Teljesen átérzem, amit írsz, csak az a baj, hogy nem hallgatok a rapen kívül olyan sok minden mást szisztematikusan. Így a másik listán egyedül a Silk Sonic szerepelne, így meg nem érdemes másik listát csinálni...
Szívesebben lehagynám a Silk Sonicot a listámról, ha hallottam volna olyan raplemezt idén, amit méltónak tartanék egy "év albuma" címre. De nem hallottam ilyet, ezért valószínűleg megtartom a Silk Sonic-ot kilenc raplemez mellett egyedüli kakukktojásként a lista elején.

De ha tudsz külön listát csinálni a "hip-hop related" dolgoknak, akkor szerintem is csinálj, az úgy jobb.

ha nem is lesz 10, de 4-5 tuti van amit nem engednék össze a raplemezekkel.

meg vannak határesetek is, mint a yela rockos lemeze, vagy common új lemeze amikkel még nem tudom, hogy mit csinálok. Nem tudom, hogy hol kéne figyelembe venni őket.

Jó kérdés, lehet itt is, ott is. De azokban azért meghatározó elem a hip-hop (is), sok rajtuk a rap, szóval szerintem ráférnek a reppes listára.

162 lemezt hallgattam meg idénről, legalább 30 még ott pihen a vinyón hallgatásra várva, de a listám szerintem összeállt, akiket még nem hallottam azok ug arcok igazából, ha lesz valami „húdemeglepetés”, majd megírom, hogy na, ez lemaradt, pedig…
Írtam korábban, hogy lesz egy nem rap lista is, mert volt olyan lemez nem is egy, amit nem szerettem volna bekeverni, hülyén nézett volna ki, ha az első 5 helyen nincs raplemez egy rapfórumon, illetve nem is nagyon lehet összehasonlítani egy tisztán jazzlemezt egy rapalbummal még nekem sem.

Szóval a „rap related” lemezek, amiket nagyon szerettem:

5. DJ NU-MARK: Run For Cover
4. BADBADNOTGOOD - Talk Memory
3. Bruno Mars x Anderson .Paak - An Evening With Silk Sonic
2. Terrace Martin - Drones
1. Adrian Younge – The American Negro

Ezek olyan erős lemezek voltak, hogy ki kellett írjam magamból, ha még kimaradtak mindenképpen ajánlom mind az ötöt.

Akkor a szokásos év végi top 10-es lista, hagyományosan ismét azokkal indulnék, akik simán ráfértek volna, éppen hogy lemaradtak:
DJ Muggs x Rome Streetz – Death & The Magician
Czarface & MF DOOM – Super What?
DJ Muggs x Flee Lord – Rammellzee
HRSMN – The Last Ride
Styliztik Jones & Dirty Diggs - Everybody Eat
Planet Asia: Holy Water
Common – A Beautiful Revolution Part 2
Dead Monarchs x Tragedy Khadafi – Tabula Rasa


És akkor a top 10 lemezem idén:

10. Evidence-Unlearning Vol. 1

Brutálisan minimál zenével készült új EV lemez, de ettől nem lett rossz, sőt.
Jobban lehet figyelni a szövegekre, hangsúlyosabbak a refrének, a vendégek (akik nincsenek sokan, és jól választottak, egyedül Rakaa hiányzik nekem).
Őszinte, komoly album. Az elején szokni kellett, hogy ő is felült erre a mai minimális, nincs basszus trendre, de a flowja is passzol, illetve a lassú szövegeihez is pont jó ez a fajta zene is igazából. Hatalmas pirospont, hogy kijött a lemez instrumentális verziója is csak a zenékkel.


9. Gotham (Talib Kweli & Diamond D) – Gotham

Mintha Kweli podcast-je, rádióműsora elevenedne meg lemezen, nagyon jó zenékkel. A szövegeit, mondanivalóját hallottuk sokszor ez elmúlt években, így nem mond újat, de a zeneválasztás olyan jó, hogy érdemes a lemezt meghallgatni. Nagyon aktuális, politikai, közéleti, illetve érezni, hogy az mc és a producer nem csak úgy összedobott valamit egy hét alatt, hanem tényleges közös munka, napok, hetek stúdióban. Majdnem minden számhoz van mára videó ez is dobott rajta nem is keveset.


8. J. Cole – The Off-Season

Amennyire hülye a tracklistje ezzel a sok központozással, és szünetekkel olyan jó lett a lemez. Kellemesek a zenék, jó a flow, és a rappek is ott vannak, a szövegekről nem is beszélve! Hiába olvastam több helyen, hogy csalódás, hogy Cole régen sokkal jobb volt, nekem ez az album nagyon bejött mindenestől.


7. The Grouch & Eligh – What Would Love Do

Tökéletes példája annak, hogy 20 év közös zenélés után is lehet jó, sőt kiváló anyagot csinálni! Eligh zenéi ülnek, és ütnek. A szövegek is jók, együtt jó kombó a zene és szöveg végig. Nincs sok feat, de nem is kell. Felnőttrap témákban is, tematikában is, zenékben is.


