Nem?
Pedig akkoriban igencsak ment a híre:

https://en.wikipedia.org/wiki/Meow_the_Jewels


videó is volt róla.

Még én is hallottam róla, pedig ahogy írtam is már én csak a 4 megjelenése előtt vettem fel az rtj fonalat, akkor pótoltam őket csak.
de erről a remixlemezről tudtam.


és igen, a pótlások, újak megismerése miatt szeretem én is őket!

@dogg: Örülök, hogy idén nem csak én fogok sokat írni! Végigolvastam, nagyon komplett összegzés a 2022-es évről. Volt egy tippem, hogy Yela lesz nálad az első helyen, és be is jött, nem is nagyon lehet vitatkozni vele.
Ab-Soul Kendrick előtt egy év végi listán: nem gondoltam volna, hogy ez valaha is így lesz, de nálam is ez lesz a helyzet.
Ami viszont meglepett, az az, hogy a Harbor City csak honorable mentiont kapott, miközben a Rise & Fall of Slaughterhouse második. Pedig szerintem a Harbor City egy jól érzékelhető szinttel jobb album. Lehet, hogy benne van az is, hogy nekem ez a nem olyan rég feloszlott bandájukról szóló "terápiás rap" sok volt egy album hosszúságban, de nem csak a rapeket, a zenéket is jobbnak érzem a Harbor City-n.
Persze ezzel együtt is egy nagyon szimpatikus lista született.

tuti a témája miatt választottam ezt és nem a harbort. pedig az is marha jó ezzel a sorozattal, film ötlettel.

Ja, és nem akartál két albumot tenni a top 10-be ugyanazoktól az előadóktól? Mert amúgy mehetett volna mindkettő.

neeem, nem csak azé, mert ugyanazok adják elő.
valamiért nem fért a listára nálam.
de objektíve nem tudnám indokolni.

koszi a listat...
sztem egyetlen egy albumban sincs atfedesunk iden

sajnos en nem tudok mar evek ota ugy zenethallgatni, hogy akkor leulok es megy.
nekem mindig csak eros hatter, pl munka vagy mas teendok kozben.
es sajna van olyan, hogy annyira belemerulok a dolgokba h hopp 4-5 track siman elfutott.
mivel nincs sok idom igy csemegezni sem nagyon tudok ismeretlen eloadok kozott.
pedig forras van , hogy hol nezzem, de a mikor az mar nincs.
en a heten felrakom a lejatszomra az idei eselyeseket szoval kb jan vegere bizti lesz itt egy lista tolem.

pedig szokott lenni átfedésünk, nem?
Vagy yodával szokott?

annyira formaljuk egymast itt, hogy azert mindig vannak atfedesek, de iden ugy tunik nem lesz

Velem szokott lenni átfedésed mindig, most is lesz jónéhány. De azért Zolival is elő-elő fordul egy-kettő minden évben.
Én a legjobban rapguruz-zal szoktam átfedni.

Nekem guruzzal soha nincs atfedesem

Mi vagyunk a skála egyik végén vele, mint a legmainstreamebb ízlésűek, a másik végén ott vagytok ti dubbal, dogg meg a kettő között.
Ez kb. a listákon is szokott tükröződni.

miket meg nem figyeltek?!

nem tudtam volna így rangsorolni a listáinkat.

Yoda itt az okosember. Ő mindent elemez

YoungLife listaja is erdekes volt tavaly!

Ez inkább ösztönös megérzés, mint tudatos elemzés. És nyilván nem "rangsor", nem értékítélet, hogy ki melyik végén van a skálának, ez színtisztán ízlés kérdése csak.

Ami most jön, az viszont elemzés lesz, szokás szerint hosszan. Félkövérrel kiemeléssel segítem észrevenni a lényeget a türelmetlenebbeknek.

