Hosszú lesz, bocs, de arról volt szó, hogy fűzzünk hozzá magyarázatot is. Akinek túl hosszú, az csak a félkövéren szedett szöveget olvassa!

Értem én dogg felvetését, hogy ne legyen megkötés, mert albumokról van szó, nem előadókról. De én komolyan mondom, hogy megkötés nélkül az én top 10-emben kb. csak Dr. Dre, Eminem, 2Pac és Kendrick lenne. Az meg úgy elég unalmas szerintem, hogy egy 10-es listán csak 4 előadó szerepel. Csinálok magyar listát is, azon meg kb. csak Punnany és AKPH lenne, az még unalmasabb. Úgyhogy én tartom magam ahhoz, hogy egy előadótól egy album, de mindenki úgy csinálja, ahogy akarja.

Egyébként én is azt tapasztaltam, hogy az első 3-4 helyezettet még kapásból megmondom, de utána már rohadt nehéz szelektálni…
Elöljáróban annyit, hogy teljes mértékben szubjektív a lista, olyan albumok vannak rajta, amik valamiért személyesen hozzám közel állnak. Ha az lenne a feladat, hogy próbáljak meg egy objektív top 10-et összerakni (ami lehetetlen), akkor más listát csinálnék. Továbbra is elfogult vagyok az igényes mainstream, a westcoast és az Aftermath irányába.

Az is látszik a listán, hogy szerintem 1999-2002 között születtek a legjobb rapzenék. (Többségükben.)
Először is megemlítem, hogy 11 album jutott eszembe, ezért 1-et muszáj volt kihagyni. Az az egy a D12 – Devils’ Night lett.
10. Ice Cube – War & Peace, Vol. 2.: The Peace Disc (2000)
A többség valószínűleg valamelyik ’90-es évek eleji Cube albumot tette volna rá a listára, de nekem az ezredforduló körüli stílus jön be a legjobban. Ezen a lemezen a Dre-féle „next level” féle stílus (ami a Chronic 2001-el indult) egyfajta „bekeményített” verzióját hallhatjuk, ami eszméletlenül jól áll Cube-nak.
9. 50 Cent – Get Rich or Die Tryin’ (2003)
Fiftyt erősen középszerű MC-nek tartom, de ahogy Dre és Eminem összerakták neki ezt az albumot, az mesteri. (Tehát a produceri munka indokolja a listára kerülést.) Összetéveszthetetlen, egyedi hangzásvilága van, ami még Fifty-ből is ki tudta hozni a maximumot. Sajnos a későbbi lemezei közül max. a Massacre mérhető hozzá.
8. Xzibit – Restless (2000)
Erről a lemezről már sokat vitatkoztunk ezen a fórumon.

