ab-soul live: https://www.youtube.com/watch?v=36qFk3bFXys

Köszi, ez is királyságos, és végre egy igazi chilles hangulatú track, nem olyan sötét, mint a Do Better.

És még egy 1 perces szösszenet:

Ab-Soul - Bucket
https://www.youtube.com/watch?v=YoEofD8 ... ertainment

Remélem, ez nem a teljes nóta, mert hallgatnám még.

Köszi szépen ezt is! A Kurupt lemezzel ellentétben ezt biztosan meghallgatom.

új kendrick videó: https://www.youtube.com/watch?v=5GhhVHpPR_M

új ab-soul videó: https://www.youtube.com/watch?v=QUJHidt3QpY

Köszi szépen!

A Kendrick klip megint top színvonal, Helen Mirren rapklipben: erre nem számítottam!
Ez a szám sokkal jobban megfogott így klippel együtt, mint klip nélkül. Pedig már elkönyveltem magamban, hogy az idei Kendrick album max. a top 10-em második felében kaphat helyet, de lehet, hogy meg kell hallgatnom újra...

Ab-Soul pedig most már kijelentem, hogy szintet lépett, pedig az albumot még mindig nem hallottam. Na, majd talán holnap.

Ab-Soul - Herbert

Megvan az év albuma 2022-ben számomra! Nagyon sok erős album jelent meg idén, ennek ellenére nem volt egy olyan se köztük, amire gondolkodás nélkül azt mondtam volna, hogy ez simán megérdemli az év albuma címet. Azt már elkönyveltem magamban, hogy Pusha T és Fivio Foreign közül fogom valakinek adni az 1. helyet az idei top 10-ben, de azok se olyan lemezek, amikre kapásból rávágnám, hogy "na, ez év albuma szint". Ab-Soul jobbnál jobb klipekkel és single-ekkel jött ki az utóbbi hetekben, amelyek alapján vártam tőle egy stabil top 10-es lemezt, de őszintén szólva nem gondoltam, hogy az 1. helyre esélyes lenne. Ma az album kb. 3.-4. számát hallgatva fordult meg először a fejemben, hogy "basszus, ez eddig hibátlan: ha így folytatja, akkor ez a legjobb album, amit 2022-ben hallottam". És így folytatta: kérdés nélkül, tükörsimán "év albuma" színvonalú anyag, aminek nem csak azért örülök, mert így eldőlt a dilemmám, hogy Pusha T vagy Fivio Foreign legyen-e az 1. helyen az év végi top 10-ben (egyik se ), hanem azért is, mert Ab-Soul nagyon-nagyon megérdemelte, hogy révbe érjen!

Ab-Soul volt mindig is a második kedvenc TDE rapperem Kendrick után: egy tök egyedi stílusú fazon már ránézésre is, de a flowja is utánozhatatlan, és jól rappel boombapre, trapre egyaránt. Mégse voltak olyan jó lemezei, mint ScHoolboy Q-nak vagy Jay Rock-nak, mert nem kapta meg a hozzá szükséges hátszelet sem produceri, sem üzleti oldalról. Q és Jay Rock kiadhattak Interscope alatt albumot, Ab-Soul viszont nem. A legutóbbi albuma, a 2016-os Do What Thou Wilt már nagyon erős volt, de az is "csak" a 9-10. hely környékéig vitte az éves top 10-emben. Aztán eltűnt 6 évre megküzdeni a lelki démonaival, hogy erősebben térjen vissza, mint valaha.
Ennek pedig az oka az, hogy most először végre megkapta a teljes supportot Top Dawg-tól! Azt nem tudom, hogy Interscope kiadvány-e a Herbert, de akár az is lehetne. Kendrick távozásával felszabadult a vezető szerep a TDE-ben, és úgy tűnik, ezt arra használták fel, hogy jobban előtérbe tolják Ab-Soult, mint valaha. És amint ki tudott lépni Kendrick árnyékából, Ab-Soul élt is a bizalommal.

