Értelek.

A lenyeg végül az, hogy minek érzed. Vagy én. Magyarázni nehéz, csak a vége marad, hogy tetszik e vagy sem.
Világos.

Nekem bejön mindenesetre. Persze nem top 10es még south szinten se, vagy def jam istállóból se azért.

Ja, végső soron visszajutottunk oda, hogy az a lényeg, hogy tetszik-e vagy sem.
És teljesen oké, hogy valamelyikünknek bejön, valamelyikünknek, csak kíváncsi voltam, ti hogy gondolkodtok róla.

Geto Boys: Till Death Do Us Part
.
Erre a lemezre Willie D elhagyta a csapatot, helyette Big Mike érkezett, és mennyire jót tettek ezzel a csapattal. Felfrissült, úgy kapott új hangot, ízt, hogy az eredeti hangzást se vesztették el, a csapat evolúciójának nagyon jót tett ez a lemezes tagcsere, és az albumnak is jó. Big Mike kb a lemez felén szerepel (és mindhárom single-n) vagyis nem nyomja el az addigi tagokat (alapítónak ebben az esetben nem mondanám, mert ugye nem az alíptótagok a tagjai jó ideje már ekkor). Scarface-nek van 4 szóló száma is, érzik, tudják már eddigre, hogy ő a húzónév az igazi sztárja a csapatnak (ugyanekkor van szólója a többieknek is). Nem is biztos, hogy csapatlemeznek kéne tekinteni így, inkább amolyan geto boys presents, vagy valami ilyesmi az összhatás még úgy is, hogy egységes a hangzás, N.O.Joe remek alapokat pakolt alájuk.

Intelligent Hoodlum
.
Tragedy Khadafi első alteregoja, és első lemeze ami annyira egyben van, annyira sok(k), hogy meghatározta az egész karrierjét, és sajnos underground maradt világ életére igazi átütő siker nélkül. Marly Marl már profi producerként szuper alapokat prezentált. Khadafi szövegei a mai napig éreztetik a hatásukat, de abból ő nem tudott sose profitálni. A későbbi mentoráltjai nas vagy a mobb deep már kultsztárok tudtak lenni queensbridgeből a telepi majdnem külön városi témával, vagy a CNN csapat aminek harmadik tagja volt még jobb példa. Neki azonban a Juice Crewban nem volt "helye", igazi szerepe így ez a lemeze sem tudott áttörni sajnos. Raprajongóként azonban nemhogy csemege vagy korlenyomat, hanem kötelező lemez lenne akkora hatása volt, van sokáig, ma is.




Tragedy: saga of a hoodlum
.
Az útkeresést nem csak a nevének változtatása mutatja, de a producert is lecserélte, pontosabban marly marl mellé k-defet is bevette, és nem volt rossz választás. A későbbi lotug hangzás itt kezdődik és Khadafi szövegei passzolnak. Maradt az utca és Queensbridge bemutatása illetve a nagyon erős malcolm x hatás. Keresi még a hangját ami majd kis csavarással a war reportra lesz meg végleg ami ugye CNN lemez, illetve addigra már 2 szólón lesz túl Tragedy.

LL Cool J: Mr. Smith
.
Marley Marl el, Trackmasters érkezik. Úgy tudott erre a lemezre újulni, a hangzásán, stílusán változtatni LL, hogy hű maradt a gyökereihez, saját magához. Ezen van a hey lover vagy a doin it ami végképp ellökte őt a szerelmes, csajozós rap felé, mostatól minden lemezén lesz olyan single ami arról szól, hogy "ladies love cool james okkal és ez kölcsönös". Nincs ezzel baj, mert olyan számokkal, mint a hip hop vagy a i shot ya (és a remixe) full tudja ellensúlyozni, egyensúlyozni magát a hc és a lovehop között ezen az albumon is, és a későbbiekben is.

Muggs: Dust
.
Első igazi szólója, válogatások, közös projektek után, és rögtön stílusváltással operál. Rock, pszichedelikus rock, elektronikus rock lett ez a lehető legmesszebb a raptől, minimális vokállal. Ami szöveg van rakta az is olyan úsztatott, nyújtott.
Nem rossz lemez, csak nem az én világom, és meglepő tőle. A későbbi anyagai fényében már nem egyébként. Ezért tartom az egyik, ha nem a legnagyobb dj-nek, producernek, mert szeret, és tud is több stílusban zenélni nem csak egyben, mint dre vagy premier pl a nagyok közül.

Azt a csajozós irány nekem már az I need love-nál elég egyértelmű volt. Az mondjuk minden idők egyik leggázabb hip-hop trekkje (szerintem).

De az még abban a korban született, mikor a rap kizárólag party zene volt na.

Oda meg jó az...

Too Short: life is... Too Short
.
Pontosan olyan lemez ami.miatt beleszerettem a hip hopba. 5- perces számok, sok verzével, refrénnel mindez elektronikus techno minimál zenére. Mint a korai ice t lemezek, illetve sokan mások ugye, csak nekem ice volt az első. Második nagykiadós lemeze, de igazából már az ötödik, az első hármat még a kocsija csomagtartóból árulta kazettán (!!). Szóval a rutin megvan már, a hangzása, flowja, technikája kiforrott és az ezt követő 30 évben is ezt tolja majd Short.




The Game: untold story
.
Tökéletes példa ez a lemez arra, hogy nem elég felfedezni egy mc-t, de ki is kell találni, mentorálni kell, hogy megtalálja a saját hangját, stílusát. Jt the bigga figga messze nem egy dr dre, de nem is 50cent ezt ezen az anyagon is érezni. A documentary után jött ki, jt is akart keresni ha már ugye ez okés is, de a lemez inkább amolyan demó érzetű válogatás, semmint igazi lemez, pláne debütálásnak gyenge. Hiába jött volna ki hamarabb, csak ezen album alapján the game under the radar rapper maradt volna kb örökre. Van még egy lemeze amit a get low adott ki, újra fogom hallgatni azt is hátha az jobb valamivel, vagy legalább a két album hátha kiad egy tisztességes cuccot!

Hm, ez érdekes lehet - már csak így kuriózumként hallgatva, de nem nagyon hoztad meg a kedvem hozzá.

csak, hogy csavarjak rajta. Van egy címében folytatása a The Game: untold story: volume II ami igazából amolyan bootleg cucc, mert get low csinálta, de compilation és más adta ki. Na ez a lemez sokkal jobb, mint az "első része". Ha kíváncsi vagy inkább ezt csekkold.

Oksa, köszi.

The Game: west coast resurrection
.
Sokkal inkább album, mint a korábbi untold story volt. Egyben is van, van valami hangzása, de továbbra is get low kiadvány, semmint szóló lemez. Jt majdnem minden számban szerepel,de az istálló több tagja is fel feltűnik az anyagon.

eletem elso 10 rap kazijaban benne volt, igy barmennyire is nem eros, -kb olyan mint az elso track-. olyan semmilyen-, de a nosztalgia azt mondtatja velem h a legjobb ll lemez