ez a reppp


https://www.youtube.com/watch?v=o-K_bNxPOGU
the high and mighty - Super Sound

The High & Mighty – Super Sound EP (2024)



01. Super Sound (Feat. Breeze Brewin)
02. Super Sound (Instrumental)
03. Super Sound (Feat. Breeze Brewin) (Acapella)
04. Super Sound (Feat. Breeze Brewin) (Curt Cazal Remix)
05. Super Sound (Curt Cazal Remix Instrumental)

https://mega.nz/file/LzYiAJYA#nX22zYTyA ... UMHYNOOXpk

NxWorries - Why Lawd?

Anderson .Paak és Knxwledge duója, a NxWorries új albummal jelentkezett júniusban. Ez a második tőlük, az elsőt szégyenszemre nem hallottam. Klasszikus R&B albumról van szó, kompromisszumok nélkül. Nem véletlen valószínűleg, hogy nem kapott olyan nagyon nagy promót az album, és 2018 óta ez lett az első olyan Anderson .Paak kiadvány, ami nem Aftermath alatt jelent meg (még a Silk Sonic lemezen is ott volt az Aftermath logo), ugyanis érezhetően nem az volt a cél, hogy kereskedelmi sikert csináljanak. Elsősorban a saját zeneiségüket akarták megélni úgy, hogy ne keljen semmihez se alkalmazkodni. A komoly R&B rajongók körében valószínűleg ez is elég a sikerhez, a szélesebb nagyközönséghez pedig ha eljut, tök jó, ha nem, az is oké.
Maga az album olyan, mintha egy hosszú, 44 perces számot hallgatna az ember. Megkülönböztethető ugyan a 19 szám rajta, de az esetek többségében annyira természetesen folyik át egyik a másikba, hogy sokszor rá kellett néznem a lejátszóra, ez már másik szám-e, vagy még mindig ugyanaz, ami eddig szólt. Ez egyrészt pozitívum, hiszen egységes, komoly munkával felépített albumra utal. Másrészt picit negatívum is, mert a számok egymásba folyása kicsit egyhangúvá is teszi a lemezt, nehéz így olyan pillanatokat létrehozni a hallgatóban, amelyek kiemelten megmaradnak benne. Vannak 1 perces számok, és vannak 4 perces számok is a lemezen: ez is arra utal, hogy semmilyen standardnek nem kívántak megfelelni: ha 1 percnyi zene "jött ki belőlük" valamilyen témára, akkor megálltak 1 percnél, ha maradt még bennük kakaó, elmentek akár 4 percig is.
Közreműködő nincs sok, de aki van, az jól megválasztott, passzol a lemezre: Thundercat, HER, Snoop Dogg, October London, Charlie Wilson, Earl Sweatshirt, Rae Khalil. Az introban pedig Dave Chapelle szövegelése adja meg az alaphangot az album tartalmi koncepciójához, ami érzésem szerint nagyjából a siránkozásról szól. Mi az, amit megérdemlek, mi az, amit nem, miért nem kapom meg azt, ami megérdemlek, miért pont engem érnek sorscsapások, miért nem kapom meg, amiről álmodozom, stb. Legtöbbször persze a szerelem és a szexuális vonzalom kontextusában vetődnek fel ezek a kérdések. Innen a Why Lawd? cím.
Egy-két számot azért ki tudok emelni, ha muszáj. Az album közepe táján a 7-8-9-es számok hármasa nagyon erős, mindháromnak volt korábban klipje is: Where I Go (feat. HER), Daydreaming, FromHere (feat. Snoop Dogg & October London). A Daydreaming hangzása kicsit el is üt a többi nótáétól.

Anderson .Paak utóbbi három kiadványa kivétel nélkül év albuma volt nálam: az Oxnard 2018-ban, a Ventura 2019-ben, a Silk Sonic album pedig 2021-ben. Ez most nem lesz az: ahhoz én kicsit populárisabb lemezt igényeltem volna, több slágerrel, hogy legyen több olyan emlékezetes zenei pillanat a lemezen, amit újra és újra meg akarjak hallgatni. De AP eredeti hangja/stílusa és Knwwledge topigényes produceri munkája így is megérdemel egy top 10-es pozíciót még ebben a baromi erős évben is.


