Köszi a listát yoda!!
Én Xzibit Restlessen vacillaltam de nem tudtam belerakni a TOP 20-Ba...
Notorious BIG-t nem Szereted??

20at felsorolni meg könnyű.

Yoda nagyon jó lista!!

Mindenkinek koszi a listat.
Biggie nagy kedvencem:)

Ime az en listam

Kno – Death is Silent
Egyseges , de igen komor hangulatu lemez ez. Fantasztikus, ahogy a zenek ossze vannak rakva. A vokalok bevagasa cask fokozza a hangulatot. A dobok is tokeletesek. A reppekkel sincsenek gondjaim.

Mobb Deep – Hell on Earth
Leginkabb a 90-es evek kozepenek a hangzasvilagat szeretem. Havoc es Prodigy szamomra itt jaratta csucsra a mintaalapu raphangzast.Nagyon lebutitva, korabban a verzek alatt altalaban basszus volt, majd a refrenben trombita.
Jok a mintak,jo a dobkeszlet. Az elejetol a vegeig kemeny zord igazi RAP!

Verb T – Serious Games
Ez egy promo kiadvany. Aprankent esz meg a lemez. Hulyen hangzik, de kb az 5. tracktol kezdve kap ra az ember. Az elektronikusabb hip hop hangzastol egeszen a klasszik hip hop-ig minden megtalalthato a lemezen. Szoval rovid idon belul kapsz egy adrenalin bombat majd utana egy kis csillt, persze finoman osszehangolva. Verb T flowja amugy is top.
Itt vegig lehet potyogni.
https://verbt.bandcamp.com/album/serious-games

Chali2na – Fish Outta Water
Chali2na hangja flowja egyedulallo. Valtozatos zenek, de nincs nagy kilenges. Szovegileg is hasonlo a szituacio. Egy igazi jo Hip Hop lemez. Nem tudsz ra nem riszalni. Be kell raknom a full albumot ide.
https://www.youtube.com/watch?v=WL_viT1 ... B95E2DACD9

Lowkey – Soundtrack to the Struggle.
A dead prezt szereted? Akkor ezt meg jobban fogod.
DE
Ellentmondasos-is leszek most. A hip hopnak errol kene szolnia. Sok mas neves eloado bohockodik ehhez a lemezhez kepest. Persze tudom mas a stilus DE…
Itt az ember totalba megkapja az eloado velemenyet a vilagrol, mellette magarol is beszel. Persze, lehet vele nem egyet erteni, de akkor is ez sztem maximalis kitarulkozas, onkifejezes es tanitas. Nyelvezete egyszeru. A zenek nem megvaltoak, de az atlagosnal jobbak es a popularisabb hangzasvilagot utik meg. 95 perc tomeny informacio. Sok klipp keszult a lemezhez. Van Magyar forditas is par videohoz. Lowkey nem csak eloado. politikai aktivista, mar csak a szarmazasabol is adodoan nem mindennapi. Tavay tert vissza a raphez kb 8 ev utan.
https://www.youtube.com/watch?v=ISGeYafLSXg

A Restless-t kivéve, gondolom. Mindenesetre megnyugtat, hogy rapguruz is majdnem rátette a listájára. Amúgy köszi a dicséretet, várjuk a tiédet is!

Zoli meg szokás szerint valami teljesen mást rakott össze. Rapguruz és az én listám közt jellegükben azért vannak hasonlóságok, és van egy olyan érzésem, hogy dogg listája is inkább a miénkhez fog közelebb állni. De legalább megint van minek utánanézni Zoli jóvoltából, biztos belehallgatok némelyikbe. Egyedül a Mobb Deep olyan, hogy másoknál is számítok rá.

jah, úgy egyik se jó.

de látszik, hogy átgondoltad, meg tényleg a kedvenceid.


Nagy gondban vagyok, az első 3 simán megvan, de az utána következő 2 vagy 7 3 napja fejfájást okoz.

