Én is... De én formabonto leszek... Minden hónap legjobb albumát fogom leirni, tehát top12 lesz

Hát, az azért nem szerencsés, mert szerintem a legjobb albumok jelentős része itt az év utolsó hónapjaiban jött ki. Tehát ez a logika szerint nálam bekerülnének az év első feléből olyan anyagok, amik nincsenek az év legjobbjai között egyébként.

Amúgy az első 8. helyezett nálam is megvan már, de az utolsó kettőről fogalmam sincs. Ahhoz át kell majd nézni tüzetesebben az idei termést, erre valószínűleg az ünnepek alatt fog sor kerülni.

Ami készen van:

2018 Top 3 Mixtape

3. Papoose x DJ Kay Slay - Back 2 The Streets
2. Techniec - BEACHWAVY Freestyle Mixtape Vol.1
1. Serial Killers - Day of the Dead

2018 Top 5 EP:

5. Chali 2na: Instrumentality EP
4. DJ Muggs & Meyhem Lauren: Frozen Angels EP
3. Jamo Gang (El Gant, Ras Kass & J57): Jamo Gang EP
2. Black Thought: Streams Of Thoughts Vol. 2
1. Black Thought: Streams Of Thoughts Vol. 1


A top 10 lemez még készül, az részletesebb lesz.

Ahogy megszokhattuk toled.
Chali2na legjobb ep, johetne mar egy komplett albummal es Black thought 2. ep-je sztem is erosebb, mint az 1. Nalam lemaradt a listarol fekete gondolatunk.

dogg listája szerint viszont a Vol. 1. erősebb, mint a Vol. 2., nem tudom, jól láttad-e.

jol lattam-e?
NEM
Rosszul lattam

szoval akkor:
Black thought 2. ep-je sztem erosebb, mint az 1.

Oké. Nálam egál. Ha nagyon muszáj sorrendet felállítani, akkor valószínűleg az 1-et raknám előrébb, de ha nem muszáj, akkor azt mondom, hogy egyforma.

Top 10 Rap Albums of 2018 | The Breakdown
https://www.youtube.com/watch?v=pBcCDRPldXI

Murs idei top 10-es listája. Érdemes megnézni, jól összerakta. Az első helyezett az mondjuk meglepett: én meg se hallgattam, és nem is fogom, mert nem érdekel, de nagyon bizonygatja, hogy ez a lemeze most más, mint a korábbiak.

Akkor jöjjön a saját listám. Hosszú lesz, akinek sok, az csak a félkövérrel szedett sorokat olvassa Röviden: baromi erős év volt, utoljára 2015 volt ehhez mérhető. Olyan lemezek maradtak le a top 10-ről, amik más években simán rajta lennének. Ráadásul a top 10-en belül is már az 5. helyen is egy olyan lemez van, ami gyengébb években simán lehetne első is.
Egyébként pedig olyan furcsa szituáció állt elő, ami utoljára 2013-ban volt nálam. Az év albuma nem egy raplemez szerintem. 2013-ban Justin Timberlake The 20/20 Experience című duplalemeze volt a legjobb szerintem (az idei albuma sajnos a nyomába sem ér), mégis Eminem - The Marshall Mathers LP 2-je volt az 1. helyen a listámon. Ennek az oka az volt, hogy nem szeretek 10 raplemez közé bekeverni egy poplemezt, ami műfaji sajátosságai miatt objektíven összevethetetlen a raplemezekkel. Idén viszont kivételt teszek. Ennek pedig az oka az, hogy ugyan nem raplemez az 1. helyezett, de egyáltalán nem áll olyan messze a műfajtól. Az előadó több számban is rappel, a zenei alapokban erősen ott van a hip-hop, számos rapper közreműködik. Szóval úgy voltam vele, hogy nem olyan nagy a műfaji eltérés, hogy ne lehessen rárakni a listára.
Akkor csapjunk bele.