Az biztos, hogy szövegek terén korántsem a legerősebb anyaga X-nek. Viszont a zenék szerintem zseniálisak, azoknak a bizonyos „next level” stílusú albumoknak az egyik legjobban sikerült darabja a lemez. És szerintem ezen az albumon tudott a legjobban kijönni, hogy X mennyire jó mainstream szórakoztató ember tud lenni.
7. The Game – The Documentary (2005)
Game-et is középszerű MC-nek tartom, itt is a produceri munka indokolta a listára kerülést. Dre egy klasszikus westcoast albumot hozott össze neki, de azért óvatosan már túllépett a 2001 hangzásán. Szinte nincs is rajta olyan zene, amibe bele tudnék kötni. Jobb szövegekkel akár előrébb is kerülhetett volna a listán.
6. Jay-Z – The Blueprint (2001)
Valószínűleg a többség Jay-Z-től se ezt az albumot választotta volna, de nálam nem volt kérdés. Ezen a lemezen született meg a maga teljességében az a dallamos new yorki stílus, ami aztán Jay-Z védjegye lett. (Biggie is csinált már ilyen dallamosabb rapeket New Yorkban, de Jay-Z stílusát én másnak érzem.) Jay-Z flowjával együtt meg egyenesen tökéletesek a zenék.
5. Snoop Doggy Dogg – Doggystyle (1993)
Sok kommentárt nem igényel. Itt a G-Funk még fiatal volt, még nem mindenki csinálta, de mégis már jelentőset fejlődött a Chronic-hoz képest. Dre egyik mesterműve, Snoop pedig még harapott, még nem szállt el a hírnévtől és a fűtől. Ketten együtt egy olyan hangzást hoztak össze, ami se előtte, se utána nem hasonlít semmi másra. Snoop azóta se ért a közelébe, max. a Last Meal-el.
4. Kendrick Lamar – good kid, m.A.A.d city (2012)
Napjaink időszakának stílusteremtő lemeze. Persze előtte is csinálták már ezt a stílust a TDE-sek, de itt tört be először a mainstreambe, itt ért el egy olyan igényességet, ami méltóvá teszi, hogy rákerüljön erre a listára. Kendrick belépett a hip-hop legnagyobb történetmesélői közé, és azzal is stílust teremtett, hogy elsőként nem a gengszter, hanem az áldozat szemszögéből mutatta be a gettót. Vaciláltam, hogy a To Pimp a Butterfly-t tegyem-e a listára, mert az zeneileg talán még igényesebb. De az újdonság ereje miatt a GKMC közelebb áll a szívemhez.
3. 2Pac – All Eyez on Me (1996)
Elérkeztünk a dobogóhoz. 2Pac nálam Eminemmel holtversenyben minden idők legjobb rappere, de mint rapper biztosan nem ez a legjobb albuma. Zeneileg viszont szerintem ez a legjobb. Ez nem stílusteremtő album, viszont itt ért fel szerintem a csúcsra a G-Funk. Ennél tovább nem lehetett vinni, itt jelenik meg a maga tökéletességében. Durva, hogy egy pár hét alatt összerakott duplalemezről van szó, mégse tudok róla olyan számot mondani, amibe bele lehetne kötni.
2. Eminem – The Marshall Mathers LP (2000)
Alapvetően előnyben részesítem a jó zenét a jó szöveggel szemben, de most kivételt teszek. Vannak a listán olyan albumok ennél gyengébb helyeken, amik szerintem jobbak zeneileg. (Nem mintha ezzel bármi baj lenne zeneileg, Dre itt is tökéletesen megtalálta, hogy milyen hangzás passzol Eminem szövegvilágához.) Viszont a szövegek tekintetében szerintem talán ez minden idők legjobb raplemeze. Itt Eminem még mindig éhes volt, de már nagyon híres, amiből mindenféle frusztrációk fakadtak, és ez a kettő így együtt egy zseniális szövegvilágot eredményezett. Senki más nem tudja megoldani, hogy a technika és a tartalom egyszerre ennyire hibátlan legyen. Olyan sorok vannak ezen az albumon, amiktől egyszerre dobod el az agyad, és közben egyszerre érzed magad kellemetlenül, hogy „Úristen, nekem ez a betegség tetszik…?”.
1. Dr. Dre – The Chronic 2001 (1999)
Dr. Dre szerintem a hip-hop történelem legnagyobb zenei zsenije. Az első két albuma évekre előre meghatározta a nyugati hangzásvilágot, és azért szerintem a harmadiknak is van hatása, még ha kisebb is. Bármelyik lemeze lehetne első, hozzám a 2001 hangzásvilága áll a legközelebb. Pedig sokan kritizálják, mert ezen a legegyszerűbbek a zenék. De én pont ezeket az egyszerű, de nagyszerű zenéket szeretem a legjobban. Egy ütős beat, egy egyszerű dallam, és mégis eldobod az agyad. A szövegek nem váltják meg a világot, de ilyen színvonalú zenék mellett nem is nagyon érdekel.
És akkor a magyar listám következik. Éppen lemaradt róla a Theshow Crew – Tesó, és a Slow Village – 201X. Utóbbi pár év múlva lehet, hogy felkerül, de most még túl friss anyag ahhoz, hogy el tudjam helyezni.
10. Artoscsaba – Artoscsaba vs. Góliát (2005)
Csaba és Gőz révén szerettem meg anno a magyar rapet, ezért különösen közel áll a szívemhez. A régi védjegy című utolsó albumát tartom egyébként zeneileg a legjobbnak, de a szövegek szerintem mélyebbek a Góliáton. Illetve ez az a lemez, amit 14-15 évesen rongyosra hallgattam, ezért is áll közelebb hozzám.
9. Sub Bass Monster – Félre az útból! (1999)
Az első olyan mainstream rapalbum Magyarországon, ami jó volt. Ráadásul nem is akármennyire volt jó. Szabi szövegei egyszerre viccesek, játékosak és tartalmasak. Egyszerre elfogadhatók a mainstreamnek és az undergroundnak is. A zenék a kor szintjén kimagaslóak. Bár csinált még jó lemezeket, de ő se tudta megismételni a debütáló album színvonalát.
8. MC Gőz – Gőzy Mulatója (2004)
Szintén komoly személyes érzelmek fűznek ehhez az albumhoz. Így több év távlatából azért el kell ismernem, hogy érződik, hogy Gőz különböző freestyle-okból rakta össze a szövegeket erre az albumra, vannak azért gondok itt-ott. De Gőz itt még nem görcsölte el a dolgokat: gondolkodás nélkül, őszintén kiadta magából azt a prosztó-alkoholista stílust, ami csak az övé, ezért nagyon hiteles. A flow egyedi, a szövegek viccesek, és bulizáshoz tökéletesek. De a fő okot, amiért rákerült a lemez a listára, WherDee zenéi jelentik, amik abban az időben szerintem kimagaslottak a magyar mezőnyből.
7. Raptorz – Második harapás (2006)
Az egyik legalulértékeltebb magyar raplemez szerintem, még UG körökben is. Geriskillz legjobb zenéi vannak ezen az albumon, nagyon bírom a stílusát. Tény, hogy Premo stílusának magyarországi adaptálásáról van szó, de én azért érzek benne önállóságot, talán valamivel dallamosabb, mint Premo. Szövegek terén vannak technikásabb és tartalmasabb albumok is, de azért ez is hoz mindkét szempontból egy elég magas szintet. És hát mind Ryzo, mind Liga, mind Geriskillz flowja egy egyedi jelenség szerintem.
6. DSP – Társadalomklinika (2008)
Volt már korábban egy Telepszemle című EP-je a DSP-nek, de az még kiforratlan volt. Mire összedobtak egy rendes LP-t, addigra viszont kiforrt az a telepi hangzás- és szövegvilág, amivel stílust teremtettek Magyarországon, több évre előre meghatározva az irányt. Frog és Geriskillz beatjei kitűnően támogatják a csibészes telepi rímeket, Pixa zenéi kevésbé passzolnak ehhez, de azok meg önmagukban nagyon jók.