Évösszegzés - 2022

Úgy tűnik, mostanában egy gyengébb évet egy erősebb év követ, és így tovább. Az erős 2018 után jött egy gyengébb 2019, majd egy erős 2020, egy gyengébb 2021, és most 2022 megint bivalyerős lett. Sorra jöttek ki a top 10-es színvonalú anyagok az év folyamán, furcsa módon mégse jelent meg egy olyan se sokáig, amire kapásból azt mondtam volna, hogy megérdemelné az év albuma címet. Aztán az utolsó pillanatban, decemberben jött egy, és eldöntötte a kérdést.
Általánosságban azt tartom fontosnak hangsúlyozni a 2022-es évvel kapcsolatban, amit már többször emlegettem az év folyamán, hogy 2022-ben van a mainstream hip-hopnak egy karakteres hangzásvilága! És ez nagyon pozitív fejlemény, mert a 2000-es évek óta nem éreztem ilyet, és azt hittem, hogy ebben az online világban, amikor nagyon széttöredezetté vált a hip-hop is, ez már nem lehetséges. Persze most se annyira határozott a tendencia, mint régen, de legalább valami van. A trap se hozott el szerintem egy ilyen egységes hangzást, mert sokan nem vettek át a trap elemeiből semmit a klasszikus hip-hop képviselői közül, és aki átvett, az is nagyon máshogy: persze erről lehet vitatkozni. 2022-ben a drill kezdett egyre nagyobb teret nyerni, és bár nem vagyok a stílus szakértője, a listám dobogóján lesz egy drill album + rajta lesz a listán The Game Drillmatic lemeze, ami szerintem nem drill album, de számos szempontból inspirálódik a drillből. A stílus fő jellemzőjének a zenét már-már üressé tevő könnyű, légies dallamokat érzem, amelyek időnként nagyon húzós, vibráló basszusokkal párosulnak, amik viszont kitöltik a zenét, és sokkal nagyobbat ütnek így, hogy nélkülük üres a zene. Ezt a zeneírási alapelvet többen is átvették, olyanok is, akik nem drillt csinálnak. Pusha T és Ab-Soul albumain, de még Snoop Dogg lemezén is határozottan megjelenik, elsősorban Hit-Boy munkájának köszönhetően, aki szerintem az év producere. Ha nem is drillt csinál, ezeket a könnyű, légies dallamokat a húzós basszusokkal és ütős dobokkal párosulva ő is átvette, ezzel sikerült új színt vinnie a klasszikus hip-hopba olyan módon, ami nekem nagyon tetszik.

Mielőtt rátérnék a listára, idén rendhagyó módon egy "versenyen kívüli" listával kezdenék. 2022-ben ugyanis több olyan kimagasló produkció is született, ami mindenképp kiemelt említést érdemel egy évösszegzőben, különböző okokból azonban mégsem tudtam/akartam rátenni őket a 10-es listára. Jöjjenek először ezek a megjelenésük időrendjében.

Dr. Dre, Snoop Dogg, Eminem, Kendrick Lamar, Mary J. Blige & 50 Cent - Superbowl Halftime Show 2022: Nincs a listán, mert nem album, hanem egy élő fellépés, mégis ez volt talán 2022 legnagyobb durranása számomra. Először volt hip-hop produkció a világ egyik legnagyobb jelentőségű zenei eseményén, a Superbowl Halftime Show-n, ráadásul a legeslegnagyobb kedvenc előadóimtól. Nem is okoztak csalódást, hozták az elvárt topminőséget. Talán ez az egyetlen kritikám is vele szemben: nem volt meglepetés azon felül, amit várni lehetett, lehettek volna talán kicsit merészebbek a számok kiválasztását vagy bármi mást illetően.

Yelawolf & Shooter Jennings - Sometimes Y: Nincs a listán, mert nem raplemez. Dogg-nál 1. helyre került, amivel nem is nagyon lehet vitatkozni, kétségtelenül az év egyik legmagasabb színvonalú albuma. Viszont nem tudom összehasonlítani a listám helyezettjeivel, annyira más stílus. Ez egy színtiszta rockalbum, amin Yela egy szót sem reppel, csak énekel. Csak ámulok-bámulok, hogyan tud egy ember ilyen sok különböző stílusban világszínvonalat alkotni úgy, hogy közben mindegyik integráns része az egyéniségének. Amilyen jól reppel, legalább olyan jól énekel, és Shooter Jennings rockzenei kísérete tökéletes alapot biztosít hozzá.