Igen, tudom, hogy egy kicsit kilogok innen, de nem is baj. En is talatam mar olyat toletek, hogy huu ez igen.
Teny nalam a klasszik west vonal kiesik 90%-ban.
rapguruz listaja hozzam is kozel all, mivel a gang starr lemez tenyleg top cucc. Biggie osszes kiadvanya nagy kedvencem, de vhogy nem fert az 5-be. Nalam Nas it was written albuma dominal , de a hell on earth egysegesebb.
Big Pun is zsenialis,de tipikus "terror squad" hibak miatt nem kerult be, van par nagyon kilogo track azon a lemezen. Jay Z is popec, de eros lemezt nem hallottam meg tole. Wu tangen nottem fel....
De megis ez az a 5 amit kiemelnek.

basszátok meg nehéz szülés volt, nesztek.


1. Elöljáróban annyit, hogy mikor kezdtem hallgatni nem volt net, mint ma. A baráti körömben nem sokan hallgatták ezt a stílust így nem sok lemez jutott el hozzám, volt (sőt a mai napig van) olyan előadó, aki hiába volt nagyon sikeres, és volt jó lemeze nem is tudtam róla. Sok olyan anyag van, amibe véletlenül futottam bele, és hatalmas rácsodálkozás volt. Illetve akkoriban nem heti 3-4 lemez, meg kismillió mixtape jelent meg, sokkal kevesebb albumot
adtak ki. Ha szereztünk 1-2 lemezt akkor azokat hónapokig hallgattuk. 2001-ben kerültem fel pestre a cd boltok világába, akkor kezdett szélesedni a paletta sok mindent túrtam ki, sok órát töltöttem a lemezboltok polcai előtt.

2. hosszú lesz bocsi, inkább amolyan hip hop és én, semmint valódi toplista.
3. A lista „vége” nem sorrend, direkt megjelenés éve szerinti, hogy elkerüljem a sorrend gondolatát is (nem is így írtam meg, úgy raktam be e szerint utána)

Mc Ren: kizz my black azz (1992); a legjobb NWA kiadvány. Hiába csak egy ep, simán veri a csapatlemezeket, de bármelyik szólót is (igen, a chronicot is). Érezni, hogy bizonyítani akar, hogy megy ez egyedül is, érezni, hogy dühös az őt elhagyókra (igen, dre és cube). Később Ren megtalálta a vallást, ami az ő szemszögéből jó, de a zenéi sajnos nem tudtak felnőni hozzá, illetve sokat változtak. A ruthless for life album volt egy erős visszatérése még, de az meg szerencsétlenségére rosszkor jött ki 1998-ban elhomályosult mások mellett.

Comptons Most Wanted: music to driveby (1992); hiába az NWA a klasszikus, nekem mégis ez a lemez, ami a mai napig a tökéletes nyugati parti gengszter lemez. Nem g-funk, nem lazulás, sima gengszterség. Meghallgatod, és tényleg ott vagy a 90es évek eleji south central, comptoni gettókban.

Westside Connection: bow down (1996) Cube, Mack 10, WC karrierjének csúcsa. Mind a hárman itt voltak a legjobbak. Odavertek keletnek, nyugatnak, a „háború” csúcsán jelent meg, szerintem egyértelműen a legjobb album, ami akkor kijött. Ez a kelet vs nyugat később is visszatér érvelésemben, ekkor voltam tinédzser na, én ebbe „születtem”, mint hip hop rajongó.

