Akkor nekiállok újra.

Összességében viszonylag gyenge év volt ez a 2014 szerintem, nem voltak olyan nagy produkciók, amiktől dobtam volna egy hátast. A listám első néhány helyezettje sem közelíti meg pl. a tavalyi első MMLP2-t vagy a tavalyelőtti első GKMC-t. De hát vannak ilyen évek, azért 10 jó lemezt idén is össze tudtam szedni.
10. Schoolboy Q - OxymoronAz év csalódása számomra ez az album. Az elvárásaim magas szintjét jól mutatja, hogy még így is besurrant a top 10-be utolsó helyen. Hiszen tulajdonképpen egy jó lemez, van rajta sok jó szám (Collard Greens, Break the Bank, Hell of a Night, Man of the Year, stb.). Mégis csalódás, mert top 3-ba vártam, sőt még az 1. helyre is esélyesnek tartottam. Mint ahogy a teljes TDE idei teljesítménye csalódás. Ab-Soul lemeze be se került a top 10-be, ami minimum meglepő. Egyedül SZA albumával voltam megelégedve, de az meg nem rap, ezért nincs rajta a listámon.
9. Mobb Deep - The Infamous Mobb DeepA Mobb Deep azt hozta, amit évek óta tudnak, se többet, se kevesebbet, de azt stabilan. Nem a legkorszerűbb hangzásvilágú album, de jók a szövegek, ütősek a beatek, szóval sok ok nem lehet panaszra. Különösen tetszett a 2-es lemez, amire a régi, 1995-ös számokat pakolták rá, öröm volt újdonságként hallani ilyeneket 2014-ben.
8. Apollo Brown & Ras Kass - BlasphemyHasonló a véleményem, mint a Mobb Deep-nél: aki arról akar képet kapni, hogy hol tart a hip-hop 2014-ben, az ne ezt a lemezt hallgassa meg, de aki igazi jó, hamisítatlan hip-hopot akar hallani, annak nagyon ajánlom.
7. Damani Nkosi - Thoughtful KingItt az év végén bepótoltam ezt az anyagot, és nem bántam meg egyáltalán. Nagyon szeretem, amikor a jazzt vegyítik a hip-hoppal. Az egyetlen gondom az szokott lenni, hogy igazán élőben szeretek jazzt hallgatni, felvételről általában egy idő után megunom, itt is ez volt a helyzet. Azonban ez semmit nem von le az értékéből, zeneileg talán a legigényesebb album a listán.
6. G-Unit - The Beauty of IndependenceAz év legkellemesebb meglepetése a G-Unit számomra. Már évek óta egy lassú hanyatlásnak lehettünk tanúi mind 50 Cent, mind a G-Unit részéről, sőt G-Unit nem is volt az utóbbi években. Most a reunion és a függetlenedés nagyon jót tett nekik, újult erővel vágtak bele a zenélésbe. Nem ültek fel a mainstream divathullámokra (pedig volt idő, amikor mindig őket hozták fel rossz példaként a mainstream divathullámok kapcsán!), tartották magukat a saját stílusukhoz. Külön meglepetés, hogy ők egész jó helyen vannak a 10-es listámon, 50 Cent szólóalbuma viszont rajta sincs (bár nem sokkal maradt le), ez régen elképzelhetetlen lett volna.
5. DJ Quik - The Midnight LifeItt kezdődnek azok a lemezek, amik már tényleg nagyon-nagyon jók. Quik-nek nem a legjobb anyaga, de egy szavunk sem lehet ellene. Egyszerre tartja magát a régi, jó öreg stílusához, hozza a hamisítatlan westcoast hangzást, mégis abszolút korszerű az egész album, és topigényes.
4. Snoop Dogg & Tha Eastsidaz - That's My Work, Vol. 4. (mixtape)
Én sem szeretek mixtape-eket berakni az éves top 10-be, de az annyira jó, hogy nem lehet elmenni mellette szó nélkül. Tray Deee kijött a börtönből, és szó szerint ott folytatta, ahol abbahagyta. Aminek én azért örülök nagyon, mert kb. akkor ért véget az én kedvenc időszakom, amikor ő börtönbe került, és így azokat az időket idézi a mixtape, amikor szerintem a legjobb zenék születtek. Persze itt is kifogásolhatnám, amit szoktam, hogy nem túl korszerű a hangzásvilág, de ez annyira westcoast, és annyira nagyon az én stílusom, hogy nem különösebben érdekel.