6. Big Boi & Sleepy Brown - Big Sleepover

Kellemes, sőt jó lemez lett, de a neveket az előadóknál felcserélném, mert Brown hatása sokkal erősebb, mint Big Boi-é ahogy én hallom. organized noize hatások, és sleepy brownos ütemekre szövegel big boi. Ha lenne valaha OutKast reunite és hasonló lenne akkor én már nagyon elégedett lennék.


5. Yelawolf - Mud Mouth

Zseniális lemez, az év lemeze, de legalábbis meglepetése, hogy Yela képes ennyire más stílusban is alkotni, mint amihez hozzá vagyunk szokva, és nem elég, hogy jól áll neki, de jól is csinálja, és a végeredmény a zenék is jók. És emelett volt a lemez hatalmas csalódás nekem. Nem ő volt a "hibás", szimplán, mikor azt mondta, hogy ki fog jönni egy rocklemezzel ÉN azt hittem olyan kid rock, body count, linkin park, korn ilyesmi rap-metal, rap-rock vonal lesz, erre kaptunk egy tábortűz melletti egy szál gitáros, éneklős, semmi hörgős, finom rocklemezt.
Ezzel a kettősséggel az ötödik helyre kerülhetett Yela a listámon, de most nézegetve a korábbi lemezeit, meg listáimat eddig fel se tűnt, hogy mennyire „mániám” Yela, hogy szinte mindig rajta van a listámon, ha kiad valamit.


4. Remedy – Remedy Meets Wu-Tang

Az elmúlt 10 év legjobb Clan lemeze. Mindezt úgy, hogy nem is Clan lemez "mindössze" egy "wu családfából" érkezett mc lemeze, aki összeszedett jópár Clan tagot és csinált egy "szóló" albumot. Renegeteg a feat ennek következtében, annyi, hogy simán Clan lemeznek tudom hívni. Conway kb az egyetlen feat aki nem tag, vagy családba való, de ő se üt el a többiektől. Idézi az igazi kopogós, koszos, szikár RZA ütemeket, és hozza a shaolin témás szövegeket is ami a koria Wu hangzást erősen megidézi. Két éve Mathematics csinált egy jó kis cuccot nekik (The Saga Continues), most Remedy. Úgy tűnik, hogy Rza-n kívül mindenkinek fontos a wu örökség, és többen akarják továbbvinni. Elvileg jön hamarosan cd-n is.


3. Malus & Lyrical Waterside – Connectivity

Nagyon jó zenék, flow-k, rappek rajta. Kellemesen bólogatós, elgondolkodtató hiphoplemez lett okosan választott közreműködőkkel. Olyan tiszta ős hiphop amilyen a Jurassic 5 lemezek voltak nekem. Semmi keménykedés, semmi utca, csak a zene és a rap.


2. Slaine - The Things We Can't Forgive

2019 egyik "legfelnőttebb", legkomolyabb lemeze a One day a bostoni mc-től (a másik Joell Ortiz monday lemeze volt), most alig másfél év múlva ezt a vonalat követi (és méltőn követi) a friss anyagával is.
A lemez nem hosszú, 10 szám, nincs 40 perc, de egy mélyrepülés, vagyis inkább merülés a rapper mentális állapotába, függőség, szerelem, szex, problémák, gondok, az élet maga végig.
Ehhez tökéletesen passzol a lemez főproducerének, The Arcitype-nak a stílusa. Viszonylag sok a közreműködő, de főleg a refrént vállalták be, szóval a lemez szóló melletük is.


1. th1rt3en: A Magnificent Day For An Exorcism

Nagyon jót tesz neki, hogy a súlyos szövegek alá igazi dobokat, gitárt pakoltak. Kevés, de jól megválasztott közreműködő, kompakt végeredmény. A Judgement night OST óta nekem a #1 a rap és rock/metál fúziója, így nem olyan nagy csoda, ha egy olyan lemez lesz az első a listámon ami ilyennel operál.



Nem mondanám, hogy az idei év gyengébb volt, mint a tavalyi (volt erről egy beszélgetésünk nem is olyan régen, hogy miért nem mondanám), de az biztos, hogy tavaly a lista első 5 helye sokkal egyértelműbb volt nekem, most azért gondolkoztam a sorrenden is, meg ki is kerüljön be. És akkor az 5-10-ről még nem is beszéltem, ott tényleg a „lemaradtak” is simán ott lehetnének, mert összességében olyan egységes érzetű volt számomra az év.

Wow, lehetseges h van atfedes a listank kozott..nem 1 hanem rogton ketto volt mar ilyen?
en meg varok a listammal.

látod, alakulunk egymáshoz.
mint a jó házasságban.

Szokásos szerint jó alapos lista, dogg, jó volt olvasni. Egy dolog érdekelne: Dr. Dre-nek ezt a GTA-s hat számát hallgattad már? Nem emlékszem, hogy írtál volna róla, és kíváncsi lennék a véleményedre.
A listádról nem hiányzik, én se fogom rendesen rátenni (hamarosan kiderül, hogy mit értek ezalatt), mert nem igazi lemez, csak érdekel, mit gondolsz.