Onyx: shut em down (1998) Sokáig ezt szerettem a legkevésbé az Onyx 3 „klasszikus” albumából, az elsőt tartottam a legjobbnak, a másodikat a legundergroundabbank ez meg azokhoz képest olyan kis semmilyen lett. Olvastam valahol, hogy Stickynek ez a kedvence, ezért leültem sokadszorra, de igazán elsőre meghallgatni. Vagy én értem, vagy a lemezek változtak, de mára a Bacdafucup koherens egész, igazából egy dühödt kiáltás, semmint igazi lemez. Az all we got iz us ellenben pont az ellenkezője a hirtelen jött siker és bírálatok miatt nagyon erősen érezhető a megfelelni akarás rajta. Ez azonban klasszikus album lett, van eleje, vége, kevés közreműködő önállóan is működő számokkal. Big Pun, Noreaga csak egy remixre tűnik fel, de nagyon jók, DMX-et itt hallottam először, de rögtön megtetszett, és a worst című számban az onyx vs wu tang olyan kombó, hogy csak, na. A mai szupersztár 50 Cent is szerepel, de olyan szinten semmilyen, a nagyon fasza hokis videó ellenére, hogy mikor sztár lett és olvastam, hogy ő is rajta van le kellett csekkoljam a bookletet.

DMX: ... And Then There Was X (1999) nem a legjobb x lemez, de számomra mindig is kedvenc marad, party up, whats my name, good girls bad guys, az összes szám jó. Mikor először láttam, hogy amolyan rocksztárosan összetöri a lemezjátszókat. vá, az katartikus volt.

Jurassic 5: Quality Control (2000) nekem a rap nyugati part volt, illetve gengszterizmus mindig is. Mikor ezt meghallgattam mintegy derült égből villámcsapás, hogy hé, lehet ez jó, sőt nagyon jó gangsta attitűd nélkül is. Azóta is rajongója vagyok a csapatnak.

Eminem: The Marshall Mathers LP (2000), yoda tökéletesen leírta, hogy milyen, hogy miért is. Nálam is ezért szerepel. Eminem éhes, de nem tolja túl még.

E-40: Loyalty and Betrayal (2000) mikor egy azóta megszűnt pesti cd boltban megláttam ezt a lemezt fogalmam se volt róla, hogy ki ez a csóka, hogy eszik e vagy isszák. Csak azért vettem meg, mert a közreműködőket ismertem, sőt szerettem. Mack 10 ekkor már az egyik kedvencem volt, és ha találtam albumot amin feat-el azt megvettem. Mikor meghallgattam azonban azonnal elájultam. Fogalmam se volt továbbra se, hogy ki ez az E-40, de amilyen csavarásokat, szlengeket használt az elképesztő. Nem volt olyan száma, amit értettem volna egyszerűen. Neki kellett üljek sokszor, hogy megértsem a szövegei egy részét legalább. Jah, és Nate Dogg rappel a lemezen, ami meg nem sokszor fordul elő.

Kid Rock: the history of rock (2000), mikor megláttam az american bad ass videót azonnal megszerettem, egy fehér gyerek, aki inkább rocker, mégis tisztelettel, sőt hozzáértéssel szövegel. Sajnos később átment rockba, majd countryba ami nekem már kevésbé fekszik, de ez a lemeze bárha válogatás mégis fontos számomra.

Tha Liks: X.O. Experience (2001) nagyon nagy buli zene, a legjobb lemezük. Érezni rajta a 2001 hatását, ugye a turnéhoz is csatlakoztak pár állomás erejéig, mégse annyira „egyenzene, egyenhangzás”, mint a többi (restless, no limit top dogg, 2001, stb.)

Too $hort: What's My Favorite Word? (2002) Szintén nem a legsikeresebb, legelismertebb lemeze, de csak hallgasd meg az első 4 számot és megérted. Nagyon lassú, nagyon érthető zenék és szövegek, de úgy összerakva, ahogy csak ő tudja.

Dj Muggs vs GZA: grandmasters (2005), mikor gimis voltam nálunk a kelet vs nyugat nem BIG és 2Pac volt, hanem vagy cypress, vagy wu. Ezt vagy azt hallgattad nem volt vita. Ezért is tetszett nagyon, mikor a cypress zenei agya egy komplett lemezt hozott össze egy klántaggal. És igazából nem is akármilyet, a 2000-es évek legjobb wu anyaga lett. Hogy kijött egy remix lemez az fantasztikus, ahogy az instrumentális anyag is. Ők is érezték, hogy jó az album, hiszen minden lehetőséget kihoztak belőle.

