Hallod...
Én nem szoktam listát írni, mert nem szeretem a rangsorolást, viszont régebben dobtam youtube linkeket ízelítőnek, hátha kedvet kap valaki.
Tavaly(vagy azelőtt?) is elkezdtem én majom itt írni. 40-60 fül meg volt nyitva, és szépen BB kódokkal másolgattam be a linkeket, írtam 1-1 sort mindhez. És majdnem a legvégén a böngésző lefagyott, és mikor újraindítottam természetesen elveszett a piszok sok idő és kattintás és másolás... Olyan ideges lettem, azóta sem írtam. Gondoltam beteszem, hogy egy szép hosszú komment lett volna itt, de elbactam. De arról is letettem.... olyan szép ajándékot vettem volna fiam, csak nem volt nyitva a bolt. Kár megemlíteni.
Nekem azóta sem volt erőm újra elkezdeni a zenéimet meghallgatni és amit érdemesnek találok linket keresni, majd beírni ide.

Üdv a klubban.
Együttérzek.

Kösz az empátiát, jó tudni, hogy nem vagyok egyedül. Egyszer én is jártam már úgy, hogy túl hosszú ideig írtam a listámat itt a fórumban, és időtúllépés miatt kidobott, aztán kezdhettem elölről. Ezt elkerülendő idén már direkt a gépemen külön fájlban álltam neki az írásnak, de így se menekültem a végzet elől... A 8. helyig azért megmaradt, amit írtam (ott még mentettem egyet), de mindent, amit utána jön, újra kellett írnom. És akkor jöjjön: a hossza miatt elegánsabb lenne blogbejegyzésként közzétenni, de nincs blogom.

Bár technikai okokból nem sikerült 2020-ban közzétenni, 2021 első napján itt van a 2020-as Top 10-em. Összességében azt kell mondjam, hogy amilyen szar év volt 2020 úgy általában, annyira jó év volt a hip-hop műfaj számára. A tavalyi gyengébb év után most ismét egy nagyon erős évet kaptunk, több olyan lemez is született, ami tavaly simán befért volna a top 10-embe, idén viszont kénytelen voltam kihagyni őket.
A megjelenések időbeli lefolyása is érdekes volt. Egy tipikus év úgy néz ki, hogy az első 2-3 hónapban alig jelenik meg valami, aztán tavasszal már előfordulhat egy-egy erősebb megjelenés, vannak, akik kimondottan a nyárra adnak ki valamit. Aztán a nyár megint kicsit csendesebb, majd ősszel jön a dömping, akkor jelenik meg a legtöbb lemez, és a legerősebbek is legtöbbször ősszel, esetleg decemberben jönnek ki. Az alapmintázat idén is megvolt, de jóval kevésbé hangsúlyosan, mint máskor. Idén már január-február-márciusban volt több jelentős megjelenés is, elmaradt az év eleji uborkaszezon. És ugyan most is ősszel volt a legtöbb megjelenés, nem koncentrálódtak annyira a legjobb albumok őszre, mint szoktak. Beszédes például, hogy a listám első 4 helyezettjéből 3 január-február-márciusban - gyakorlatilag még a covid előtt! - jelent meg: nem is tudom, volt-e valaha ilyen év. Nem tudom, hogy van-e ehhez köze a koronavírusnak: ahhoz valószínűleg nincs, hogy ilyen erős albumok jelentek még az év elején, hiszen senki se tudta, hogy mekkora járványnak nézünk elébe. Ahhoz viszont lehet köze, hogy ősszel szolidabb lett a dömping, mint szokott: lehet, hogy többen visszatartották a megjelenéseket így, hogy nem tudnának velük fellépni. Az is lehet, hogy némelyeknek kevésbé jött az ihlet, kevesebb volt az impulzus a járványhelyzetben. Mindenesetre én magam is elképedek, amikor azt látom, hogy a listám első 4 helyezettjéből 3 a covid előtt jelent meg, olyan hihetetlennek tűnik, hogy volt 2020-nak olyan szakasza, amikor még nem volt velünk a vírus... (A 2. helyezettre amúgy nem teljesen igaz, amit írok, mert az március 27-én jelent meg, de gyakorlatilag a covid előtt készült el, szóval nem nagy hiba, ha covid előtti megjelenésnek titulálom.)

