Naughty by Nature: Nineteen Naughty Nine: Nature's Fury
.
A Poverty's Paradise és az IIcons albumok között jött ki félidőben, és mind a kettőnél jobb. Az ilcons a könyebb, ugye ezen a lemezen a trió még trió...
A Povertynál rövidebb, összeszedettebb, illetve került rá egy igazi NBN anthem is a jamboree-val.
Nincs sok közreműködő, azok is főleg refrénbe segítenek be, a lemez nagyon egyben van, nem túl hosszú, a zenék s szokásosan NBN stílusúak.

Little Brother: The Minstrel Show
.
Egy jó producer, csapatlemeze két közepes mc-vel, és egy max közepes lemezzel amit a tematikája, a koncepciója azonban úgy felhúz, hogy majdnem hibátlan, klasszikus, erős lemez lesz.
A minstrel show, mint téma, a hozzá kapcsolódó zenék, samplek, átkötők, intró ad egy olyan hangulatot, olyan plusszt a lemeznek, hogy kb minden mást elhomályosítanak. Ezért is ambivalens, hiszen utána kell olvasni rendesen, fel kell készülni a lemezből mielőtt magát a lemezt a "fülébe veszi" bárki. Ha nem így tesz, akkor elsikkad az album érdemtelenül.

UGK: Underground Kingz
.
Annyira más ez a lemez, mint a korábbiak már borítójában, kiadásában. Először is a címe. Semmi fakszni, csak a banda neve. Aztán full profi borító, és valahogy új. Van rajta sláger, sőt igazából az egyetlen igazi slágerük, a díjakra jelölt outkast-el közös "Int'l Players Anthem (I Choose You)". Ha már outkast... A várakozás azért is volt hatalmas ezzel a lemezzel, mert korábban jelent meg a Speakerboxxx/The Love Below ami kb egy magnum opus volt minden szempontból.
Na ezekkel a várakozásokkal "mentem neki" a lemeznek, és azzal, hogy vajh meg tudják ezt ugrani? (meg lehet egyáltalán??)
26 nóta (+3 bónusz, de azok ugye bónusz), sok közreműködő, de mégsem túl sok, simán lehetett volna 2 lemez, egy UGK és egy UGK & friends. Lehet jobb is lett volna, így kicsit hosszú, simán elhagyhatónak hallottam a nóták felét. A lemez jó részén Pimp C volt a producer maga, vagy koproducer, szóval a hangzásra nem lehet panasz. A szövegek a szokásosak.
Összességében egy erős, jó UGK lemez lett ez, de az előzetes reményeimhez nem tudott felérni, nem lett kiemelkedő, klasszikus a cucc.

Doggy's Angels - Pleezbaleevit!
.
A 2000-es évek nagyon mentek, jót tettek Snoopnak. Kiadóként kiadott egy kritikailag, eladásilag sikeres lemezt az eastsidaz-zal és azután azt csinált amit akart. Csinált is, rögtön 2 filmet meg hozzá OST-ot is, illetve egy csajbandát, mert nehogymá neki ne legyen, ha Kozsónak is lehet! A neve meg simán lopás, fel is vállalta.
Na a lemez olyan is, ilyen is. Telepakolta a friss kiadó összes sztárjával, vagy azokkal akik minimum affiliated/related vele, inhouse producerként fredwreck, illetve battlecat csinálta és inkább hangzik válogatásnak, reklám, promócuccnak, semmint igazi lemeznek. A csajok, a 3 angyal, több számban konkrétan elsikkad, fel se tűnik.

Sose hallottam róla, hogy volt Snoop-nak egy ilyen csajrap bandája, köszi az infót!
A feat-ek és a producerek valóban nagyon komolynak tűnnek az albumon.

The Coup: Pick a Bigger Weapon
.
Boots Riley "zenekara" 5 évente ha kiad egy lemezt (az utolsót 10 éve egyébként), de azok események. A szövegek, témák nem változnak (politika, közélet, feketék jogai, történelme). De, hogy kivel dolgozik, a zenekara, stúdiózenészei kik az aktuális lemezen, a közreműködő mc-k mellett az lemezről lemezre. Ez az anyag is majdnem élőzenés hip hop, valahol a Roots és a Public Enemy között

Del the Funky Homosapien: I Wish My Brother George Was Here
.
Bár már hallani a későbbi alternatívhiphopzsenit ez a lemez még inkább sima rap, illetve útkereső anyag, semmint igazi nagybetűl DEL album. Hallani Cuba hatását, és hiányzik a HieroCrew mellőle nagyon. Nem rossz anyag egyébként, sőt voltak számai, pillanatai ami ma is úgy ütnek, szólnak, mint 31(!!!) éve mikor kijött, de összességében vannak sokkal jobb lemezi is (rögtön a második a no need for alarm pl szerintem).

Guru's Jazzmatazz, Vol. 3: Streetsoul
.
Igazi örömzenélés a haverokkal, jammelgetés, slam poetry mielőtt kitalálták, elterjedt volna. Guru fogta a barátait és a Jazzmataz alapvetően jazzes hiphop/rap vonalat megbolondította erre a 3. részre RnB, Soul-lal. Minden számra új előadó csatlakozik hozzá, a saját stílusában megfürdeti Gurut, majd elhagyja, hagy menjen tovább az útján. És a sokféle előadó, énekes, producer, mind unikális hang, mégis egy szerves egységet tudnak alkotni, nem tűnik fel, hogy mások, mert a közös pontokra fókuszálnak. Talán egy picit a neptunes két nótája emelkedik ki ebből, nekik 2000-ben olyannyira jellemző stílusjegyeik voltak, hogy "csukott szemmel" is lehet hallani, hogy melyik az ő producerelésük.