Először jöjjenek azok a lemezek, amik mindenképp említést érdemelnek idénről, de nem fértek be a top 10-be. Rangsorolás nélkül, ABC sorrendben közlöm őket. Közepes/gyenge években több is beférne közülük a top 10-be.
Apollo Brown & Joell Ortiz - Mona Lisa, Butch Cassidy - It's Official, Chuck D - Celebration of Ignorance, Cypress Hill - Elephants on Acid, Daz Dillinger - Dazamataz, Demrick & DJ Hoppa - Stoney Point 2, Evidence - Weather or Not, Jay Rock - Redemption, Kanye West - ye, Kanye West & Kid Cudi - Kids See Ghosts, Masta Ace & Marco Polo - A Breukelen Story, Nipsey Hussle - Victory Lap, Pusha T - Daytona, Royce Da 5'9" - Book of Ryan, Snoop Dogg Presents: Bible of Love, Serial Killers - Day of the Dead

És akkor maga a top 10!

10. PRhyme - PRhyme 2
Nagyon nem voltam biztos a 10. helyezettben, erről a helyről döntöttem utoljára, mert nagyon szoros volt a verseny. Szinte bármi lehetne az előbb felsorolt lemezek közül, de nagy nehezen leszűkítettem 4 jelöltre a döntést: Evidence - Weather or Not, Royce - Book of Ryan, PRhyme 2 és Jay Rock - Redemption. Utóbbi nagy csalódás, hogy végül nem került be a 10-be, sokkal többet vártam Jay Rock nagykiadós debütálásától. A produceri munka alapján Evidence és a PRhyme a legjobbak ezek közül, sőt Evidence még talán kicsit jobb is, de végül Royce szövegei miatt a PRhyme lett a befutó. Ők is sokat rontottak, mert 2014-ben a PRhyme 1 második volt a listámon. Igaz, az sokkal gyengébb év volt, de még ezzel együtt is igaz, hogy a PRhyme 2 gyengébb, mint a PRhyme 1. Adrien Younge mintái jobbak voltak, mint AntMan Wonder mintái. De azért Royce továbbra is napjaink egyik legjobb MC-je, Premo továbbra is Premo, és nagyon díjazom benne, hogy a saját stílusának megtartása mellett okosan mer kísérletezgetni, kicsit mondernebb, újfajta mintákkal dolgozni. Szóval mindezzel együtt azért a PRhyme 2 egy nagyon jó kis anyag lett.

9. Black Thought - Streams of Thought, Vol. 1-2.
Kicsit csalok, mert ez valójában két EP, nem egy, de hasonló stílus, úgyhogy talán nem nagy baj, hogy összevontam. Ráadásul hasonlóan jónak tartom mindkettőt. Sose hallottuk még Black Thought-ot szólóban, a Roots nélkül. És milyen jó, hogy meghallhattuk hagyományos (nem élőzenés) produceri alapokon is. Így még jobban ki tudnak bontakozni az intelligens szövegei. Mindkét producerrel (9th Wonder és Salaam Remi) kitűnően megtalálta a közös hangot. Remélem, lesz Vol. 3. is.

8. Logic - Young Sinatra IV
Régóta hangoztatom, hogy az új generációból Logic-ot tartom az egyik legtehetségesebb előadónak, eddig mégsem került fel egyetlen lemeze sem semelyik 10-es listámra. Valahogy eddig sosem éreztem kiforrottnak, amit csinál, "csiszolatlan gyémántnak" tartottam. Most először érzem úgy, hogy beérett a munka. Van egy saját egyedi flowja, kezd lenni elég élettapasztalata is a tanítós/sztorimesélős szövegeihez. A lemez legnagyobb érdeme azonban 6ix produceri munkája, ami ezzel a "moderinzált boombap" hangzással a mai produceri paletta egyik legüdébb színfoltja, a hagyomány és az innováció egyik legpéldamutatóbb ötvözete.

