Knoc-Turn'al – The Way I Am
.
The watcher, majd bad intentions hiába Dre nem tud tetszeni a csávó. De jöjjön a WSCG és a Light's Out hátha. Nem továbbra se. Jöjjön végre egy saját lemeze, hiába idegesítő a flow-ja, meg az egész perszónája a csávónak, olyan producerekkel készült, hogy Mel-Man, Scott Storch, Warren G, Dr. Dre, Damizza, DJ Quik és olyan közreműködők, hogy Xzibit, Nate, Dogg, Snoop Dogg, Warren G, és 2004-ben jött ki, vagyis még bőven tart a 2001 utáni hullám!
Mindezek ellenére sem sikerült ez a lemez. Egyszerűen langyos középszer, és lábvíz lett. Pedig a csávó nem szövegel rosszul, és a flow-ja se olyan szar, mint az első megjelenéses autotune-osan vékonyra, nyávogásra torzított (lights out ugye), hanem rendesen rappel mégse sikerült a vendégek, producerek ellenére sem nemhogy egy wc klasszikust, de erős lemezt se csinálnia. Kár érte, illetve őt hallva azért meg tudom érteni, hogy Dre is felszed fiatalokat és nem csinál mégse Snoopot, Eminemet, 50 Centet, Kendricket mindenkiből. Ebből a szempontból hideg üzletember. Kipróbálja, terelgeti, de mikor szerinte már nem menne tovább simán elengedi a kezét a rappereknek.

Nekem bejön Knoc-Turn'al flowja: egyedi, passzol a lazább westcoast zenékhez. Ennek ellenére tényleg hiányzott belőle az átütő erő. Szerintem van ezen a lemezén meg az ezt megelőzőn is egy-két kimagasló szám, a 2001-es és a The Wash OST-n is jók voltak a featjei, egy teljes album hosszúságban viszont mégse tudja egymaga stabilan hozni ezt a szintet, ezzel egyetértek.

nem adok tobb linket.
a beatminerz eminem ezen van
https://en.wikipedia.org/wiki/Soundbombing_II
rawkus kiadvany
https://www.youtube.com/watch?v=wvw5h9HEZvM
Eminem - Any Man (Lyrics dirty)

de a top ez errol a cuccrol
https://www.youtube.com/watch?v=dMIXAYBoGBM
Common ft. Talib Kweli, Sadat X & DJ Hi-Tek - 1-9-9-9 (Official Video)
parades nota

Roc Marciano – RR2 - The Bitter Dose
.
1. nem szeretem a "második rész" című lemezeket alapból, mert általában egy siker farvizét jelenti maximum.
2. ebben az esetben nem is értem miért lett rr2, mert nem annyira szervesen második rész, hogy kellene hozzá az első ismerete, vagy onnan, és csak onnan hozna vissza témákat, szövegeket, történeteket.
3. a lemez egyébként egy finom, de tipikus rocmarci lemez. Sötét, lassú majdnem stoner ütemek, rajta félig csukott szájjal, szövegelés, lassan, mintha be lenne drogozva, vagy ivott volna mikor készült. Nincs rajta sok közreműködő, az album jó részét maga producerelte. Aki szereti őt, a stílusát ezt is fogaj, a lemez szépen beleillik, de semmivel nem gazdagítja a munkásságát.

De adjál légyszi több linket, főleg ha jó cuccról van szó. Csak viccesen próbáltam megjegyezni, hogy 1. a hip-hop történelem kimeríthetetlen tárháza azoknak a lemezeknek, amiket érdemes meghallgatni, 2. nincs annyi időm zenét hallgatni, mint szeretném.

Az Eminemet pedig nagyon köszi, durva, hogy van egy ilyen nóta! Nem ismertem, pedig azt hittem, hogy minden 1999-től kezdve megjelent Eminem számot hallottam már.

OK, dobok majd meg linkeket

Nekem korszakalkotó volt az a lemez. Meg úgy alapból minden korai Rawkus cucc. Felüdülés volt a független kiadók térnyerése. A Black Star nagyon jó ellenpólus volt a gagyi, blingbling, kamudömpingnek. Minden trekkjét szeretem. A lemezen lévő többi producer is része annak az érának, közegnek.
Az album zárása is hip-hop magasiskola nekem.
Ezt a szintet nem tudták megugrani később sajnos.