Az egy dolog, hogy minden marketingtámogatást megkap, és a klipjei rendezése is a legmagasabb színvonalú. A legfontosabb, hogy azok a producerek dolgoztak a lemezén, akik a TDE legnagyobb sikereiért felelősek: Sounwave, DJ Dahi, Tae Beast, Boi-1da. (Kicsit féltem, hogy Kendrick elviszi őket a saját kiadójához, de ezek szerint ide és oda is dolgoznak.) Melléjük érkezett meg többek közt két sztárproducer: Hit-Boy és DJ Premier.
Az album zenei világa a legszebb TDE hagyományokat idézi, végre egy TDE album, ami visszatért ahhoz, amihez a kiadó a legjobban ért, és ami miatt megszerettem őket kb. 10 éve: a régi és az új erőlködés nélküli ötvözéséhez, egy sajátosan újvonalas westcoast hangzáshoz. Az egész albumon szabadon vegyül a boombap és a trap, a klasszik hip-hop és az újszerű zenei megoldások, hangzások. Stílushatárok nélküli, felszabadult zenélés megy végig, ami mégis összeforr egy koherens egységgé. Nem tipikus példája annak a 2022-re jellemző, szellős dallamokkal és húzós basszusokkal leírható hangzásvilágnak, amit mondjuk Pusha T, Fivio Foreign, The Game albumai kapcsán emlegettem, de ezen is megvannak a nyomai. Abból a szempontból nem meglepő, hogy a hangzás egyik húzóneve, Hit-Boy itt is hozza a legjobb formáját a Fallacy című számban.

Ab-Soul pedig talán jobban reppel, mint valaha. Kimászva a lelki mélypontokról, hatalmas kedvvel, felszabadultan reppel, és érződik rajta, hogy hálás, hogy ilyen színvonalú lemezen szövegelhet azok után, amiken keresztül ment. Néhány számban megénekli az elmúlt évek sötét időszakát is, de már csak utólag, visszatekintve rá, ezért a végkicsengése pozitív az albumnak, amit az utolsó előtti, Positive Vibes Only című szám koronáz meg.

Végig topszínvonalat hoz egyenletesen az album, de egy-két számot ki tudok emelni, ami különösen megfogott: Message in a Bottle (feat. Lance Skiiwalker) (űrkezdés többszöri zenei váltással, parádé), Goodman (feat. Punch) (boombap 2022-es, felfrissített köntösben), Art of Seduction (feat. Ambré) (kellemes jazzes alap, finom énekkel a végén), Fallacy (Hit-Boy at his finest), Gotta Rap (egy ráadás-szerű örömreppelés DJ Premier alapjára és a scratcheivel színesítve).

Zárásként tartozom egy mea culpával a TDE-nek. Én magamban már leírtam a kiadót. Az utóbbi kb. 4 évben árnyéka volt önmagának: Kendrick és Ab-Soul eltűntek, ScHoolboy Q albuma az elvárt szint alatt volt, Jay Rock lemeze nem volt rossz, de nem is világmegváltó. Egyedül SZA hozta a topszínvonalat, de ő nem rapper. Az új arcok (pl. Reason) nem igazán tudtak átütni. Idén ráadásul Kendrick is otthagyta a kiadót, ami után végképp azt gondoltam, hogy egyre csak csúszik le a lejtőn a TDE.
Hát, jól visszavágtak nekem! Ab-Soul új lemeze révén visszatértek az alapokhoz, és a TDE történetének egyik legjobb albumát tették le az asztalra. SZA új lemezét még nem hallottam, de ha olyan, amilyenre számítok, akkor ez brutális évzárás a TDE-től...! (És még Kendrick idei lemezén is rajta volt a TDE logo, bár gyakorlatilag nem tudom, mennyi közük volt az albumhoz.)
Szóval van TDE Kendrick nélkül. Továbbra sem tudom, mi volt a szakítás pontos oka, de Kendrick pgLang kiadója egyelőre nem győzött meg, az első pgLang (és utolsó TDE) kiadású albuma nem fogott meg igazán, úgyhogy ha továbbra is ilyen szintet tud a TDE, akkor lehet, hogy jobban tette volna, ha marad.