7. Forever MC & It's Different - Forever MC
Sose hallottam még erről a utah-i MC-producer párosról, csak az impozáns közreműködő lista (KXNG Crooked, Royce Da 5'9", Snoop Dogg, Kurupt, Wu-Tang, stb.) miatt hallgattam meg a lemezüket, és leesett az állam. Maga Forever MC egy kimondottan hervadt, gyenge rapper, de szerencsére nem sokat szólal meg a saját lemezén, hagyja inkább a közreműködőket kibonatkozni, akik a mai mezőny legtechnikásabb MC-jei közül kerültek ki. Ez az It's Different nevű producer viszont egy zseni! Tényleg "different", amit csinál. Egy számon belül jelenik meg nála a klasszikus boombap, a trap és valami egészen egyedi, futurisztikusan elektronikus hangzás, de még rockos elemek is felfedezhetők. És mindezeket a különböző hangzásokat olyan mesterien vegyíti, hogy mégis összeállnak valahogy a számok egy szerves egésszé. Talán az év legprogresszívebb produceri alkotása.

6. Ice Cube - Everythang's Corrupt
Nekem közel sem olyan negatív a véleményem erről az albumról, mint sokatoknak. Persze szerintem is Cube gyengébb lemezei közé tartozik, amit jól jelez, hogy a Cube albumok nálam általában top 3-asok szoktak lenni, ez viszont csak hatodik. A fő gond az, hogy a 16-ból 4 számban a downsouth hangzást erőlteti a Cube, továbbra is érthetetlen módon. Ha ezek nem lennének, 1, max. 2. hellyel előrébb lehetne az album a listámon. Többel akkor sem, mert azért sok innovativitás nem fedezhető fel a lemezen. Viszont a lemez 75%-án annyira magas szinten hozza Cube a klasszikus westcoastot, hogy az engem bőven kárpótol a 25%-nyi downsouth-ért. És Cube-nál valahogy nem válik unalmassá a klasszik westcoast: a flowját, az egyszerű, de nagyszerű rímeit, szófordulatait, a dalai koncepciójának a felépítését nem lehet megunni.

5. Black Panther OST
Februárban jelent meg ez a soundtrack, és akkor azt mondtam, hogy lehet, hogy rögtön az év elején meg is van az év albuma. Ha 2018 gyengébb év lett volna, akkor erre minden esély meg is lett volna. Jól jelzi az év erősségét, hogy végül csak ötödik lett. A soundtrackek gyengéje, hogy a sokféle előadó miatt gyakran ingadozó a színvonal, ez kicsit itt is érezhető, de amennyire lehet, minimálisra szorította az ingadozást Kendrick, aki executive producerként következetesen végigvitt egy egységes zene koncepciót a különböző előadók számain. A TDE-nek ez a "modern westcoast" hangzása keveredik egy afrikai törzsi hangzásvilággal és egy tűéles, futurisztikus hangzással, nagyon érdekes elegyet alkotva és megerősítve, hogy továbbra is a TDE ül a kortárs hip-hop trónján.

4. The Black Eyed Peas - Masters of the Sun, Vol. 1.
Az év legkellemesebb meglepetése számomra a Black Eyed Peas. Néhány albumnyi popos kitérő után teljesen kiszerettem belőlük, de most visszatértek a gyökerekhez, az igazi klasszikus hip-hophoz, amit a pályájuk legelején csináltak. A popos, elektronikus, modern elemek éppen csak fűszerezésként jelennek meg az albumon, ami izgalmasabbá teszi az anyagot, de egy pillanatig sem veszélyezteti a klasszikus, jazzes alapokra épülő hip-hop hangzást. Amit ugyanakkor will.i.am 2018-as igényeséggel tálal elénk. A szövegek is nagyon intelligensek, tartalmasak. Ami miatt nem lett top 3-as az album az az, hogy minden igényességével együtt inkább "hátramutató", mint "előremutató", tehát szerintem nem alkalmas arra, hogy utat mutasson a jövő hip-hopjának, de ettől még zseniális.