Én szeretem ezt a lemezt. Szerintem eléggé alulértékelt. Amikor kijött azt gondoltam, hogy most 5 évig biztos ő folyik majd a csapból is. Aztán nem. Úgy tudom, hogy a drogproblémái miatt nem működött a zenei karrier.

A Reflection Eternal lemez se tudta megugrani ezt a szintet szerinted? Mert nekem az jobban tetszett, de tény, hogy azon valamivel jobban érződnek az ezredforduló körüli mainstream behatások, mint a Black Star albumon.

Knoc-Turn'al pedig igen, drogproblémák miatt csúszott le sajnos. Pontosabban nekem alkohol rémlik, de sanszos, hogy drogok is voltak a sztoriban.

Az még ugyanez a klasszik szint. A későbbi munkáikra értettem.
Az első Blackstar, az első Reflection Eternal, az első Mos Def örökérvényű klasszik nálam, azok annyira fémjelezik azt a független kiadók aranykorát, amiről mindig ódákat tudok írni.
A RE lehet, hogy jobban egyben van, mint album, viszont a Blackstar volt előbb és az hozott egy új korszakot, talán ezért nagyon fontos lemez. Mindazok mellett persze, hogy baszott erős trekkek vannak rajta.
Amúgy érdekes, hogy Hi-Tek tudott működni egy Young Buck, 50, Game, Snoop stb... lemezen is.

ahogy hitek reppeli a blastban, ha mar feljott 50 cent, meg buck
"Stayed on my hustle concentrate to get the paper bigger"

dub jol mondja. klasszikok.
a rawkust pont azert "tamadtak" a vegen, hogy kezdtek popularisabb cuccot nyomni. a legjobb pelda a lyricst lounge 2 amin csupa nagyobb nev volt.

"he release was one of Rawkus' most commercially successful releases, featuring the hit crossover singles, "Oh No"....
Despite its success, Lyricist Lounge 2 drew criticisms from underground fans, mainly due to the album's more commercial sound, and also because of its focus on established artists, unlike the first installment, which largely featured up-and-coming MC's.

The album features appearances from Mos Def, Pharoahe Monch, Q-Tip, Wordsworth, Cocoa Brovaz, Beanie Sigel, Royce da 5'9", Ghostface Killah, Saukrates, Redman, Talib Kweli, dead prez, Kool G Rap, M.O.P., Big Noyd, Prodigy, Erick Sermon, Sy Scott, Planet Asia, Punchline, Cobra Red, Phil Da Agony, C-Town, Dilated Peoples, Master Fuol, JT Money, Pastor Troy, and Macy Gray, as well as late hip hop legends The Notorious B.I.G., Big L, Guru, and Nate Dogg."

a lyricst lounge 1 dupla cd-volt es sokkal ug dalok voltak rajta bar megjelentek nagyobb nevek is de a focus nem rajtuk volt

Oké, így abszolút megértelek. Ha visszaolvasol, Zolival mindig azon megy a diskurzusunk, hogy nekem a Young Buck, 50, Game, Snoop által megreppelt Hi-Tek zenék jobban tetszenek. Nem az előadók miatt, hanem mert szerintem kb. 2003-4-re forrotta ki magát az ő saját stílusa producerként. Brutál jó zenéket csinált előtte is, de egyrészt szerintem kicsit lassan vetkőzte le a Pete Rock - Easy Mo Bee féle behatásokat, másrészt kicsit ilyen standard eastcoast zenét csinált - félreértés ne essék, a lehető legmagasabb szinten, de nem tudnám megmondani, hogy mitől lennének egyediek a 2004 előtti zenéi a többi eastcoast producerhez képest.

És akkor vinném is tovább a beszélgetést, mert ma volt időm zenét hallgatni.

