Off helyett itt valszolok
Igen, ami bennunk volt azt a francia zenekben talaltuk meg kesobb.
van egy olyan legenda, hogy rusi egy francia ismerosetol megkapta anno a legendas IAM - lecolce lemezt , hogy naluk ez a meno most , rusi meg a fila rap jam 2 adta, hogy nalunk meg ez, de en azt a cd-t sose lattam rusinal
de amugy tenyleg, elottunk a klasszik jo kis rnb-ben utazott es igen az elso idokben, mi reppesek usa es nemet reppen szocializalodtuk es toltuk neki,Anno Azad elso lemeztol leesett az alla, hogy bakker ez europai. igaz addigra mar volt par francia lemez nalunk, mint pl taxi 1, de nem volt meghatarozo ez a vonal nalunk, sot rusi anno egy tipukus nemet beatet dobott nekunk ossze annak idejen a kezdetek utan nem sokkal ( ezt a notat sosem lehetett hallani)
aztan higany kepbe kerult az elso hivatalos kiadvanyunk elott es o pl kazira bakelitrol vett fel nekem NTM-et. a regi szep idok...aztan vhogy egymast huztuk bele a francia kulturaba es ahogy mentha is mondta kaskonak ok is ismerkedtek vele, de mi hoztuk be nekik igazan, aztan koncertek parizsban stb...de egyik lemezukre sem voltunk ilyen szempontbol hatassal.
nekunk a masodik lemezunkon meg lehet erezni a dilla hatast es ezt is rusinak koszonhetjuk. ezert mondom azt mindig, hogy ha az idoben kijon es nem 3-4 evet szarakodunk vele akkor hangzasilag annyira kiemelkedo lett volna hogy az elkepeszto helyette 2007 lett mikor sajnalotos dilla halala utan mindenki felismerte, hogy bazz o egy nagyon nagy isten volt.

Na, megnéztem. Nagyon jó video, köszi! Amit az Ariana Grande számról mond benne, azzal tökéletesen egyetértek. Az a durva, hogy zeneileg annyira jó az a szám, hogy annak idején muszáj volt többször is meghallgatnom, de szégyelltem magam közben, mert a szöveg viszont undorító...

De nem ezért ajánlottad a videot, hanem feltételezem, hogy a "cultural appropriation" jelenség miatt, ami ha jól értem, azt jelenti, hogy egy adott kultúrából érkező ember egy másik kultúrához tartozó műfajban alkot, ezáltal tönkreteszi, kizsákmányolja azt.
A videoban a srác se ért egyértelműen egyet ezzel az elmélettel, ambivalens vele kapcsolatban. Szerintem pedig hülyeség. Én Bajáról származom, ami egy olyan kisváros, ahol három nemzetiség él egymás mellett békességben most már évszázadok óta (magyar, sváb, bunyevác), úgyhogy számomra teljesen magától értetődő, hogy a kulturák keveredéséből nagyon szép dolgok tudnak kisülni, amennyiben ezek a kultúrák hajlandóak egymást tiszteletben tartva alkalmazkodni egymáshoz.
De térjünk vissza a hip-hophoz! Ha komolyan vesszük a cultural appropriationt, akkor fehérek (pl. Eminem) nem csinálhatnának rapzenét. Európaiak nem csinálhatnának rapzenét: Zoli, Reggie, Sixfeet, dub, és mindenki aki reppel erről a fórumról, szégyelljétek magatokat! A hip-hopnak pont az a szépsége, hogy egy teljesen demokratikus műfaj: éppen azért jött létre, hogy azoknak is lehessen saját zenéjük, akik nem fértek hozzá a hip-hop előtti zenei műfajokhoz alkotóként. Ha bárkit is kizárnánk belőle, a hip-hop alapszellemiségével mennénk szembe. Itt pont az a lényeg, hogy teljesen mindegy, hogy fekete vagy fehér, gazdag vagy szegény vagy: senkit nem érdekel. Az a lényeg, hogy tudsz-e úgy reppelni, breakelni, scratchelni, stb., hogy arra mások felkapják a fejüket. Ha igen, te leszel a király, akkor is, ha szegény vagy. Ha nem, le fogsz égni, akkor is, ha gazdag vagy.

És akkor Beton.Hofihoz és a magyar hip-hophoz visszakanyarodva. A fentiek miatt miért is lenne "vérciki" egy középosztálybeli arcot reppelni hallgatni? Ott van pl. Saiid is, aki egy kimondottan gazdag családból származik, mégis az egyik legjobb hazai rapper szerintem (bár tudom, hogy te nem bírod). Szerintem semmi olyat nem csinált a munkássága során, amivel "kizsákmányolta" volna a hip-hopot, egyik száma se sérti a kultúrát. A fórumon aktív rapperek nem tudom pontosan, milyen körülmények közt nőttek fel, de biztos vagyok benne, hogy nem mindenki a gettóból származik, mégse tette tönkre senki a műfajt. De továbbmegyek: ha pl. Geszti Péterre, Ganxsta Zolee-ra vagy Majkára gondolok, akik nem kimondottan a kultúra normáinak megfelelően viselkedő és alkotó rapperek, még róluk sem gondolom azt, hogy tönkretették volna a hip-hopot. Nem lesz rosszabb attól a Gangstarr és a Wu-Tang Clan, hogy ezek az emberek nem tisztelik a kultúra normáit.
Összegezve: szerintem az a döntő, hogy az ember kellő tisztelettel viszonyul-e a hip-hop kultúrához. Ha igen, akkor teljesen mindegy, hogy más kulturális háttérből származik-e, a különböző kultúrák keveredéséből értékes alkotás fog kisülni. Beton.Hofi esetében én nem látom, hogy szembemenne a kultúra hagyományaival, ezért semmi bajom nincs azzal, hogy egy középosztálybeli srác egy olyan műfajban alkot, amit eredetileg a társadalmi ranglétra alsóbb fokain állók hoztak létre.