Kezdjük szokás szerint a "futottak még" kategóriával, amit az év erőssége miatt kivételesen két részre bontok idén. Van ugyanis 3 olyan lemez, amiket nagyon fájó szívvel hagyok ki a top 10-ből, egy gyengébb évben (pl. tavaly) simán bekerültek volna. A listám első 4 helyén nem nagyon gondolkodtam, az nagyon egyértelmű volt, még a sorrend is. Az 5. helytől kezdve viszont kegyetlen szoros volt a verseny, szinte bármi lehetne a sorrend, és ha a 3 lemaradó album közül valamelyik 6. helyezett lenne, akkor is teljesen azonosulni tudnék a listával. De hát 3 albumot sajnos muszáj volt kihagyni, ez az a három:
- Big Sean - Detroit 2
- Joell Ortiz & KXNG Crooked - HARD
- Statik Selektah - The Balancing Act

Ezeken kívül az alábbi lemezeket tartom még kiemelendőnek 2020-ból azok közül, amiket én hallottam:
Berner & B-Real - Los Meros, Common - A Beautiful Revolution, Conway the Machine & The Alchemist x Patta - LULU, Conway the Machine - From King To a GOD, Defari - 1 Up, Defari - The Shift, DJ Hoppa - Hoppa and Friends 2, Focus... Presents: The New Normal, Freddie Gibbs & The Alchemist - Alfredo, Jayo Felony - Hoodinvasion, Jayo Felony - In the Trenches, Problem - Coffee & Kush, Vol. 1., Problem - Coffee & Kush, Vol. 2., Public Enemy - What You Gonna Do When the Grid Goes Down?, Reason - New Beginnings, The LOX - Living Off Xperience

És akkor a Top 10 - fordított sorrendben:

10. Logic - No Pressure
Logic-nak állítólag ez a búcsúlemeze, de meg lennék lepve, ha ez ténylegesen is így lenne, hiszen még mindig fiatal előadóról van szó, biztos vagyok benne, hogy nem fogyott még ki az ihletből. Mindenesetre búcsúzás gyanánt egy olyan albumot akart csinálni, ami örömzenélés, aminek a készítése közben "nincs rajta nyomás", innen jön az album címe is. És ez sikerült. Ez tényleg egy felszabadult, korlátok nélküli zenélés, és szerencsére azt az oldalát mutatja Logic, amit jobban szeretek. A tavalyi lemezén újvonalasabb ütemek voltak, azok szerintem nem állnak olyan jól neki. Az ő védjegye az a hangzás, amit én "modern boombap"-nek nevezek: klasszikus stílus korszerű köntösben, ami főként a Young Sinatra lemezeire volt jellemző. Ez a hangzás valószínűleg inkább a producerének, 6ix-nek az érdeme, de Logic flowja, tartalmas szövegei kitűnően illeszkednek hozzá, és szerencsére ez dominál ezen az albumon is.

9. Benny the Butcher - Burden of Proof
Továbbra is Benny the Butcher az egyetlen Griselda tag, aki képviseltetni tudja magát a top 10-emben - tavalyhoz képest 1 helyet javítva. Valójában azonban ez sokkal nagyobb javítás, ugyanis sokkal erősebb volt az idei év, mint a tavalyi, és magát a Burden of Proof lemezt egy nagyságrenddel jobbnak érzem, mint a tavalyi The Plugs I Met-et. Abban nincs változás, hogy továbbra is Benny az új generáció egyik, ha nem a legtehetségesebb MC-je minden lehetséges szempontból, de most először a produceri munka is olyan lett egy Griselda kiadványon, ami maximálisan a kedvemre való. Nem a szokásos Griselda producerek (Daringer és Beat Butcha) dolgoztak a lemezen, hanem Hit-Boy, aki idén nagyon aktív volt: Benny mellett Nas-nak és Big Sean-nak is csinált lemezt. Befutott, populáris producerként képes volt odatenni Benny alá azt a dallamosabb, egy fokkal mainstreamebb hangzást, ami kellett ahhoz, hogy emészthetőbbé váljon a lemez a többi Griselda kiadványhoz képest, de közben visszafogta magát: nem a saját újvonalsabb hangzását hozta, hanem igazodott Benny-hez, és csak annyit lépett előre a nyers, bólogatós hip-hophoz képest, ami még nem hazudtolta meg a Griselda stílusát. A végeredmény a (szerintem) valaha volt legjobb Griselda kiadvány. (Hozzá kell tenni, hogy Conway is sokat fejlődött idén, a From King to a GOD nagyon jó lemez lett. Szívfájdalmam viszont, hogy idén is született egy Shady Records kiadvány Westside Gunn révén, ami annyira nem tetszett, hogy még a "futottak még" lemezek között se tudtam megemlíteni...)

8. Serial Killers - Summer of Sam
Ahogy dogg is írta, lehet, hogy helyesebb lenne ezt egy Xzibit feat. Demrick & B-Real lemeznek hívni, hiszen X viszi a prímet az egész albumon. Kemény, agresszívebb fajta westcoast zene, amit megszokhattunk tőlük, de talán a szokottnál több újszerű zenei ötlettel, ezért én az eddigi legjobb anyaguknak gondolom. Ha pusztán zenei oldalról tekintek a lemezre, akkor valószínűleg Logic és Benny albumai mögött kéne szerepelnie a listán, van viszont egy olyan sajátos hangulata, ami miatt előrébb rangsoroltam. Ez ugyanis az a hip-hop album, ami a legjobban reprezentálja szerintem a 2020-as évet. A szövegek központi témáját végig a koronavírus, másodsorban a Black Lives Matter adja, és a zenékkel is sikerült egy olyan atmoszférát teremteni, ami jól kiegészíti a szövegek témáját. Ahogy a The Chronic kitűnően dokumentálta az 1992-es los angelesi zavargások világát, vagy ahogy a To Pimp a Butterfly megragadta a 2014-15-ös rendőri brutalitásokkal kapcsolatos korszellemet, úgy dokumentálja ez az album azt a Covid-BLM világot, amiben 2020-ban éltünk. Ez a "dokumentarista" jellege a listám 8. helyére emelte a lemezt.