3. Kokane - Shut da Fucc Up and Cut da CheccAz egyik első album volt, ami idén kijött még január elején, és egészen november végéig 1. helyen állt a listámon, amit nem gondoltam volna. Szintén egy topigényes, hamisítatlan westcoast lemezről van szó, amiből egyre kevesebbet hallani. Szinte nincs is rajta gyenge szám, végig nagyon erős anyag.
2. PRhyme - PRhymeÉs akkor megérkeztünk a két év végi gyöngyszemhez. Kb. holtversenyben első a kettő, azért nem a PRhyme-ot raktam előrébb, mert kevesebbet hallgattam. Bár megoszlanak a vélemények itt is, de szerintem Premo idén megkezdte a másodvirágzását. Megőrizte a szokásos stílusát, de Adrian Younge révén került bele egy új szín. Ez az, amit a legjobban szeretek: hagyomány és evolúció egyszerre.
1. Shady Records - Shady XVElső helyen pedig az a társaság, akik szövegek terén szerintem jelenleg verik az egész világot, ez gyönyörűen kijön ezen az albumon is. Persze ez sem tökéletes, pl. zeneileg lehetne erősebb. Eminem producernek is nagyon jó, de azért annyira nem, mint MC-nek. De véletlenül sem akarok komoly kritikát megfogalmazni, még ez is bőven belefért.
Szoktam írni magyar top 10-t is, de sajnos a rendkívül biztató tavalyi év után idén visszasüppedt a magyar hip-hop abba a vegetációs állapotba, amiben nagyjából 2008 óta tengődik szerintem. Szerencsére azért önállóan kijött néhány jó szám, de albumok téren nagyon gyér volt a felhozatal. 2+1 lemezt tudok megemlíteni, sorrendben:
2. Beat - RitmuskrisztusÍrtam már ezen a fórumon is, hogy nagy Fekete Vonat fan vagyok. Mindig azt tartottam a legfontosabbnak, hogy egy előadónak legyen saját stílusa, és nekik olyan stílusuk volt, ami nem is volt, és nem is lesz senki másnak. Ez bőven kompenzálta az időnként esetlen rímeket, suta szövegeket. Az pedig pláne levesz a lábamról, ha valaki a saját kultúrájának a stílusjegyeit vegyíti a hip-hoppal. Junior sajnos gyorsan elkurvult, viszont tavaly nagyon örültem, hogy Fatima egy egészen jó lemezt hozott össze, idén pedig végre Beat is visszatért, és hála az égnek teljesen ugyanazt hozza, mint anno a Fekete Vonatban, csak 2014-es köntösben, korszerűsítve.
1. Rímbiózis - NyelvcsaládAmikor ilyen albumokat hallok, akkor újraéled bennem a remény, hogy van fantázia ebben a magyar hip-hopban. Teljesen új névként bukkantak fel, legalábbis én eddig nem ismertem őket. A zenék odavágnak, igazi jó, bólogatós hip-hop beatek modern hangzásvilággal megbolondítva: ezt kell csinálni szerintem 2014-ben! A szövegek meg eszméletlenek technikailag, talán sokszor már túl is cifrázzák a rímeket, jó tenne nekik, ha kicsit visszavennének, és nagyobb hangsúlyt fektetnének a tartalomra.
+1: Red Bull Pilvaker - A szavak forradalmaNem éreztem fairnek berakni ezt a listába, mert igazából nem idei anyag, hanem 2012-2014 között készült számokat fogtak egybe, és tettek közzé idén. De megemlíteni mindenképp muszáj, mert szerintem nagyon jót tett a magyar hip-hopnak ez az egész kezdeményezés még akkor is, ha a slam poetry-sek körüli balhé rossz fényt vetett rá március 15-én. Az irodalom és a rap ötvözése nálam mindig telitalálat, és ezt úgy tudták eladhatóvá tenni, hogy közben hamisítatlan hip-hop tudott maradni. Diaz a legjobb zenéit szerintem a pilvakeres számoknak csinálta. Remélem, lesz még folytatása!
Szoktam írni a német hip-hopról is, de azt sajnos idén már annyira se volt időm követni, mint korábban...