nem kerül be ahogy most érzem.

Onyx – Blood On Da X
.
Ez annyira ötlettelen, gyenge szar lett, hogy erősen bízom benne, hogy az x-ray recordsnál maradt demók, kiadatlan számok összegyűjtése, és nem igazi, rendes lemeznek gondolták, mert ha igen, akkor szégyen. Nem tudom, hogy kiégtek e vagy szimplán szarnak az egészre, de a lemezeik egyre gyengébbek és gyengébbek sajnos.

MC Eiht - Lessons 2
.
Eiht nem árul zsákbamacskát. Ugyanazt adja amit első lemeze óta, utcai történetek egymás után, váltakozó zenékre, egyszerű refrénekkel, nem sok közreműködővel akik sem tőle, sem a stílustól nem idegenek általában. A friss szokása a számonkénti blue stamp official tagelés, kiabálás se zavart most annyira, mint az utóbbi2-3 lemezén zavart. Öröm volt hallani egyfelől, hogy lehet még rendes, sőt hosszú lemezeket is kiadni, de lehet túlzásba esett picit és a végére monoton lett és sok.