7. Black Thought & Sean C - Streams of Thought, Vol. 3.: Cane & Able
Black Thought Streams of Thought szériájának már az első két része is nagyon tetszett, de emlékeim szerint azok nem jutottak el a 7. helyig a 2018-as listámon. Most azért sikerült előrébb jutni, mert ez a "legalbumosabb" darabja eddig a sorozatnak. Bár ez is csak 35 perc, mégis hosszabb, több számot tartalmaz, mint az előző két rész, és megjelentek rajta nagyobb számban a feat-ek: szerencsére pont annyi van rajta, amennyi még nem zavaró, és minőségi közreműködésekről van szó. A producer, Sean C neve eddig ismeretlen volt előttem, de teljes mértékben képes hozni azt a színvonalat, mint 9th Wonder és Salaam Remi a sorozat első két darabján. A stílus is hasonlóan jazzes, sőt azt gondolom, hogy több a zenékben az élő elem, mint az első két rész zenéiben volt. Black Thought pedig szokás szerint hozza az intelligens, elgondolkodtató és egyben technikás szövegeit, amiket megszokhattunk tőle.

6. Terrace Martin, Robert Glasper, 9th Wonder & Kamasi Washington - Dinner Party: Dessert
Az év utolsó napján hallgattam csak meg ezt a lemezt, de egyből beugrott a listám 6. helyére. Egy nem akármilyen produceri supergroup állt össze két jazz zenészből és két hip-hop producerből (akiknek szintén van közük bőven a jazz-hez): klasszikus, bólogatós hip-hop ütemekre játszották fel a jazzes, funkys dallamokat érzésem szerint többnyire élő hangszerekkel, és az egész zenei hangzásvilágon egy igazi jó westcoast feeling uralkodik. Érdekes, hogy az eredeti Dinner Party EP egy alapvetően instrumentális anyag, amelybe csak itt-ott énekel bele "fűszerként" egy Phoelix nevű énekes. Ez a "Dessert" változat ugyanazokat a számokat tartalmazza, mint az eredeti EP, csak megkértek rappereket/énekeseket, hogy reppeljenek/énekeljenek rá a zenékre. Olyan közreműködők kerültek így a lemezre, mint pl. Snoop Dogg, Rapsody, Punch, Herbie Hancock. Szerencsére nem vált túlzsúfolttá az eredetileg instrumentálisként kiadott lemez a közreműködőktől, mindenki jól elkapta a zenei alapokat, jól illeszkednek rájuk. Elképesztőn igényes EP zeneileg.

5. Joyner Lucas - Evolution
Jó sokat kellett várni Joyner Lucas bemutatkozó albumára, ezért meglepett, hogy a második lemeze nagyjából fél évvel az első után már meg is jelent. Igaz, hivatalosan nem albumként, hanem EP-ként jelent meg, de én nem látom, hogy miért ne lehetne albumként tekinteni rá. Az ADHD-hez képest egy nyugisabb, lazább, bölcsebb szövegeket tartalmazó anyagot kaptunk, amihez a zenei világ is igazodik. Második albumos előadókra általában jellemző ez a lehiggadás: az első lemez után már bejön nekik az élet, nem érik őket olyan erőteljes impulzusok, mint az első album készítése idején. Véleményem szerint itt is ez történt, és ez egyáltalán nem baj, hiszen így nagyon mást kaptunk, mint az ADHD-n, másfelől viszont veszített az album abból az átütő erőből, ami az ADHD-t jellemezte, így nem is volt akkora hatással rám. Mindezzel együtt is ez egy kitűnő lemez nagyon igényes hangszereléssel, ami dallamos, populáris, újvonalas, mégis hű a hip-hop műfaj gyökereihez. Joyner szövegei érettebbek, és a lehiggadással együtt sem veszítettek a technikásságukból, az egyedi flowból.

4. Jay Electronica - A Written Testimony
10 évet kellett várni Jay Electronica bemutatkozó albumára onnantól, hogy Jay-Z leszerződtette a Roc Nation-höz. Megérte várni, bár produkálhatott volna hosszabb lemezt, ha már ennyi ideig nem adott ki semmit. Azt máig nem értem, hogy miért Jay Electronica szólóként, és miért nem Jay Electronica & Jay-Z közös albumként jelent meg ez az anyag, hiszen Jay-Z egy kivételével az összes számban közreműködik. Zeneileg egy rendkívül progresszív, kísérletező albumról van szó, de itt is megvan végig a tisztelet a műfaj alapjai iránt. Az utolsó néhány szám közé becsúszott egy-egy olyan, ami már számomra is túlságosan kísérletező, ezáltal nehezen emészthető: ha azok nem lennének, és olyan lenne végig a lemez, mint az első fele, akkor a 3. hely is meg lehetett volna neki a listán. A szövegek terén Jay Electronica és Jay-Z bravúrjai váltogatják egymást, mindketten mély gondolatokat hoznak tele filozofikus utalásokkal. Különösen egyedi színezetet adnak a szövegeknek a folyamatos iszlám utalások, amelyek Jay Electronica vallása miatt jelennek meg.