Elkezdtem már írni a listámat: nem kizárt, hogy még ma kész leszek vele, de ha nem, akkor holnap érkezik.

Addig is itt van DJ Kool Kasko 2021-es toplistája: https://recorder.blog.hu/2021/12/29/dj_ ... fhgW9_Iw_I

leszedtem, de nem hallottam még.
valahogy nem érezte a hypeot a magam részéről a cucc körül.

ennyi ev utan ez mar elvaras


en kb januar vegere igerem a listam...meg atnyalozom ujra a jelolteket.

Értem, akkora figyelmet nem is kapott szerintem sem ez a 6 track, amennyit Dr. Dre neve indokolna, de ez valószínűleg szándékosan. Azért majd írd meg a véleményed, ha sort kerítettél rá, kíváncsi vagyok.

És akkor jön tőlem is az évösszegzés. Ahogy azt már korábban jeleztem az év folyamán, kimondottan gyenge évünk volt szerintem 2021-ben, 2013-14 óta nem volt szerintem ennyire gyenge év. És ezt nem úgy értem, hogy ne született volna 10 olyan album, amit szívesen rátennék egy év végi top 10-re. Nagyon sok jó lemez született, a "futottak még" kategóriában szerintem több albumot fogok felsorolni, mint valaha. Viszont a nagyon sok jó lemez ellenére nagyon kevés olyan született, amit igazán kiemelkedőnek éreznék. Ha visszagondolok a közelmúlt erősebb éveire, pl. 2015-re, 2018-ra vagy 2020-ra, akkor az a helyzet, hogy az idei listám 5-6. helyezettjei és az utánuk következő helyezettek nem fértek volna be a 10-be azokban az erősebb években. És a 2-4. helyezettek is egyértelműen hátrébb végeztek volna, mint idén. Az 1. helyezett az egyetlen olyan album, aminek egy erősebb évben is esélye lett volna a győzelemre, úgyhogy az aranyérmet nyugodt szívvel osztom ki.
Különösen annak fényében éreztem gyengének 2021-et, hogy milyen nagyok voltak a várakozásaim. Már 2020-ra is lehetett volna várni néhány nagy durranást, amiknek még valószínűbb volt a megjelenése 2021-ben: Kendrick Lamar, Xzibit, Mount Westmore... Egyikből se lett semmi 2021-ben sem. És akkor Dr. Dre-t szándékosan nem említem, tőle legalább 6 új számot kaptunk. Az a remény persze megmarad, hogy a 2021-re remélt bivalyerős év valójában majd 2022 lesz.

A "futottak még" kategóriát idén két részre bontottam. Az első csoportban felsorolom azokat a lemezeket, amik tetszettek idén, és jó szívvel ajánlom őket meghallgatásra, de ki nem emelném őket. A második csoportba pedig azok kerültek, amelyeket ki is emelnék, és akár már a top 10-be is beférhettek volna, de végül nem így történt.

Kezdjük tehát a nem kiemelkedően, de tetszett csoporttal (ábécé sorrendben): 80 Empire - Anthems & Icons, Benny the Butcher & Harry Fraud - The Plugs I Met 2, Conway the Machine & Big Ghost Ltd. - If It Bleeds It Can Be Killed, Conway the Machine - La Maquina, Dave East & Harry Fraud - Hoffa, D Breezy - What It Means, Devin the Dude - Soulful Distance, Defari - HARD 7, Griselda & Black Soprano Family Present: Conflicted, Jayo Felony - Hood Invasion 2, Jayo Felony - In the Trenches 2, Joell Ortiz - Autograph, Kanye West - Donda (Ez a legmeglepőbb: Kanye lemezei vagy nem szoktak tetszeni, vagy simán top 10-esek, nagyon ritka tőle az ilyen "simán" tetszett típusú album. Kevesebb trackkel, csak a legjobb dalokat megtartva lehetett volna top 10-es is, de túl sok rajta a töltelék, túl hosszú.), Kota the Friend & Statik Selektah - To Kill a Sunrise, Problem - Smoke Break, Snoop Dogg - From tha Streets 2 tha Suites, Spanky Loco & Kokane - OG Funk, Westside Gunn - Hitler Wears Hermes 8: Sincerely Adolf (Side A & Side B)

Azok a lemezek, amiket akár a top 10-be is szívesen beraktam volna, ha szükséges, de nem fértek be: Common - A Beautiful Revolution 2, Demrick & DJ Hoppa - Stoney Point 3, Llyod Banks - The Course of the Inevitable, Snoop Dogg Presents: Algorithm, Styles P x Havoc - Wreckage Manner, Trick Trick - Elemelem, Yelawolf & DJ Muggs - Mile Zero

A top 10-et pedig a "10+1." helyezettel kezdeném, ami nem más, mint:

10+1. Dr. Dre - The Contract
Nem akartam rátenni a 10-es listára a Dr. Dre által a GTA játékhoz kapcsolódóan kiadott 6 számot, hiszen ez még csak nem is EP, ez csak 6 szám, ami a játékon belül került bemutatásra. Ugyan az utolsó pillanatban, még idén megjelent az online streaming platformokon, de nem Dr. Dre, hanem a GTA csatornáján, ami továbbra is kétségessé teszi, hogy tekinthetjük-e ezt hivatalosan Dr. Dre EP-nek. A "The Contract" gyűjtőcímet is csak a rajongók ragasztották rá erre a 6 dalra, hiszen a "The Contract" című GTA kiegészítő keretei közt jelentek meg. Én továbbra sem érzem összehasonlíthatónak ezt a 6 számot egy LP-vel vagy egy EP-vel, ezért nem sorolnám be őket a 10-es listára, mégis érzem őket akkora jelentőségűnek, hogy a top 10 helyezettjeivel hasonló rangban tegyek említést róluk. Dre-től ugyanis bármi jelenjen is meg, annak komoly hírértéke van. Ha muszáj lenne rátennem a listára ezt a 6 számot egyben, akkor a 2-3. hely környékére raknám őket, ami alapvetően tök jó, de Dre-től kevés. Tőle igazából bármi csalódás, ami nem top 1. Ennek ellenére ezt mégsem tekintem annak: egy Dre lemeztől mindenképp többet várnánk, de ez nem egy Dre lemez, csak 6 szám. Érződik, hogy nem alkotnak szerves egységet, kicsit "leftover" jellegük van. Maga a hangzásvilág egyébként ígéretes, visszatérés a westcoast gyökerekhez, de újragondolva, Dre pedig rég reppelt ennyire jó flowval. A gond az, hogy mintha nem lennének annyira igényesen kidolgozva a dalok, mint szoktak. Viszont ha ezek tényleg csak leftoverek, akkor maga a hangzásvilág és Dre rapjei szerintem bizakodásra adnak okot egy esetleges 2022-es Dr. Dre album kapcsán. Az Eta és a Falling Up pedig annyira jó számok, hogy egy rendes Dre albumon is simán megállnák a helyüket.

10. Doctor Destruction - Planetory Destruction
Ez volt az év első olyan lemeze, amire felkaptam a fejem. Hivatalosan a mai napig nem tudjuk, ki ez a Doctor Destruction (Doc D): elvileg Logic felfedezettje, aki Logic produceri támogatásával csinált egy albumot. Gyakorlatilag nagyon valószínű, hogy maga Logic reppel a lemezen eltorzított hangon, hiszen Doc D-ről azóta se hallottunk semmit. Doc D egy űrbűnöző, akit elhagyott a szerelme, ezért mérgében elpusztít egy csomó bolygót, ahogy halad előre az album. Nem egy bonyolult sztori, de koncepcióalbumnak érdekes, és zeneileg nagyon élveztem. Logic hozza azt a védjegyének számító hangzást, amit én "modern boombap"-nek neveztem el, vagyis bólogatós, klasszik hip-hop ütemek újszerű körítéssel. Itt most éppen a scifi koncepcióhoz jól illeszkedő futurisztikus dallamok és effektek egészítik ki kiválóan a bólogatós ütemeket.

9. AZ - Doe or Die II
Ezt pedig utoljára hallottam az évben a lista helyezettjei közül, pedig már ősszel megjelent. AZ ritkán jelentkezik új lemezzel, és valószínűleg ez az egyik titka annak, hogy nem untam meg a stílusát. Ugyanis nagyjából ugyanazt hozza mind flowban, mind zeneileg, mint a '90-es évek második felében, most is ez a dallamosabb eastcoast vonal dominál, mint pl. a Firm lemezen is. Általában több innovativitást szoktam elvárni egy lemeztől ahhoz, hogy beférjen a top 10-embe, de AZ olyan igényességi szinten valósítja meg a régi stílust, ami mellett nem tudtam szó nélkül elmenni. Meggyőződésem, hogy ezt a lemezt ilyen minőségben nem lehetett volna megcsinálni a '90-es évek második felében, hiába ugyanaz a stílus.

8. HRSMN - The Last Ride
Ez még annyira se innovatív lemez, mint AZ-é, mégis előrébb soroltam a listán, mert nagyon elkapott. Ras Kass, Kurupt, Canibus és Killah Priest négyese szólóban már rég túl van a zeniten, ezért jogos volt a csalódástól való félelem a közös lemezük megjelenése előtt, mégis alaptalannak bizonyult. Így négyen valamiért össze tudták szedni magukat (persze hozzá kell tenni, hogy jónéhány track évekkel ezelőtti felvétel), én különösen Kurupt-nak örültem, aki a nagyon gyengére sikerült DPG 4 Life mellett azért letett valami értékelhetőt is az asztalra 2021-ben, ezen a lemezen hosszú idő után újra energikusnak hatott. A zene nem világmegváltó, többnyire igazi klasszik boombap, de abból kiváló, és főleg ezzel a négy MC-vel megspékelve lett annyira erős, hogy beférjen ebben a gyengébb évben a listám 8. helyére.

