James Joyce: száműzöttek
.
Nagyon erős színmű, egy szerelmi négyszögről, majd egy évtizedes távlatban, 24 óra leforgása alatt.
Megnézném színházban is, mert olvasva nagyon tetszett.

találtam a feleségem könyvei között egy amerikai szerzős novelláskötetet.

ezeket olvastam benne:

Washington Irving: Rip van Winkle
.
Kellően misztikus és balladisztikus novella az időutazásról(?).
A főszereplő nem tipikus, a történet nem bonyolult.

Washington Irving: az álmosvölgy legendája
.
40 oldalnyi novella pusztán ami aztán filmesek, képregényesek, grafikusok tucatjait ihlette. Annyira szőrmentén van megírva, hogy tényleg bármit ki lehet hozni belőle. Horrort, romantikus történetet, tragédiát, falusi egyszerűséget.

Nathaniel Hawthorne: az ifjú Brown gazda
.
Salemi boszorkányok, sátánisták korában, és területén játszódó feszes novella egy álomról, vagy megtörtént esetről.

Nathaniel Hawthorne: atyafim, Molineux őrnagy
.
Ma ez ne igazán tetszett. Misztikus volt ez is, de mégse az igazi. Az eleje, mint Rejtő, de aztán nem lesz vicces, hanem varázslatos.


Herman Melville: Bartleby, a tollnok
.
Végig hittem, hogy lesz benne valami csavar, vagy misztikus vagy bármi, de nem. Sima unalmas közjegyzői élet, benne egy csodabogár.


Herman Melville: Benito Cereno
.
Nagyon izgalmas, durván részletes tengerész kaland egy bajbajutott hajó és az őt megmentő kapitány történéseiről.

ezt ma kaptam a zasszonytól:





szóval vissza a kedvenc SW korszakomhoz a klónháborúkhoz!
(vagy legalábbis közvetlen utána na)

Nice, jó érzés szokott lenni nekem is, amikor megjön egy pakk.

pláne, hogy meglepetés volt, nem is tudtam róla, hogy kapok!

még mindig az amcsi novelláskötet:

Henry James: a tudás fája
.
De ő nem tudja, hogy mi tudjuk, hogy ő tudja, hogy... Ne ragozd kuki, mert meghülyülök...
Na pontosan ilyen a helyzet ebben a négyfős (apa, anya, gyerek, házi barát) igencsak diszfunkcios családban.

Henry James: régi ruhák románca
.
Nagyon találóan megírt novella a testvéri és női féltékenységről ami a síron túl is tart.

Ambrose Bierce: bagoly-folyó
.
Amolyan akasztott ember lázadása. Harcol a sors ellen, de a vége az elkerülhetetlen.

Ambrose Bierce: ebolaj
.
Valami csodálatosan morbid történet, D remekül megírva.
Olyan rövid,hogy bármit írok róla spoiler, és azt nem szeretnék. Olvassátok el, megéri.


Mark Twain: a lovátett város
.
Ez viszont egy, nagyon érdekes, izgalmas szociológiai kísérlet leírása, amelyben a becsületet árazzák be.


Mark Twain: a calaverasi csodabéka
.
Hát ilyen történetet tuti hallottak a népmese, népzene gyűjtők is, de nem írták le, mert se füle se farka. Amolyan vázlat, vagy ujjgyakorlat lehetett ez maximum. Csoda, hogy kiadták.

Bret Harte: a La Porte-i úriember
.
Na ez viszont egy az egyben rejtő volt. A stílus, a verekedés, a történet, minden. Vadnyugat, különc, akibe nem ildomos belekötni, és egy furcsa történet.

Bret Harte: Mliss
.
Amolyan amerikai árvácska, csak a vad vadnyugaton, és a vége hepiend. Az elején, a leírások, mint Rejtő Jenő vadnyugati történeteiben.

Picit lelassultam olvasasilag....

How I Met Myself by David A. Hill
Pesten jatszodik a 13-ban , a tortenet maga nem eros, talan kicsit kiszamithato, de siman vegigolvassa az ember.
a cim nem valami pszichologia talalkozasra utal hanem spiritualisabb dologra, megpedig a Doppelganger jelenségre.
Nekem ez uj volt.

