Azé valami mozgás volt már, hiszen ahogy írtam is van SH feat a digitális verzión!


Azon a szemtelenségen, hogy nem szeretitek a rock rapet fel se háborodok.
(rejtő után szabadon)

Gang Starr: Daily Operation
.
A csapat harmadik albuma, eddigre már kiforrott a stílusuk, olyan szinten érzik, és képviselik a NY-i underground vonalat életérzést, hogy azt ma is érezni, átélni. minimális vendégművész, minden számot Premier csinált. Az az igazi békebeli, rendes raplemez egy csapattól, és csak tőlük.

Ilyen előadókkal valószínűleg bejönne, de abban igazad van, hogy valószínűleg nem annyira, hogy beelőzze az általam említett két OST-t.

Gillie Da Kid: the best of the gdk mixtapes
.
A Babygrande húzott egy okosat ezzel a lemezzel, ahogy a custom made hasonló best of the mixtapes cuccal. Nem kellett beletenni sok pénzt, a zenék megvoltak már, csak ki kellett válogatni. Nekünk is jó, mert ezeket az utcasarkon árult cd-r tape-eket kb lehetetlen beszerezni, sokszor még digitális verzióban is (ez még jóval a szpoti, youtube előtt jelent meg), főleg európában, magyarországon.
Ez is 4 korábbi mixtape-ből van kiválogatva mindegyikből a jobb számok, sokszor az eredeti dj tagekkel rajtuk. Nagyon jó arra, hogy megismerjünk egy ug előadót aki karrierje ott kezdődött, és kb be is fejeződött az undergroundban.

Boo-Yaa T.R.I.B.E. – Business As Usual
.
3+1 lemezes szerződést írtak alá régen jellemzően a nagykiadókkal a rapperek, ezért is van az, hogy majd mindenkinek van valami best ofja 3 lemez után, mára sokszor szimplán a karrierjének kezdetén, van, hogy az igazán nagy slágerek, sikerek előtt.
Valahogy ezt a +1 lemezt akarta pótolni fél mixtape félválogatás, full bootleg módon az a holland kiadó (street dance) aki ezeket a korai lemezeket, az első 5 évüket elhozta egyébként Európába, ugyanis a TRIBE majdnem kezdéskor saját kiadós volt, de kiskiadós végig az tuti.
Felemás pont ezért az anyag, mert emellett viszont a Boo-Yaa facebookján a fejléc képen fennvan, mint utolsó lemez vagyis a tagok, menedzsment is elismeri, elfogadja félhivatalos cuccnak.
Monstre 74 perces megamix kb összemixelve azokat a számokat amiket koncerten is játszhattak tényleg akkoriban világszerte mindenhol, bárhol.
A cdt nagyon megvenném, ha bárki valaha valahol megtalálja vegye meg, és átveszem ASAP!

A Tribe Called Quest: People's Instinctive Travels and the Paths of Rhythm
.
Q Tip debütálása (jó, a csapatáé, de majdnem szóló cucc ez lássuk be) és nem is akármilyen debütálás. Zeneileg, szövegileg is olyan komoly szintlépés az egész rap, hip hop műfajon belül amit kevesen tudtak elkövetni azóta is, és méltán inspiráció, követendő példa sokaknak ma is ez a lemez. Amit a zenével művelt, a sampling, a dobok olyan koherensen szerves egész, hogy simán azt hihetnénk hangszerekkel rögzítettek mindent.

Public Enemy: Revolverlution
.
A 2002-es sorlemezüket nem tudom hova tenni. Egyrészt egyben van, jól hangzik, karcos is, éhes is, rutinos is, jó is.#napihiphop
Másrészt van rajta 20 éves koncertfelvétel, több különböző buliból. Van rajta interjú, több remix, így készült szám is.
A végeredmény egy öszvér lett ami több, mint egy demó, több, mint egy válogatás, de kevesebb, mint egy rajongói kiadvány ritkaságokkal, érdekességekkel, illetve kevesebb, mint egy friss anyag, mert kevés új szerzemény rajta. Talán ilyen az igazi fanoknak készített anyag, meg örömzene, meg őket foglalkoztató művészet, de semmiképpen sem tudom ajánlani annak aki nem ismeri őket korábbról, pontosabban ne ezzel akarjon bárki is kezdeni ismerkedni velük.