Reflection Eternal - Revolutions per Minute

A második albumuk, 2010-ből, és valóban nagyon más, mint az első, nagyon nehéz rangsorolnom is a két lemezt. A fő különbséget abban érzem, hogy Hi-Tek itt már bőven egy befutott, kiforrott producer volt, túl G-Unit-os, Aftermath-es, Snoop Dogg-os munkákon. Ezután próbált visszatérni a gyökerekhez - legalábbis az együttműködő partnert illetően, zenei szempontból semmiképp. Azt is megkockáztatom, hogy számomra ez Hi-Tek csúcsprojektje (már amit hallottam, azok közül). Ennél jobban egy album se tükrözi, hogy ki is Hi-Tek és milyen stílus jellemzi a zenéit. Végig hozza a lemezen ezt a semmivel össze nem téveszthető, magas, sokszor csilingelős dallamvilágot, ami alapján könnyen felismerhető, ha (2004 utáni) Hi-Tek zenét hall az ember. Megvannak továbbra is a jazzes behatások, de korántsem annyira, mint 10 évvel korábban: ezek a zenék már élesen elütnek nem csak Pete Rock-tól, hanem a többi eastcoast producertől is. És sokkal több az R&B, sőt akár pop elem is (elég csak Estelle közreműködését említeni), így ez egy sokkal mainstreamebb hangzású album.

Ez önmagában tök jó, csakhogy nem csak a zenéről szól az album, hanem a rapről is, és nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy Talib Kwelinek szerintem nem áll jól ez az általam kiforrottnak nevezett Hi-Tek stílus. Baromi jól hangzott Kweli az első Reflection Eternal album bólogatás, new yorki beatjein, és az ő rapjei továbbra is azt a stílust igényelnék. Ezen a lemezen viszont megkapta a mainstream Hi-Teket a rapjei alá, amihez nem érzem, hogy maximálisan tudott volna igazodni. Így hiába értékelem bizonyos szempontból többre Hi-Tek zenéit, mint az első albumon, a rap és a zene közti egyensúly mégsincs annyira meg.
Ezekre a zenékre 50 Cent, The Game, Snoop Dogg, stb. szólnának jól: ha ők reppelnének rajtuk, szinte hibátlan album lenne.

További kisebb kritika: végig egyenletesen magas színvonalú az album, nincs rajta gyenge szám, ami általában jót szokott jelenteni, de most mégis hiányolok egy-egy "húzóslágert", ami nyújt valami olyan extrát, mint pl. a Black Star albumon a Redefinition. Ha ki kéne emelnem egy számot, akkor a Ballad of the Black Gold lenne az: az annyira tipikus Hi-Tek, hogy ha valakinek meg kéne mutatnom, milyen egy Hi-Tek zene, akkor valószínűleg ezt mutatnám meg. Talán a Long Hot Summert éreztem még kiemelkedőbbnek, de nem jelentősen.

Összességében ha össze kell hasonlítani a két Reflection Eternal lemezt, akkor a következő dilemákkal szembesülök. Egyrészt Hi-Tek zenéit többre tartom a második albumon, szerintem kiforrottabb, értékesebb zenék. Másrészt az első album 2000-es, és az ezredforduló körüli zenék hangzásvilága áll a legközelebb hozzám. Így aztán hiába tartom kevésbé értékesnek Hi-Tek zenéit az első lemezen, azok is nagyon tetszenek pusztán azért, mert a 2000 körüli zenék általában jobban tetszenek, mint a 2010 körüli zenék. Ezt a két szempontot összevetve nehezen tudnék dönteni a két album között, az viszont eldönti a kérdést, hogy az első albumon tökéletes volt Kweli rapjei és Hi-Tek zenéi közt az összhang, míg a másodikon ezt nem éreztem.
Úgyhogy bármilyen meglepő a részemről, az első Reflection Eternal album talán valamivel jobban tetszett annak ellenére, hogy csak a másodiknak a zenéi születtek abban a stílusban, amit én igazán nagyra tartok Hi-Tektől.