La Coka Nostra: a brand you can trust (2009) az utolsó klasszikus hip hop lemez, ami készült. 2000 után, mint oly sokan én is lemondtam a rapről, de Danny Boy bebizonyította, hogy lehet igazi albumot összerakni mostanában is.

Eddig volt számok nélkül, mert nem tudtam sorrendet felállítani egyszerűen, egyedül az első 3 hely, ami biztos.

3. Sticky Fingaz: Blacktrash: The Autobiography of Kirk Jones a valaha készült legjobb koncepcionális lemez. Az Onyx nagy kedvencem, de a lemezeik nem a technikás megoldásokról szólnak, se zeneileg, se szövegileg. Itt azonban Sticky megmutatta, hogy el tud vinni egy komplett albumot a hátán, és össze is tudja rakni, de nagyon.

2. Ice-T: O.G. Original Gangster ez volt nekem az első. Az első raplemez, amit az elejétől a végéig hallgattam meg, és nagyon odavert, sőt odaver a mai napig. Ice-T első 5 lemeze nagyon nagy személyes klasszikus nálam. Azok a tört szinti minimál zenék, a szövegek fúúú.

1. Snoop Doggy Dogg: Doggystyle ez a lemez a nagybetűs NYUGATI part, kemény g-funk, dre még nagyon tudott, Snoop úgy teker, ahogy senki (nem csak szövegeket). Minden közreműködő, minden skit nagyon a helyén van, a mai napig képes vagyok végtelenítve is hallgatni.

Az igen, elég komoly lista ez is! Azért van két átfedés az enyémmel (Doggystyle, MMLP), és pár olyan, ami egy 10-esnél tágabb listán lehet, hogy nálam is rajtam lenne. (Westside Connection, DMX)
Szóval abban nem tévedtem, hogy inkább hozzám fog közelebb állni, mint a Zolihoz.

Annyira jó volt olvasni a listaitokat hogy az hihetetlen!!
Meghoztatok a kedvemet azokhoz a lemezekhez amiket vagy abszolút nem hallottam még vagy már rég hallottam...
Erről kell szólnia egy ilyen fórumnak!! Köszönöm!!

Dogg-al kb. hasonló korúak lehetünk, úgyhogy a történetem is hasonló. Nem volt még ekkora zenedömping, mint most. Minden a baráti kör kiterjedtségén és a szűkös anyagiakon múlott. Volt, hogy 2 új lemezt tudtam csak beszerezni nyáron...akkor azokat hallgattuk rommá. Valahogy közelebb is álltak hozzám az előadók, mint a mostaniak. Én a legkedvencebbemmel kezdem és úgy haladok visszafelé.

1. 2pac - all eyez on me: A legenda, a non plus ultra, a minden. Kb. 11 éves lehettem, mikor a rap kedvelő unokabátyámtól kaptam egy másolt videokazit, a Juice volt rajta. Egyből megfogott a hangulata, valahogy az erőszak és a kilátástalanság is életszerűen volt ábrázolva...egyszóval más volt, mint amiket addig láttam. Nem sokra rá, egy Bravo-ban rábukkantam egy cikkre, ami egy 2pac nevű előadóról szólt és új slágeréről a California Love-ról. Egyből felismertem a srácot a Juice-ból és érdekelni kezdett, hogy miféle/kiféle. Egy haverom a Wordcup című műsorból felvette nekem videokazira...és amikor meghallottam, leesett az állam. Meg kellett szereznem a lemezt. Elkezdtem reklámújságokat kihordani, hogy meg tudjam venni, az akkor igen borsos árú dupla KAZETTÁT(később beszereztem CD-n is). Nagyon nagy király voltam, ahogy az oridzsi kazettámmal a walkman-emben bringáztam a suliba. Egyszerűen nincs olyan szám a lemezen amit ne szeretnék. Johnny J. Jackson, Daz és Dre alapjai, még mind a mai napig elvarázsolnak. Plusz Pac volt az egyetlen aki poszter formájában a szobámban is kikerült.