Sajnos a DSP se tudott felérni erre a szintre azóta sem, sőt most már teljesen más stílusban mozognak, ami nekem nem jön be, de szívük joga. Ha nem járatta volna le, és tette volna unalmassá a sok szar MC a telepi stílust, talán még mindig azt tolnák, ami a legjobban áll nekik.
5. NKS – ***** (2007)
Valóban 5 csillagos alkotás.

Betonbiztos, kőkemény, egyedi flow. Talán az NKS-en kívül senki se tudja itthon egyszerre hitelesen és színvonalasan csinálni ezt az aggresszívebb stílust. A rímek ötletesek, és ha odafigyel az ember, még tartalom is van a keménykedés mögött. Sajnos a második lemezen, és főleg azóta a keménykedés kicsit átment öncélúvá szerintem. Itt még nem éreztem annak.
4. Suppah + WherDee – Házi feladat (2007)
A 2000-es évek elején és közepén szerintem WherDee volt a legjobb magyar hip-hop producer. Sose samplerezett, magától találta ki a teljesen egyedi, egyszerű, de nagyszerű dallamait, amiket én nagyon szerettem. Ezen a lemezen sikerült tökélyre fejleszteni ezt a zenei világot. A szövegek technikája terén WherDee azért mindig gyengébb volt, de tartalmilag nem kellett szégyenkeznie. Suppah meg a fordítottja: flow, technika terén az egyik legjobb magyar MC, de tartalmilag igazán komolyat sose hallottam tőle.
3. FankaDeli – Isten hozott… …ördög vihet (2005)
Meglepő lehet Fanka a dobogón.

Ma már én se hallgatom az új cuccait, én is kiábrándultam belőle, de az IHÖV értékét ez semmivel sem csökkenti, ma is szívesen hallgatom. Én senki mástól nem hallottam annyira őszinte, tartalmilag mély és szívbe markoló szövegeket, mint Fankától. Sajnos mára ezek átmentek sablonosba, de az IHÖV-ön a csúcsra járatta ezeket még akkor is, ha technikailag azért gyakran suták. Zeneileg pedig ez WherDee másik remekműve: olyan zenéket csinált, amiket máskor nem, amik már szöveg nélkül önmagukban is megérintik az ember lelkét.
2. Akkezdet Phiai – Kottazűr (2010)
Technikailag egyértelműen az AKPH a legjobb itthon, és a Kottazűr óta a tartalom is méltó a technikához. Sokan Akkezdet című albumot tennék a listára, mert az a korszakalkotó, stílusteremtő lemez, de engem azon még sokszor zavar a füvezős, zagyva, sokszor semmiről se szóló tartalom. A Kottazűrön már megvan a tartalmi mélység (sőt, költőiség!) is, és a zenei igényesség is sokat javult.
1. Punnany Massif – Shen Kick (2010)
Nekem a Punnany Massif a kedvencem Magyarországon. Rendben Máté zenéi kimagaslanak a magyar mezőnyből, ma már ő tényleg művész, nem egyszerű producer. És a szövegek miatt se kell szégyenkezniük se tartalmilag, se technikailag. A második albumuk a legjobb szerintem. Itt még nem futottak be, még elvárások nélkül azt adták, ami jött belőlük, még haraptak, még előre törtek. De már rengeteget fejlődtek az első albumhoz képest, jóval átgondoltabbak és igényesebbek a zenék és a szövegek is. A harmadik lemez óta már érződik a közönség kiszolgálása, de én továbbra is nagyon bírom őket azzal együtt is, hogy a Shen Kick-et nem múlták felül.