DJ Jazzy Jeff - The Magnificient

Erre is sort kerítettem végre, és tetszett is, de ez azért nem gyakorolt nagy hatást rám, mint a Rawkus kiadványok.
DJ Jazzy Jeff első szólóalbuma, ha jól látom. 2002-es, ami szuper, mert az még pont a kedvenc érámhoz tartozik, és valóban hozzák is a zenék az ezredforduló körüli feelinget, amit nagyon szeretek. Bólogatós, keleti parti zenék, de a könnyebben emészthető, kicsit dallamosabb fajtából.
A rapeket egy-két kivételtől eltekintve számomra ismeretlen, valószínűleg philadelphiai rapperek hozzák - persze lehet, hogy csak az én műveletlenségem, hogy nem ismerem őket. Korrektek, de egyik se fogott meg különösebben.
Összességében egy élvezhető, egyenletesen magas színvonalat hozó lemez, de olyan nótát se tudnék mondani róla, amire nagyon felkaptam volna a fejem. Félreértés ne essék, tetszett végig, de abban az időben születtek bőven olyan albumok, amik zenék és rapek terén is magasabb színvonalat képviseltek. Ahogy gyorsan végiggondolom 2002-t: Eminem - The Eminem Show, Jay-Z - The Blueprint 2, Xzibit - Man vs. Machine, Eve - Eve-Olution, Westside Connection - Terrorist Threats, Snoop Dogg - Paid tha Cost to be da Boss, Warren G - The Return of the Regulator, 8 Mile OST, 2Pac - Better Dayz, Busta Rhymes - It Ain't Safe No More... Komolyabb átgondolás nélkül ezt a top 10-et tudtam összerakni: bitang erős év volt 2002 is... A lényeg, hogy szerintem nincs a felsorolt lemezek szintjén ez a Jazzy Jeff album.

További kritkám, hogy nem egészen értem, mitől DJ Jazzy Jeff album ez. Nyilván nem reppel rajta, de producerként is csak 5 számot jegyez. Persze sok számban van scratchbetétje, de elegendők-e ezek a rövid scratchelések ahhoz, hogy az egész albumot DJ Jazzy Jeff albumnak nevezhessük? (Sőt, ha jól érzékeltem, nem is minden számban scratchel...)
Szóval nem világos számomra, mitől van Jazzy Jeff-nek akkora hozzáadott értéke ebben az albumban, hogy az ő albumának nevezhessük.

Reflection eternal
Nalam magasan az elso cucc a legjobb kerdes nelkul
Naluk voltak kisebb ellentettek zeneileg -is-mar az elso lemeznel is.ezert is csoda, hogy olyan jo lett mint amilyen.
pl hi tek ki akarta dobni az "Africa Dream" beatet. kweli ragaszkodott hozza. hi tek csak ugy egedte meg, hogy maradjon ha nem az o neve alatt fut es igen prod by kweli van mindenhol
es a 2. lemeznel mar erzem, hogy tok mas fele vannak. ha jol tudom kweli meg el is vitte hi tek-et nyaralni a 2. lemeznel, de az biztos h nem is nagyon beszeltek az elso lemez utan

Jazzy Jeff:
nem feltetlenul beamakernek kell lenned h a sajat neved alatt fusson a project.
igaz csak par beatet csinalt de ha jol tudom a touch of jazz studioban vettek fel ami jazzy jeff sajat helye ahova recruittert eloadokat, producereket,nem csak ehhez a lemezhez.
szoval egyfajta produceri lemez , amolyan dr dresen
lasd pl tony touch elso lemeze. par beatet csinalt toni a tobbit meg mas.
pl a d12 notat alchemist ami sztem egy brutal jo nota
szoval lehetne egy yoda lemez tele hi tek beattel es noctournal reppel
nagy nevek tenyleg nincsenek rajta max freddie foxx es the last emperor. baby blaknek lett szoloja a lemez utan
az egyik vokalos meg a boyz 2 man - bol van
de azert majd megnezem a boritot , hogy akkor kinek mi volt a szerepe
Szerk:
Vegig a touch of jazz studioban vettek fel es a producerek touch of jazz nev alatt publikaltak
Ja es j live is ismertebb feat.

Reflection Eternal: rémlett valami arról, hogy nincsenek jóban, vagy korábban voltak konfliktusaik, de nem vágtam pontosan, úgyhogy köszi az infókat. A 2. lemez hallgatása közben arra gondoltam, hogy biztos aközben vesztek össze (és ezért nincs 3. lemez se), mert egyértelműen érződik, hogy nincs meg a kémia közöttük. Az 1. lemezen megvan, ott nem éreztem, hogy probléma lenne köztük, de ezek szerint már ott is volt.
És most egyébként hogy vannak egymással? Békésen nyugton hagyják egymást, nem dolgoztak együtt a 2. lemez óta?