Eminem - Curtain Call 2: Nincs a listán, mert egy greatest hits (dupla)lemez. Viszont ha egy ilyen fontos előadó, mint Eminem ad ki egy ilyen színvonalas greatest hits albumot, az külön említést érdemel. Ez már a második greatest hits albuma a 2005-ös első rész után, az azóta megjelent legnagyobb slágerekkel. És mivel duplalemez, bőven volt tér válogatni, befértek olyan számok is, amik nem feltétlen slágerek, de Eminem mégis fontosnak érezte valamiért rátenni őket a lemezre. Az egyetlen negatívum, hogy még így is kimaradt néhány olyan sláger, aminek szerintem rá kellett volna kerülni. Új számként rákerült a Snoop Dogg-gal közös From the D 2 tha LBC, ami régi hiányosságot pótol, végre kaptunk egy Eminem-Snoop közös nótát, és kaptunk a Relapse idejéből egy korábban kiadatlan, 50 Centtel közös, Dr. Dre által producerált tracket (Is This Love) is.

Kendrick Lamar - The Big Steppers Tour: Nincs a listán, mert egy koncert felvétele. Nagyon rég volt már, hogy az egyik kedvenc előadóm hivatalos koncertfelvételt tett volna közzé egy nagyszabású showjáról, amit professzionálisan rögzítettek és rendeztek. Talán a 2012-es Dre-Snoop Coachella koncert volt az utolsó. Most végre kaptunk egy ilyet Kendrick-től. Párizsi koncertfelvétel októberből, a Mr. Morale and the Big Steppers albumának turnéjáról. Minden szempontból a legmagasabb színvonalú show, élmény volt most először látnom egy ilyet Kendrick-től.

SZA - SOS: Nincs a listán, mert nem raplemez. Hanem egy műfajhatárok nélküli zenei alkotás, ami talán leginkább RnB, de a pop, a funky, a soul, a hip-hop, a rock, de még a country is megjelenik rajta itt-ott, és mindezt SZA énekhangja, sajátos stílusa és dallamvezetése fogja össze egy egésszé. Nem tudott újat mutatni a 2017-es Ctrl albumához képest, ezért kicsit kevesebbre tartom, de így is topszínvonal, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a TDE hosszú idő után újra egy nagyon erős évet produkált.

És akkor most jöhetnek a raplemezek. Először szokás szerint felsorolnám azokat a 2022-es lemezeket, amiket hallottam, nem tartom őket top 10-es színvonalúak, de tetszettek, ezért úgy gondolom, megérdemelnek egy említést. ABC sorrendben következik a felsorolás:
Armani Caesar - The Liz 2, Black Soprano Family - Long Live DJ Shay, Bossolo - Boss Status, Conway the Machine - God Don't Make Mistakes, Cypress Hill - Back In Black, Dave East x Buda & Grandz x DJ Drama - Book of David, Daz Dillinger x Capone - Guidelinez, Dizzy Wright x DJ Hoppa - Dizzyland, DJ Hoppa - Stash Pocket, KXNG Crooked x Joell Ortiz - Rise and Fall of Slaughterhouse, MC Ren - Osiris, Meyham Lauren x Daringer - Black Vladimir, Paul Wall x Termanology - Start 2 Finish, Rome Streetz - Kiss the Ring, Royce Da 5'9" - The Heaven Experience, Vol. 1, RZA Presents: Bobby Digital and the Pit of Snakes, RZA a.k.a. Bobby Digital - Digital Potions, Sir Jinx - Tony the Manifesto, Snoop Dogg x DJ Drama - I Still Got It, Sol Messiah - God Cmplx, Symba x DJ Drama - Results Take Time, Tha Chill - Elephant

