
Re: Új zenék - amiket feltétlen ajánlanál.
Zoli, MP írta:
twitteren mi savat kap busta.
en is megneztem a tracklistet es

Én meg is hallgattam, és...

Jó sok elmaradásom van hallgatnivalókat illetően, de Busta Rhymes - Blockbusta albumát előre vettem, mert 1. mégiscsak Busta Rhymes, 2. bíztam benne, hogy végre fogok egy olyan albumot hallani 2023-ban, amit jó szívvel fogok betenni az év végi top 3-ba. A 2020-as ELE2 után minden alapom megvolt reménykedni, mert az egy nagyon erős évben lett 3. helyezett az év végi listámon. Hát, csalódnom kellett...
Gyakorlatilag csinált egy traplemezt Busta Rhymes. A feat-ek listájából ezt valóban lehetett már sejteni, de a producerek listája azért ígéretesebbnek tűnt. Sőt, a feat-ekben is van annyi pozitívum, hogy lehetőséget ad Busta a fiataloknak. Nem akar begyöpösödni, mint sok korabeli arc, hanem nyit az új hangzás felé, ez tök jó. Az viszont rossz, hogy ebben a stílusban soha nem fog tudni olyan színvonalú zenéket keríteni maga alá, mint amik az ELE2-n voltak. Pedig a trapen belül ezek még egész jó zenék, csak az a baj a stílussal, hogy van egy plafonja: sokkal kevesebb benne a variációs lehetőség (néhány üdítő kivételtől eltekintve), mint a klasszikus hip-hopban, így sose lesz annyira egyedi, annyira gazdag egy traplemez hangzása.
És mint írtam, ez még így is jobb, mint egy tipikus traplemez. Nem csak a zenék miatt, hanem elsősorban Busta Rhymes miatt. Az ő flowja, az ő rapelési képességei ugyanis változatlanok, továbbra is az egyik legegyedibb a rapper az egész világon. Egy Busta Rhymes lemezen annyira erős a rap, hogy kb. bármilyen szarok is lehetnek a zenék, akkor se lesz rossz az album. Ez most is így van szerintem, de mennyivel jobb lehetne ez az album jobb zenékkel és jobb feat-ekkel!
Mi a helyzet a nevesebb producerekkel? Timbaland egyik zenéje (The Statement) annyira sablon trap, hogy meg nem mondanám róla, hogy Timbaland. A Hold Up már hozza a klasszikus Timbo-féle stílusjegyeket, az tulajdonképpen jó is egy dalnak, de ennek kéne lennie az átlagnak, ehhez képest ez az egyik legjobb szám a lemezen... Pharrel a ló túloldala: míg Timbo-n azt érzem, hogy elfogyott belőle a kreativitás, addig Pharrell-en azt érzem, hogy túlteng benne.

Mindenképp valami nagyon újat próbál csinálni mostanában, de ami az ő fejében van, azzal szerintem nem nagyon rezonál mostanában a közönség, én biztos nem. (Pedig tavaly Pusha T lemezére jó zenéket csinált.) A Roboshotta még egész jó, de a Tings az nem is tudom, mi: valami bulizene, nem igazán hip-hop. Swizz Beatz-től a Luxury Life nagyon jó, csak sajnos lopás Jay-Z-től, ahogy azt már megbeszéltük.

A The Return of Mansa Musa pedig szintén ilyen bulizene, nem igazán tudom hip-hop produkcióként értékelni.
A három legjobb szám szerintem az utolsó három. Az mintha egy másik lemez lenne, és az a három track hozza azt, amit az egész album átlagában vártam volna. A Slide is egy táncolósabb zene, de igényesebben, mint a korábbiak, és tök különleges benne a jazzes zongora improvizáció. A Legacy egy kellemes, lazulós, igényesen hangszerelt dal, jóféle énekkel a refrénben, Busta főleg a családjáról reppel benne. Mike & Keys, DJ Khalil és MyGuyMars a producerek, ők nem okoztak csalódást. Végül a zárószám, az If You Don't Know Now You Know Pt. 2 a legjobb zeneileg: ez Cardiak és Focus.. érdeme, akik egy nagyívű, hatásos aláfestést hoztak össze, miközben Big Tigger egy reppes formájú interjút csinál Busta Rhymes-szal arról, hogy hogyan látja az életét, karrierjét és a korunk hip-hopját mostanában.
Kár, hogy a zenék nagy része tucattrap, és nem ilyen...
A top 10 azért nem kérdés, főleg egy ilyen gyenge évben - ez egy élvezhető album, amin vannak tök jó számok. Csak hát jobbhoz szoktunk Busta Rhymes-tól. És épp a gyenge év miatt voltam biztos benne, hogy még ha átlag alatt is teljesít Busta, akkor is simán meg kell, hogy legyen neki a top 3. Hát az azért nem biztos, hogy meglesz...