Kxng Crooked & Joell Ortiz - Tapestry

Crooked és Joell utolsó közös albuma az elmúlt évek dömpingje után - legalábbis egy ideig. Jó lemezeket csináltak együtt, de őszintén szólva én örülök, hogy most leállnak, mert elfáradt kicsit ez a duó érzésem szerint. Félreértés ne essék: nagyon jól reppelnek mindketten továbbra is, de mivel közepes producerekkel dolgoznak együtt, sok újat már nem tudnak mutatni. Az utóbbi pár lemez bár tetszett, de nálam mégis kicsit összemosódnak már, egyik se hagyott bennem igazán mély nyomokat. Így aztán ezt se tudom különösebben viszonyítani az előzőekhez: nagyjából ugyanolyan, mint azok voltak.
A producerek között meglepő módon most nincs ott a Heatmakerz, akik talán a legtöbb zenét csinálták a Crooked & Joell közös lemezekre, ott van viszont Hesami, aki szintén elég sokat csinált eddig is, ezen a lemezen pedig konkrétan övé a munka oroszlánrésze. Rajta kívül néhány számomra ismeretlen producer járult még hozzá az albumhoz, közepesen jó munkákkal.
Közreműködő egyáltalán nincs, a dalok közül pedig se pozitív, se negatív irányba nem lóg ki igazán egyik se. A Born című számot azért megemlíteném, mert abban egy nagyon ismerős mintát használt fel újra Hesami, de természetesen nem jut eszembe, hogy honnan ismerem... A Parental Advisory-nak nagyon tetszett a szövege, amelyben a gyerekeiknek ad élettanácsokat a két MC, de zeneileg ez is csak olyan, mint a többi.
Egy szám azért van, amelyik pozitív irányba kitűnik: ez az outro előtti zárószám, a Boardwalk & Park Place, amihez Hesami egy nagyon ütős, bólogatós beatet rakott össze, húzós basszussal, magával ragadó, nosztalgikus zongoradallammal. Méltó lezárása a Crooked & Joell albumok sorozatának!
Összességében tehát nem rossz album, de max. egy gyors említést fog érdemelni, amikor év végén visszagondolok 2024 legjobbjaira. De top 10-es gyengébb évben se lenne. A Crooked & Joell albumok legjobbja nálam továbbra is a legelső, HARD című anyaguk maradt. Az talán top 10-es is volt nálam 2020-ban.
Nem tartom azért kizártnak, hogy valamikor X év múlva újra össze fognak állni, és örülnék is neki, de szerintem ők is érzik, hogy most pihentetni kell kicsit a dolgot, hogy a következő közös anyaguk nagyobbat szólhasson.

LL Cool J: The Force
.
Összességében egy nagyon erős lemez, ahol a producer és az mc nagyon érezte egymást, a kort is és a saját múltjukat is. Zenelig amolyan "LL meets the ATCQ". Ez nem rossz alapból, mondjuk hozzá kell tenni gyorsan, hogy ez a meets the ATCQ Busta Rhymes-nak sokkal természetesebben áll.
Az utolsó LL lemez óta 10+ év telt el, és az egy kitérő volt, nem a def jam adta ki (nem is értem miért, hiszen LL maga a def jam és fordítva...) ugye. Az utolsó tényleg sikeres lemeze a todd smith pedig majd 20 éve jött ki! Szóval volt "nyomás" rendesen J-n, de legalábbis rajongói elvárás hatalmas, de szerencsére se őt, se a kész lemezt nem nyomta ez össze.
A közreműködők nincsenek sokan, inkább meglepőek, sehol egy rnb, egy énekes csaj, de vannak OG haverok, meg a végén kevéssé ismert arcok is, de szövegel mind.
A legérdekesebb számomra a 12-13-as számok. Illetve azok közötti szünet. Mármint, hogy nincs. Majdnem mixtape szerűen a Nas nóta nem is végződik, de már kezdődik is az Eminemes.
És ezzel elértünk a két "problémámhoz" a lemezzel kapcsolatban.
1. Zeneileg Q-Tip az egyik legprofibb, de hiányzik az LL-re jellemző klubbos, rádiós sláger. Ennek következménye, oka talán a 2., hogy nincsenek rendes dobok, basszusok a számok alatt. "It's LL and Santana", "Headsprung", "Imagine That", "Shut 'Em Down" "Phenomenon", "4, 3, 2, 1", "Hot, Hot, Hot". Ezek 30 évre visszameőleg azok a klubslágerek amik eszünkbe jutnak LL kapcsán és mind tényleg bulizene, tényleg dobos, basszusos, riszálható.
Ez a lemez inkább bólogatós.