@Zoli: Egyetértek, hogy ha a Kvíz 2004-5 környékén kijön, akkor nagyobbat durrant volna. Egyrészt akkor talán nagyobb volt a várakozás, 2007-ben már kevesebb figyelmet kapott, sok más előadó is feltört addigra, nehezebb volt kitűnni. Másrészt 2007-re már többen is felfejlődtek arra a színvonalra, ahol ti voltatok: 3 évvel korábban még kevesebben voltak, akik tudtak ilyen minőséget.
Egyébként tényleg nagyon jók ezek a sztorik, köszi. Szeptember elején Budapestre költözöm, úgyhogy remélem, lesz majd lehetőségem több reppes rendezvényen részt venni (ha a covid engedi...), és akkor talán többetekkel is összefuthatunk: személyesen jobbak ezek a sztorizgatások.

És, hogy egy kis zene is legyen a végére: Beat abszolút hozza a Fekete Vonat feelinget a romául éneklessel. (Újabb kitűnő példa a kultúrák keveredésének pozitív hatásairól.)

TESWÉR-KONI KODI SHÉJ (OFFICIAL 4K MUSIC VIDEO)
https://www.youtube.com/watch?v=Kun4tghRm40

Nem tudom értelmezni ezt a gettóból kell jönni, hogy igaz hiphopper lehess.

Ice Cube-nál kevesebb igaz hiphopper van, volt, és lesz oszt nem gettóból jött, nem utcázott, sőt az nwa előtt fősulira is járt.
Vagy Evidence. Apja, anyja is művészember, sose volt gettó közelében sem.


Direkt 2 ellentétes példa volt, egyik a gettót reprezentálta, a másik sose, de a hiphopot egyik se erőszakolta meg, használta ki.


Saját példa.

munkáscsaládból jövök, olyan alsó középosztály, de szocmunkásként láttam olyan dolgokat amiket nem sok kőríl, gettólakó hazai hiphopper SOSEM ez tuti.
Nem gondolom, hogy nálam jobban értik, vagy tudnák reprezentálni miről is szól a hiphop.
(azt most hagyjuk, hogy hogyan NEM tudok rappelni )



Illetve még egy. Ezt a "marhaságot" a mai napig megkapja Ice-T, mondván, hogy elektro szemétre táncolt, aztán meg 20 éve rendőrt alakít, így ő nem igazi gangsta, nem lehet hiteles.

Vazze, ő egy (előadó)művész. Ő találta fel a gengszter rappet. Mi az, hogy nem hiteles, nem ríl?

És vissza, hogy kinek milyen alapok kellenek, vagy nem.

A művész, az igazi művész (esetünkben mondjuk előadóművészekről beszéljünk), megtalálja azt a közlésformát ami neki a legtesthezállóbb.
Nem azt keresi ami mások szerint neki testhezálló.


hasonló példa lehet a színészet. Lear királyt se csak angol király tudja eljátszani hitelesen, nem?
És itt nem a játékon, az alakításon van a hangsúly, hanem amit közvetíteni akar vele.

Ez talán a legnagyobb mondás abból, amit írtál, de az egész postoddal nagyon egyetértek!

Annyit pontosítanék kicsit most Sixfeet oldaláról nézve a dolgokat, hogy szerintem ő se azt írta, hogy a gettóból kell jönni ahhoz, hogy reppelhessen valaki, hanem azt, hogy a társadalom alsóbb rétegeiből (értsd: max. alsó középosztály). Ebbe azért beleférhetnek a gettónál valamivel jobb helyek is, és egyébként se tudom, hogy Magyarországon hogy kell értelmezni a gettót.
Hozzáteszem, ezzel se értek egyet: szerintem a felső tízezer tagjaként is lehet értékes hip-hop produkciót letenni az asztalra, ha van hozzá tehetsége és kitartása az embernek. Továbbra sem látom az összefüggést az anyagi helyzettel.