3. Eminem - Kamikaze
Tavaly a Revival is 3. volt a listámon, és most a Kamikaze is 3., mégis mekkora a különbség! Ebből is látszik, hogy 2018 mennyivel erősebb év, mint 2017. Hála a Revival kritikáinak, visszakaptuk Slim Shady-t, de egy magasabb szinten, mint ahogy elvesztettük. Eminem nekimegy minden kritikusának, de szerintem ötletesebben, technikásabban, mint valaha. Nem tudom, milyen magasságokba tudja még elvinni a rapelést, de szerintem most már egyértelműen ő minden idők legjobbja. A Revival-nél a legtöbb bajom a zenékkel volt, ugyanis viszonylag unalmasnak, elmaradottnak tartottam őket. Ebből is tanult Eminem, és sokkal korszerűbb, sokszor trapes beütésű zenékkel állt elő. Néhol talán túlságosan is ráült a divathullámra, de azért nagyon okosan a saját képére tudta formálni. Ami miatt nincs előrébb a listámon: ez a "nekimegyünk mindenkinek" szövegvilág ugyan szórakoztató, de nem véletlen, hogy csak egy viszonylag rövid lemezre futotta belőle, ez így nem egy nagy koncepció, nincsenek nagy tartalmi mélységek. Bármilyen meglepő, de a szövegvilág tartalmi részét illetően a Revivalt én sokkal többre tartom.

2. The Carters - Everything Is Love
A Carter házaspár, Jay-Z és Beyoncé a második helyen. Ha valakit mondanom kéne, hogy ki a mintapéldája annak, hogy hogyan újuljunk meg újra és újra úgy, hogy folyamatosan korszerűek és sikeresek maradjunk, miközben hűek is vagyunk saját magunkhoz, akkor egyértelműen Jay-Z-t és Beyoncé-t mondanám. Az Everything Is Love kitűnően ötvözi Beyoncé Lemonade albumának a modern, trapes hangzását, valamint Jay-Z 4:44 albumának ezt a jazzes, de modernizált brooklyni hangzását. Teszi mindezt úgy, hogy minden szerves egységet alkot, végig megmarad a hip-hop szellemiség, és megmarad mindkettejük egyedi stílusa. Azt gondolom, hogy ez az a zenei hozzáállás, amit minden hip-hop előadónak követnie kéne. Tartalmasak a szövegek is: nem tudom, mennyire volt megjátszva ez a magánéleti válságuk, de az albumjaik koncepciója szempontjából zseniális, hogy a Lemonade-en Beyoncé támad Jay-Z félrelépései miatt, a 4:44-en Jay-Z bocsánatot kér, majd az Everything Is Love a nagy happy end, ami pontot tesz a trilógia végére.

1. Anderson .Paak - Oxnard
Nem kérdés, hogy Anderson .Paak az első helyezett nálam. Eszméletlen magasak voltak az elvárásaim az Oxnard-dal szemben egyrészt azért, mert Dr. Dre Compton albumán nagyon emlékezeteset nyújtott Anderson .Paak, másrészt azért, mert az előzetesen kiszivárgott infók alapján tudni lehetett, hogy a Compton után újra kapunk egy olyan Aftermath kiadványt, amiben masszívan benne van Dr. Dre keze: az összes számot ő keverte, négyet producerként is jegyez, egyben közreműködik. Tehát minden esély megvolt rá, hogy az Aftermath újra szállít egy klasszikus nagykiadós debütálást Kendrick GKMC-je után, minden más kicsit csalódás lett volna. És nem kellett csalódnom: maximálisan teljesítette az album az elvárásaimat. Nagyon pozitív, hogy a divatos trapes/elektronikus hangzásvilág csak minimálisan jelenik meg a lemezen, minden élőzene alapú, és ezzel együtt is nagyon előremutatónak érzem a hangzásvilágot. Teljesen szabadon, műfaji megkötések nélkül értelmezi Anderson .Paak a zenét: az egész alapja a funky és a hip-hop, de ezeket teljesen szabadon kombinálja bárhogyan bármivel. Hasonlóan szabadon váltogatja a rapet és az éneket, sokszor el se lehet dönteni, melyiket csinálja. Már korábban is nagyon egyedi zenei világa volt neki, de kellett Dr. Dre keze nyoma, hogy ez a tökélyre fejlődhessen. És persze olyan hangja van a csávónak, mint senkinek a világon. Magasan a legigényesebb cucc, ami idén született szerintem, pár éve múlva klasszikusként lesz emlegetve.