Scarface: The Diary
.
Azon kevés lemezek egyike amikre az xxl és a source magazin is fullos értékelést adott, és nehéz vitatkozni ezzel még 28 évvel a kiadása után is. Az album jó részének Scarface és N.O. JOE a producerei, Scarface egyedül viszi egy szám kivételével.

Eminem: The Eminem Show
.
Az MMLP volt az első kazettája amit hallgattam, és azt kb rongyosra, azonnal csíptem még úgy is, hogy a közreműködők miatt vettem meg, és főleg azok a nóták jöttek be. Aztán hallottam a SSLP-t ami nagy visszalépés volt a szememben, hiszen nem voltak rajta jó közreműködők nekem.
Innen kell induljak, olyan single-k, mega és gigaslágerek mindenhol a világon (még a magyar zenetévék is nappal óránként adták őket), mint a real slim shady, the way i am, vagy a stan. Ezután a way i amnek még marylin mansonos remixe is volt.
Ezután összeszedte a maga Törtetőit, a d12-t, és csinált egy alibi lemezt nekik, magának.
Aztán jött a without me olyan szintű ciki bohóckodással, majd a cleanin out my closet ami nekem egy way i am utánlövés volt, lose yourself ami sose tetszett igazán, és mire kijött a sign for the moment című stadionzenéje már elengedtem teljesen Eminemet, sőt ezt a lemezt meg se hallgattam, hiszen csak szar lehet ilyen előképekkel. És ez így is volt sokáig, a recovery volt a következő lemez amit tényleg meghallgattam, és akkor mikor kijött és azt is csak a digitális változat slaughterhouse featért!!!
Ez voltam én, a 20 éves kőrapper, 2002-ben...
Ennyit magamról, e sorok írójáról...
(Rejtői mondat, sokat használok tőle, bocsi)
Na ezután jöjjön most rendesen, tényleg odafigyelve, meghallgatva ez a lemez...
Hatalmas váltás a korábbi lemezeihez képest, hogy E előlépett producerré, és majdnem az egészet maga csinálta, de az első két lemezt nem csak felügyelő, de aktívan készítő Dr Dre alig kapott szerepet az exec producerségen kívül! Mondjuk elég is az a 4 szám amit csinált, sőt ha lemaradt volna se veszítünk sokat na.
És ez a váltás nem volt rossz. Van saját hangja Shadynek, más gyökerekből jött, mint Dre ez tisztán hallani, de le is nyilatkozta mikor készült, hogy mik inspirálták.
Hogy annyira rockos lenne, mint írja a wiki azt azért nem hallom, nem érzem. Vannak dobok, cinek, némi gitár, de raplemez ez egyébként.
A szövegeken tényleg érezni, hallani, hogy Eminem is változott, a korábbi témái mellé sok új jött, egyszerűen "megoldódttak a szarjai azokról nem szövegelhetett". Bejött a politika, a szociális témák, sokkal komolyabb felnőttebb a lemez, mint a "rosszul nézett rá m a csajom ki fogom nyírni" témák korábban.
Szépen van egybefűzve az anyag, majdnem mixtape ahogy a dalok, átkötők végei egyben a következő számok intrói már.
Összességében egy felnőtt mc, és profi producer első anyaga lett az album, és annak erős.
Sokkal erősebb, mint az ugyanekkor készített 8 mile ost...

Na, megérkezett a várva várt Eminem Show kritika, köszi! Teljesen korrekt, egyetértek vele.