Ámen!
Ezt én is így gondolom, illetve Doggal szintén egyetértve én is azt vallom, hogy nem feltétlen kell a legmélyéről jönnöd, hogy arról beszélj. Pont az ő példája jó, hogy látott testközelből egy csomó olyasmit, amiről sokaknak annyi sincs meg, hogy egyáltalán ez létezik ez MO-on.
Sok példa lenne (akár saját is), hogy kinek mikor miből volt pénze, de ez még nem rílrepperség. Vannak a hazai hip-hop közegben is olyanok, akik be voltak varrva, de ettől még nem tartom őket realnek. Sokan sokféle okból voltak bent. Vannak olyanok, akiknek egyébként semmi szüksége nem volt arra az életvitelre, elkényeztetett hülyegyerek volt, aki túl komolyan vette a rapvideókat. Na most ez mitől real?!
És igen, a rap lehet akárkié, Yodánál nem tudnám jobban megfogalmazni, úgyhogy nem is ragozom.
Ha van mondanivalód és azt frappánsan el tudod mondani akkor akárki vagy, lehetsz real. Természetesen ehhez azért hozzátartozik, hogy ne legyél stílusidegen.
Nem rég néztem egy videót, amiben ez volt a téma. Eminem, fehér rapperek, realség stb.... Nem emlékszem már rá, hogy ki mondta (fekete rapper volt), hogy bárki lehetsz a hip-hopban, bárhonnan, bármilyen háttérrel, de egy dolgot nem csinálhatsz: nem kamuzhatsz. Példaként felhozták Vanilla Ice-ot is, hogy neki az csapta agyon a karrierjét, hogy az addig előadott szarsorsú gettógyerekmúlt csak mese volt.

Rizkay, Tibbah - Beatmaking 33. (közr. Slow Village)
https://youtu.be/bSrU_7xeeTo

A cultural appropriation koncepciója is releváns, számomra nem annyira fontos azonban. Az osztályhelyzet mint olyan jelenség, hogy ennek a műfajnak az eredetétől fogva volt:
1. ellenkulturális hozzáállása (countercultural music genre) - itt jön be a képbe kicsit az a része, amivel generációs különbség jön be a képbe, de egyúttal viszont strukturálisan én ezt érzem jobban hip-hopnak, egy alapvető zeneipari/társadalmi státusz quo-val, fennálló állapottal szemben fel kell lépni. Könyökömön jön ki a trap kérdése, pont amiatt mert szarrá lett dzsentrifikálva és pont kulturálisan ki is lett sajátítva, de számomra az alulról jövő, grassroots, ellenkulturális hip-hop mentalitású műfajként nagyon az elején egy kalap alá lehetett venni akár az olyan formákat akik Atlantából jöttek a 2000-es évek végén/2010-es évek elején is.

Tegyük félre a zenei prefenciákat, és lássuk be egyrészt hogy egy adott időben a boombap hangzás, a g-funk, stb. bizonyos vonulatok amelyeket a magyar hallgatóság realnek/undergroundnak titulált a zeneipari mainstream által kommercializált és kisajátított hangzások voltak amikkel annyira szaturálttá vált az éter, hogy az adott periódusokban pl. a trap esetében az, hogy egy túlszaturált, túlglobalizált hangzásként teljesen lokális szinten, lokális témákról és hangzással tudtak valamit hozni, elvehetetlen ebből a szempontból az ellenkulturális aspektusa, még akkor is ha a 2020-as évekre ez már baromira nem aktuális.

Emiatt baromira érdemes lenne pár Hot 97-t, Breakfast Club-ot, Big Boy-t LA-ből, de akár kisebb lokális urban rádióműsorokat hallgatni, mert interjúkból kivillan az, hogy igen, ezek a hangzások egy adott időben az underground kultuszukkal ellenében egy túlszaturált státusz quo-t képviseltek, amivel a maga módján szembe kellett menni.

2. olyan műfaj ahol az alsó osztályoknak/társadalom szélére rekedt osztályok szarul jönnek ki:
és emiatt ajánlottam jobban a videót ami fontosabb Ariana Grande esetében, hogy olyan jellegű dolgokat sajátít ki olyan módon amivel igazából pont az a helyzet, hogy abszolút nem azonosul vele senki más, csak egy nagyon szűk kör, mondhatni egy elit, miközben az ő esetében tényleg nem lehet azt se mondani, hogy megvan az a sikertörténet ami miatt szurkolni lehet neki hogy eljutott oda ahova jutott (itt jön be a szurkolás, az hogy valaki elért valamit).

Nem megy szembe a kultúra hagyományaival Beton.hofi, kicsit árnyaltabb is a kép az ő esetében. Viszont a gőg, az intellektusa az olyan jellegű fitogtatása ami flexelgetéssel társul, én ebbe inkább egy a hip-hoptól afféle osztályidegen, elhidegült magatartást látok mint amit Ariana Grande esetében is.

Osztálytól függetlenül mindenki szerepelhet és megnyilvánulhat ebben a műfajban, de hagyományosan és történelmileg úgy alakult, hogy ha alapvetően valaki nagyon elrugaszkodik azoktól a gyökerektől ami megpróbálja megtagadni vagy kizárni az alsó osztálybeliséget, gátat szab, feljebb helyezi magát ennél az egésznél olyan szinten ami nem csak azt jelenti hogy "kijutott és emiatt máshogy viselkedik" hanem a teljes szocializálódását illetően konformizálódás, az erőteljesen gázul hat.