7. DMX - Exodus
Az év egyik legszomorúbb eseménye DMX halála volt, viszont jött is utána gyorsan a poszthumusz album, ami még életében elkészült. DMX jobban reppel rajta, mint amit az utóbbi években megszokhattunk tőle, de azért nem a csúcsformáját hozza, nem miatta került rá a listára az album. Hanem Swizz Beatz miatt, aki szerintem a produceri csúcsteljesítményét produkálta ezzel az albummal. Mindig is bírtam őt, de mindig tudott azért közepesebb, unalmasabb zenéket csinálni néhány banger mellett. Szerintem pont az volt Swizz Beatz balszerencséje, hogy amikorra istenigazából beérett producerként, addigra kezdődtek DMX-nél a bajok, így nem tudta megmutatni, hogy mit tudna produkálni egy teljes album hosszúságban egy olyan MC-vel, akivel igazán érzik egymást. Márpedig Swizz Beatz nagy dobása számomra csak DMX-szel volt elképzelhető, mással nem. Nagy szerencse, hogy az utolsó pillanatban még megadatott számára ez a lehetőség: olyan igényességű zenéket hozott össze erre az albumra, amihez hasonlót egy-egy szám erejéig hallottunk már tőle, de egy albumnyi hosszúságban még nem, és sajnos valószínű, hogy már nem is fogunk.

6. Evidence - Unlearning, Vol. 1.
Kicsit meglepő számomra, hogy Evidence egészen a listám 6. helyéig fel tudott érni (kellett azért hozzá a gyengébb év), mert én túl mainstream ízlésű vagyok, ezért eddig nem sikerült Evidence-nek ilyen messzire jutnia nálam, de hát ez van. Még csak azt se mondanám, hogy ez a kedvenc anyagom tőle, jobban szoktam szeretni, ha ütősebb-bólogatósabb ütemekre reppel. De talán pont ezért is tartom nagyra ezt a lemezt: én nem vagyok oda ezért a mostani trendért, hogy egyre többen reppelnek beat nélküli, minimál zenékre. Evidence mégis megoldotta úgy, hogy magával ragadjon. Nem vagyok benne biztos, hogy ez miként sikerült neki, egy tippem van: Evidence nem öncélúan válaszotta ezeket a minimál zenéket, mert éppen ez a trend, hanem azért, mert a mondanivalója ilyen zenéket kívánt. És ez így nagy különbség: szövegek terén ugyanis egy különösen mély, elgondolkodós világot teremtett Evidence, oda kell figyelni arra, hogy mit reppel, és ehhez nagyon jól passzol ez a fajta zenei világ, ami minden minimalitása ellenére is igényes.

5. Yelawolf x Caskey - Yelawolf Blacksheep
Yelawolf ontotta magából a zenéket idén: az ő hónapja az április volt a három EP és a Mud Mouth LP kiadásával, ezek mellett majdnem elfelejti az ember, hogy szintén idén, év elején adta ki a Caskey-vel közös anyagát is. Caskey nem rossz rapper, de nem tudnék mondani egy olyan szempontot sem, amiben extrát hozna. Úgyhogy Yelawolf viszi a hátán a lemezt, ami már megint más kicsit, mint bármi, amit eddig hallottunk Yela-tól. Leginkább a trunk muzik hangzásvilágához áll közel, de más producerek dolgoztak a lemezen, mint akik Yela trunk muzik anyagain szoktak, ezért talán egy fokkal populárisabb, könnyebben emészthető lett a lemez, itt-ott fülbemászó dallamokkal, a vége pedig egész nyugis, chilles lett.

4. Terrace Martin - Drones
Terrace Martin mindig is zseni volt, de az utóbbi 1-2 évben ez egyre jobban kijön. Ez is egy műfaji határok nélküli örömzenélés, semmiképp sem mondanám hip-hop lemeznek, de van rajta rap, és a sokféle különböző zenei stíluselem között, ami megjelenik a lemezen, ott van a hip-hop is fontos összetevőként. És ott van mellette a jazz, a soul, az RnB, a funk, vagyis azok a zenei stílusok, amelyek a westcoast hip-hop alapjául is szolgálnak. A hangzásvilág tehát olyan, amit a westcoast rajongók nagyon is magukénak érezhetnek, de - amikor épp nem instrumentális dal szól - inkább az RnB és a soul énekek dominálnak a lemezen, mint a rap. Érdekes egyébként, hogy míg a tavalyi Dinner Party lemez valamivel klasszikusabb jazz hatású volt, itt a Drones-on kicsit bátrabban kísérletezik Terrace Martin populáris, modern RnB elemeknek a jazzbe való ötvözésével.

3. Grip - I Died for This!?
Megérkeztünk a dobogóhoz, aminek a legalsó fokát a Shady Records új atlantai igazolása, Grip foglalja el, aki kiválóan illeszkedik a Shady Records stílusához. Technikás, itt-ott kicsit betegek a szövegek, ami a korai Eminemet idézi, és nem utolsósorban hasonlóan pösze, mint pl. 50 Cent, Boogie vagy Westside Gunn. Még inkább dicsérném az album zenei világát, amiért nagyrészt Grip régi harcostársa AHYES a.ka. TU! felelt, de fontos segítséget kapott elsősorban a Griselda-ból ismert Beat Butcha-tól, másrészt az Aftermath-es DJ Khalil-tól. AHYES alapvetően a déli trapes vonalat képviseli, de abból a konzervatívabb fajtát, míg Beat Butcha a nyers boombapet csinálja a Griselda-nak. Ebből a két vonalból jött össze egy nagyon izgalmas, egyedi keverék Grip lemezére, egy olyan ötvözete a régi- és az újvonalnak, amit én nagyra tudok értékelni. Korábban nem hallottam pl. olyat, hogy valaki boombap lüktetésű ütemeket csináljon trap hangzású snare-ekből és cinekből, ezen az albumon viszont ez több számban is megjelenik.