Pedig én masszívan elfogult vagyok, mert ugye az Eminem Show volt az első raplemezem. Előtte is hallgattam már zenét, de rapet nem, sőt egyáltalán nem is szerettem a rapet, mindig elkapcsoltam a zenetévét, ha rap jött... A cikizett Without Me klipje volt az első, ami megfogott, de az se a zene miatt, hanem mert 11 évesen viccesnek találtam a klipet (szerintem amúgy most is az). De az igazi változás akkor következett be, amikor sikerült kisírnom szüleimnél, hogy vegyék meg az Eminem Showt, és megszólalt a White America: akkor beütött az a semmivel össze nem téveszthető érzés, ami miatt azóta is hallgatok rapet, és amit azóta is keresek minden rapszámban. Kábulatban hallgattam végig az Eminem Showt, majd utána fokozatosan belevetettem magam a hip-hop rejtelmeibe.

A lényeg, hogy van miért elfogultnak lennem az albummal szemben, hiszen hatalmas hatást gyakorolt rám, de ennek ellenére én se helyezném magasabb polcra, mint te. Azt a magasságot viszont megérdemli: egy kiemelkedő, érett, a rockos elemek miatt egyedi hangzású album, de nem klasszikus, mint az MMLP. Az formabontó volt + Dre keze sokkal inkább benne volt, mint az Eminem Show-ban. Nem sokan értenek velem egyet, de én a Relapse-et is az Eminem Show elé helyezném, viszont ha rangsorolnom kell az Eminem albumokat, 3. helyre még most is az Eminem Showt tenném.

Az egyetlen dolog, amiben nem értünk egyet, az a D12 - Devils' Night album: az nem alibi szerintem, az egy kurvajó lemez! Nem mondom, hogy élete legjobb alapjait csinálta rá Eminem és Dr. Dre, de azt se mondanám, hogy ne tették volna oda magukat. Abban viszont egyetértek, hogy csinált egy lemezt a "Törtetőinek": a Devils' Night valóban olyan, mint egy Eminem album, aminek minden számában feat-elnek a D12 tagjai. De ez nem csökkent sokat a színvonalán szerintem.

jaj, ne vitatkozz a 2002-es énemmel.
majd előveszem a d12-t ismét, frissen, oszt igyekszem sokkal elfogulatlanabb lenni.

The Lady Of Rage – VA 2 L.A.
.
Tudom,hogy csak egy mixtape, de szerintem ez erősebb, mint a Necessary Roughness lemeze. A zenék is jobbak (mixtape, vagyis főleg mások számaira szövegel), és Rage is mintha éhesebb, harapósabb lenne, mint ott volt. És most nem várom a hapsikat a zenékről!

Ja jó, azt hittem, a Devils' Night-ról alkotott véleményed frissebb élményen alapul.

nekem ez uj volt
https://www.youtube.com/watch?v=g1N7-pp2C3s
World Renown ‎- How Nice I Am (Produced by K-Def)
"Duo consisting of Seven Shawn (Cousin of K-Def) and John Doe (Cousin of Marley Marl). Their 1995 album "World Renown" got shelved by Warner Brothers, even though it received a 3.5 mics review in The Source. The album is said to be reissued some time in 2009."

World Renown - Complete Album (1995)

1. World Renown
2. How Nice I Am
3. Drama Intermission
4. Don't Trust Your Man [Marley Mix]
5. Roll Wit' It
6. Shoowa
7. Long Jev 2
8. Ez on the Tweeter
9. My Mello
10. Definition of a MC
11. Come Take a Ride [Extra Ride]
12. Butta Love
13. Ez Connect
14. Don't Trust Your Man [Mix #2]
15. Mind Over Math
16. Supreme Math
17. State of Mind

https://mega.nz/file/b8RXTAwA#gfxAHc3WX ... NH9plkL4l4

Body Count: Murder 4 Hire
.
9 évvel az utolsó lemezük után, nem együtt felvéve, Ice-T-nek csalódás a mai napig, de szerintem nem lett rossz lemez, legalábbis a Manslaughterre köröket ver (az a leggyengébb lemezük). Ice többször próbál énekelni is, nem csak szövegel ezen a lemezen. Eddigre a dobos, és a gitáros is meghalt, de Ernie C és Ice hozzák a korábbi lemezek szintjét simán. Tudták pótolni a hiányzó tagokat!