Fontos amit leírtál a Saiid kapcsán. Utóbbi időben kicsit jobban kutakodom a magyar hip-hop alakulásáról annak osztályszerkezeti struktúráját illetően, és a megfigyeléseim az alábbiak:
- a 90-es években sokkal inkább élt az, hogy az alsóbb és a középosztály között volt mobilitás (SDO, PNC, FGO, graffitis rapbandás korszak), ez kiköpött és követte a...
- 2000-es évekbeli underground amit sokan a magyar rap "fénykorának" titulálnak a fiatalabbak között a fizikai példányok és a kommercializálódás miatt lényegében, amiből a legtovább a felső középosztályból származó előadók maradtak fent

Itt ami nagyon fontos viszont: ebben a periódusban, miért nem volt egyetlen egy roma, vagy alsó osztálybeli rapper aki olyan nevet tudott csinálni magának mint a felső középosztály orientált underground? Miért van az, hogy a magyar hip-hopban történelmileg a romák és az alsó osztálybeli előadók csak a kommerszbe illeszkedve tudnak érvényesülni, miközben fehér felső középosztálybeli figurák dominálták a 2000-es években a magyar rapnek azon legmeghatározóbb időszakát, amelynek pont az underground, az alulról jövő lét volt a központi esztétika? Nemhogy Nyugat-Európában, hanem Szlovákiában, a lengyeleknél, a cseheknél azért nem kell nagyítóval keresni a meghatározó előadókat akik legalább egy úgymond underground klasszikust le tudtak tenni ebből a szempontból.

Egy szándékos struccpolitika és vakság az egész történelmileg, és strukturális szinten is. És ha meg akarja az ember érteni 2010 után akár Busta és az RTM térnyerését, akkor ebben legalább annyira érdekes belenéznie hogy melyik volt a legelhanyagoltabb szegmense aminek senki se biztosított piacot őt megelőzőleg, és párhuzamosan pont emiatt mennyire radikálisan tudta az egészet elvinni egy teljesen más irányba.

Erre is (mint nagyjából minden másra) az egyszerű válasz: a pénz.
Ameddig egy támogató családi háttérrel rendelkező előadónak belefér az, hogy nem hoz sok pénzt, de attól függetlenül foglalkozhat vele, addig egy csórónak sok előbbrevaló dolog van. pl megélhetés meg ilyen izék... (a Maslow piramis jut most éppen eszembe).
Itt akkor még nem voltak akkora pénzek ebbe, később meg rájött mindenki, hogy nem rapbulikra kell várni, hanem végig lehet haknizni a falusi diszkókat, ami anyagilag kifizetődőbb volt. Ja persze írni kell egy csomó szerelmesreppet meg diszkókompatibilis zenékre kell ugrálni.
Eccerű ez!

En erre azt tudom mondani minden bantas nelkul es a legnagyobb tisztelettel h ennyire nem szabad belemerulni. Semmi nem er ennyit.
Lehet ram mondani h akkor nem vagyok real mert a hiphop ilyen mertekben nem erdekel.hogyan indult ,lazadas..csak a szegenyek. Stb..persze most tulzok egy picit.
Minden valtozik alakul.kb mar akkor valtozott az egesz eszme mikor a 2. Ember reppelni kezdett.
Es amugy is az emberek 99%ban szerepet tolnak .itt is mert alneveken vagyunk szoval....re

A meglatasom az h bizonyos kereteken belul kell foglalkozno dolgokkal.nekem ez sok.

Ha elfogadjuk Sixfeet gondolkodását, okfejtését amolyan egyetemes IGAZSÁGNAK akkor ezzel egyidőban akkora terhet rakunk, akkora felelősséget minden előadóra amit közel sem biztos, hogy ők viselni tudnak, szeretnének stb.

Ezt pedig (SZERINTEM) nem tehetjük, ugyanúgy ahogy nem nekünk tisztünk megtalálni a művészek hangját, stílusát, kifejezési formáját is.


Persze a művészettörténet fontos, majd az leírja kikutatja, hogy a hip hop a rap hogyan alakult ki, milyen trendjei voltak, de aki aktívan benne van az nem foglalkozik ezzel, nem is kell, hogy foglalkozzon vele.

Nekem sajnos csak amcsi példáim vannak a magyarokra ugye szarok, de ezen logika alapján azok az IGAZI mc-k akik politizálnak, fekete témákat hoznak elő, akik kort írtak le, de akik ezt nem csinálták azok nem igazi arcok?
Vagyis a Public Enemy (politika, fekete vonal, komoly dolgok) igazi hiphop, de a run dmc (bulizene elsősroban) nem? LL Cool J lemezei nem jók, mert radio, meg szerelmes dalok, szemben mondjuk Nas-zal aki az utcát mesélte el?


Hol van a határ? Ki húzza azt a vonalat?

Persze van ug, meg mainstream, de ezek se igazi határok, előadóknál akár lemezeenként tud változni is.

A pápa meg a Vatikánban lakik, de azért feltesz kérdéseket azt illetőleg, hogy milyen a magyar társadalom által kitermelt szubkultúráknak a pénzhez, az anyagi háttérhez, a társadalmi osztályokhoz, osztálykülönbségekhez való viszonya? Pont azt hagytad le, hogy olyan országokban akik szerintem hasonló helyzetből indultak a vasfüggöny lebomlása után, vagy akár még szarabb helyzetben is voltak mert nem voltak kedvezményezettjei a szovjeteknek (legvidámabb barakk), és a sokkal szarabb helyzet ellenére termeltek ki legalább kis százalékban olyan jellegű előadókat akiket említek (ez amúgy érdekes módon a jazz zenében is megfigyelhető Kelet-Európát illetőleg). Nem beszélve, hogy a "demokrácia" hipotézist amiben mindenki érvényesül, kidobhatjuk az ablakon, és olyat kell kiraknunk helyette ami korrigál: mindenki érvényesülhet - feltéve ha megvan a tőkéje (pénzügy, kulturális). Emiatt releváns az osztálykérdés. Miért kellene értelmiségi kulturális és pénzügyi tőkéje lennie pl. egy Havocnak vagy Prodigynek? Miért ez kellene lennie a műfajnak a feltétele, mint amilyen szinten Magyarországon az valamiért jobban feltétele volt a 2000-es évek undergroundjának?