2. Dr. Dre - Chronic: Ennek a lemeznek nincs akkora története számomra. Az említett unokabátyámtól kaptam egy oridzsi 92-es Chronic CD-t, az egyik szülinapomra. Akkor az szólt éjjel-nappal. Bár Dre mint tudjuk, nem nagy lirikus, mégis a hangja és az előadásmódja tökéletes. A zenék tökösek, mégis fülbemászóak. Nem vagyok Snoop rajongó, de Dre-vel ők a tökéletes kombó(meg Warren G. És Nate). A gimiben, mikor info órán lehetett netezni(az még ilyen világ volt), le is szedtem a szövegeket. A Let me rideo-ot a mai napig el tudom rappelni, ha kell.

3. The Game - Documentary/Doctors Advocate. Számomra a két lemez egyenértékű. Ezek még a gengszter korszak, utcai hangulat jegyében fogantak. Game veszélyes volt és új arc(az elsőn, a másodikon inkább a bizonyítási kényszer hozta ki belőle a jobbik énjét). A hangját bírom nagyon. Fifty-vel ők is verhetetlen párost alkottak...csak maguknak köszönhetik, hogy azóta egyikük sincs jegyezve a legnagyobbak között.

4. Everlast - Whitey Ford Sings The Blues: What is like. Amikor azt a számot meghallottam...egy életre nyomot hagyott bennem. Aki kicsit is foglalkozott a zenei múltammal, felfedezhette, hogy előszeretettel csinálunk blues-os alapú, gitárra épülő dalokat. (Vannak napok, Gitárom...stb.) Szintén kazettán vettem meg, imádtam és imádom a mai napig. A kettősség,- ami a blues-os alapú számok lágyságában van és a keménység, amikor Schrody hip hop alapokra darál, a reszelős hangján - számomra szokatlan volt. Se nem rap, se nem blues, de mégis egy egész. Akkor tudatosult bennem, hogy nem kell csak egy stílusba úgymond belezárni magam, nyugodtan lehetek "mindenevő".

5. Sido - Ich: Az első klip amit láttam tőle a Steig ein/Mein Block-volt. Feltűnt egy nyurga srác, egy ezüst koponya maszkban és olyan beatre, olyan szöveget tolt, hogy csak pilláztam. Onnantól iszonyat AGGRO fan lettem. Az előnye az volt, hogy németből mindig is jó voltam, ezért a szövegei nagy részét megértettem. Az említett klip, az első lemezén van, mégis a másodikat emelném ki. Egyszerűen hibátlan. Pimasz szövegek, tökéletes alapok...számomra a német rapnek és egyben Sido karrierjének csúcsa is ez a lemez.

Jók a sztorik, Reggie! Kemény, hogy raktál egy német lemezt a listára, én azokban nem is gondolkodtam, de lehet, hogy egy Sido elfért volna rajta. Nálam talán inkább az Ich und meine Maske, de kb. holtversenyben vannak az Ich-el nálam.

Az tűnt fel a magyarázataitokból, hogy mindenkinek meghatározó az a korszak, amikor először találkozott a rappel, az akkori stílus jön be mindenkinek a legjobban. Aki a '90-es években kapott rá a dologra, annak főleg '90-es évekbeli lemezek vannak a listáján. Én már eggyel fiatalabb generáció vagyok, mint dogg és Reggie, én 2002-ben kezdtem rapet hallgatni, ennek megfelelően nálam már nem a '90-es évek, hanem az ezredforduló környéke dominál a listámon. És egy mai tizenéves valószínűleg a mai zenéket rakná a listájára, amivel nincs is semmi baj feltéve, hogy azért utánajárt a régieknek is.
Egyébként az a 2002-es első rapalbum, amit hallottam, az Eminem Show volt, ami meghatározó élmény, mégse került fel a listámra, mert a Marshall Mathers LP szerintem jobb tőle.

