¥$ - Vultures 1

Wow, hát ennek még mindig a hatása alatt vagyok... Kanye megint megcsinálta! Még februárban jelent meg az album, de nem véletlenül vártam ilyen sokáig a meghallgatásával. 2011 óta egyetlen olyan Kanye West kiadvány volt, aminél azt éreztem, hogy a régi zsenialitását meg tudta mutatni, és ez a 2019-es Jesus Is King volt. Az azóta megjelent albumok közül a Donda 1 meglepően közepes volt szerintem, a Donda 2 pedig egyenesen szar volt. Úgyhogy én nem néztem már ki sokat Kanye-ből, de ebből látszik, hogy sose szabad alábecsülni egy zsenit: bármikor kijöhet belőle egy csúcsteljesítmény, és most bizony kijött! Ez az album szerintem egy lapon említhető a pályafutása legnagyobb műveivel, mint pl. a My Beautiful Dark Twisted Fantasy, a Watch the Throne, vagy a Graduation, még ha eléjük nem is helyezném. Nem számítottam rá, hogy ennyire topszínvonalú zenei élményben lesz részem, ezért lehet, hogy kicsit túlzóan pozitívak az érzéseim jelenleg.

Ugyebár Kanye West és Ty Dolla $ign közös albumáról van szó, de azért én sokkal inkább érzem ezt egy Kanye lemeznek. Nyilván elsősorban azért, mert ő nem csak előadóként van jelen az albumon, hanem a produceri munkákat is ő dirigálta. De mennyiségre is úgy érzem, mintha az ő rapjei dominálnák az albumot Ty Dolla $ign énekéhez képest. Összességében az is kellemes meglepetés, amit rapperként nyújt az albumon Kanye. Végre úgy érzem rajta, hogy mostanában rendben lehet mentálisan. Kiforrottak a szövegek, energikusak a rapek, annyira egyben van a flow, mint a csúcsidőszakában, és azt is nagyon jól érzi, hogy mikor és mennyire érdemes énekléssel vegyíteni a rapjeit. Nem viszi túlzásba, ahogy arra hajlamos volt az utóbbi időben. Az persze kicsit fura, hogy a nagy kereszténykedésnek vége szakadt. Újra káromkodik, és nagyon is világi témák dominálják a lemezt: nők, szex, buli, pénz, stb. De hála Istennek nem öncélúan, az album végén azért történik egy fordulat, amire még visszatérek.
Ty Dolla $ign-ról is emlékezzünk meg: bár nem ő dominálja a lemezt, ő is kellemes meglepetés. Én sose voltam oda érte, de most jöttem rá, hogy azért nem, mert főként olyan trap zenékre énekelt, amiket én nem szeretnék. Ha nem trap az alap (márpedig ezen a lemezen általában nem az), akkor mindjárt jobban szól. A hangszíne nagyon jól tudja hozni azt a stílusú éneket, amit Kanye előszeretettel használ akár "hangszerként", az alapdallam megadására is a zenéiben. Úgyhogy jó döntés volt összeállni, passzol egymáshoz a két előadó.

A produceri munkákat ugyan természetesen Kanye vezényli, de minden számban egy nagyobb csapattal dolgozott együtt szokás szerint. És nem is akármilyen producerek vették ki még a részüket a munkálatokból Kanye mellett! Felbukkan többek közt Timbaland, Swizz Beatz, Chad Hugo(!), will.i.am, No I.D., Kaytranada, James Blake, DJ Mustard, vagy AyoAA. Ilyen felhozatal mellett nehéz is lenne gyenge albumot csinálni. A zenei világ nagyrészt visszatérés a klasszikus Kanye hangzáshoz a hangszerként használt énekdallamokkal, a kántálásokkal, a rap és az ének vegyítésével, a számon belüli zenei váltásokkal, és végre visszatértek azok a zenei ívek, mélységek és magasságok a zenéjébe, amik annyira magukkal ragadtak a My Beautiful Dark Twisted Fantasy albumon. Az újdonság az, hogy Ty Dolla $ign-nak is köszönhetően kapott egy poposabb, R&B-sebb beütést az egész, illetve olyan hangszíneket is használnak a producerek, amik 10-15 éve még nem voltak jellemzőek, tehát egy korszerűsített köntösben jelenik meg a klasszikus Kanye hangzás. De nagyon örültem annak, hogy nagyrészt dobta a trapet Kanye a Donda 2 után: max. 1-2 ponton jelenik meg trapes ütem az albumon, a ritmika végig sokkal közelebb áll a boombaphez. (Persze a zenék egészét tekintve boombapnek is nagy tévedés lenne nevezni, amit hallunk.)
A közreműködők terén tudnám említeni az album legnagyobb negatívumát. Az olyan motyogós, benarkózott hangú trapelőadókat, mint Playboy Carti, Travis Scott, Bump J és Lil' Durk, én hanyagoltam volna. Komolyan mondom, Quavo még kiemelkedik közülük, pedig őt se bírom. Szóval ők engem zavarnak, de szerencsére nem túl hangsúlyos a szerepük a lemezen, nem tudják elrontani. És van egy-két jó közreműködő is, pl. Chris Brown most jót énekel, de leginkább Freddie Gibbs-et emelném ki, aki nagyot reppel a Back to Me című számban.