Ezután jöjjenek azok a lemezek, amiket top 10-es színvonalúnak érzek, de nem fértek rá a listára, mert csak 10 hely van rajta. Ilyen lemezből 3-4 szokott lenni évente, idén van 8, ami jól mutatja, hogy mennyire erős évünk volt. Egy gyengébb évben ezek simán lehetnének top 10-esek. Egy részük azért nem fért rá a listára, mert csak EP, és azok eleve hátrányból indulnak, hiszen nem olyan volumenű alkotások, mint az albumok. Érdekesség, hogy Benny the Butcher Tana Talk 4 lemeze jobban tetszett, mint 2019-ben a The Plugs I Met EP-je. Utóbbi top 10-es volt 2019-ben, mert az egy gyengébb év volt. A Tana Talk 4 nem fér be a top 10-be ebben az erősebb évben, hiába tetszik jobban. A felsorolás megint ABC sorrendben következik.

Benny the Butcher - Tana Talk 4
Big Sean - Sherwood Forest
Busta Rhymes - The Fuse Is Lit
DJ Premier - Hip Hop 50, Vol. 1
KXNG Crooked x Joell Ortiz - Harbor City: Season One
Lloyd Banks - The Course of the Inevitable 2
Phife Dawg - Forever
RZA & DJ Scratch - Saturday Afternoon Kung Fu Theater

És akkor végre valahára jöjjön a 2022-es TOP 10!

10. Logic - Vinyl Days
Logic valahogy mindig befér a top 10-em 9-10. helye környékére. Meg is feledkeztem erről az albumról, most, amikor a lista miatt néztem át az idei megjelenéseket, esett le, hogy basszus, ez is idén jelent meg, be kell tenni a top 10-be. Logic nem mindig boombapet nyom, pedig akkor a legjobb, amikor azt csinálja. Most azt csinálja, ráadásul ennyire még sose volt boombap. És DJ Premiert leszámítva senki más nem tud napjainkban olyan boombapet csinálni, ami ennyire frissnek, korszerűnek hat. A lemez egy tisztelgés a '90-es évek stílusa előtt. Mind a számok mennyiségét, mind azok hosszát tekintve mixtape formátumot követ, de a minősége egyértelműen albumminőség.

9. Westside Boogie - More Black Superheroes
Első hallgatás után azt hittem, nem fog beférni a top 10-be ez a Shady Records kiadvány egy ilyen erős évben, de aztán kijött a deluxe edition, ami miatt újrahallgattam a lemezt, és második hallgatásra kiérdemelte a top 10-es pozíciót. Ez Boogie második nagykiadós albuma, és jobbnak érzem, mint az elsőt, ami ritka. Az első persze simán top 10-es volt 2019-ben, de az egy gyengébb év volt, most egy jobb albummal is nehezebb volt bekerülni. Stílusra egyébként hasonló, mint az első album, de kiforrottabb, érezhető Boogie-n a fejlődés. Továbbra is kicsit a régi Kendrick másolata, de jazzesebb, lazulósabb a zenei világ, miközben a szövegek nagyon is mélyek. Egy kitűnő arany középút a klasszikus és az újvonalas hip-hop között.

8. Danger Mouse x Black Thought - Cheat Codes
Black Thought Streams of Thought szériájának 4. része tulajdonképpen, de most nem azt a címet kapta valamiért. Az előző 3 rész is top 10-es volt nálam, ez is az. Ezúttal Danger Mouse a partner produceri oldalról, aki hozza a topigényes triphopos, jazzes, néhol elektronikus zenéit, és Black Thought bivalyerős flowja, intelligens szövegei ezeken is kiválóan működnek.