Facial Justice - L. P. Hartley,

disztopia, ami 1960-ban irodott.
Egy polccal boven lejjeb van, mint a jol kozismert disztopikus konyvek.
Nekem tobbet igert a leiras, mint amit kaptam:
3 VH az emberek a fold ala menekultek, majd ujra a felszinre jott egy reszuk akiket egy diktator vezet hangosbemondon keresztul. egyenloseg , ne legyen feltekenyseg, atszabjak az emberek (nok arcat ).....nalam kicsit mar tultolt volt a vilag, pedig voltak bennem jo otletek.
Illetve lassu es tul sok volt a "lelkizes" is benne. Mikor felporgott volna, erdekesebbe kezdett valni, rogton el is lett varva es tul konnyu lett a megoldasa az egyik fo kerdesnek.
Dee vegigbirtam es a vegen a csavar, azert dobott rajta nekem.

csak disztopikus konyvek fanjainak ajanlom.

Karen Traviss: sw rc tűzharc
.
Ez a csaj tuti volt katona, mert nagyon profin ír róluk. Ami még tetszett, hogy a klónok emberiek nála. Megmutat olyat, hogy hány éves, mennyi lesz maximum, milyen lehetett a kaminoi labor.
A történet nem túl bonyolult, egy osztagot összerak, majd bedobja őket egy semmi kis bolygóra egy nevesincs jedi padawan mellé. Így egyszerre lesz sw történet, és "sima" kommandós regény. A klón háborúk mélységet kapnak ezután.
Kezdem is a folytatást!

Karen Traviss sw rc coruscant
.
Ez a kötet kevésbé a háborúról szólt, semmint, hogy megmutasson minél több klónt, és azokat egymástól a lehető legjobban megkülönböztesse.
Izgalmas, érdekes volt, és olyan kérdéseket feszeget amik túl is mutatnak a klónháborúkon.

Beinschróth Károly: nem ütik a vőfélyt agyon
.
Kedves, aranyos memoár egy 20+ évet, és az ország sok részén sok sok lakodalmat megélt vőfélyétől.



Karen Traviss sw rc színvallás
.
Mostanra ez a sorozat is elhagyta a klónháborúkat, majdnem teljesen. 2 kiképző, az ő osztagaik, illetve a velük kapcsolatba kerülők története ez tisztán.
Szépen, szervesen építi a történetet az író. Kíváncsian várom, mi lesz a vége ennek.

Karen Traviss sw rc a 66-os parancs
.
A cím olyan erős, hogy folyamatosan azt várja az olvasó, hogy a következő oldalon végre elkezdődik, és na most jön a parancs, és vége a megismert jediknek.
Nagyon izgalmas, az eddigi legjobb könyv a sorozatban, de kellett hozzá az előző összes kötet.
A következő, utolsónak is nekiállok azonnal.
Ezen klónháborús regények (a sorozat, képregények mellett kánon vagy legenda mindegy), annyit tesznek az egészhez, hogy az sw II és III. Filmje felertekelodik, de nagyon.
Vagy ezeket emelik fel azok, nézőpont kérdése. Mondjuk ettől még szomorú, hogy magukban kellene, hogy jó filmek legyenek és nem azok.

Karen Traviss sw ic 501
.
Dermesztő folytatása, lezárása a klónok háborújának a dezertáló klónok szemszögéből.
Koronája a sorozatnak, és fájóan hiányzik még legalább egy könyv a lezáráshoz, és a szükségszerű sok halotthoz.

Karen Traviss: Aspho-mezők
.
A star wars könyvek után gears of war történetet ír, még mindig nagyon izgalmasan, pörgősen, akcióval telve.
Az alap játékot nem ismerem, a világot se, a regény mégis élvezhető.
Amit nem tudok bedolgozni, egy író miért ír más alakjaival?!
Hogy nincs igénye a saját történetét a saját alakjaival, szereplőivel megírni?!
Értem én, hogy a bérírás lényege a bér, mégis, ha író lennék tuti a sajátom akarnám megírni csak.
Szerintetek?!

Sosem gondoltam bele. Lehet ihletnek tökéletes. Van egy alap, ami tetszik nekik, és megindul a fantázia.
Amúgy tulajdonképpen csak regényekről beszélünk... Ez nem filozófiai, vagy valami értékkel, kifejezett mondanivalóval rendelkező művek így látatlanban, mármint amit bérírásnak írsz.