3. Busta Rhymes - Extinction Level Event 2: The Wrath of God
Busta Rhymes visszatért, és dobogóra is került nálam 2020-ban, ami kicsit engem is meglep. Abból a szempontból nem, hogy mindig is a kedvenceim közé tartozott, de abból a szempontból igen, hogy egy nagyon eklektikus lemezt hozott össze: egységes zenei koncepciónak nyoma sincs, gyakorlatilag minden elképzelhető stílus megjelenik az albumon a boombaptől a trapig. Jónéhány filler track is található rajta. Nem úgy tűnik tehát, hogy indokolt lenne a dobogó. Biztos benne van az elfogultságom is abban, hogy ide került, hiszen Busta Rhymes az egész hip-hop világ egyik legegyedibb karaktere olyan flow-val, olyan stílussal, amilyen senki másnak nincs. Ez kitűnően megnyilvánul ezen az albumon is. Ami viszont az album objektívebb érdeme az az, hogy a második fele és különösen az utolsó harmada eszméletlenül erős lett. Az elején még vannak fillerek, de az utolsó része egyszerűen hibátlan: sorra követik egymást a jobbnál jobban összerakott dalok minőségi közreműködőkkel (pl. Anderson .Paak, Kendrick Lamar, Mary J. Blige), amelyek pont annyira mainstreamek, amennyi kell ahhoz, hogy megfelelően befogadhatóak és ütősek legyenek. Busta Rhymes-nek általában is az a fő erőssége, hogy nagyon jól egyensúlyozik a klasszikus hip-hop gyökerek és a mainstream között: ez a fő oka annak is, hogy ez az album dobogóra került.

2. Joyner Lucas - ADHD
Joyner Lucas kétszer is képviselteti magát a 2020-as top 10-emben, és az előkelőbb helyezést a bemutatkozó albuma, az ADHD érte el. Sokat kellett várni rá, hiszen az első single 2018-ban jött ki róla, majd onnantól kezdve 2019-ben és 2020 elején szinte az összes szám megjelent a lemezről single-ként videoklipes formában. Éppen ezért nagy újdonsággal nem találkoztunk, amikor megjelent végre az album, de egyben meghallgatva a már ismert dalokat mégis egészen más élményt adtak. Mivel a lemez nagy részét már 2018-19-ben hallhattuk, nem tudom, mennyire korrekt a 2020-as listán szerepeltetni, de végülis idén jelent meg egyben, ezért jobb megoldás valószínűleg nincs. Az album központi témáját Joyner mentális betegsége (ADHD) és a hozzá kapcsolódó frusztrációk alkotják, amelyek gyerekkora óta gyűlnek benne, és koncentráltan kiadja magából őket a lemezen. Mindezt olyan átütő erővel fogalmazza meg a szövegekben, miközben a technika is bravúros és a flow is egyedi, ami odaszegezi a hallgatót az albumhoz. Különösen egyediek a refrének, amelyek dallama semmihez nem hasonlít, amit korábban hallottam, és annyira impulzívak, hogy engem megvettek kilóra. A zenéket egyértelműen trap ütemek dominálják, mégsem nevezném ezt egy traplemeznek. Azért nem, mert sokkal változatosabb, igényesebben kidolgozott dallamok kerültek rá a trapütemekre, mint amiket egy tipikus trapszámban megszokhattunk. Arról nem is beszélve, hogy a szövegek is sokkal összetettebbek, mint egy tipikus trapszámban. Balszerencséje az albumnak, hogy jelent meg egy olyan idén, ami jobban tetszett nála. Pedig szívesen odaadtam volna ennek is az 1. helyet.