Szerintem tökre megéri foglalkozni a témával. Főleg amiatt nagyon érdekes, mert azok a dolgok, amikkel példálózunk a piaci társadalom szemantikus stop tábláit illetően amivel leállítjuk azt, hogy ezek a diskurzusok tovább haladnak, pont megállítják azt, hogy globális kontextussal elegyítve a magyar hip-hop közegben a nemzetközi piaci mechanikák ilyen fura torzszülött eredményeket Magyarországra. Egy dolog az érzékenység, de ez több annál: sokrétű szubkulturális specifikum. Európa szinten specifikusan változott meg, és alakultak külön szabályrendszerei és körülményei a rapnek. Ez szerintem baromi releváns, hogy mit mond el a magyar társadalomról: lehet itt ellenkulturális műfajt csinálni? Van/volt a látszatlázadáson túl bármi jelentősége a műfajnak nálunk? Szokták mondani, hogy az ország az amely alakítja a kultúrát, és a kultúra csak kis hatással van az országra. Na most hova tegyük azt, amikor egy ország társadalmi-gazdasági viszonyai olyan szinten kiüresítettek egy szubkultúrának a lokális leágazását hogy az gyakorlatilag kiüresedett? Miért van ez átfedésben érdekes módon pont azzal, hogy a hazai "alulról jövő" műfajban azok érvényesültek akik, és akik részt vettek benne jóval őket megelőzően, a felső középosztályra jellemző kizsákmányolás és/vagy kirekesztés határozza meg a magatartásukat? Miért van az, hogy nem merünk foglalkozni ezzel, csak úgy ahogyan "illetlenség" a jelenlegi rendszerben akár a fizetésekről beszélnünk? Ja mert az rávilágít az anyagi egyenlőtlenségekre, átlátszóvá tesz dolgokat, a végén eljutunk ahhoz a következtetéshez, hogy maga a rendszer nem is biztos, hogy fair.

Nem kell megfogadni egyetemes igazságnak, mert alapvetően már alapvetően a megfigyelések valamelyest tényszerűek. Nyilván megvan a saját preferenciám a műfajban, és az ízlésem. A helyzet viszont az, hogy ezek a törvényszerűségek amiket leírok nem a hallgató vállára rak bármely felelősséget, nem kell bojkottálni, viszont annál inkább alapul nemzetközi szinten a műfajnak az alakulása, pontosan az általad emlegetett kontraszelekciós, fejlődési mechanizmusok fejlődése ezekre. Van egy bizonyos piac, van a piacnak nagyon radikális elvadult formája, de van egy körforgás benne: a 6ix9ine-ok nem zárják ki az érvényesülési lehetőséget, van strukturális hatásuk de messze nem borítják fel a rendet és okoznak műfaj szerte szétterjedő kilátástalanságot, reménytelenséget szisztematikusan. Jön egy valami, az előzőeknek ellent mond, hoz valami újat, és jellemzően nem a Post Malone, meg a Jack Harlow, meg a Logic, meg a G-Eazy fogja meghatározni hogy hova megy a műfaj, hanem azok a kisebb lokális figurák akiket egytől egyig majmolnak (még akkor is ha amúgy persze itt is van kisajátítási folyamat, de a lokális figuráknak ettől függetlenül még így is egyenlőbb a piac). A magyar rapben az ilyen szisztematikus változások viszont olyan radikális hatást váltanak ki hol a beteges konzervatív regresszió, hol a túlzott piacosodás irányába, és közben a zenében szisztematikusan pont amiatt néz ki szarul az egész, mert tökre látszódik hogy a körülményeket illetően szemet hunytak ezekre a kérdésekre.

Hú, de komoly beszélgetés alakult itt ki, élmény olvasni!

Alapvetően egyetértve dub, Zoli és dogg mondandójával, még egy-két dolgot hozzátennék.