7. Kendrick Lamar - Mr. Morale and the Big Steppers
Objektív szempontok alapján valószínűleg ennek az albumnak kéne a listám 1. helyén szerepelnie. De ez egy szubjektív lista, így csak 7., ami kicsit csalódás számomra. Kendrick összes eddigi lemeze top 3-as volt nálam abban az évben, amikor megjelent. Nem csoda tehát, hogy az új lemezétől is top 3-at vártam, ehhez képest ez a 7. hely, ami mellett nagy nehezen döntöttem, csalódás. Ez a legmagasabb művészi színvonalú album a listán: Kendrick mára kinőtt a hip-hop keretei közül, nem ragaszkodik műfaji korlátokhoz. Zeneileg komolyzene, jazz, trap, boombap, mindenféle stílus megjelenik az albumon. Egységes attól lesz, hogy eléggé minimál, kiüresített zenékről van szó, amik egyrészt engedik, hogy a szöveg kerüljön előtérbe, másrészt aláhúzzák azt a lelki "mélyfúrást", amit Kendrick végez ezen az albumon. Olyan ugyanis a lemez, mint egy pszichoterápia, amelynek keretében Kendrick feldolgozza az elmúlt éveinek lelki nehézségeit, a siker feldolgozásának problémáit, a 2018-ig tartó sikeridőszak után bekövetkezett alkotói válságot, és legfőképpen a saját bűneit a feleségének sorozatos megcsalása terén. Sokszor nem is reppel, hanem slammel, vagy spoken word-öt nyom, szabadon váltogatja a flowkat. Művészileg tehát egyértelműen más szint, mint a listán szereplő összes többi album. Ugyanakkor nagyon nehéz hallgatnivaló, annyira oda kell koncentrálni az album befogadásához, hogy az az élvezhetőség rovására megy számomra. Márpedig én rapet kikapcsolódásként hallgatok, tehát ha nem tudom élvezni, akkor hiába a magas művészi színvonal, nem fogom tudni értékelni. Hozzá kell tenni, hogy az album első fele (Big Steppers) lényegesen befogadhatóbb, főleg többedik hallgatásra. A második fele (Mr. Morale) az igazán kemény, főleg amiatt nincs előrébb a listán a lemez. Illetve megemlíteném, hogy a lemezmegjelenés előtt jött ki a The Heart Part 5 című Kendrick nóta, ami 2022 második legjobb száma szerintem, de sajnos nem került rá a lemezre, és egész más stílusú is, mint a lemez. Ha a The Heart Part 5 stílusában csinált volna egy albumot Kendrick, az jó eséllyel 1. lenne a listámon.

6. The Game - Drillmatic: Heart vs. Mind
The Game valahogy mindig befér a top 10-embe, viszont a 2015-ös The Documentary 2-2.5 óta most először jutott a 9-10. hely környékénél előrébb. Amit a nyilatkozataiban művel, az kritikán aluli, de a zenéivel továbbra sincs gond szerencsére. Rapperként továbbra is átlagos, de az egyedi flowja megmenti. Illetve az is megmenti, hogy mindig jó producerekkel dolgozik. Most Hit-Boy és Kanye West volt az album két húzóneve produceri oldalról - legalábbis marketingként. Ugyanis gyakorlatilag egyáltalán nem csináltak olyan sok zenét a lemezre, mint a marketingből gondolni lehetett. Szerencsére a kevésbé neves producerek is kitettek magukért, kitűnő példája az album annak a 2022-re jellemző hangzásvilágnak, amit a post elején ecseteltem. A cím ellenére nem drill lemez, de nagyon sok drill elem található benne, és ez a fejlődés útja: a drill önmagában gyorsan megunható, de ha a klasszikus hip-hopot vegyítjük drill elemekkel, akkor nagyon izgalmas dolgok tudnak kisülni, és ez az album pont ezt csinálja. Meg kell említeni róla a Kanye-vel közös, Hit-Boy által producerált Eazy című számot, ami nekem nem tartozik a kedvenceim közé, mert túl sötét, és túlságosan kijön belőle Kanye agyi megborulása, a nagyközönség számára mégis az év egyik legnagyobb sikerszáma lett. Hátránya az albumnak, hogy túl hosszú, duplalemez, ezért sok rajta a filler. Fele ilyen hosszan lényegesen ütősebb lett volna, és előrébb is végezhetett volna a listán.