Na, ezt asszem kiveséztem. Ha 2019 nem éri el 2018 szintjét, még akkor is nagyon jó év lehet belőle.

u.i.: Magyar listát idén nem csináltam, mert legnagyobb sajnálatra nagyon megritkultak a magyar raplemezek. Mindenki single-eket, YouTube videókat csinál album helyett... Kijött egy-két jó EP (pl. Slow Village, Mulató Aztékok, Gege jóvoltából), de ezek is csak EP-k, és olyan kevés, hogy nem látom értelmét rangsorolni őket. Kár.

Kurva jó lista
Az enyém még készül.

Köszi, kíváncsian várom a tiédet!

Jo lista Yoda,

en adok meg magamnak minimum 1 hetet.
A listam amugy kesz, csak ki tudja, hogy meg mibe futok bele.

Durva, hogy Masta Ace, Evidence es meg Ghostface is lecsuszott a listamrol.
Sztem ezek a lemezek, hoztak egy jo szintet, de a lemezen tul sok a kilenges.pl Evidence cucca brutalul indul aztan...

Murse listaja erdekes, csak atporgettem, de berakta magat az 10. helyre ..illetve Drake is fura nekem.

Spoiler: nem lesz egy se a tiedrol.

Igen, ezek engem is megleptek, hogy lemaradtak. (Mondjuk Ghostface-t nem hallottam, de nem is annyira izgat, én sose voltam nagy Wu-Tang fan.) Szerintem nem arról van szó, hogy ezek gyenge anyagok lettek volna, sőt nagyon is jók, csak baromi erős volt idén a mezőny, nem fértek be a 10-be. Egy közepes évben már lehet, hogy befértek volna.
És igen, Evidence-nél becsúsztak gyengébb számok is, Masta Ace-nél pedig azt éreztem, hogy tök jó, de mintha mindezt már egy csomószor hallottam volna, nem kaptam fel egy számra sem a fejem.

Murs listája: valóban fura, pont ezért írtam, hogy érdekes. Drake-et én se fogom sose megérteni (sőt, ő is mondja, hogy nem gondolta volna, hogy Drake valaha is első lesz nála), bár tény, hogy nem is hallottam az albumot. Az meg, hogy berakta magát 10.-nek... Végülis, ha szívből csinálja, amit csinál, akkor érthető, hogy tetszenek neki a saját zenéi.
Viszont pl. a Cypress Hill, a Black Panther OST, vagy Royce Da 5'9" helyezéseit maximálisan meg tudom érteni a listáján.

dogg: Annál érdekesebb, ha nem lesz átfedés a listáink között. Számítottam rá amúgy, hogy nem lesz, egyedül az Anderson .Paak albumról hittem azt, hogy nálad is benne lesz a 10-ben. Meg az azért tényleg annyira jó, hogy benne kéne, hogy legyen.

Na az én listám:

https://dogg-n-roll.blog.hu/2018/12/27/ ... _10_lemeze

(kattintásvadász vagyok na, de tényleg mindegyhez igyekeztem találni vmi kis plusszt ahol volt)