Tha Dogg Pound - Dogg Food
Kicsit csalok, mert nem most hallgatom, hanem két napja tettem, de nagy hatással volt rám. Szerettem régen is, meg ugye nagy westcoast klasszikus, de a '90-es évek nyugati lemezeihez képest mindig kicsit nyersebb, monotonabb volt számomra, ezért kevésbé rezonáltam vele. Mostanában kevesebb az olyan új megjelenés, ami érdekelne, ezért megnéztem, mik azok az albumok, amiket a legrégebben hallgattam, és megakadt a szemem a Dogg Food-on. Legalább 10 éve hallottam utoljára egyben, de valószínűleg van az több is, mint 10.
Lehet, hogy csak túl kevés régi zenét hallgattam mostanában, de teljesen magával rántott, soha nem tetszett még ennyire ez a lemez, mint most.

Nem is éreztem most annyira monotonnak, mint régen. Daz és Kurupt olyan energikusak voltak, hogy a mai énjükhöz képest rájuk se lehet ismerni, de Snoop-nak is tartott még a csúcsformája. És le a kalappal Daz előtt, hogy ilyen igényes G-Funk zenéket tudott csinálni, de mégse Dre-t koppintotta, hanem volt egy saját, kicsit keményebb hangzása. Máig nem tudom, hogy miért nem volt ezen az albumon egyetlen Dr. Dre produkció se, amikor ő keverte a számok többségét, sőt bele is dumál némelyik nótába. De az a durva, hogy nem hiányzik róla a Dre zene, ez így van egyben.