5. Mount Westmore - Bad MFs / Snoop Cube 40 $Hort
2020 óta nagy volt a hype Snoop Dogg, Ice Cube, E-40 és Too $Hort supergroupja körül. Először top 3-as albumot vártam tőlük, aztán az első single-ök alapján jóval lejjebb adtam a várakozásaimat, végül ezzel az 5. hellyel elégedett vagyok. Két verzióban is megjelent az album, az 5. hely a júniusban NFT-n, Bad MFs címmel megjelent albumra vonatkozik. Decemberben kiadták az albumot a nagyközönség számára is, de egy másik verzióban, Snoop Cube 40 $Hort címmel. A két verzió közt 9 szám az átfedés, a Bad MFs-ről lekerült 5 nóta, amelyek közül 4-ért nagy kár, mert a legjobbjaik között voltak. Került a helyükre 7 másik, amelyek többsége viszont nem tudta hozni az 5 kieső szintjét. A Snoop Cube 40 $Hort tehát csak 6. lenne a listámon, a Bad MFs viszont 5. Ha a két lemezből összeraknánk az elméletileg elképzelhető (de soha meg nem jelent) legjobb verziót, az akár dobogós is lehetne.
Nem egy korszerű album, de nem is ezt várjuk négy ilyen westcoast legendától. Valószínűleg elfogult is vagyok, hiszen a szívem csücske ez a klasszikus westcoast stílus, amit magas színvonalon képvisel ez az album. Azért nincs mégse előrébb a listámon, mert 1. Too $Hort-ot és főleg E-40-t nem kedvelem, 2. zeneileg is közelebb áll hozzám Los Angeles hangzása, mint a Bay Area-é, és itt azért hangsúlyosan megjelenik a Bay Area hangzás. Viszont a meglévő LA hangzású számok baromi jók, Snoop odateszi magát, nem lazsál, és Cube még úgy is jó, hogy magához képest kicsit alulteljesít ezen a lemezen.

4. Snoop Dogg - Bacc on Death Row
Snoop Dogg sokadvirágzását éli. Már másodjára bukkan fel a listámon, méghozzá milyen előkelő helyen! Az elmúlt 10 évben Snoop elvétve tudott bekerülni a top 10-embe, és amikor bekerült, akkor is csak a 10. helyre (legutóbb 2016-ban a Coolaid-del). Ehhez képest nagyon kellemes meglepetés ez a 4. hely, a 2006-os Tha Blue Carpet Treatment óta nem született ennyire jó Snoop Dogg album szerintem. Az elmúlt évek Snoop-féle tömegtermeléséből nem következett ez, és azóta is nehéz egy egyértelmű magyarázatot találnom erre a teljesítményre. Talán segített, hogy a Superbowl hétvégéjén jelent meg, és emiatt oda akarta tenni magát. Talán segített, hogy megvásárolta a Death Row márkanevet, és oda akarta tenni magát a Death Row visszatérésére. Talán Hit-Boy produceri munkája kellett itt is. Talán mindegyik. Amit a Death Row-val művelt Snoop a megvásárlása óta, az csalódás, de ez a lemez még nem az, ezután még bizakodtunk. Nem akarta Snoop a régi Death Row hangzást másolni - nagyon helyesen, az 2022-ben már nem működne. Helyette a klasszik westcoast hagyományokon nyugvó, de főként Hit-Boy által korszerűsített stílust hozott, amiben épp annyira köszön vissza nyomokban a Death Row, hogy emlékeztesse rá a hallgatót, de semmiképp se váljon unalmas nosztalgiává. Nagyon agyaltam, hogy a BODR vagy a Mount Westmore kerüljön-e előrébb a listán, végül két dolog szólt a BODR mellett: 1. bátrabb, jobban halad a korral, 2. nincs rajta E-40 és Too $Hort, valamint Bay Area hangzás.