Ugye Sixfeet-nek van ez az alapállása, ami a mostani érvelésének is a kiindulópontja, hogy a hip-hop eredetileg ellenkulturális műfaj, és ez nagyjából minden vitánk gyökere. Ugyanis én ezt vitatnám: a '70-es években a hip-hop egyértelműen buliműfajnak indult: a DJ csinálta a partyt, az MC pedig szórakoztató szövegeket reppelgetett közben a zenékre. Az első rögzített rapszámként számon tartott Sugarhill Gang - Rapper's Delight szintén egy partytrack. Híre-hamva nem volt a társadalmi kérdéseknek, politikának, ellenkultúrának pedig aztán pláne nem, hiszen azok a funky és disco zenék, amikre a korai rapperek szövegeltek, abszolút mainstreamnek számítottak.
Ez a társadalmi-ellenkulturális vonal talán a The Message révén bukkant fel a hip-hopon belül 1982-ben, de igazán jelentős szerepre szerintem csak a '80-as évek második felében tett szert, amikor már kb. 10 éves volt a stílus. Ahogy dogg is írta, addigra már túlvoltunk egy Run DMC-n, akikről szintén nem az ellenkultúra az első szó, ami eszembe jut.
Szóval persze, nagyon fontos és értékes része a hip-hopnak a társadalmi-politikai-ellenkulturális vonal, amit én is kedvelek, de korántsem csak erről szól a hip-hop, és szerintem eredetileg nem is erről szólt. Sokkal inkább arról szól, amit a Zoli szokott mondani: az önkifejezésről. És igen, a hip-hop fejlődéstörténete során voltak olyanok (nem is kevesen), akik ellenkulturális lázadásban találták meg az önkifejezés módját, de mások meg másban. És ez így van jól: ahogy már írtam, épp a demokratikus jellege adja a hip-hop szépségét, vagyis mindenki arról reppel, amiről akar. Nyilván van egy-két dolog, amiről nem illik: pl. ha egy fekete műfajban alkotsz, ne sértegesd a feketéket, de nagyon kevés dolog van szerintem, ami ne lenne kompatibilis a hip-hop hagyományaival.

Sixfeet érvelésének 2. pontjával viszont már jobban egyetértek, és most már jobban értem azt is, hogy miért linkelted az Ariana Grande videot. Ez a "gőg", ami sugárzik a 7 Rings klipjéből, tényleg gáz, de nem tudom, hogy azért gáz-e, mert szembemegy bármilyen műfaj hagyományaival. Ez a szégyentelen veretés szerintem saját jogán gáz: ha egy rockszámban, egy house számban vagy egy operettben produkál valaki ilyet, akkor is ugyanennyire aljas kulturálisan. Ennek tehát nincs köze szerintem a hip-hop műfajhoz.
És visszatérve a vitánk kiindulópontjához: én Beton.Hofi esetében nem érzek ilyen "fitogtatást" és "flexelgetést", amit emlegetsz, de ha rámutatsz konkrét szövegrészletekre, talán jobban megértem, mire gondolsz. Egyfajta nagyképűség van az attitűdjében, ezt aláírom, meg nyom ilyen "én jó vagyok, ti meg szarok vagytok" típusú oltásokat, de ez a fajta "erőfitogtatás" mindig is része volt a hip-hopnak, úgyhogy egyáltalán nem kultúraidegen.

És hogy miért a (felső) középosztály foglalta el a vezető pozíciókat a magyar undergroundban a 2000-es években? A dub által említett pénzkérdés mellett én a szocializációt tenném még hozzá. Egy alsóbb rétegekben nevelkedett fiatal (lehet roma vagy nem roma, tök mindegy) sajnos sok esetben nem tanulja meg a szüleitől a munka kultúráját, nem látja, milyen az, amikor kitartóan megdolgozik valaki az álmaiért. Ezért hiába tehetséges, nem tudja, hogyan érvényesülhet a hip-hop közegben, meg egyébként is elviszi az energiáját a megélhetésének a megteremtése. Ha meg valahogy mégis sikerül befutnia, akkor ahogy írtad is, mainstream előadó lesz belőle, hiszen elkábul a sok pénztől, kocsiktól, csajoktól: nem tudja, mit kell kezdeni az anyagi sikerrel, ezért egy ilyen színvonaltalan veretés lesz a produkciójából. Ha viszont valaki jó anyagi körülmények közül érkezik, mint pl. az AKPH, az tudja, hogyan kamatoztassa a tehetségét, és nem kábul el a pénztől, mert köszöni szépen, gyerekkorától kezdve megszokta, hogy milyen az, ha van, és pontosan tudja, hogy nem az tesz értékes emberré. Mivel értelmiségi közegből érkezett, inkább az underground hip-hoppal kezd szimpatizálni, mint a mainstreammel, hiszen az UG hip-hopra jellemző igényesség és komplex szövegek jobban magukkal ragadják a fantáziáját, mint a mainstream felszínessége. Na, így történt szerintem, hogy a középosztály nagyobb súllyal jelent meg az undergroundban. Ez egy tök természetes folyamat, amivel szerintem semmi baj nincs.

Egyébként az se igaz, hogy nincs egy nehéz körülmények közül érkezett roma előadó sem a 2000-es években befutott magyar hip-hop elit tagjai között: ott a Siska. Nem romák és nem is feltétlenül csórók, de a telepi rapperek (pl. DSP, Phat, Bigmek) is az alsó osztályokból jöttek szerintem, vagy max. az alsó középosztályból.

Végül hogy zene is legyen: a Dogg-Pound által linkelt új Beatmaking nagyon jó! Végre jó vendégeket hívtak a Slow Village személyében. A szöveg nagyon erős, zenéből csinált már jobbat szerintem az M-Squad, de nincs vele baj, és ilyen minőségű szöveg alá nem is feltétlenül kell több.

Fontos tényező, hogy KIHEZ jutott el, és MI?!

Akiket hiányol azoknak nem volt mtv-jük, nete a többinek se.
Azért lett itthon wu és cypress divat maximum, mert ez a kettő volt ami átjött euba, és onnan be magyarországra.

A hiányolt cigók, meg szegények nem is ismerhették ezeket. Honnan? Rádió nem adja őket, egymástól lehetett szerezni, főleg vidéken. Honnan? Középsuliban.

