Fredro Starr - SoulMeglepetés lett ennek a lemeznek a stílusa számomra: bár nem vagyok nagy szakértője sem az Onyx, sem Fredro Starr szóló diszkográfiájának, amit ismerek tőlük, az alapján valami kőkemény, nyers, kiabálós anyagra számítottam. És ez nem olyan: a címhez igazodva lazulósabb, nyugisabb zenék dominálnak rajta, sok esetben a beat is eléggé visszafogott: nem drumless zenékről van szó, de nem is ütős bennük a dob. Szintén a címhez igazodva szinte minden dalba került egy énekes soul minta, ami a korai Kanye West zenéire emlékeztet engem.
Fredro se kiabál, a zenékhez passzoló, tartalmasabb, pozitív hangvételű szövegeket a nyom a megőrülés helyett.
Azok után, hogy dicsértem ezt a lazább hangzást, mégis azokat a számokat fogom kiemelni, amelyekben kicsit ütősebb a beat, mert azok tetszettek a legjobban.

Who Want What (feat. Pryce Whyte & Siggy), Hustlers (feat. Ricky Beats), Hold Me Down. Utóbbiban tetszik, ahogy összeszedte azokat a "kollégákat", akik hozzá hasonlóan egyszerre rapperek és producerek, és dob nekik egy respektet.
Összességében tehát jobban tetszett a cucc, mint vártam, de azért így se top 10-es szint, ahhoz nem elég ötletes nekem.