3. Fivio Foreign - B.I.B.L.E.
Ezen az albumon található a 2022-es év legjobb száma (szerintem), a City of Gods (feat. Kanye West & Alicia Keys). Az annyira magával ragadott, hogy a valaha volt kedvenc számaim közé is bekerült. Ennek ellenére sokáig nem akartam meghallgatni az albumot, mert Fivio Foreign nem különösebben fogott meg a City of Gods-ban, a szám színvonalát Kanye munkájának tudtam be. Nem is tévedhettem volna nagyobbat: Kanye csalódást okozott a Donda 2-vel, majd miután rapguruz ajánlására meghallgattam a BIBLE-t, rájöttem, hogy 1. nem Kanye-nek köszönhető a City of Gods hangzása, hanem elsősorban egy AyoAA nevű producernek, 2. Fivio Foreign nem is olyan rossz rapper. Persze nem is kimagasló, nem miatta lett dobogós az album, hanem a produceri munka miatt. Ez drill egy az egyben, és egy album hosszússágban teljesen elvarázsolt a légies dallamok és a húzós, vibráló basszusok kombinációjával. Több album hosszúságban már lehet, hogy sok lenne, de így egészen újszerű, forradalmi zenei élmény volt. Azért nincs mégse előrébb a listán, mert 1. becsúsztak rá közepesebb trackek is, főleg az elején, igazából csak a második felére nyílik ki az album; 2. Fivio Foreign jó rapper ugyan, de nem kiemelkedő.

2. Pusha T - It's Almost Dry
Pusha T-ben nem lehet csalódni az egyedi flowjával, az utcai, drogdíler rapjeivel, most is hozza a megszokottat. A 2. helyezés annak az extrának köszönhető, amit állandó producerpartnerei, Pharrell Williams és Kanye West tettek ebbe az albumba. Alapból azt hinné az ember, hogy két elég eltérő stílusú producerről van szó, de erre a lemezre annyira összehangolták a stílusukat, hogy sokszor meg se tudom mondani hallás alapján, melyik számot melyikőjük csinálhatta. Pharrell újra és újra meg tud újulni, hozzáigazította a hangzásvilágát ahhoz a 2022-es trendhez, amit a postom elején írtam le. És azt is bizonyítja, hogy vissza tud térni a raphez a poptól, ha arra van szükség. Kanye pedig elképesztő: saját magának csinált egy gyenge albumot (Donda 2), eközben Pusha T-nek képes volt klasszisokkal magasabb színvonalú zenéket csinálni, amelyek a régi, "reppesebb" Kanye-t idézik, persze őt is 2022-es köntösbe öltöztetve. Ha két ilyen gigászi producer dolgozik egy albumon, és ennyire oda is teszik magukat, abból csak jó dolgok sülhetnek ki. Nagyon agyaltam, hogy ezt helyezzem-e előrébb a listán vagy a Fivio Foreign lemezt, végül két dolog döntött Pusha T javára: 1. Bár egy fokkal kevésbé forradalmi a zenei élmény, egyenletesebb a színvonal, 2. Pusha T sokkal jobb rapper, mint Fivio Foreign.

1. Ab-Soul - Herbert
Decemberig kellett várni egy olyan albumra, amire egyértelműen azt tudtam mondani, hogy ez az év albuma, de megérkezett az utolsó pillanatban. Ab-Soul 6 év kihagyás, depresszió és egy (hála Istennek) sikertelen öngyilkossági kísérlet után tért vissza egy Kendrick Lamar nélküli TDE színeiben, ahol végre megkapta a neki járó támogatást. Mindig is egy totál egyedi figura volt, utánozhatatlan flowval, de valamiért nehezen eladhatónak érezhették, mert sose kapta meg azt a marketing- és produceri hátteret, mint Kendrick, ScHoolboy Q, vagy a végén már Jay Rock is. Nem tudom, hogy Kendrick távozása-e az oka, de most megkapta, és élt is a lehetőséggel. Ilyen rapzenét szeretnék hallani: végig ott vannak a klasszikus hip-hop gyökerek, de teljes természeteséggel keverednek az újvonallal, az innovatív zenei megoldásokkal. Boombap és trap kiválóan fér meg egymás mellett az albumon, a régi és az új stíluselemek szervesen vegyülnek egymással akár egy számon belül is. A TDE in-house producerei mellett itt is febukkan Hit-Boy a már sokat emlegetett signature soundjával, a zárószám pedig DJ Premieré. Ab-Soul pedig lubickol, nagy kedvvel reppel, és az elmúlt évek sötét időszakára is éretten, pozitív végkicsengéssel tud visszatekinteni. Az utóbbi 2-3 gyengébb év után, és főleg Kendrick távozása után én már kezdtem leírni a TDE-t, de idén év végén, Ab-Soul és SZA révén jelezték, hogy nagyon is itt vannak még. Ha hozzávesszük, hogy Kendrick idei lemeze is még TDE kiadvány (is) volt, akkor elmondhatjuk, hogy brutál erős évet zárt a kiadó.