SZA - SOS

Az én fejemben az a kép élt, hogy az utóbbi néhány év folyamán SZA volt az, aki aktívan és konzisztensen magas színvonalat produkált a TDE-ből, de most realizálnom kellett, hogy az ő legutóbbi lemeze, a Ctrl is már több mint 5 éves, 2017-es... Szóval annyira ő se volt aktív mostanában, igaz, a Kendrick Lamar-ral közös All the Stars című slágere a Black Panther OST-ről 2018-as. (Az se most volt.)

Lényeg, hogy most visszatért az SOS című albummal, ami nem okoz csalódást, de meglepetést se. A Ctrl engem lenyűgözött 5 éve, ugyanis SZA egy műfaji határok nélküli nagybetűs ZENEi produkciót hozott össze, amiben megtalálható volt az RnB mellett a soul, a funk, a jazz, a pop, a hip-hop, a rock, de még a country gitár is, és mindezzel együtt sem esett szét, SZA hangja és sajátos stílusa, dallamvezetése egyben tartotta a különböző stílusokat.
Nos, pontosan ugyanezt tudom mondani erről az SOS albumról is. Ami egyfelől jó, hiszen ha a Ctrl egy topszínvonalú album volt, akkor ennek is annak kell lennie. Másfelől rossz, mert azt is jelenti, hogy nem tudott újat mutatni a Ctrl-hoz képest. Még ha teljesen egyforma lenne a két album, akkor is a Ctrl-t rangsorolnám előrébb egyszerűen azért, mert azé a prioritás ennek a hangzásvilágnak a produkálásában. Viszont nem is teljesen egyforma a két album: ez melankólikusabb, míg a Ctrl élettel telibb, ebből adódóan kicsit funkysabb volt, és az közelebb áll hozzám. Lehetne kicsit rövidebb is az SOS: 23 track hosszúságban kicsit sok ez a hangzásvilág, még ha nem is hosszúak a számok.
Félreértes ne essék: így is is egy top minőségű albumról van szó, ami csak azért nem lesz top 10-es, mert nem tudom összehasonlítani a 10-es listára majd rákerülő raplemezekkel, annyira más műfaj.

Egy-két kiemelésre érdemes info: nem a TDE szokásos in-house producerei dolgoztak az albumon, egyedül DJ Dahi-nak van egy száma rajta. Érdekes a Griselda egyik producerének, Beat Butcha-nak a jelenléte a Far című nótában: meg nem mondtam volna a modern hangzásból, hogy ehhez bármi köze lehet Beat Butcha-nak.
Feat nem nagyon van, de aki van, az betalált (Don Toliver, Phoebe Bridgers, Travis Scott), illetve az utolsó számban kellemes meglepetésként feltűnik Ol' Dirty Bastard, de egy olyan szöveggel, amit már lehetett hallani tőle.
A legjobb számok: Kill Bill (ez egyértelműen a legjobb, beindítja az albumot, bár csak a 2. szám), Love Language, Used (feat. Don Toliver, prod. by DJ Dahi), Gone Girl (többek közt Jeff Bhasker és Emile Haynie produkciója), Good Days, és a második legjobb szám az utolsó, ami a legreppesebb: Forgiveless (feat. Ol' Dirty Bastard).

A TDE felé pedig továbbra is mea culpázom: én már temettem őket az elmúlt pár év gyenge teljesítménye és Kendrick távozása után. Ehhez képest most év végén Ab-Soul és SZA lemezeivel kőkeményen odacsaptak, és jelezték, hogy bizony ugyanúgy számolni kell velük továbbra is. Ha Kendrick idei lemezét is hozzávesszük, akkor ezzel a 3 kiadvánnyal brutál évet produkált a kiadó.

Erre rapesek meg iden.

Nem biztos, hogy a te stílusod, legalábbis végig semmiképp, mert azért sok az újvonal benne. De a boombapesebb számok valószínűleg tetszeni fognak. Mint írtam, abból is akad jónéhány. Pl. a Preemo-s zárótrack tetszhet.

Kendrick Lamar - The Big Steppers Tour (Live from Paris)

Végre ezt is meg tudtam nézni, és nem is csalódtam, hatalmas showt csinált Kendrick!

