Bennem nem váltott ki indulatot, sőt, nagyon jól összefoglaltad, hogy mi történt a rapzenében a 2000-es évek óta, én egyet is értek vele.

A kedvemet viszont nem hozta meg Joe cuccaihoz: számomra a Slaughterhouse-ban is ő volt a leggyengébb láncszem. Az SH idejében meghallgattam néhány akkor megjelent Joe Budden szólót, de egyik se tetszett igazán: a zenei világa nem rántott magával, a szövegvilága olyan, amilyennek leírod, és ez értékelendő, de ha valaki csak ezt a "felnőtt rapet" tolja végig, az nekem sok tud lenni, kellenek lazább számok is ahhoz, hogy igazán tudjak élvezni egy albumot. (Most esett le, hogy talán az új Kendrick lemezzel is ezért nem tudtam teljesen megbarátkozni?)
Ettől függetlenül megértem is, hogy te bírod, mert a maga nemében egyértelműen színvonalas dolgokat csinált Joe. (Hozzá kell tenni, hogy ezt a Mood Muzik sorozatot nem hallottam, csak későbbi cuccait.)

valamiért úgy jött le, hogy kanye itt a fórumon azé nagyobb kedvelésnek örvend, és esetleg nem fog bejönni az őt dehonesztáló gondolataim.


Érdekes ez a leggyengébb lánc a slaughterhouse-ban.

2009ben és crooked i miatt kezdtem egyáltalán hallgatni őket. hip hop weekly egy bitang jó, és marha erős brand, vállalás volt.
aztán royce lett a legerősebb benne nekem. bar exam sorozata, bad meets evil cuccai.
majd joe. mood muzik ugye elsősorban, de a love szériája is jó szerintem.
joell volt mindig a gyenge, pontosabban ő sosem volt a csapatból kedvenc egy "időszakomban" sem.

De az SH utáni lemezei annyira bejönnek, hogy jujj!

A Monday egy masterpiece. Az is olyan felnőtt lemez, hogy a fal adja a másikat.

Szóval mostanra azt mondom nincs számomra gyenge láncszeme a csapatnak.

Tragedy Khadafi & Trez – Lethal Weapon
.
Igazi ug street queens hangzás lett, Rick Rue a lemez jó részének a producere (Prodigy HNIC-ről lehet ismerős), a közreműködők is hasonlóan UG arcok. Az album igazából inkább Trez feat Tragedy, van olyan szám amiben benne sincs. A borítója full jól mutatja, a háttérben van, és igazából Trez a főszereplő.

nekem az sh nem volt kedvencem.royce-cal elvoltam
joel eloszor az apollo brown-os lemezen tunt fel nekem
buddennel "osszefutottam" de sose mozgatott meg.
na de majd most

Tény, hogy Kanye szokott nyomni "picsogós" rapet, de attól még lehet jó. Annak is van művészi értéke, ha valaki elsírja a bajait - feltéve, hogy igényesen teszi.
Nagyon érdekes gondolat, hogy a mai trapelőadók világfájdalma mennyire eredeztethető Kanye rapjeiből. Ez nekem sose jutott eszembe, de van benne valami. Viszont a trapesek új szintre vitték ezt a műfajt, Kanye szerintem sose volt annyira sírós-rívós, mint ők. Sőt, a pályafutása első részében bőven voltak keménykedős, nagyotmondós, határozott szövegei. Az utóbbi pár évben tényleg sírósabb lett, de ebben már lehet, hogy a trap divathullám hatott őrá, és nem fordítva.

A Slaughterhouse-t illetően pedig félreértés ne essék: szerintem se volt gyenge láncszem a csapatban, Joe se gyenge rapper, csak a másik háromhoz viszonyítva éreztem mindig valamivel gyengébbnek. Hozzájuk viszonyítva értendő tehát a "leggyengébb láncszem" kifejezés.

Jay-Z: Vol. 3... Life and Times of S. Carter
.
Van a lemeznek egy erős south hatása, érzülete, ugye Timbaland már a vol 2-ra is csinált nótát, de ide még többet, illetve érkeztek déli közreműködők is. A single-k nem voltak, nem lehettek olyan erősek, mint a hard knoc life, de azt sokáig nem tudta megismételni ami nem is csoda valljuk be. A dope man, illetve a snoopy track Juvenile-lel nagyon jó, illetve ugye a big pimpin.
Talán a legerősebb darabja a trilógiának, de még mindig azt mondom, hogy a blueprint "trilógia" erősebb.
A mai napig nem értem, hogy miért van Eu verzió, miért nem kaphattuk meg Dr. Dret, cserébe viszont Missy Elliottot és Twistát?!