Ez volt a top 10, és ráadásként meg szoktam próbálkozni egy magyar listával is, de sajnos nem minden évben jelenik meg annyi magyar album, vagy legalábbis én nem hallgatok meg annyit, hogy legyen értelme. Most is ez a helyzet, de az év magyar lemezét azért megemlíteném, ami nem más, mint:

Beton.Hofi - Playbánia
A tavalyi bemutatkazó comic sins lemez után folytatódik a Beton.Hofi hype, sőt talán még nagyobb, mint tavaly volt. Pedig a Playbánia szerintem nem lett olyan jó lemez, mint a comic sins volt, bár ebben sokan nem értenek egyet velem. A comic sins szerintem magyar hip-hop klasszikus, a régi pesti UG hagyományok és a trapes újvonal zseniális ötvözete. Itt most túlságosan eltolódtak a hangsúlyok az újvonal felé, számomra túl kevés benne a pesti UG feeling. Egy-két szám már-már mumble, ami nekem sok. És jóval erősebb a popos vonal is, bár ez nem feltétlenül baj, ha jó. (És jó.) Szóval ez még mindig egy topszínvonalú anyag lett, Beton.Hofi továbbra is egyéniség, igazi sztáralkat, de ugyanakkor nem szállt még el vele a ló. Továbbra is egyedi a flowja, továbbra is olyan igényességgel nyom újvonalas rapet, mint senki más itthon. Továbbra is vannak baromi jó számok a lemezen, csak egyszerűen nem annyira extra, nem annyira korszakos jelentőségű, mint a comic sins. Illetve az én ízlésemnek kicsit kedvezőtlen irányba tolódtak el rajta az arányok, de ettől ez még egy nagyon jó cucc.

És akkor az év magyar lemezéhez kapcsolódóan kell megemlítenem év magyar hip-hop eseményét is:
Beton.Hofi - Citromail Gang Első Országos Találkozó (Budapest Park)
Ami tulajdonképpen a Playbánia lemezbemutatójának is felfogható, de sokkal több volt annál: az újvonalas magyar hip-hop népünnepélye volt, egy generációs élmény, ahol élőben tapasztalhattam meg, hogy generációváltás történt a magyar hip-hopban. Ahol ledöbbentem, hogy milyen tömegben voltak jelen olyan fiatalok, akik már ezt az újfajta hip-hopot élik úgy, ahogy mi éltük a 2000-es évek undergroundját. Beton.Hofi volt ugyan a főattrakció, de fellépett előtte a Slow Village (egyetlen nem újvonalasként, de ugyanaz a generáció), 6363, Lil' Frakk és Kapitány Máté, valamint csomóan feltűntek még a színpadon, mint pl. Realisztik, Krúbi, Ajsa Luna, Gyuris, Miller Dávid, stb. Mindenki ott volt tehát ebből a generációból, aki számít, és bizony nem maradtak el minőségben sem a régiektől, sőt! Nem annyira az én stílusom, de el kell ismernem, hogy a friss ötletek, az újszerű megoldások már náluk vannak. Az előadásmód, a színpadkép, a show, a hangosítás, minden hibátlan volt. Nagyon hálás vagyok, hogy átélhettem egy ilyen magyar hip-hop történelmi jelentőségű eseményt.

Na, hát nagyon erős év volt 2022, hasonlóan jó 2023-at! (Természetesen ezt rapzeneileg értem, általánosságban nem volt olyan jó év 2022 a világnak sajnos.)