1. Eminem - Music to Be Murdered by
Azt gondolom, nem okoztam nagy meglepetést az 1. helyezettel. Csak hogy tisztázzuk: a deluxe edition szerepel az 1. helyen, ami a januárban megjelent Side A-t és a decemberben megjelent Side B-t egyaránt tartalmazza. A Side A önmagában is 1. helyen lenne, a Side B viszont önmagában nem: az valószínűleg a 2. vagy a 3. helyre került volna, Joyner Lucas biztosan megelőzné. Én azt gondolom, hogy egyben kell tekinteni a kettőt, hiszen nem is lehet külön kapni őket, a Side B-t csak a Side A-el együtt lehet megvenni. És ha egyben kezelem őket, akkor is egyértelmű nálam az 1. hely.
Egy-két érdekesség: a Side A január 17-én jelent meg, ami azt jelenti, hogy az év 17. napján el is dőlt nálam az év albuma cím sorsa. Nem hiszem, hogy valaha is eldőlt volna ennyire korán. Persze akkor még nem tudtam, hogy ez lesz az év albuma, de már akkor is ki mertem jelenteni, hogy biztosan top 3-as lesz nálam év végén. Akkor dogg le is szólt emiatt, mert ugye köztudottan elfogult vagyok Eminemmel szemben, és milyen alapon jelentem ki bármilyen lemezről is az év 17. napján, hogy év végén top 3-as lesz...? Én ennek ellenére azt gondolom, hogy ki lehetett jelenteni már akkor, hiszen annyira tetszett az album, hogy visszagondolva az elmúlt 10 évre, bármelyikben top 3-as lett volna. Nem volt tehát nagy kockázat kijelenteni ezt már januárban, és igazam is lett: tényleg top 3-as, sőt top 1-es lett.
És egy kicsit árnyalnám azt, hogy mennyire is vagyok elfogult Eminemmel szemben. Ha jól emlékszem, 2012 óta csinálok ilyen év végi 10-es listákat, de a korábbi évekre vonatkozóan is végiggondoltam visszamenőleg, hogy melyikben mi lett volna az év albuma nálam. 2012 óta egyetlen egyszer szerepelt Eminem 1. helyen a 10-es listámon: 2013-ban az MMLP2-vel. De az is felemás 1. hely volt, mert egyrészt 2013 viszonylag gyenge év volt, másrészt valójában Justin Timberlake The 20/20 Experience albumának két része tetszett a legjobban abban az évben, csak azokat nem akartam rátenni a listára, mert nem raplemezek, így "jobb híján" Eminemnek jutott az 1. hely. Ha ettől a 2013-as évtől eltekintek, akkor utoljára 2009-ben produkált Eminem olyan lemezt (a Relapse-et), amire azt mondtam, hogy ez nálam az év albuma. Vagyis 11 év után tért vissza Eminem úgy istenigazából az 1. helyre egy igazán erős évben, ami elég hosszú idő ahhoz képest, hogy mekkora kedvencem ő. (A 2010-es évtizedes top 10-emben is csak egyszer szerepelt a 7. helyen a Recovery-vel.)
Miért gondolom azt, hogy ez a legjobb Eminem album 2009 óta? Azért, mert most tért vissza igazán önmagához. Nem az aktuális poptrendeket akarta meglovagolni, mint a Recovery-n és kisebb részben az MMLP2-n is, nem ragaszkodott hozzá, mint a különösebb zenei koncepció nélküli Revival-en, amelyen már elavultnak számított a 2010 körüli hangzás, és nem esett át a ló túloldára sem, mint a Kamikaze-n, amin a kritikák hatására kicsit túlságosan is ráment a trapes, újvonalas hangzásra. Ezen az albumon visszatért ahhoz a hangzáshoz, azokhoz a zenei elemekhez, amelyek a 2000-es évek első felében definiálták az ő hangzását, de hozzátett annyit a korszerű ütemekből, újvonalas zenei elemekből, hogy ne elavultnak, hanem megújultnak hasson. Ebben az önmagához történő "megújult visszatérésben" sokat segített, hogy hosszú idő után újra masszívan kivette a részét producerként is a saját lemezének munkálataiból Eminem. És az is segített, hogy a Relapse óta először jelent meg több számban is producerként Dr. Dre egy Eminem albumon, és kimondottan ígéretes az a zenei irány, amit felmutatott - különösen akkor, ha igazak a pletykák, amelyek szerint dolgozik egy új saját albumon. Szövegek tekintetében pedig hihetetlen, hogy hova tud még fejlődni Eminem, szerintem jobb, mint valaha. Különösen a Side A-n: a Side B-n kicsit a tartalom rovására megy a technikai bravúrkodás. Tud alkalmazkodni az újszerűbb ütemekhez újfajta ritmikával, flowval, technikailag virtuózabb, mint valaha, és közben le tud tenni olyan mélyebb mondanivalóval, komoly koncepcióval rendelkező szövegeket is, mint pl. a Leaving Heaven, a Never Love Again vagy a Darkness: utóbbi koncepciója akkora ötlet, hogy dobtam tőle egy hátast.
Úgyhogy az Aftermath idén is elvitte nálam az 1. helyet (sorozatban negyedszer 2017 óta), és örömmel adnám oda nekik 2021-ben is pl. egy új Kendrick Lamar albumnak köszönhetően (amit már idénre is nagyon vártam, de nem jött), vagy netalántán egy új Dr. Dre album által.


Magyarországon sajnos már jóideje kiment a divatból az albumkészítés, ezért magyar top 10-et megint nincs értelme csinálni, de egy top 3-mal azért megpróbálkozom.