2. Yelawolf - Mud Mouth
Yelawolf második felbukkanása a listámon. Ha ő kiad valamit, az mindig top 10-es szokott lenni nálam, de ennyire előkelő helyen szerintem még sosem szerepelt. Viszont ehhez kellett az idei gyengébb év, nem mondanám ugyanis, hogy a Mud Mouth lenne Yela legjobb albuma. Ott van a legjobbak közt, de pl. a Ghetto Cowboy szerintem jobb volt, ennek ellenére az csak 4. vagy 5. tudott lenni a 2019-es listámon. Megint az zseniális Yela-ban, hogy olyat tett le az asztalra ezzel a soft rock beütésű lemezzel, amit nem hallottunk még tőle, mégis konzisztens tud maradni a saját stílusával. Ének és rock ide vagy oda, erre az albumra azért rá merem fogni, hogy raplemez, hiszen több rap van rajta szerintem, mint ének, és az ütemek is kimondottan jól reppelhetők. A produceri munka Jim Jonsint dicséri, aki ez a déli rock-rap ötvözet révén tényleg egy teljesen egyedi hangzásvilággal örvendeztetett meg minket.
Magát a lemezt három EP előzte meg Yela-tól, amik a Muggs-al közöset leszámítva nem lettek valami erősek, meg is ijedtem, hogy Yela-nál is elkezd a mennyiség a minőség rovására menni, de azok az EP-k szerencsére csak felvezetések voltak egy kitűnő albumhoz. Ami áprilistól novemberig vezette az éves toplistámat: nagyon szerettem volna, ha ez már hamarabb megváltozott volna, mert annyira azért nincs magas szinten a lemez, hogy neki adjam az év albuma címet: szerencsére nem is kellett végül.

1. Silk Sonic - An Evening with Silk Sonic
2018 és 2019 után harmadszor is Anderson .Paak-é lett az év albuma nálam - ezúttal Bruno Mars-al megosztva. Gondolkodóban voltam, hogy mi legyen ezzel a lemezzel, mert ez a legkevésbé hip-hop a három anyag közül, sőt ez szinte semennyire nem hip-hop, sokkal inkább soul/motown/funk. Ugyanakkor fekete zene, ami kölcsönhatásban van a hip-hoppal, Anderson .Paak otthonosan mozog rapkörökben, ráadásul Aftermath alatt jelent meg az album. Szóltak tehát pro és kontra érvek amellett, illetve az ellen, hogy rátegyem egy hip-hop 10-es listára: az ideális megoldás az lett volna, amit dogg csinált, hogy készítek egy külön "nem hip-hop, de rap-related" listát, de sajnos nem hallgattam elég "nem hip-hop"-ot ahhoz, hogy ezt meg tudjam tenni. Lehagyni pedig semmiképp nem akartam azt az albumot, ami a legjobban tetszett idén. A döntő szempont végül az lett, hogy nem született idén olyan raplemez, aminek jó szívve odaadtam volna az év albuma címet, egyedül a Silk Sonic-tól nem sajnálom. Ennek az albumnak viszont egy erős évben is lett volna esélye 1. helyre kerülni.
Az elmúlt 5-10 év popzenéjében szerintem Bruno Mars és Anderson .Paak tették le a legizgalmasabb, legigényesebb produktumokat az asztalra, ezért álomszerű, hogy összeálltak egy közös lemezre. Ők viszik tovább a mainstreamben a funk örökségét, még akkor is, ha ez a lemez inkább soul vagy motown. A produceri munkát alapvetően Bruno Mars és baráti köre intézte, ezért ő jobban dominál a lemezen, mint Anderson .Paak. AP hajlamosabb több hip-hop elemet vinni a dalokba, ezek most kevésbé jelentek meg. De ez nem jelenti azt, hogy háttérbe lenne szorítva, kb. ugyanannyit énekelnek mindketten a lemezen, csak a hangzást én Bruno Mars-osabbnak érzem. Minden szám topigényesen van hangszerelve, a legapróbb betoldott díszítések is meg vannak tervezve, énekelni pedig nem lehet sokkal jobban, mint ahogy Bruno és Anderson teszik a maguk utánozhatatlan hangszínével. Mindezt Bootsy Collins betétei fűszerezik, akinek a konferálásai és közreműködése révén élő marad a kapcsolat a '70-es évek funk zenéjével.


