Yodaragorn
Csatlakozott: 2012.08.23. 13:19 Hozzászólások: 8702 Tartózkodási hely: Baja / Budapest
|
 Re: Dirty South
Yelawolf & Shooter Jennings - Sometimes Y
Végre meg tudtam hallgatni. Egyetértek azzal, amit írtatok, zseniális album lett! Yela nem tud gyenge lemezt csinálni, és mindegyik más miatt jó. Nem is próbálnám hasonlítani a többihez: annyira más stílus, hogy nem tudom belőni, ez-e a legjobb albuma, vagy csinált-e már ennél jobbat. És az a durva, hogy hiába ez a stílusok közti kalandozás a hip-hoptól (traptől) a countryn és az indie-n át a soft rockig, majd a rock n rollig, mindegyik nagyon jól áll neki, mindegyikben önazonos, és így is megvan a koherencia az életművében. Ezt nagyon kevesen mondhatják el magukról: pl. Snoop is csinált reggaet, gospelt, funkyt, énekelt a Bush-on, de azért ezek a munkái nem mindig érték el azt a színvonalat, amit rapben tud csinálni. Yela minden stílusban minőséget hoz.
Lényeges különbség azonban az eddigi anyagaihoz képest, hogy azokon a különböző stílusok (country, indie, rock, stb.) mindig a rappel fúzióban jelentek meg. Na, itt nem erről van szó: ezen az albumon híre-hamva nincs a rapnek (talán csak az interlude jellegű Shoe String című számban van valami reppelés-szerűség), ez egy színtisztán rocklemez, amin végig énekel Yela. És jól áll neki ez is. dogg-hoz hasonlóan én se tudok mit mondani Shooter Jennings-ről, de amennyire meg tudom ítélni, nagyon rendben vannak a zenék is. A '80-as évek rock hangzását hozzák, keménységben valahol félúton Bon Jovi és a korai Guns N Roses között: tehát nem a legkeményebb fajta rockzene, bőven emészthető, de azért nem is ilyen popba hajló tingli-tangli rock: tud rendesen zúzni is a zenekar, ha épp arra van szükség. Azt nem tudom megítélni, hogy ez a fajta rock n roll mennyire számít elavultnak rock körökben. Nem tudom, hogy azt mondják-e rá, hogy ez a '80-as évek meghaladott hangzása, vagy van ott is valami retro hullám, és örülnek neki, hogy újraértelmezik a 30-35 évvel ezelőtti hangzásvilágot. Számomra mindenesetre frissnek és energikusnak hatott így 2022-ben is.
A dalokat illetően pozitívumnak kiemelném, hogy mindegyik nagyon kompletten felépített alkotás, nem ritka az 5 perc feletti időtartamú nóta, ami kifejezetten üdítő napjaink 2 perc körüli hosszúságú számainak világában. Így aztán hiába csak 10 track az album, egyáltalán nem rövid. Elég jól eltalálták, hogy mely dalokhoz kell klipet csinálni, azok a legjobbak a lemezen. A Rock & Roll Baby szerintem a legjobb, és kiemelkedik még a Make Me a Beliver, a Radio és a Jump Out the Window. A zárószámhoz, a Moonshiner's Run-hoz tudtommal nem készült még klip, de azt is kiemelném: egy magával ragadó, zúzós zárása a lemeznek.
Minősége alapján mindenképp ott lesz az album helye év végén 2022 legjobbjai közt, de a top 10-emben ennek ellenére sajnos nem lesz benne. Egyszerűen azért nem, mert ennek tényleg semmi köze a hip-hophoz, és nem tudom összehasonlítani a minőségét raplemezekével. Tavaly a Silk Sonic-ot még beraktam első helyre: egyrészt azért, mert abban azért voltak hip-hop elemek, másrészt azért, mert nem hallottam olyan raplemezt, aminek szívesen odaadtam volna a tavalyi 1. helyet. Ez az album viszont még messzebb van a hip-hoptól, így nincs már alapom betenni a top 10-be. Melyik a jobb: a Silk Sonic vagy Sometimes Y? A Music to be Murdered by vagy a Sometimes Y? Fogalmam sincs: a maga műfajában mindegyik album kiváló, de nem tudnám összehasonlítani őket, annyira mások.
|