3. Teswér - Hajszolom a szerencsémet
A hazai mezőnyből a 2020-as év legnagyobb felfedezése számomra a Teswér formáció: roma hip-hopot csinálnak, amit már a Fekete Vonattól is nagyon szerettem, és sosem értettem, hogy miért nem képviselteti magát a magyar hip-hopban ez a stílus a Fekete Vonat feloszlása óta, hiszen ez egy igazi hungarikum, ilyet sehol máshol nem csinálnak a világon. Szerencsére a Teswér - amelynek tagjai közt az egykori Fekete Vonat tag, Beat is ott van - újraélesztette a stílust, de egy magasabb zenei színvonalon tette a Fekete Vonathoz képest. Ha a szövegeket nézzük, akkor legjobb esetben is max. átlagosnak nevezhetjük a Teswért, sem tartalmilag, sem technikailag nem tudnak semmi extrát felmutatni, itt-ott még kicsit bénának is lehet nevezni a szövegeiket. De olyan karakterek vannak a csapatban olyan egyedi stílussal és flowval, ami senki másnak nincs a világon. Különösen Fiatal Veteránra, Beatre, Hibridre és kitűnő hanggal megáldott Imirre gondolok itt. Igazán nagyot azonban zeneileg alkot a Teswér, ami főként Luigi produceri munkájának köszönhető. Azt a 10-15 évvel ezelőtti westcoast vonalat hozzák a zenék, ami az én szívemhez nagyon közel áll. Alapvetően nem szeretem, ha hazai előadók westcoast zenékkel próbálkoznak, mert a magyar rapnek szerintem nem áll jól, de az a helyzet, hogy a roma rap kivételt jelent ez alól, ugyanis a cigányos dallamok nagyon jól passzolnak a westcoast alapokra, és ezzel megint csak valami teljesen egyedi jön létre zeneileg.
Felemás album egyébként ez is, nagy újdonságot nem tartalmaz, hiszen csak a 2018-19-20-ban single-ként megjelent számaikat fogták össze, és pakolták rá egy albumra, de ők legalább ehhez vették a fáradságot.

2. Slow Village - Úton
A budapesti underground (amennyiben van még ilyen) új nemzedékének legnagyobb csillaga a Slow Village, akik a 2017-es évet indították el az évtized egyik legmeghatározóbb albumával, a 201X-el. Azóta volt egy EP-jük, ha azt nem számítjuk, akkor ez a második albumuk. Nem üt akkorát, mint az első, de azért ez is egy kitűnő anyag lett. DJ Slow továbbra is hozza a bólogatós boombap alapokat, de ezek most nem annyira nyersek és ütősek, mint a 201X-en, inkább chillesebbek, lazulósabbak. Ennek megfelelően Tink, Nash és Goulasch szövegei se annyira odamondogatósak, mint az első lemezen, jobban előtérbe került a játékosság, lazább a mondandó, de semmit sem veszítettek a szövegek a technikásságukból és az irodalmi értékükből, ami a Slow Village egyediségét adja a slam poetry múlttal rendelkező MC-knek köszönhetően. Továbbra is az új nemzedék legjobbjainak tartom őket mondjuk Gege és Phlat mellett (mindketten közreműködnek a lemezen).

1. NB - 2020: Álomhajó
NB pedig zeneileg a legjobb az új generációból, miközben a szövegei miatt sem kell szégyenkeznie. Ez az anyag egyfajta kísérleti mixtape, de annak annyira jó, hogy nem csak a 2020-as év legjobb magyar kiadványának tartom, hanem minden idők 10 legjobb magyar raplemeze közé is beraknám, ha most kéne mondanom egy all-time magyar toplistát. Gyakorlatilag egy 20 perces összefolyó instrumentális-jellegű anyagról van szó, amiben a legelborultabb zenei alapok váltogatják egymást a legkülönfélébb stílusokból elképesztő kidolgozottsággal és igényeseggel. A zenéket NB, Busa Pista és Bom (DSP) szövegei egészítik ki, de nincsenek különálló számok, a szövegek tényleg csak "fűszerezik" a 20 perces zenei folyamot.
Igazán forradalmi attól lett az anyag, hogy interaktív: a zene hallgatása közben a hallgató egy játékban vesz részt, amelyben előre haladva újabb és újabb részei válnak elérhetővé az anyagnak. Egy képregénnyel indulnak az addicionális tartalmak, de a legjelentősebb bónusztartalom egy újabb 20 perces videófájl, amelyen belül +20 percet kap a hallgató a mixtape-ből az eredeti 20 mellé még elborultabb kísérleti zenékkel, amelyeket ráadásul egy videoanyag kísér. A játék végén pedig eljut a végső megfejtésig a hallgató, amit nem lövök le, hátha valakinek kedvet csináltam az anyaghoz, és végig szeretné játszani a játékot.
Mindent összevetve annyira magas színvonalú és annyira forradalmi lett ez a mixtape, hogy hiába csak mixtape, szerintem a magyar hip-hop történelem egyik mérföldköve.