Szokás szerint megpróbálkozom egy magyar listával is, ami most sem könnyű feladat, hiszen itthon továbbra is a single trackek világa uralkodik az albumok helyett, de idén (talán a covid és a kevesebb fellépés miatt?) kicsit több albumot tudtam összeszedni, mint az utóbbi években. Így se lesz 10, de legalább egy top 7 összejött. A magyar hip-hop szerintem önmagához képest egyértelműen erősebb évet zárt, mint a külföldi.

7. Day - Billog
Day-ben nem nagyon lehet csalódni: stabilan hozza a minőségi boombapet, nem nagyon foglalkozik a trendekkel. Közel sem ez a legerősebb albuma, szerintem már túl sokszor hangsúlyozza, hogy ő mennyire old school, és még mindig a régit nyomja. Egy nosztalgikus világban ragadt meg az album, ami arról szól, hogy mennyivel jobb volt gyerekként, amikor még kint kosaraztunk az utcán, gyűjtöttük a kosaras kártyákat, és vártuk, hogy fizikailag a kezünkben foghassunk egy boombap albumot, átnézhessük a kis füzetet a borítóban, stb. Tud ez is jó lenni, ha alkalmas hangulatban van az ember, akkor kifejezetten lehet élvezni ezt is: ezért tettem rá a listára, hiszen egy jó kis albumról van szó a maga nemében. De ahhoz, hogy ennél előrébb lehessen kerülni a listámon, nem elég ennyire a múltban élni.

6. Essemm - Kutyatelep
Nagy meglepetés volt, hogy Essemm, aki már évek óta a single trackek és a YouTube klipek világában utazik, idén kiadott egy albumot jó sok közreműködővel. Én ezt becsülöm, komolyabb alkotásnak tartom ezt a lemezt, mint a YouTube klipjeit, a sok feattel együtt is egy egységes lemezt sikerült összehozni. Az album minőségi, de ahogy Essemm-nél jellemző, jónéhány szám egy kaptafára megy, és ezen nem segít a sok hasonló hangzású trapalap sem. Ugyanakkor van néhány olyan track is, ami kilóg a szokásos sémából, és azok baromi jók, mint pl. a Sütivel vagy a Beattel közös trackek, de meglepő módon elkapott a Hiroval közös szám is, ami szintén kicsit más stílus, mint amit megszoktunk.

5. Riddler - Delta
Riddlert mindig is bírtam, nagyon stabil flowval rendelkezik, képes mély üzeneteket frappánsan megfogalmazni, és technikailag sem lehet rá panasz. Valószínűleg ezért nem tudott jobban kitűnni a magyar hip-hop közegből, mert egyik aspektusban sem nyújt kimagaslót, hiába színvonalas mindegyikben. Na meg persze sose ült fel a trendhullámokra, de ez teljesen pozitív. Sosem állt tőle távol a hardcore hip-hop, ezen a lemezen is található néhány nagyon kemény, zúzós track, vagy brutálisabb/megrázóbb szöveg: ezek közül nekem némelyik túl sok ahhoz, hogy újra és újra meghallgassam őket, de a minőségüket elismerem. A nem annyira durva, lazább dalok (amik sokszor szintén nem könnyen emészthető tartalommal rendelkeznek) viszont nagyon megfogtak, mindenképpen nagyobb figyelmet érdemelnének, mint amit kapnak.

4. One-AB x Tink - Folt
A Mulató Aztékok és a Slow Village MC-je, Tink nehéz időszakon van túl, egy komolyabb szívműtéten és egy teljes életmódváltáson esett át, aminek során le kellett küzdenie a démonait, és ez nyilván megterhelő folyamat volt lelkileg. A Folt című lemez a lelki felépülés fázisában született, gyakorlatilag egy túrát jelent Tink lelkivilágában. Nagyon színvonalas, néhol költőinek nevezhető szövegek, egyedi flow, amit kitűnően egészítenek ki DJ One-AB jazzes hip-hop alapjai.

3. BMB - Régi vágás
Reggie, Kárti és Dénes triójától is sokáig kellett új lemezre várni, de megérte, mert úgy érzem, szintet lépett a csapat. Ez főként zenei fronton nyilvánul meg: Kártmen megtalált egy nagyon jó egyensúlyt a hip-hop hagyományok és a popularitás, az újszerű dallamok közt, ráadásul mindezt egy magasabb minőségi szinten valósítja meg, mint korábban. Kellően változatos, mégis egységes az album zeneileg. A "régi vágást" inkább a szövegek terén érzem megnyilvánulni: igazi örömreppelésről van szó, hangsúlyozzák is a srácok, hogy nem a trendek után mennek, nem pénzt akarnak keresni ezzel az egésszel. Ezzel összefüggésben a szövegek terén nem is érzek akkora fejlődést, mint zeneileg, de ez nem is feltétlenül baj: ez a lazább, populárisabb hip-hop nem igényel komolyabb szövegeket sem tartalmilag, sem technikailag, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy rosszak lennének szövegek, csak azt, hogy nem a mélylírika viszi a hátán az albumot. És ehhez a zenei világhoz ez az, ami passzol.