Egyetértek, hiába nincs akkora sláger, mint a Vol. 2-n, összességében talán ez a trilógia legjobb darabja, de a Blueprint-nek mindhárom része jobb.
Én nem is tudtam, hogy van olyan verzió, amin nincs rajta a Dr. Dre feates nóta...

van us verzió, és európai.

csekk: https://en.wikipedia.org/wiki/Vol._3... ... _S._Carter

50 Cent: Get Rich or Die Tryin'
.
Nem hallottam még a lemezt, de már utáltam. Az volt a hír, hogy lenyomta a doggystyle-t első héten amit én úgy fordítottam, hogy bárki a világon jobbnak tartja, pedig ugye az lehetetlen. Aztán jött a candy shop, majd a 21 questions és a pimp remix és azok tetszettek.
meg is hallgattam, de nem voltam elájulva tőle. A videók, és a singlek ugye jók, de sok a filler rajta nekem ezzel tettem félre az anyagot. Sokáig úgy gondoltam, hogy nem igazán jó lemez ez, ha a documentarynál jobb is, de elmarad a slim shady lp-től.
Ma hallgatva azonban:
Dre megismételte a the slim shady féle debütálást, a lemez tökéletes aftermath hangzás, minimális shadyvel keverve. Eminem sokkal jobb exec, mint 50 volt később a documentaryvel ahol a lemez felén majdnem szerepel (jó, csak a single-kön, de értitek) ő csak 2 számban, és hagyja 50-t egyedül szövegelni. És megy neki, majd minden szám üt, még ma is simán élvezhető, de semmi, de semmi queens nincs benne. VAgyis azt mára elfogadom, hogy a gangsta rapnek a másodvirágzását ő hozta el, de eastcoast, pláne queens a tetkóin kívül nincs a lemezen ma se szerintem.

Köszi, ezek szerint nekem az amerikai van meg. Nem értem, mi értelme volt máshogy kiadni Európában...

Fifty: ez az album is felértékelődött ezek szerint, mint a G-Unit teljes munkássága. Mondjuk a Documentary szerintem produceri munkában veri a Get Rich-et, de ez tényleg ízlés kérdése, két (szerintem) klasszikus lemezt hasonlítunk össze. Az tény, hogy Fifty jobban kibontakozhatott, mint a Game a debütáló albumán. Utóbbin a single-ök is Fifty lettek olyan sikeresek valószínűleg.

érdekes, mikor kijöttek nem kedveltem a 2000 utáni előadókat, cuccokat, mert az OGkhez képest műmájer volt mind.

Na ma 2022ben olyanok vannak, hogy ríl majdnem mindenki a 2000es évekből...

foleg maxiknal volt divat a uk, eu, us, japan kiadasok.
altalaban eu-nak csinaltak remixeket, de albumoknal is vannak kulonbsegek.
ugyebar a mai divat mikor itunes verzio van.

Adom, a maikhoz képest a 2000-es mainstream előadói real hip-hop arcok. Mondom ezt azzal együtt, hogy nekem közel se voltak mindenkivel ilyen problémáim a 2000-es évekből, hiszen én rajtuk nőttem fel, nem a '90-es évek előadóin.

50 Cent: The Massacre
.
50 túltolta.
nem tudom őt kárhoztatni, hiszen mégis az övé minden idők legjobban fogyott debüt lemeze (első hetes eladások alapján), mely az első hét üstököse után 9x lett platina csak az US-ben.
Szóval a második lemezre nagyon meg kellett mutatnia, hogy nem one hit wonder.
A lemez majdnem kész, mire jön Dr Dre, aki a felét elkéri, elveszi tőle, hogy a negyedik lovasa is tudjon debütálni (snoop, eminem, 50, the game. Akkor ugye még nem tudhatta, hogy game alkatilag nem képes arra a teherre amit rátettek, de majd 10 év múlva Kendrick negyedikként behozza végre Comptont is a Dre istállóba rendesen), így veheti fel újra, írhatja meg a lemezt újra ha nem is alapjaitól, de felétől.
És 50 túltolta.
Hiába a candy shop (in da club 2.0), just a lil bit (21 question 2.0), a beef gyakorlatilag fél NY-kal (ja rule, fat joe ugye) a piggy bank-kel, illetve a (szerintem) legjobb száma valaha a disco inferno, ha a lemez túl hosszú, illetve az utolsó 5-7 szám majdnem full filler. Aztán jön a bonus, nem tudja elengedni a hate it or love it-ot és csinál neki egy g unit remixet, de minek? nem tesz semmit az eredetihez, sőt...

Jókat írtál az első két Fifty albumról, egyet is értek velük. A Massacre fő problémája szerintem is az, hogy kb. a harmada filler. De ha a maradék kétharmadát vesszük, az milyen album lenne önmagában! A két Scott Storch alap (Candy Shop, Just a Lil' Bit), a két megmaradt Dr. Dre alap (Outta Control, Gunz Come Out, sőt még inkább a később, valamilyen special edition-re rátett Outta Control remix), az I'm Supposed to Die Night (Eminem alap), az I Don't Need 'Em (Buckwild alap), a Get In My Car (Hi-Tek alap), az általad is említett Disco Inferno, de még a Piggy Bank-et is említhetném, ami a szövegtől függetlenül zeneileg top színvonal... - ezek a számok szerintem ugyanazt a szintet képviselik, mint a Get Rich or Die Tryin', sőt ha tudta volna ezeknek a szintjét hozni végig az album, akkor szerintem még jobb is lett volna, mint a Get Rich.

Csak hát sajnos ott van egy csomó semmilyen szám (pl. Baltimore Love Thing, Ski Mask Way, So Amazing, God Gave Me Style, stb.), amik nem feltétlenül rosszak, de tipikus fillerek, nyomukban sincsenek az előbb felsoroltaknak.
Ezért a Massacre nem lett klasszikus album, de még így is egy nagyon jó lemez szerintem. Nálam Fifty 2. legjobbja a Get Rich or Die Tryin' után. (A Curtis pedig a 3., a Before I Self-Destruct a 4. - ahogy haladtunk előre az időben, úgy esett fokozatosan a színvonal Fifty-nél...)