Ezt, ezeket leszámítva bejött az anyag, erős album, és nem kicsit tartom érdekesnek, hogy idén erről beszél a nép, a pete rock, common lemezről, meg eminemről, vagyis 2024-ben olyan előadók akik 30-40 éve vannak az iparban...

Hát, ez a teljesítmény! Látszik, hogy képesek évtizedes távlatban is frissek maradni, megújulni. Persze nem is mindegyiküknek kellett olyan nagyon megújulni, elég lehet a régit is újszerű frissességgel előadni.

Én nem hallottam még, de mindenhol nagyon pozitívak a review-k az LL Cool J albumról, ami kellemes meglepetés nekem is.

a common pete rock hypehoz hozzatartozik, hgy sztem common erosen kihasznalta sztem kapcsolatait, nagyot hakniztak.
attol fuggetlenul jo lemez, megerdemli boven.

Talib Kweli & J. Rawls – The Confidence Of Knowing (2024)



01. Breath, Eyes, Memory
02. The Confidence Of Knowing (Feat. Jimetta Rose & Blu)
03. Native Sons
04. We Outside
05. To The Ghetto
06. SWAT (Feat. Coast Contra)
07. Turnstyle (Feat. Skyzoo & Buckshot)
08. Shalamar (Feat. Ras Kass)
09. Pay Homage (Feat. IDK, Planet Asia, Phil the Agony & Middle Child)
10. Love For Life (Feat. Georgia Anne Muldrow & Jimetta Rose)
11. Steve Austin (Feat. Diani)
12. Sing Into The Sky (Feat. Solène & Niko Is)
13. It’s Workin (Feat. Middle Child)

https://mega.nz/file/KjYmEQSa#H9MJd8fOd ... gu0kTGeMoc

Köszi szépen!

The Alchemist – The Genuine Articulate (2024)


01. Ferraris In The Rain (Feat. ScHoolboy Q)
02. Something Light
03. Minnesota Fats (Feat. Action Bronson & Big Body Bes)
04. Scientology (Feat. Havoc)
05. Everybody’s Favorite Uncle
06. Diego Maradona (Feat. Conway The Machine)
07. Details (Feat. Larry June)
08. Seasons Change

https://mega.nz/file/7uwRgR7J#vQP2sRYWc ... CGcNLwpr1o

Köszi szépen!

M​ó​ricz by Roach Taxi



01. Metro Lobby Intro
02. Language Of Choice
03. Cobblestoned
04. Roach Taxi
05. Goulash In The Pot
06. No Bonez 4U feat. Leeves
07. Church Pocketz
08. Lemon Meringue
09. Villamos Outro

https://mega.nz/file/YPpTHaZL#xzEPbldYU ... 1y_xWFtJsk

https://keeprecordsmerch.bandcamp.com/album/m-ricz

All songs on this record were written on the 'So Indie Europe Tour'.
Recorded entirely in Budapest, Hungary.
Mixed & Mastered in Las Vegas, Nevada.
credits
released September 22, 2024

Executive Producers: Syntax Vernac & ChiefDVB
Recorded, Mixed & Mastered by Daniel Van Billiard.
Album Layout & Design by Anthony Wallace.

Wow, micsoda inspirációkat tud adni Budapest!

Itt pedig az első single Joell Ortiz és a Heatmakerz készülő közös lemezéről:

JOELL ORTIZ & THE HEATMAKERZ FORTUNE 500 FEAT (PHIL COLLEN OF DEF LEPPARD) (OFFICIAL MUSIC VIDEO)
https://www.youtube.com/watch?v=pTTmmzHPnbI

nem tudom ki, kik ezek, de mikor voltak itt????

DJ Deadeye - Drug Plots (feat. Method Man, Termanology & Inspectah Deck)
https://www.youtube.com/watch?v=IGMQhxeOIqA

Jó kis nóta!

Chingy pedig visszatért, és "még mindig megvan benne"! Egyébként valóban nem lett rosszabb szerintem, mint volt - legalábbis ez az egy szám alapján. Csak sajnos már régen se kedveltem.

