Meg is hallgattam, és nekem sajnos csalódás... Nem mondom, hogy rossz lemez, de ahhoz képest, amit vártam, kevés. Ahhoz képest pedig, hogy Scott Storch az egyik kedvenc producerem evör, különösen kevés.
Szegény továbbra sem tud visszatérni a régi fényébe. Az utóbbi években az volt rá a jellemző, hogy próbált valahogy becsatlakozni az új irányba, és elkezdett trapütemekkel dolgozni, de ezekkel borítékolhatóan nem fog tudni olyan szintre eljutni, mint régen, mert ez nem ő, ezt nem ő találta ki. Scott Storch a 2000-es években trendet teremtett, most viszont trendet követ. Az viszont jó, hogy az újvonalasabb próbálkozások mellett azért mindig megtartott valamit a régiből is: a Bernerrel közös lemezén pl. volt néhány gyöngyszem, ami egy az egyben a 2000-es évek Scott Storchát idézte. Azokkal a számokkal meg az volt a baj, hogy ma már elavultnak számítanak, de én annyira nem bántam, nekem nagyon bejöttek.
A gond az, hogy ebből a régi irányból egyetlen egy szám van csak ezen a B-Reallel közös lemezen, a Number 9. Ott a zongoradallam tényleg a régi Scott Storchot idézi, és az ütem is a régi bólogatós vonalból van. Ha ilyen lenne az egész album, akkor top 10-re esélyes lenne nálam. Sajnos ezt leszámítva az összes többi szám a trapes vonalból van, amivel nem tudok mit kezdeni Scott Storch részéről. Ez nem az ő stílusa, és úgy érzem, hogy ezek a trapzenék egyszerűen annyira sablonosak, hogy nem teszik lehetővé olyan igényességű billentyűs dallamok kidolgozását, amik régen Scott Storch védjegyének számítottak, és amilyet pl. a Number 9-ban is hallani lehet. De az is lehet, hogy egyszerűen csak elfogyott belőle a kreativitás, és a régi stílusában se lenne képes már nagy extrákra, nem tudom...
A Let Me Tell You Something jó lehetne még, ott a dallamvezetésben felsejlik valami a régi Scott Storch-ból, mint ahogy más számokban is itt-ott, de ez a trap körítés ezekben sem teszi lehetővé, hogy igazán ki tudjon bontakozni.

Szóval szarnak nem szar, de Scott Stroch szintjéhez képest ez egy nagyon sablonos lemez lett szerintem. Bíztam benne, hogy legalább egy olyan szintet hozni fog, mint a Bernerrel közös lemezén, de sajnos nem. B-Realnek sem áll jól ez a stílus szerintem: ha már el akar hajlani az újvonal felé, akkor max. az áll jól neki, amit a Los Meroson csinált tavaly, azt én egy fokkal kevésbé éreztem trapdominánsnak, mint ezt a lemezt.

Emellé az album mellé nem adom a profilképem...

Scott Storchban nem csalódtam, biztos megköveztek, semmit nem vártam, és megkaptam.

Nekem ő olyan a szememben, aki régen néha betalált véletlenül. Igaz akkor brutálisan.

még egy videó róla. https://www.youtube.com/watch?v=2CTx7wtoaWU