Lehetne akkor majd olyan is hogy TOP 5 Előadó...

Na, abban meg az lenne bitang nehéz, hogy milyen szempontból? Akinek a legjobbak a szövegei? Akinek a legjobb a flowja? Akinek zeneileg a legjobbak a számai? Akinek a legegyedibb a stílusa? Aki a legjobb koncerteket csinálja? Vagy ha ezek mind komplexen, akkor hogyan súlyozod be a különböző szempontokat?
Nem lenne egyszerű az se...

Jovo7en megirom a listam
A szempontom az, hogy kinek a megjeleneseit kovetem a legjobban.

Amugy tenyleg jok a sztoryk. En 97 fele kezdtem el, szoval meg kazin porogtek a dolgok. A legendas syndicate bolt 10 percre volt tolem, szoval ott tudtam infohoz jutni.
A cds korszakom a shark nevu helyen indult be igazan olyan 2000 korul,de nem nagyon lehetett belehallgatni a lemezekbe, szoval kb 2 klipp alapjan vettel meg vmit.
Aztan sokat jartam becsbe. Ott eleg jo es nagy valasztek volt es barmeddig hallgathattad a cdket.

Mikor kevesebb cuccom volt tobbet porgott 1-1 lemez igy jo vagy rossz emlekek jobban kotodtek hozza.
pl a hell on earth kazin volt meg eloszor es mikor beraktam a hifibe..leszakadt a fejem.

Ennek a "minden idők 10 legjobb lemeze" listának többször nekikezdtem. Én képtelen vagyok összeállítani.
Egyszerűbb lesz reflektálni a tiétekre...


Hát igen, ha Ice Cube, akkor nekem a Death Certificate, a Predator és a Lethal Injection (és talán ebben a sorrendben is). Sajnos nekem voltak rajta feleslegesnek tűnő skitek és nem odaillő zenék, de természetesen nagyon jó lemeznek tartom én is.


Ha sikerült volna egységesebbre kalapálni az egészet, akkor lehetett volna egy olyan lemez, ami a többség listáján rajta van. Ez a lemez ezen megy el nálam, de én is sokat hallgattam az album jobbik fele miatt.


Nekem abszolút érthető, hogy miért ez. Jay-Z, mint mainstream előadó nem a szintihiphop vonalat követte zeneileg, hanem inkább a mintaalapú zenék domináltak ezen a lemezén (bár már a Dynasty is ilyesmi volt). Nagyon sokan tartják ezt a legjobb lemezének.

Nekem is ez a sorrend Snoopnál. A Last Meal volt az a szint, ami elvárható lett volna a Doggystyle után. Sajnos több ilyen lemezt nem hozott össze.


Többször próbálkoztam vele. Egy-két szám után mindig feladtam. Nagyon nem találtam benne semmit.


Nekem a megjelenési sorrend nagyjából az erősorrend is. Az egyszerű zenékkel nekem sincs semmi bajom, egy ütős beat nálam is sok esetben elviszi az egészet. Az egyszerű szövegekkel sincs gondom, ne legyen gyökkettő se, de nem kell mindenkinek megfejtenie a világot.


Talán ezt a magyar lemezt hallgattam a legtöbbet. Nekem ők a leg MC-k itthon. Pedig zeneileg rengeteg kivetnivalót lehetne felsorolni...

Nekem elfáradt a lemez a végére. A kevesebb több lett volna, a dupla lemezbe, sokan belebuktak már. Sőt nekem itt már érezhető volt, hogy Újonc nem annyira MC, inkább költő. Sok téma számomra semmitmondó, annak ellenére, hogy a szöveg tényleg nagyon jól megvan írva. Nekem hiányzott valami, ami az első lemezen még megvolt...