Chingy - "Still Got It" Official Music Video
https://www.youtube.com/watch?v=Carsc-cc91A

Végül ezt is meghallgattam végre:

Rakim - G.O.D.'s NETWORK: REB7RTH

Egyet kell értsek a kritikákkal: ez nem az a Rakim visszatérő lemez, amit vártunk. Eleve csak 7 szám, és inkább egy compilation EP-nek nevezném, amin Rakim is reppelget, de annyira sok a közreműködő, hogy igazán sok teret nem kap mellettük. Mintha nem is a saját EP-je lenne, hanem tényleg egy compilation.
Produceri oldalról viszont Rakim fogja össze az anyagot, és önmagában tiszteletre méltó, hogy minden számnak ő csinálta a zenéjét, és ő is scratchel bennük. Kevesen tudnak ilyen komplex módon hozzáállni a hip-hophoz.
A dalok gyakorlatilag mind kisebb posse trackek, amikben rengeteg nagy név felbukkan. A teljesség igénye nélkül: Kurupt, Masta Killa, Snoop Dogg, Method Man, KXNG Crooked, Joell Ortiz, Planet Asia, de még Chino XL-lel is sikerült felvenni egy verzét a halála előtt. Egyrészt szép, hogy ilyen sokan felvonultak Rakim kedvéért, és mind a szcéna legelismertebb MC-jei közt vannak, másrészt viszont túl hosszúak lettek a számok ettől a sok feattől. Annak nyilván örülök, hogy nem a mostanában divatos 2 perces számokkal kellett találkoznom, de ezek az 5 és 7 perc közti nóták még régi mérce szerint is túl hosszúak. Legalább változna közben a beat, de mivel ugyanaz az a zenei alap megy végig, a felénél már megunja az ember. Hiába váltakoznak közben az MC-k.
Maguk a dalok jó, tök élvezhető alapokat csinál Rakim, de olyan nagy újdonságot se mutat producerként, amire különösen felkapnám a fejem. Klasszikus boombap a javából, amit tök jó hallgatni, de pár nap múlva már nem sokra fogok emlékezni belőle. Legjobban talán a Pendulum Swing zenéje fogott meg, az a legütősebb, legbólogatósabb, csak sajnos az is a leghosszabb szám: közel 7 percben még ez az alap is sok. A Love Is the Message lazulós zenéje még inkább az én stílusom az énekescsajjal a refrénben, de az is hosszú.
Összességében tehát érdemes meghallgatni, élvezhető EP, de senki ne várjon tőle csodát, és pláne ne Rakim visszatérő albumát várja, mert ez nem az. Remélem azért, hogy fogunk tőle kapni majd egy rendes szóló LP-t is.

Logic - Ultra 85

Logic egyik évben se hagy minket top 10-es színvonalú album nélkül, és ez idén sincs másképp. Hihetetlen konzisztens minőséget tud produkálni évről évre, amihez hozzátartozik persze az is, hogy felfelé sincsenek kiugró anyagai. Igaz, hogy mindig be szokott kerülni a top 10-embe, de mindig csak a 9-10. hely környékén, sose feljebb. Ezt az albumot is a 9-10. hely környékére saccolnám egy normál évben, idén viszont minden bizonnyal nem fog ráférni a listára, mert kiugróan erős évünk van.