Októberi felvétel Párizsból, a közönség soraiban masszívan a feketék vannak túlsúlyban, de Párizs népességét ismerve ez nem meglepő. Tulajdonképpen Európában is hazai pályán érezhette magát Kendrick. Ideális közönség volt egyébként, nagy hangulatot csináltak, láthatóan hozzáértők voltak.

A színpadkép letisztult, minimalista, mégis látványos, modern. Kellékek csak alkalmilag tűnnek fel a színpadon, azok is egyszerűek (zongora, ágy, fotel). Illeszkedik tehát a színpad a Mr. Morale and the Big Steppers album stílusához, ami szintén eléggé lecsupaszított, engedi, hogy mélyre tudjanak hatolni a szövegek.
A koncert kerete egy nagy pszichoterápia. A Count Me Out klipjében is láthattuk Helen Mirrent pszichológusként, nos itt a koncerten is ő a terapeuta, aki tulajdonképpen a koncert narrátoraként szolgál. Személyesen persze nincs ott, de az ő összekötő szövegei visznek át egyik számból a másikba, ahogy a pszichoterápián is a pszichológus viszi át a pácienst egyik témáról a másikra.

Előadói oldalról Kendrick szinte végig tök egyedül nyomja le a koncertet, ami nagyon nagy szó, hiszen 1 óra 45 percről beszélünk! Csak táncosok tűnnek fel mellette a színpadon, de ők se minden szám alatt. Rengeteg nóta alatt tényleg egyedül van tehát a színpadon Kendrick: nincs side MC, nincs hypeman, még a zenekar se látszik, pedig élőzenekar zenélt ott a helyszínen, csak elrejtették őket. A duplázásban és a refrénekben playback segít időnként, de egyébként Kendrick megoldotta egymaga a showt, nem volt hiányérzete az embernek. Még a hatalmas színpadon is elvolt egyedül (+ időnként a táncosokkal), ki tudta tölteni azt.
Egyetlen blokk volt csak a végefelé, amikor kapott segítséget Baby Keem személyében, bár ott is inkább ő segítette Baby Keem-et, nem Baby Keem őt. Ez igazából egy reklámblokk volt Baby Keem számára, az ő dalaiból láthatott a közönség egy medleyt, amihez Kendrick asszisztált (nyomtak persze közös számot is). Ez a blokk után tűnt fel még a pgLang harmadik előadója, Tanna Leone is a színpadon, de ő csak a Mr. Morale című számban nyomta el a maga részét, saját számot nem adott elő.

A Mr. Morale and the Big Steppers-ről előadott számok sokkal jobban tetszettek így színpadi produkcióval, látvánnyal együtt, mint csak hallgatva. Lehet, hogy meg kéne hallgatnom újra a lemezt, mert egyre közelebb kerül hozzám. Hozzá kell tenni, hogy főként az első feléről, a Big Steppers-ről hangzottak el számok, ami eleve jobban tetszik nekem, mint a második fele, a Mr. Morale. Nem csoda, hiszen az első felén koncertképesebb számok vannak, mint a másodikon. Ezek a számok egyébként nagyjából ugyanúgy szólalnak meg, mint az albumon.
Nem ez a helyzet viszont a régebbi dalokkal, amik a korábbi albumokról szólaltak meg. Azokon nagyon nagyot dobott az élőzenekar! Az alap persze ugyanaz volt ezek esetén is, mint az albumon, de nagyon izgalmas csavarokat kapott. A Backseat Freestyle és a Money Trees pl. egészen epikus lett, főleg az utóbbinak a vége. A m.A.A.d city is egy monumentális produkció lett a színpadképpel együtt. Nem véletlen egyébként, hogy ennyire ráfókuszált Kendrick a good kid, m.A.A.d city számaira, hiszen 10 éves évfordulója volt az albumnak, és ezt említette is a koncert közben. (A Bitch Don't Kill My Vibe is elhangzott róla.)
A DAMN.-ről volt több nóta is, azok csak kisebb "fűszereket" kaptak az élőzenekartól. A legkevesebb szám a To Pimp a Butterfly-ról hangzott el, talán csak az Alright és a King Kunta, utóbbiból viszont egy igazi funk-partyt csinált Kendrick és a zenekar.