Ez a legreppesebb jazzmatazz.
Nekem az elso ketto a kedvencem ez a 3.nalam tulingadozo.

Ha mar neptunes ajanlom mindenki figyelmebe ezr
https://youtu.be/9KHo8AhiU5A
Korg tritont hasznalak ahogy irtak sokan abuzaltak.
De timbaland bacsi is sokat tolta
Anno rusi baratomnak volt szerencseje egy ilyet kilrobalni 10+ eve.
Annyit mondott minden egyes beallitas egy "slagert" hozott elo.jay z, justib timberlake stb...
Szoval lebutitva a stock hangokkal ertek el sikereket a pharellek.

Talib Kweli: The Beautiful Struggle
.
Annyira 2000 ez a lemez, hogy arra szavak sincsenek. Neptunes, Kanye, Just Blaze, Hi-Tek aki számított azt összeszedte erre az albumra Kweli. És ő is érzi a kort, meg a stílusokat és olyanokat húz, hogy minden számra simán tud kapcsolódni. A közreműködők nincsenek sokan, és a "szokásosak" nem divat, vagy kiadós nyomás egyik sem.





oh, simán elfogadom, de a tényen, miszerint sikeres voltak nem is kicsit, és stílust teremtettek ez nem változtat,nem?

The Lady of Rage: Necessary Roughness
.
Hiába a deathrow végefelé, leszálló ágában adták ki, ekkor készült ez a lemez ettől még egy tisztességesen összerakott, minőségi cucc. Az már az én szegénységem, hogy minden számnál várom, hogy okés, de jöjjön már a sztár, mert elég Rage közreműködéséből. Valahogy nekem ő nem elég, hogy egy komplett lemezt elvigyen a hátán, és ezen az anyagon csak ő van, összesen 3 számban van közreműködő. És megintcsak shame on me, de ez nem a szövegei vagy a flowja miatt van, hanem mert nő. Egyszerűen nem bírom a női rappeket. Pedig próbálkozok én, de valahogy annyira maszkulin nekem a rap, hogy a csajok "kellékek" nekem még így 25 év után is.

azt nem tudom h sikeres volt-e nem neztem utana.
a stilust teremtett kifejezessel sem ertek egyet nem tudom milyen hasonlo album jott meg ki.
itt kb fogta az akkori nagy neveket is osszerakta. dj scratch, neptunes, jay dilla stb..
viszont jo anyag, teny

csipem h igy leirod a velemenyed regi lemezekrol. igy tovabb.


kweli masodik lemezenel mar voltak gondok a kiadonal ha jol tudom, szivarogtak is ki notak vagy a mixtape-rol volt?
amugy nekem sokaig az elso szoloja volt a kedvenc
de aztan raleltem erre
Right About Now: The Official Sucka Free Mix CD
ezt anno csak ugy adta ki hogy mi ujsag velem nem tuntettem el, de sztem nagyon jo anyag foleg az extended verzio.
itt van dilla, 88 keys, dj quick, khalil, kanye utemek.
ajanlom erosen
https://en.wikipedia.org/wiki/Right_Abo ... ree_Mix_CD

Ez azon kevés Death Row album egyike, amit nem hallottam. Pedig régóta rajta van a listámon, de valahogy nem vitt rá a lélek, hogy meghallgassam, és szerintem pont azért, amit te is írsz: hasonlóan vagyok én is a csajrappel, egy-egy szám tök jó tud lenni, egy teljes albumon keresztül azt gondolom, soknak érezném. (Kivétel: Eve. Ő az egyetlen, aki nálam valamiért kimagaslik a csajrapperek sorából. Lehet, hogy csak azért, mert ő reppelt az ízlésemhez legközelebb álló zenékre.)

Azé timbaland, neptunes csinált lemezeket justinnak is. Slágereket is. Sikeresek voltak ez tény utána nézés nélkül is.

Eminem: Encore
.
Az MMLP után elengedtem Eminemet. Az a lemez akkora masterpiece volt, hogy nem is tudom miért nem foglalkoztam vele. Aztán gyorsan egymásután kijött a 3 függönyös lemeze (eminem show, encore, curtain call), és már a borítók miatt se foglalkoztam velük.
Ami nagyon tetszett ebben a a lemezben azok a single-k. De csak a sokadikak, a like toys soldiers, meg a mockingbird, szóval sokáig nem is vettem elő (se meg ugye), mert valahogy nem fogott meg a többi.
Hiába 20 éves lassan a zenéi simán modernek, maiak, nem egy számnak monoton alapja van, és arra hasonló szövegelések.
Nincs sok közreműködő, azok is saját istállósok. (50Cent rögtön 2 zámban is, kezdődik a futtatása) A skitek a korábbi lemezekről folytatódnak, ez nagyon tetszik Em-nél, hogy így egységesebb az egész diszkográfiája. A lemez felének gyakorlatilag ő a producere. Érdekes tény, nem sokat melegetjük, hogy Eminem nagyon sikeres producer (és kiadó is egyébként) az MC-zés mellett!








Köszi a visszajelzést, jó tudni, hogy nem csak magamnak írogatom ezeket. (twitteren főleg savat kapok, de ők khecik. )

Igen, szemezgetek ezzel a kweli lemezzel is, csak még nem csíptem el sose jó árban.