Jazzy Jeff: hát nem tudom. Ha valaki egy adott stúdióban vesz fel egy lemezt, az szerintem nem jogosítja fel a stúdió tulajdonosát, hogy a saját albumának nevezze. Jó, értem, hogy Jazzy Jeff-nek több inputja volt az albumban, de ahhoz szerintem nem elég, hogy a sajátjának nevezze. Értem, hogy mások is csinálják ezt, de attól még nekem nem lesz szimpatikus.
És ez nem "Dr. Dre-sen" produceri lemez két okból sem: 1. Dre ténylegesen producere a lemezein lévő számoknak (jó, a Comptonon nem mindnek), Jazzy Jeff viszont hivatalosan csak néhány számban jegyzett producerként. 2. Ha nem is vett volna részt Dre a produceri munkában, akkor is joggal hívhatná a saját albumainak a szólólemezeit, hiszen a legtöbb számban reppel.

Na, és akkor folytatódjon a Rawkus témakör.

Mos Def - Black on Both Sides

Fú, hát ez eszméletlen jó lemez, nagyon köszi ezt is! Nehéz eldöntenem, hogy ez tetszik-e jobban vagy az első Reflection Eternal, de most talán az élmény frissessége miatt azt mondom, hogy ez.
Ami biztos: Mos Defet egyértelműen jobb rappernek tartom, mint Talib Kwelit. Tök egyedi flow, néha énekkel vegyül a rap, néha kicsit raggázik, de egy kis jamaikai beütést rendszeresen érzek a flowjában, miközben végig hamisítatlanul new yorki. Kerestem infót arról, hogy van-e valami jamaikai vonatkozása, származása, de nem találtam semmit. Nyomokban a Black Star albumon is megjelent ez a jamaikai flash, de egy szólólemezen nyilván sokkal jobban ki tudja bontakoztatni Mos Def a saját stílusát. A lényeg, hogy Talib Kweli is jó rapper, de neki korántsincs ennyire egyedi stílusa szerintem. Hangsúlyos a mondanivaló a szövegekben, de ezt úgy tudja megoldani, hogy ne menjen a technika rovására.
Zeneileg nem ennyire egyértelmű az előny a Reflection Eternal-hoz képest. Az a hangzásvilág, amit Hi-Tek hoz azon a lemezen, közelebb áll a szívemhez, de a maga nemében ez is nagyon egyben van, és egyedibbnek érzem. Számomra meglepő módon Hi-Teknek nincs is semmi köze ehhez az albumhoz. Adott egy eastcoast alap, ami leginkább a Native Tongues hagyományokon alapul: Q-Tip és Ali Shaheed Muhammad explicit módon részt is vett az album munkálataiban producerként. Ez egészül ki a már emlegetett reggae beütésekkel, de épp csak olyan finoman, hogy ne legyen sok. Sokproduceres lemez, mégis végig egységben van a hangzásvilág. Az összhatás számomra különlegesebb lett, mint az első Refelection Eternal album zenéi.
Legjobb számok szerintem: Hip Hop, Ms. Fat Booty, Do It Now (egy remek Busta Rhymes feattel), Know That (feat. Talib Kweli), Brooklyn (Ebben nagyon jók a beatváltások. A Who Shot Ya alapját nyilván ismertem, de az elején a "We Live in Brookly, Baby" sample is rohadt ismerős valahonnan. Kendrick Lamar good kid című számában benne van, de eléggé kitekerve. Szerintem jóval közvetlenebb formában is hallottam már valahol máshol. Van ötletetek, hogy hol hallhattam még?), Mathematics (egy remek DJ Premier alap).

1999 is nagyon erős év volt, ezért hatalmas szó, hogy én most azt érzem, akár dobogóra is tenném ezt a lemezt Dr. Dre 2001-e és Eminem Slim Shady LP-je után. További potenciális konkurenciák, amik eszembe jutnak abból az évből: Snoop Dogg - No Limit Top Dogg, Warren G - I Want It All, 2Pac & Outlawz - Still I Rise, Jay-Z - The Life & Times of S. Carter. De lehet, hogy ezeknél jobb a Mos Def album...

A többi albuma milyen? Mert ha hozza ezt a stílust a többi lemezén is (akár kicsit alacsonyabb színvonalon), nagyon szívesen bepótolnám a teljes diszkográfiáját.
Azért is írom ezt, mert ezzel elfogytak a táramból a Zoli által küldött lemezek.