Meg kell még említeni Saiid REP mixtape-jét, ami 2020. január 1-én jelent meg, és szintén nagyon jó lett, de nem akartam rangsorolni, mert az hagyományosabb értelemben mixtape: nem új szövegek vannak rajta, régi közreműködéseit porolta le, és reppelte fel őket újra új zenei alapokra. Ezért nem tartom összevethetőnek a teljesen új megjelenésekkel, de nagyon tetszett az is. Azt viszont sajnálom, hogy nem tudott elkészülni 2020-ban a Saiid által koordinált Mi Casa mixtape, amin gyakorlatilag a komplett magyar rapszakma szövegelt volna régi AKPH alapokra és a REP mixtape zenéire. A Podkasko-ban azt mondta Saiid, hogy a szövegek kb. harmada érkezett meg hozzá, és lehet, hogy azokat kiadja külön. Remélem, hogy legalább annyit tényleg hallani fogunk belőle. Pedig a karantén alatt biztos mindenki ráért volna dolgozni rajta, de persze kívülről nem lehet megítélni, hogy kit mennyire viselt meg ez a helyzet. Na mindegy, egy rendes új Saiid szólóalbumot is szívesen hallgatnék 2021-ben.

Köszi a listát, nagyon jó volt olvasni!

Nem egy lemezt róla még nem hallotta, de majd ezután!


csak egy tipp: évek óta wordbe írom a hosszú dolgaimat, és kvázi bekezdésenként mentésre is nyomok, hogy ne járjak úgy, mint ti, aztán a végén ctrl c ctrl v. Még nem jártam pórul, de tuti agyvérzést kapnék ha egy hosszabb "poszt" írásom elszállna.

(természetesen azonnal az jutott eszembe, hogy egy worddel vagy akár csak egy jegyzettömbbel sosem fordult volna elő... hát utólag vagyok okos én is)

Yoda, ennyit irni, nem semmi. foleg, hogy az elso elszallt.

a listam lassan, de jon, nem fogok tudni ilyen alaposat irni sajna.

Örülök neki, annak meg pláne, ha lesz olyan, amit meg is hallgatsz róla. Nekem is van egy-kettő a tiéd alapján, amire felkaptam a fejem - pl. a Run the Jewels munkásságát már régóta be szeretném pótolni, annyira dicséri őket mindenki. Talán idén erre is sor kerül.

Jegyzettömbbe írtam amúgy én is, és általában szoktam is rendszeresen menteni, de most valószínűleg annyira elmerültem benne, hogy elmaradt... A 8. hely után még mentettem egyet, de utána már nem, onnantól kellett újraírni. Na mindegy, legközelebb jobban figyelek.

Zoli: elsősorban magam miatt írok ennyit, segít így év végén rendszerezni a gondolataimat. Aztán ha valaki csak a töredékét elolvassa, az már jó. Azért is emeltem ki félkövérrel a helyezetteket, hogy akit csak az érdekel, ne kelljen elolvasnia a körítést. Meg így próbálom kiélni az elvételt zenei újságírói álmaimat: az egy olyan meló lenne, amiért lehet, hogy szó nélkül otthagynám a jelenlegi szakmámat. Nyilván nem várom el, hogy bárki más ilyen alapos legyen, mindenki annyit ír, amennyi neki jól esik.

Ne erts felre yoda.maxi respect erte!

Oké oké, köszi!
Várom a te listádat is.

Az evi top 10. Szamomra olyan kiemelkedoen jo cucc nem jott ki. A top 1 egy rosszabb napomon lehet hatrebb kerulne, de pl az utolso par album is vigan lehetne jadakiss, styles p vagy RA lemeze is.
Na akkor a lista

10 - Elzhi - Seven times down , eight times up
Kiemelkedoen jo tracket nem tudok mondani, de egyben van az egesz. Vitt magaval.
https://www.youtube.com/watch?v=Ryd0zgBbzP4
Elzhi - Hot Winter Cold Summer

09 - DOM PACHINO - T-4
Ez volt az utolso elotti 2020-as album amit meghallgattam. Nem voltam soha egy Killarmy/Dom Pachino fan, de ez eltalalt. Hozz egy regi wu feelinget nekem
https://www.youtube.com/watch?v=0Y-tjU5xijk
DOM PACHINO - 1000 RHYMES (Official Video)

08 - Defari - 1up
A 4 defari kiadvanybol a shiften es ezen gondolkodtam. A shift tul specifikus lett.
Nem leltem hasznalhato ytube videot

07 - Andy Cooper - Listen
Az ugly duckling nagy kedvencem lett az elmult evekben. Igazi feher old school hadaros cuccot hoznak.
Ez a lemez sem mas. Hadaros rap. Egy ido utan kicsit sok tud lenni, de 2020-ban feludeles ez a lemez
https://www.youtube.com/watch?v=cCWnzHuNF88
Andy Cooper-LISTEN

06 - Ray Vendetta  - DEVASTATING KNOCKOUTS
Ray vendetta par eve mar volt top 1 napalm ha jol emlekszem. Utana picit kalandozott zeneileg, de iden ez a cucca betalalt. Az eleje nehezkes nekem, de utana jo kis rap!
https://www.youtube.com/watch?v=QazJDnP2cbc
Ray Vendetta - HANZOMON Featuring - Jaydar, Panther, Hmz V1, Bad FX, Java P

