Jaja, és igen pont az ezredforduló hip-hopjára alakult ki, hogy a producer sok esetben túlnőtte az előadót. Neptunes, Timbaland, Dre, Scott Storch... Itt a mainstreamet nem lehetett nem szeretni.

Igen, ezt a lemezt egyben kell hallgatni. Mestermű! Az egész lemez egy felépített műsornak tűnik.

Érdekes, hogy ezt írod, mert nekem mindig az volt a benyomásom, hogy a keményebb UG arcok oltották az akkori mainstream-et (Dre, Storch, Neptunes, stb.). Azt hiszem, Zoli írta egyszer, hogy ő se hallgatta akkoriban a 2000-es évek első felének mainstream zenéit, mert ciki volt, és utólag jött rá, hogy azért voltak azok közt is jók. (Javíts ki Zoli, ha rosszul idézlek.)
És általában is azt veszem észre, hogy ezeket a zenéket az utóbbi pár évben kezdte el jobban értékelni a keményebb raphallgató közönség. Talán azért is, mert ezek még mindig közelebb vannak az általuk szeretett hip-hophoz, mint a mumble rap.

@doggfather: Köszi az ajánlót, felkeltetted az érdeklődésem a De La Soul iránt, be kell valljam, ők nagy hiányosságaim.

ilyet nem írtam...na jó ,de amugy igazad van.
anno 50 centet hallgatgattam, de dre 2. lemezét hanyagoltam és igen évek után nyultam vissza eloadokhoz/albumokhoz
akkor a hype nem tetszett, én kő UG voltam es east coastos

nekem az utolso a kedvenc de la albumom.

A G-Unitra írtad emlékeim szerint, de úgy tűnik, Dre-re is releváns.

Igen, a 2001-et kb 10-15 evvel kesobb kezdtem el hallgatni, elvezni.
The az outcastet is kb 7 eve fedeztem fel.teny csak az elso 3 lemezuket csipem, de na hat akkor is.

Nálam is megvolt az, hogy nem hallgattam egy csomó mindent, mert az már kommersz. Ugye a '90-es évek végén vált ez nagyon ketté. Mondjuk Dre az nekem mindig érték volt, a 2001-et is megjelenésekor vettem meg. 50 Cent, Jay-Z + az egész Rocafella + sok más viszont csak a koruk után kezdett érdekelni. Mondjuk annak idején is, amikor "klubboltunk" egy zenegépben megtalálható zenékre buliztunk, az pont ez a korszak volt + voltak olyan haverjaim, akik seggre voltak esve 50 Centtől és így eljutott ez akkor is hozzám.
Timbaland beatjei már az elején nagyon beütöttek, amit Missy Eliottal csináltak az a mai napig klasszik + Pharrell szintén.
A tavalyi évben vettem egy csomó maxit ilyesmi zenékből.
Szóval nekem ezeknek a zenéknek a nagy része - pláne amiket példaként hoztál fel - a maguk korában is értéket jelentettek, nekem a mainstream legjobb időszaka volt ez a korszak (de lehet, hogy az ug-é is).

Örülök, hogy ezt írod úgy, hogy te azért inkább az UG felé szoktál orientálódni. Ezek szerint rád nem vonatkozott az, amit írtam, hogy sokan csak 15-20 év késéssel kezdik elismerni ezeket a zenéket.

Run-DMC: raising hell
.
A klasszikus lemez ami megmentette az aerosmith karrierjét is.
És az a lemez amin rajta volt az a kislemez ami 98-ban, 10 évvel az album kiadása után, Jason Nevins remixe nyomán újra a köztudatba hozta a bandát ami akkorra már régen túlvolt mindenen kb.
Ez volt az első platiina, sőt multiplatina lemez a hiphop történetében.
A hip hop golden age korának koronaékszere.
Kb csak szuperlatívuszban lehet róla beszélni.
12 szám, és mind frissnek hat ma is, és élvezhető ma is.

Szerintem is nagyon jó.

Dead Prez: Let's Get Free
.
A témák miatt végig Public Enemy érzésem volt, csak míg a PE amolyan tüntetésen buzdító, üvöltöző jogokat követelő, addig a DP inkább olyan egyetemi klubokban, esetleg fekete párduc rendezvényeken tanító bandának hangzik. Nem rosszabb semmivel, az üzenete is ugyanaz, csak a formája, előadásmódja tér el valamennyire. Talán közelebb áll hozzám a PE, de a DP-t is csípem, ez a lemez is marha jó.

par hete szemezek a run dmc discoval.
vegigpotyogtem oket. erdekes az elso 3 lemezuk az ami tetszik nekem. annyira minimal az egesz zeneileg h durva.
amugy az it's like that volt a nagy come back jason nevins altal 97-ben es az eredeti a debut lemezukon volt 84-ben.
az it's tricky remix 98-ban jott ki es az nem is ment nagyot ha jol emlekszem.

Óriási album végig, komoly tartalommal. Eredeti CD-n is megvan. Nem mellesleg a borító is erősre sikeredett.

ugyanigy vagyok vele.
top lemez.
anno az ironman cdmet csereltem el erre.

The Game: The Documentary
.
Sose volt nagy kedvencem ez a lemez, igazából sose tartottam lemeznek, hanem egy aftermath/nwa/g-unit/west reklámnak inkább.
Nagyon fura, hogy a West reneszánszát 50 Cent hozta el, mint exec, mint kiadó a legnagyobb slágereket ő (is) írta, és benne is van. Ahogy az is, hogy a két legjobb szám a mai napig, a dreams amit kanye west csinált, illetve a Timbaland producerelte Put You on the Game. És Dr. Dre "alig" van rajta igazából.
El kell ismerjem, hogy jól öregedett, a zenék ma is okésak azonban. Illetve Game is kiforrta magát ezután és mondjuk közepes rapper lett, aki még 20 év után is CPT képviselő, azt felvállaló.
Összességében egy olyan lemez aminek a hatása/jelentősége jóval túlmutat a minőségén.