Az Alright viszont megérdemel egy külön bekezdést is, az volt a koncert fénypontja. Az Alright előtt leereszkedett Kendrickre egy üvegbura ("karantén"), alatta négy, járványvédelmi ruhába öltözött emberrel, majd megszólalt Helen Mirren, hogy "Mr. Morale, time for a covid test". És konkrétan vettek Kendrick orrából egy mintát a színpadon. (Jó, valószínűleg csak eljátszották.) És ezután kezdte Kendrick az Alright-ot, amit az üvegbura alól (a karanténból) nyomott végig a 4 járványvédelmis társaságában. Ez azért volt bravúros, mert teljesen új jelentést adott az Alright-nak. Az ugye eredetileg egy, a gettóban élő feketéket bátorító szám, ami később kapott egy fekete egyenjogúsági színezetet, és a fekete polgárjogi harcosok himnusza lett. Így viszont, hogy a "karanténból", covidos környezetben adta elő, egy egész világnak szóló bátorító nóta lett belőle, ami azt üzeni, hogy ezekben a vészterhes, covidos, háborús időkben is rendben lesz majd minden.
Na, ezt nevezem művészetnek: így kell néhány színpadi kellékkel, kontextusteremtéssel teljesen megváltoztatni egy szöveg mondanivalóját!

Ami kicsit furcsa volt, hogy a koncert közben sorra lőtte el Kendrick a legnagyobb slágereit, így a végére nem nagyon maradt muníció. A Baby Keem-mel közös blokk volt a legbulizósabb a végefelé, abban tényleg zúzósabb trackeket nyomtak, viszont én nem ismertem őket, mert Baby Keem számai voltak. (Nem az én stílusom, túl újvonalas.) Az utolsó két szám a Mr. Morale és a Savior voltak, mindkettő az új album második, elvontabb részéről, tehát nem a legjobb koncerttrackek. Persze a Savior-rel így is sikerült egy monumentáis finálét produkálni, de nem volt az a megőrülés, mint a koncert korábbi szakaszaiban az N95, a DNA vagy a HUMBLE alatt.
A highlightok egyértelműen a good kid, m.A.A.d city-ről előadott számok voltak, amiket már említettem + az Alright.
További érdekesség, hogy nem volt ráadás. Persze így is nyomta 1 óra 45 percet, elég az, de furcsa volt, hogy egyszercsak abbahagyta, és hiába tapsolt még a közönség, nem jött vissza.

Összességében nagyon örülök, hogy ezt a koncertfelvételt elérhetővé tette az Amazon, nagyon ritkán jönnek már ki ilyenek. Talán a 2012-es Dr. Dre + Snoop Dogg - Coachella koncert óta nem jött ki ilyen volumenű koncertfelvétel westcoast előadótól, úgyhogy meg kell becsülni. Szerintem említhető egy lapon a leghíresebb, rapkoncertekről készült felvételekkel. Az Up In Smoke Tour persze külön kategória, talán Coachella is, de pl. Eminem Anger Management Tour koncert DVD-ivel simán egy szintre tenném, vagy a 2Pac, Snoop Doggy Dogg, Tha Dogg Pound - Live from the House of Blues koncertfelvétellel is.

Zeneileg meg azt mondom rendben van, de lehet erezni par muzsikan a mainstreamebb hatast. szovegileg is jo, ellenben ab-soul hangja nem olyan semmilyen, igy kiesik nalam,

Hú, ez érdekes: arra számítottam, hogy nem biztos, hogy tetszeni fog neked, de arra nem, hogy ezért. Arra számítottam, hogy a zenei világ nem fog tetszeni (persze említed is a mainstreamebb a hatást, de azért zeneileg "még rendben van"), de arra nem, hogy a rappel lesz bajod.
Ahogy Ab-Soul reppel, az szerintem nagyon hip-hop, és én full egyedinek érzem a flowját, hangszínét, nem nagyon tudnám senkihez se hasonlítani.

Nem is a reppel a flowval van bajom hanem a hangjaval.
Nalam eltunik a zene mellett.

Értem. Én mondjuk a hangját is dicsértem. (Már ha ezalatt a hangszínt érted, nem biztos, hogy ugyanarra gondolunk.)