05 - Manage - "The Scrap Book"
Ujabb angol cucc. Jo, de rovid.
https://www.youtube.com/watch?v=gXbdrYRwkNQ
Manage - Talk On It (Official Music Video

04 - MC2 - Venus
Tavalyi is listasak voltak, iden is azok. Csilles album es tetszenek benne a vokalok es a szovegekben levo visszakacsintasok. Nincs ytube link
https://mc2vibes.bandcamp.com/album/venus-2

03 - Jay Royale - The Baltimore Housing Project
A legreppesebb cucc a listan. Klasszik 90-es hangzas
https://www.youtube.com/watch?v=mWitUDELSpc
Jay Royale Feat Skyzoo- Thousand Gram Figero(Prod By MWP) Cuts By Dj Grazzhoppa Official Music Video

02 - CJ Fly - rudebwoy
Iden 3 statik selektah cucc ( a szoloja nelkul) volt a bo listamon. Ez maradt. Cj fly elso lemeze volt mar listas nalam. Utana kalandazott o is. A borito megijesztett, a lemez eleje itt is kicsit nehezkes nekem ,de utana huuuu. Pro Era. Letezik meg egyaltalan?
https://www.youtube.com/watch?v=hgW3obd73sA
CJ Fly - Block Party ft. Kirk Knight (Official Music Video)

Es a tudatlatti titkos kedvencem. Vegre megkoronazhatom
01 - Young Buck - Outbreak
Rovid, de jo vegig. Talan a legjobb cucca. Ha kicsit elkalandoztam vmiert hallgatas kozben a vibe miatt mindig bologattam.
A tobbit tudjatok. Csipem a hangjat, a flowjat es hoz egy biztos dolgot.
https://www.youtube.com/watch?v=qrqPTagexeU
Young Buck - All We Do - 2020

köszi! erről is fogok szemezgetni!

Köszi! Tudtam, hogy Young Buck-ot bírod, de még így is meglep, hogy 1. helyre raktad. Egyrészt ő nagyon más vonalról jön, mint bármi más, ami szerepelni szokott a listáidon, másrészt én nem estem annyira hanyatt ettől az Outbreak-től. Nem rossz, de nem hagyott mély nyomot, még a "futottak még" kategóriában sem soroltam fel, nemhogy a 10 között. De nincs ezzel baj, ízlések és pofonok.

Az is meglep, hogy én voltam eddig az egyetlen, aki Busta Rhymes-t berakta a top 10-be (ráadásul 3. helyre). Annyira pozitív vélemények voltak az új lemezéről itt a fórumon, hogy azt hittem, többeknél benne lesz.
Illetve Benny the Butcher is nagy fórumkedvenc, ehhez képest az ő idei lemeze is egyelőre csak nálam volt a 10-ben.
(Igaz, dub listáját még nem láttuk, nála számítok mindkét hiányzóra. )

Young Buck-ot nagyon regota birom es ahogy irtam vitt magaval, nincs mas magyarazatom ra.
Young Life is csipte ezt a lemezt.

B. Rhymes : jo, de nem konzisztens illetve en kitoroltem par notat, hogy jobb legyen az elmeny.
Benny: nekem mar kezd sok lenni

Már a G-Unitban is ő volt a favoritom. Nagy erő van a flowjában és qrva 1edi a hangja. Akárcsak Bun B-nak, millióból felismered. Kell hozzá egy életflash + át kell érezni az egészet. Nálam rengeteget pörgött és tényleg minőségi cucc lett, még ha rövid is. Lehet elfogult is vagyok vele szemben, ki tudja. Kokane-nel is lesz közös cucca, az is vakmeleg lesz. Mondjuk ők ketten együtt nem tudnak hibázni.

Ne máár. Te nyomattad őt eleinte a legjobban, azért kezdtem el hallgatni, mert annyiszor emlegettétek a fórumon, hogy már zavart, hogy nem vagyok képben. Ráadásul idén adta ki a legjobb lemezét szerintem.
Amúgy én úgy látom, hogy ő van a legkevésbé túltolva a Griselda-ból: Westside Gunn-nak és Conway-nek, több anyaga is kijött idén, Benny-nek csak egy + a Black Soprano EP, de azon korántsem csak ő reppel végig.

Young Buck: Ja, alapvetően egyetértek veletek, nagyon karakteres előadó, egyértelműen a legjobb a G-Unit-ból. Viszont azokra a kiadványaira, amik nem G-Unit alatt jöttek ki, szerintem nem tudott elég jó producereket szerezni - egy-két számtól eltekintve - ahhoz, hogy top 10-re esélyes legyen nálam. Nem rossz ez az Outbreak, tetszett nekem is, de ahhoz, hogy igazán meg tudjon fogni, nekem extrább zenék kellenének.

Port kavartam
Par eve bukkantam ra, de iden eljutottam oda, hogy ha megjelenik vmi griselda mar meg sem nezem, max egy klippet.

A tobbire nem tudok mit mondani. YB-t csipem es ennyi.