Nyelvoktatás nem volt (kezdődött na). Illetve hol volt? Gimiben, szakközépben.

Innen az a 2000es évek felfutása amikről ír Sixfeet.

Vagy még:

Ezért tudott Ganxsta ríl lenni, mert előtte nem volt csak a fenyő miki, a geszti, meg az állat kanibálok.
Ami durván edukált az a kannibálok táborai. Akik ott ismerték egymást, onnan találkoztak azok utána húzták egymást.
Meg a fila rap jamek is fontosak voltak.
Ezek megint olyan dolgok ahova nem a vidéki szegénygyereket jutottak el.
Ezek alapozták meg a 2000-es éveket.

Van a régi zenék topik, nézzetek bele.
Nem pörög. Mi akik ezt hallgatjuk mi se hallgatjuk széjjel a hiphop történelmét, pedig 2021-ben már megtehetnénk.
Ezzel szemben amin felnőttünk azok a topikok pörögnek.

Nekem a sajat identitasom meghatarozasynal nagyon az elso helyen van az, hogy raphallgato, lemezgyujto, beatmaker, mc meg minden ilyen ize vagyok, a szabadidom nagy reszet az ilyesmikkel valo bibelodes teszi ki. De ennek az idonek a nagy resze arrol szol, hogy elvezem a hiphopot, csak ugy onmagaert. Az altalad felvetett gondolatok nagy reszere megvan az egyszeru magyarazatom, amit termeszetesen nem kell elfogadni, ezt en latom igy, egy reszevel mar nem is igazan tudok mit kezdeni, nem igazan erzek kesztetest, hogy megfejtsem a nagy tarsadalmi mibenletet, hogy ki meg miert meg miert nem...
Tovabbra is az a magyarazatom, hogy minden a szamokon mulik. Ez kis orszag, toredeke a hiphophallgato, ennek nagyon kis resze a fizetokepes fogyaszto. Ezert nem is tud olyan igazan nagy lenni itt semmi.
A kornyezo orszagos felvetesedre reflektalva: egy szlovak srac, mondta (aki mozog szlovak hiphop korokben), hogy nalunk milyen fasza, mennyi koncert van, mennyi lemezgyujto van, naluk meg lofasz sincs. Ezzel annyit akarok mondani, hogy mi latunk egy kepet, ami nem biztos, hogy igazabol az.
Nagy konkluziokent, annyit tudok mondani, hogy a hiphop olyan, amilyenne tesszuk. Ennek reszese a hallgato, aki eldonti, hogy ad penzt egy lemezre vagy nem. Az eloado, aki valaszt egy utat - izles alapjan, anyagi okok alapjan..., A nagy kep resze az is aki ertekelheto formaba ontott velemenyt tud prezentalni es itt kabe minden itteni forumozora gondolok. Szoval sokszor a nagy miertek keresese helyett celravezetobbnek tartom, hogy adjunk hozza mi valami ertekeset az egeszhez, ezzel javitva az osszkepet.

A Hip-Hop Evolution sorozat első évadában Grandmaster Caz és Melle Mel elmondja (nem találom a konkrét epizódot, de máshol is hangoztatja Mel: https://www.youtube.com/watch?v=BNlIjvquSW8), hogy ki nem állhatta a hip-hop szakma a Rapper's Delight-ot, pont a diszkó léte miatt, hiszen a korai hip-hop buliknak pont az volt a lényege, hogy a felső középosztály és a fehérek által popularizált és mindennel túlszaturált diszkó helyett azokat a dalokat játsszák le a korai hip-hop bulikon amik a maga idejében népszerűtlenek voltak adott idejükben a diszkóval szemben, és később a hip-hop DNS-ben megjelentek a golden era idején is: Motown, Stax, P-Funk, JB's. Már a műfaj születése is így egy ellenkulturális vonás kicsiben, amely utána még inkább bebetonozódott a műfajba. Konkrétan említik, hogy eleinte mindenki a p-funkot próbálta majmolni öltözködésben a Cold Crush Brothers-től a Furious Five-ban (ez elhangzik a Message videoklipjének öltözete miatt). Cold Crush Brothers-t amiatt fontos megemlíteni, mert Caz a tagja volt, továbbá ő ugyanaz a Grandmaster Casanova Fly akitől benyúltak egy egész verzét a Rapper's Delight-ból - ő is a p-funk influence-t emlegeti sokkal hamarabbinak.

A 80-as évek korszaka amiatt alakult úgy ahogy, mert a sampling kivitelezhetetlen volt technikailag, és a Def Jam dobgéppel próbálta ezt az egészet kompenzálni, amiből lett a Beastie Boys, Run DMC, LL Cool J, korai Public Enemy időszak. Na most, már ebből az időszakból is érezhetjük az alábbi dolgokat: az amit golden era-nak hívunk azért golden era, mert megjelent a politikai és a gengszter vonulata, a társadalmilag nem feltétlenül reflexív, de mindenképpen ellenkulturális vonásokat magában hordó hip-hop. Itt nagyon fontos megemlíteni azt, hogy a Public Enemy és a Beastie Boys a második albumukon mit csináltak: a Paul's Boutique produkciója a Beastie Boys-tól a legmeghatározóbb, és leginkább sample-heavy albuma miután elhagyta a Def Jam-et, amiről nagyon fontos megemlíteni hogy maga Chuck D is úgy nyilatkozott, hogy a feketék által dominált hip-hopban is elismerték, "dirty secret"-ként, hogy azon az albumon voltak a legjobb beatek. (link itt: https://en.wikipedia.org/wiki/Paul%27s_Boutique#Legacy) - hozzá lehetne kötni, hogy ők is felső középosztálybeli formák, de a Beastie Boys az ellenkulturális szegmensben talán az aki mindig tisztában volt a saját osztályhelyzetével, és ennek a jellegével, pontosan amiatt mert punk zenekar voltak eredetileg.