Egyben kell hallgatni a lemezt, végig topszínvonal, de azért vannak highlightok. Ezek főként az elején és a végén csoportosulnak. Ilyen a Keys to My Life (feat. India Love), a Talking (feat. North West, aki Kanye lánya), a már említett Back to Me (feat. Freddie Gibbs), amiben valóban visszatérünk a keresztény Kanye-től a régi Kanye-hoz, a Hoodrat (feat. Mike Tyson, aki nem reppel, csak beszél benne), a Carnival (feat. Rich the Kid & Playboy Carti), ami még a gyenge közreműködők ellenére is zseniális, ugyanis Kanye az Internazionale futballszurkolóinak éneklését mintázta benne, és vitte végig a teljes dal fő dallamaként, elképesztő! A karneválozás után jön az album csúcspontja, a Beg Forgiveness (feat. Chris Brown), ami már csak a 6 perc feletti hossza miatt is megsüvegelendő, ritkán hallani ilyen hosszú számot manapság. De a minőség is kiemelkedő: itt bánják meg tulajdonképpen az előadók az album egész addigi részében elkövetett bűnöket, és bűnbocsánatért esedeznek, a végén katartikus zenei fokozással. A maradék három szám ezután mondhatni csak bónusz: a "bűnbocsánat" után ezek már érettebb, pozitívabb témájú, nyugodtabb számok. Ezek közül is kiemelendő a Problematic, ami talán a legjobban idézte fel bennem a My Beautiful Dark Twisted Fantasy hangulatát, a végén még vissza is utal Kanye az azon a lemezen hallható Ridiculous című számra a "fuckin' ridiculous" beszólásával.

Összegezve ez egy olyan magas színvonalú album, amivel nagyon ritkán találkozik az ember. Eddig Benny the Butcher vezette a 2024-es toplistámat, de most új első helyezettem van. Azzal is tökéletesen elégedett lennék, ha év végén is ez maradna az első rajta, de semmi garancia nincs rá. Egyrészt még mindig nem hallottam az új ScHoolboy Q-t (remélhetőleg holnap pótlom), másrészt várhatóan jön idén Eminem új albummal, harmadrészt esetleg Snoop is Dr. Dre-vel közösen. Szóval lehetnek még itt komoly kihívók, de nagyon magasan van nekik a léc. Az most már hivatalos, hogy 2024 brutál erős év, pedig még mindig csak március vége van.

Örülök hogy tetszett neked is, idén eddig a legtöbbet hallgatott lemez nálam (kB 10x vegigment az biztos...) nagyon vártam már, én sose mondtam (mondok) le Kanyerol, sztem a zeneipar egyik legzsenialisabb arca, nekem is ez az album idén a TOP, a Carnival és a Problematic nóták jöttek be a legjobban, de rettenetesen egyben van az egesz..
A kozremukodokkel kapcsolatban csak egy apró megjegyzés, számomra egészen hihetetlen hogyan lehet egy annyira középszerű vagy alatti előadó mint a Travis Scott a generációjának legnagyobb bálványa.. Semmit sem látok benne ami különlegesse tenné ot..
Elvileg egy 3 részes trilógia első állomása ez az album, a többi rész is várható még hamarosan!

https://www.youtube.com/watch?v=LRlPat9qGSw
*EXCLUSIVE* Common & Pete Rock - Trying (FULL VERSION)

Fú, de jó! Ebből lesz egy egész album?

nyaron jon

J Cole válaszolt Kendricknek!

7minute Drill

https://youtu.be/hrDNsCvZIdA?si=y4W-a2fweQSLyWzH

DJ Muggs – Death Valley OST
.
Ez sajnos inkább score semmint ost, a lemez végére, az utolsó számokra vált át ost-ra. Nekem sajnos, mert a score-t annyira nem szeretem, de az alapok egyébként nem rosszak, Muggs érti a dolgát, és a filmmel együtt jók a zenék.