Pharoahe Monch: Internal Affairs
.
Az első szólólemeze, az első slágere, de akkora, hogy 20 év után se tud kikopni a bulikból (legalábbis itthon szoktam hallani majdnem mindig, hogy simon says...). Ettől függetlenül az egész lemez azonban közel sem szól akkorát, mint a single alapján várná, gondolná az ember.
Monch "skilled mc" ez nem kérdés, tényleg vannak nagyon jó szövegei, flow-ja, képei, de ezek megvoltak már az OK csapatban is.
Ezzel a lemezzel nem mutatta meg, hogy miért is kellene őt szóló előadóként számon tartani, keresni.

Jay-Z: Vol. 2... Hard Knock Life
.
Mikor azt mondják, hogy a lemezek B oldala gyengébb fogom a fejem, hogy ilyen marhaságot, nem egy albumnak a legjobb számai a végén vannak, semmint az elején, de ennél olyan erősen érezni, hogy a 9-es számtól B oldal, hogy na!
Az eleje, a kezdése nagyon erős, marha jó intro, majd egy street és list hit, a címadó dal, egy marha jó videóval is megtámogatva.
Jönnek az erős számok, DMX, Too Short és a lendület megtörik a can i get a... újrahasznosított tracknél (ugye OST szám volt eredetileg, nem itt jelent meg először) és jön az unalmas, langyos része a lemeznek.
Kár érte. Elég lett volna 8 szám, rövid, mint az illmatic, bacdafucup és überklasszikus cucc lehetett volna, így azonban csak egy közepes lemez.

Az egész trilógiára ez jellemző sajnos: a Vol 1-re és a 3-ra is. Talán a 3 legkiegyensúlyozattab, de azon is sok a filler.

The Notorius B.I.G.: Ready to Die
.
Tavaly láttam a Biggie: I Got a Story to Tell netflix dokut, utána döntöttem el, hogy nekem kell ez a lemez cd-n, és rendesen is meg kell hallgassam. Ami a dokuban nagyon hangos volt, hogy mennyire fontos egy előadónak az első lemeze, a debütálás.
Úgy tekintenek rá, mint A lehetőségre.
Az elsőre és utolsóra.
Tökéletesnek kell lennie, mintha ez lenne a főműve, mintha több lemezt nem tudna soha kiadni. Mindezt a 20-as évei elején érezte gondolta így Biggie is.
(sajnos van, hogy be is igazolódik, ugye a 27-esek klubja se vicc)
Kapcsolódó, 2015-ben voltam Slaine koncerten, ahol dedikáltattam a A World with No Skies-t. Meglepődött, hogy nekem Budapesten van belőle, hogy nem a 2.0-át toltam az orra alá, kérdezte hol szereztem, beszéltünk pár szót...
4 évvel a lemez megjelenése után is érezni lehetett, el is mondta, hogy rohadjon meg a biznyic, hogy nem tudták a sample jogokat letisztázni rendesen és vissza kellett hívni a polcokról és variálni kellett az albumon. Pedig a magnum opusa volt szerinte akkor!
(szerintem van azóta fontosabb, erősebb, jobb lemeze annál, de ez csak személyes, és 2022-es vélemény)
Mindezek után a lemezről magáról.
Érezni, hogy éhes, hogy perfekcionista, hogy az utolsó szalmaszálba kapaszkodik. Nem csak ő, de minden producer, minden beat minden átkötőről süt, hogy ez az, ez a pillanat amikor meg kell, hogy mutassa, hogy ki ő. Annyira, hogy közreműködőt nem is engedett a lemezre az egy szem Method Man-en kívül!
Érdekes, hogy mennyire nem mindegy, hogy mikor, és milyen tudással hallgatok meg egy lemezt.
Azzal kezdtem, hogy nekem ez meg se volt eddig, se Biggietől, se a lemeztől nem voltam hasraesve, de ma simán értem, hogy miért kapott Source covert, és miért ilyet:

nekem az ok lemezek "tul" regiek es sosem kedveltem meg oket.ez nekem sokkal hallgathatobb es vegig jo.
nagy kedvenc a queens.a rawkus nagyot ment ebben az idoben
l es a remixek is jok pl a right here-hez van xzibit feat.
https://www.youtube.com/watch?v=dXKIDbkEOwA

Na, ez egy érdekes időszak volt, amikor 2005-ben Bizarre és Proof a D12-ből megpróbáltak mainstream szólókarrierbe kezdeni, de nem jött be nekik. Annak idején hallgattam mindkettejük albumát, de egyik se hagyott mély nyomot bennem, egy-két jobb szám volt szerintem a lemezeken, és annyi. Talán segített volna, ha Shady Records alatt jelennek meg, de valószínűleg azt akarta Eminem, hogy maguknak kaparják ki a gesztenyét (persze így is segített azért mindkét albumon).
Aki nem hallotta, annak azért érdemes ráfülelni, mert érdekes, de végső soron az bizonyosodott be, hogy a D12 tagok szólóban nem alkalmasak sikeres mainstream karrierre.

jaaa a simon says megaslager lett/volt de nagy veszteseg is. csak egy pelda
https://hiphopdx.com/news/id.310/title. ... les#signup
2001-es cikk

Public Enemy: Most of My Heroes Still Don't Appear on No Stamp
.
5 éves szünet után jelentkeztek ezzel a lemezzel, de megérte várni rá szerintem. Kompakt, egyben van, nincs elhúzva, 50 perc az egész, Chuck D viszi a hátán, de van pár közreműködő is akik passzolnak.