Még egy fontos addendum: a golden era idején a gengszter rappet és a politikai rappet egy kalap alá lehet venni az ellenkulturális műfaj szempontjából. Ez a videó beszél a 80-as években a quiet storm túlsúlyáról a felső középosztálybeli feketék körében (https://www.youtube.com/watch?v=B1BdVnpaBtY), amivel az alsó osztálybeli feketék a 80-as évek végefelén a crack korszak idején szintén nem tudtak azonosulni, így a golden era iszonyatosan gúnyolta és cinkelte a szerelmes rappet - az OSZTÁLYKONFLIKTUS miatt, így ez is egy olyan meghatározó mérföldköve a hip-hopnak amely az ellenkulturális hozzáállásra épített.


Nem kultúra idegen, viszont itt jön be, hogy nem mindegy ki használja és hogyan. Én ebben látom a párhuzamot: ahogyan Ariana Grande-től is kicsit gőgösen jön, ezt a fajta flexelgetést ebben a formában én gőgösnek érzem - hozzátéve ezt, hogy ez függetlenül hogy alá tudom támasztani azzal, hogy a műfajban ez ebben a formában így prezentálva sántítani szokott, attól függetlenül vannak előadók akik ennek ellenére piacképesek. Fontos azonban disztingválni a piacképest a kultúrahűtől: a kettő működhet egymással, de attól még hogy valami piacképes még egyáltalán nem kultúrahű.


Ezt amiatt nem taglalom, mert a szociáldarwinizmus és neoliberális mantrák egyvelege nem hip-hop téma, de ha még ezt félre is tennénk, az amerikai feketék és a Nyugat-Európai kisebbségek "jobban ismerik a munka kultúráját"? És emiatt tudtak érvényesülni a nemzetközi szinten kb. mindenhol túlnyomórészt alulról jövő undergroundon belül? Nem csak több sebből vérzik a dolog, de kicsit már a viccesen abszurdba torkollik az ellentmondás.

Siska kb. számítana, anélkül hogy konkretizálnám vannak is érdekes anekdoták, hogy a kiadójában is ahhoz képest hogy mennyire fejőstehén milyen földönfutó helyzetei voltak a fennmaradásáért és milyen bánásmódban részesült, ami megmagyarázza azt a tendenciát itthon, hogy amúgy a fehér alsó osztálybeli underground rappereknek a nagyrészének Magyarországon ugyanúgy kompromisszumokat kell hoznia - eladni magukat - hogy minél tovább tudjanak fennmaradni a vizen. Ld. Wolfie, Busta, Siska.

A könyvet író Bom, meg a színész bátyját alsó osztálybelinek hívni meg elég durva osztályvakságról árulkodik, már ne is haragudj.

Nagy a hangsúly azon, és kezdd el megfigyelni hogy milyen osztályhelyzetből, milyen közvetlen környezetből jöttek azok az előadók akik viszonylag tovább tudtak fennmaradni a "kompromisszum nélküli underground" molinója alatt. Érdekes dolgokat lehet disztingválni ezzel.

Amit dogg említett az amúgy nagyon fontos, de Zoleenak és a realségnek köze se volt egymáshoz, hol a Mega Sound Systemet majmolta (bevallottan a Sajó nemrégi interjújában), hol az akkor még társadalmilag mobilisabb "hip-hop nemzettel" (az SDO, FGO, PNC-vel, utóbbi kettőből lett ugyebár a Firma/Idő Urai kombó pl. a Showhaizay - Firma sóhaja) gyűlölte gyakorlatilag mindenki egészen tényleg 2010-ig amikor már nem volt túl jó ötlet gyűlölni a Kartellt. Nem beszélve szintén amúgy szerintem Ganxsta Zolee karaktere egyenesen az apja pl. annak a tevékenységnek amit a Busta vagy Lmen Prala is csinált (reduktív kisajátítás, bután ellopott valamit kiüresítve azt annak eredeti jellegzetességétől). Ajánlott olvasmány a témában Dzsenesz két Raptér kiadványa ami itt elérhető: https://www.hiphopmuzeum.com/hip-hop-kiadvanyok/

És az érdekesség, hogy a vidéki szegénygyerekekhez a rap amúgy érdekes módon tökre eljutott. Pont az az elmondás a 90-es években, hogy rengeteg vidéki rap buli volt ami mindenkivel segített megismertetni a műfajt, plusz olyan kevés buli volt hogy Budapesten kívül volt egy csomó visszatérő vidéki központja is a rapnek. Nem beszélve ismételten az SDO jelenségéről, ahol volt vandalizmus, graffiti, rablások és lehúzások, de egyben konfrontáció a skinheadekkel, és roma inkluzivitás. Ez pont addigra kopott ki amikorra bejött a fehér domináns underground.