A konzisztens minőségnek van egy olyan hátránya, hogy amikor a 9. albumát adja ki az előadó, akkor már kezdenek összemosódni a lemezei. Magukkal a dalokkal kapcsolatban van is egy ilyen érzésem, viszont Logic kiválóan védekezik ez az "összemosódás" ellen azáltal, hogy minden lemezének ad egy egyedi koncepciót. Tulajdonképpen egy történetet mesél el, és abba fűzi bele a dalokat. A tavalyi College Park albumán pl. a főiskolás éveit dolgozta fel.
Az Ultra 85-ban az a különleges, hogy Logic kiadott egy sci-fi könyvet is azonos címmel, az album pedig gyakorlatilag azt kíséri. A könyvet nem olvastam, de utánanéztem, mi a tartalma. Hasonló, mint az a sztori, ami az album skitjeiből kibontakozik, de szerintem nem teljesen ugyanaz. Az album sztorija valamikor a jövőben játszódik, amikor a Föld már nem lakható, a maradék emberek pedig egy űrbázison élnek. Két pilóta egy rutin felfedező útra indul az űrbe, miközben megismerik egymást, és barátok lesznek. Az elején azt hiszi az ember, hogy itt valami izgalmas sci-fi kaland kezdődik, van is egy kis feszültség a történet előkészítésében, de aztán pont attól válik meglepővé, hogy végig tök unalmas marad. Kiderül, hogy a két pilótának valójában semmi dolga nincs az egész úton, ugyanis olyan szintre fejlődött az AI, hogy mindent megcsinál helyettük. Igazából magával az AI-al is kedélyesen elcseverésznek, elröhigcsélnek útközben. Megbeszélik a kedvenc filmjeiket, számítógépes játékban pusztítják az űrlényeket (a valóság helyett), sakkoznak, stb. Majd az album végén békésen visszatérnek az űrbázisra. Egyrészt egy érdekes (és viszonylag optimista) történetet kapunk arról, hogy hova juttathatja az AI az emberiséget, másrészt kiderül a két pilóta párbeszédeiből, hogy hiába ez a hihetetlen kényelem, amit az AI ad az életüknek, belül pontosan ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint a mai ember: magány, szorongás, hülye kollégák, hamis emberi kapcsolatok, elismerés és nyugalom iránti vágy, stb. Dolgozniuk gyakorlatilag már nem kell (csak a látszat kedvéért van munkahelyük), de az emberek igazi, mély problémáira nem tudott megoldást adni az AI.

Maguk a dalok ebbe a történetbe vannak beágyazva, és szokás szerint nem is spórol velük Logic: 77 perc az album, tehát nem csak a koncepció, hanem az időtartam szempontjából is igazi albumélményt ad. Jó érzékelni, hogy van olyan előadó, aki még albumban gondolkodik, mert itt a számok önmagukban közel sem nyújtanának akkora élményt, mint az album egyben. Persze ettől még jók a számok is: a Logic-tól és régi producertársától, 6ix-től jól megszokott "modern boombap" hangzást kapjuk. Egyedül az Antidote (feat. Zelooperz) egy érdekes kitekintés a trap felé, azon kívül csak a boombap megy, igényes, jazzes beütéssel. Azon gondolkodtam közben, hogy miért nem untam én ezt még meg, hiszen minden Logic album nagyjából ugyanez a hangzás, és évente kapunk egyet. Arra jutottam, hogy azért nem, mert Logic-on kívül senki más nem csinálja ezt a fajta boombapet, ami egyedivé teszi, és ha csak évente egyszer hallok ilyen számokat, akkor nem telítődök velük, hiába mindig ugyanattól az előadótól hallom. Logic és 6ix mellett egyébként feltűnik néhány vendégproducer is a lemezen segítségképp, közülük Beat Butcha a legnagyobb név.
Feat nem sok van: a Deja Vu című számba belepofázó DJ Drama-n kívül nem nagy nevek, többnyire énekesek.

Egyenletesen magas színvonalúak a számok, de azért ki tudok emelni néhányat. A Paul Rodriguez című nyitótrack azért különleges, mert 9 perces, nincs refrén, a zene se nagyon változik közben, mégse untam meg. Logic elég részletesen kifejti benne, hol tart most az életben, mit gondol magáról, a rapről, a világról, stb. Egy bólogatós, a '90-es éveket modern köntösben felidéző nóta rögtön utána a Mission Control (feat. T Man the Wizard). Nagyon kellemes a chilles zenéjével és az énekes csajjal a refrénben az Interstellar (feat. Lucy Rose). A Tarantino film címét átvevő Once Upon a Time in Hollywood pedig megint csak egy laza, bólogatós boombap, amiben Logic végigveszi a kedvenc Tarantino filmjeit, majd áttér a kedvenc rappereire, hogy a végén visszatérjen Tarantino-hoz, akire a korábbi albumain is rengeteg utalást tett.

Összességében tehát a koncepció csillagos 5-ös, ritka az ilyen jól felépített raplemez, de Logic-nak ez mindig erőssége. A dalok meg olyanok, amilyeneket Logic-tól megszokhattunk: se többet, se kevesebbet nem hoz, de ez önmagában elég egy szép, magas színvonalhoz.

J-Dee - Welcome to Los Angeles
.
Az LA című nóta magasan a legjobb, egyébként erősen Tha Chill által dominált, nem túl kiemelkedő album lett, maga J-Dee is adott már ki jobbat, de idén pláne volt már ennél sokkal westcoastabb, Los Angelesesebb album is. Nem is hosszú, nincs 30 perc.