Everlast: Songs of the Ungrateful Living
.
Alternatív rocknak hívják, pedig amolyan The life acoustic 1.0-ként rendesen ráfordult már a blues-ra ezzel a lemezzel Everlast szerintem. Ez az a lemeze amit már majdnem egy az egyben egy szál gitárral egyedül is elő tud adni, sőt emlékeim szerint ezzel már turnézott is így, talán egy zongora vagy dob/basszeres kísérettel. És tényleg olyan is, gitáros énekelgetős, mesélős a tábortűz mellől, mellé a nyárra anyag. És erre az eu verzió bónusz 5 számával még rá is erősítettek, azokból ugyanis 3 konkrétan korábbi számok akusztikus verziói.
Szóval aki szereti a művész evolúcióját a 2000-es évek második felétől, még inkább 2010-től az ezt a lemezt is fogja kedvelni (én nagyon, kétszer láttam élőben így akusztikusan, és ha jön ismét elmegyek rá).

The Dove Shack: This Is the Shack
.
Hibátlan g-funk lemez 95-ből, sajnos elvitte Warren G, Snoop Dogg, a Dogg Pound a sikerüket, így maradtak 1 (jó, 2) lemezes banda. Kevés a jó zene, hiába a jó producerek, ha a csapat maga nem elég karizmatikus. A 3 mc-ből sajnos senki sem volt az. A recept a regulate...-et idézi, ugye a csapat is ott szerepelt először. Ugyanolyan Waren felfedezettek, mint a the Twinz volt, ugyanolyan sikerrel kb. Hiába a sok skit, van, hogy egymást követi kettő(!!), mégis van egy órás a lemez. Egyik mc hangja mc eiht-et idézi, az énekekben mintha nate dogg lenne, vagy valaki aki őt másolja. Szóval összességében hiába profi, hiába van egyben mégis hiányzik valami, hogy 2022-ben ne csak az elvakult westcoast g funk fanok hallgassák, hanem a szimpla rapkedvelők is, és akkor a mezei hallgatóról még nem is esett szó.

Pont ezt a 2 lemezt szedtem elő én is napokban. Regulate nosztalgia miatt jól esett, de meg nem mardt különösebben.

Body Count
.
Hogyaszongya Cop Killer, és kész is az ajánló, lehet meghallgatni, szeretve tisztelni, elismerni az album nagyságát.
És mégsem. A lemez jóval több az utolsó számnál, az azt követő hype-nál, betiltásnál, kiadó (ön)cenzorálásnál, FBI bszogatásnál. 91-ben az OG lemezen Ice-T bemutatta a metál, rock, hardcore bandáját az azonos című számmal (ami erre a lemezre is felkerült), illetve fel is léptek gyorsan a Lollapalooza fesztiválon abban az évben.
Az itt keletkező hype-ra ügyes ütemérzékkel 2 hónap alatt felvettek egy lemezt, amit 92-ben ki is adtak és a többi már történelem.
Nem rap, hanem minden amit hangszeren játszanak és szókimondó, polgárpukkasztó, társadalmat pellengére állító. Nem, még az se baj, hogy Ice-T nem tud énekelni kb egyáltalán...

Evidence: The Weatherman LP
.
Egy csapattag szólója, pláne 4 lemez után mindig kérdéses számomra. Tud e más lenni, lesz e saját hangja, hangzása, vagy csak amolyan csapatlemez amiben egyedül lesz csupán?
Hát EV első szólója nagyon szóló. Hiában van rajta Rakaa feat, hiába Babu producer is, szkreccsel is rajta nem is keveset, hiába Alchemist sok szereplése (ő már a DP mellett is ott volt végig) ez egy hamisítatlan szólólemez!
És nem is rossz. Rögtön hagyományt is termet ezzel az időjárásjelentő alteregóval amit több lemezen, sőt a mai napig futtat, illetve Mr Slow Flow is ekkor lép ki a fénybe, ami szintén fontos része MC tevékenységének.
A lemez egyébként egy önéletrajz, óda LA-hez, a nyugati parthoz, és ehhez válogatott nagyon találó közreműködőket is.
Fura módon a 70 percet picit soknak érzem, 50-60 között tökéletes anyga lehetne, de ha le kéne venni róla számot, vagy akár verzét is nem tudnék választani, hogy mitől, kitől sok, hosszú az anyag.

Bigg Snoop Dogg – Soundtrack Raw N Uncut Volume 1
.
A 2000-es évek amolyan csodakor volt a mixtape-ek, street dvd-k szempontjából. Minden előadó szarta gyakorlatilag, az is akinek volt 2 rajongója volt mindkettő. Rengeteg volt a cd-r, vagy dvd-r, de voltak azért akik adtak a minőségre is.
Termézetesen Snoop sem maradhatott ki ebből a trendből, és ez a "film" és a hozzá tartozó OST is ennek az érának a pontos leirata.
A soundtrack nem rossz, de nem is jobb egy átlagos mixtape-nél, és bőven elmarad a welcome to the... szériájától.
Több nótát, vagy annak eredetijét hallottuk már korábban, több közreműködő régi doggystyle istállós, de van pár ismeretlen név is, aki ezen album után is kb az is maradt. Mégha nagy Snoop rajongó vagy akkor se mondanám kötelezőnek, kihagyhatatlannak, nemhogy azoknak akik nem különösebben szeretik, vagy csak a nagyobb, klasszikus(abb) lemezeit szeretik.