2. MC Gőz - eGotéria
Az év legkellemesebb meglepetése volt számomra, hogy évtizedes viszonylatban mérhető hallgatás után teljesen váratlanul visszatért MC Gőz, aki tizenéves korom egyik kedvenc magyar előadója volt. Úgy tűnik, mostanra gyűlt benne össze elég motiváció: lelkesnek, energikusnak hangzik, érezhetően ugyanannyira élvezi a reppelést, mint fénykorában. És ugyanazt is kapjuk tőle: nincsenek nagy megfejtések, de van egy utánozhatatlan stílus, egy senkiével össze nem téveszthető flow, és bulizós, könnyed szövegek. De nem úgy könnyed, hogy semmitmondó: a maguk laza stílusában ezek a szövegek is értéket közvetítenek. WherDee heylét Luigi vette át zenei téren, aki nem kevésbé elit producer, és sikerült megidézni egy újragondolt formában azt a hangzásvilágot, amit WherDee vitt 15 évvel ezelőtt. Nyilván elfogult vagyok Gőzzel szemben, de engem nagyon elkapott ez az EP. Mondhatná valaki, hogy ha Dayt azzal kritizáltam, hogy túlságosan a régmúltra koncentrál az albumán, akkor miért nem hozom fel ugyanezt a kritikát Gőzzel szemben. Az elfogultságom mellett azért, mert Day-nél azt érzem, hogy csak siránkozik meg nosztalgiázik, hogy régen minden mennyivel jobb volt, Gőz viszont nosztalgiázás helyett aktívan megéli a mai napig lelkesen azt az életérzést, ami régen is az övé volt, és ez így egész máshogy hat, mint Day esetében.

1. Beton.Hofi - comic sincs
Az év legjobb magyar albumát illetően nem volt kérdés nálam, sőt Beton.Hofi debütáló lemezét nem csak 2021-ben érzem kimagaslónak, hanem a teljes magyar hip-hop történelem legjobbjai közt is felsorolnám, korszakos jelentőségű albumnak érzem. Néhány éve próbálkoznak már magyar előadókkal trappel, de nekem egyik próbálkozás se jött be igazán: mindegyiket az amerikai trap majmolásának éreztem sablonos zenékre, egyediség nélkül. Ezek után érkezett meg Beton.Hofi, aki az első olyan magyar traplemezt produkálta, ami nem csak hogy tetszett, de egyenesen eldobtam tőle az agyam. Kezdjük ott, hogy ugyan trapalapok szólnak, de nem sablonosak, hanem jóval igényesebbek, mint az átlagos trap. Joyner Lucas ADHD albumának zenéit illetően volt eddig csak hasonló érzésem. És Beton.Hofi nem ragadt meg az amerikai trap másolásánál, de ez már inkább a szövegekben nyilvánul meg: egy 8. kerületi pesti srácról van szó, aki a 2000-es évek budapesti UG hip-hopján nőtt fel, és ezt nem is tudná titkolni, de nem is akarja szerencsére, mert ez adja az egyediséget a számainak. Hiába trap a zene, mégis süt a dalokból a pesti éjszaka és ugyanaz a pesti utcagyerek sztíló, ami megvolt 15 éve a Kriminal és a Wacuum zenéiben is. Mindez vegyül egy költői igényességgel, a fiatalok erkölcsi és életmódbeli dilemmáin való filozofálgatással, egy egyedi flowval, és mindebből kijön egy olyan új elegy, ami szerintem mérföldkő a magyar hip-hop történelmében: kapcsolódik a régihez, de határozottan előre mutat egy új irány felé. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy lesznek-e mások is, akik hasonlóan színvonalasan követni tudják majd ezt az új irányt.

van átfedésünk azért szépen!

ez jol osszeszedted.koszonom
tolem ne varjatok ilyen reszletes listat. nincs idom ennyit irni
ezzel megleptel: HRSMN - The Last Ride

spoiler. van atfedes nalam is

dogg-al nem lep meg az átfedés, vele azért szokott lenni, van egy nagyobb közös metszete az érdeklődésünknek. Veled jobban meglep, de azt azért sejtem, hogy az Evidence nálad is rajta lesz a listán. Szerintem idén az Evidence lemez lesz a közös metszet itt a fórumon, ami kb. mindenkinek rajta lesz a listáján függetlenül attól, hogy milyen zenéket szeret elsősorban.

Nem várok egyébként senkitől ilyen részletes listát, sőt azt se, hogy bárki végigolvassa, amit írtam: ahogy a korábbi években is jeleztem, magam miatt írok ennyit, mert segít rendszerezni a gondolataimat.

A HRSMN miért lepett meg? Azért, mert szerinted nem olyan jó, hogy rá kéne kerülnie a listára, vagy azért, mert ugyan szerinted is rajta lenne a helye, csak nem vártad, hogy én rá fogom tenni?

igy van az evidence lemez a kozos pont.
A HRSMN-en azert lepodtem meg, mert sztem vadabb, mint a te altalanos izlesed.

Yoda, én végig olvastam!
Én az enyémet nem is egyszerre írtam, írom, háne többször nekiülök.

De nem csak ertekezest lehet írni. Sima lista is elég/jó.