Új SR tag

Eminem & Dr. Dre Signed Las Vegas Artist Ez Mil to Shady Records/Aftermath Entertainment. New Single Featuring Eminem Drop on August 11

És nem csak, hogy Shady Records, Aftermath is! 50 Cent és Stat Quo után ő a harmadik előadó, aki elmondhatja magáról, hogy mindkét kiadónak egyszerre tagja.

Bővebb infók, Eminem és Dre nyilatkozata, valamint Ez Mil, Eminem, Dr. Dre közös fotó itt: https://hiphopdx.com/news/eminem-dr-dre ... per-ez-mil

És ez a szám, ami annyira tetszett Eminem-nek és Dre-nek, hogy meghozták a döntést:

Ez Mil - Up Down (Step & Walk) [Music Video]
https://www.youtube.com/watch?v=f4YWrr2 ... nnel=EzMil

Nekem is tetszik, alapvetően megértem, miért érzik különlegesnek. Egyfelől jól nyomja a srác, technikás, ügyesen vegyít éneket a rapbe, ez egy dolog. Másfelől ami fontosabb: a dal lüktetése, a refrén és hozzá a tánc a klipben, egy az egyben a 2000-es évek populáris hip-hop számait és klipjeit idézi fel bennem, ugyanakkor a napjainkra jellemző hangszínek és vizuális külsőségek révén egy teljesen újszerű hatást tud elérni.
Az elmúlt 10 év sok '80-as, majd az utóbbi időben már inkább '90-es évek retroja után én mindig azt vártam, hogy mikor jön el a 2030-as évek, amikor elvileg a 2000-es évek retrojának kellene elkövetkeznie, és ugye az volt az én évtizedem. Hát, úgy tűnik, nem kellett 2030-ig várnom: persze nagyon korai lenne egy szám alapján trendről beszélni, de ez az első rapszám, amiben 2000-es évek retrot érzek. És nem úgy, mint a legutóbbi Joey Badass lemezen, hogy konkrétan másolja a 2000 körüli stílust, hanem Ez Mil újra is értelmezi azt ebben a számban, és ettől lesz az én értelmezésem szerint a retro több mint a szimpla nosztalgia.

Ami miatt mégis vannak kétségeim:
1. Mint ahogy általában a mai rappereknek, a hangszíne neki is erőtlen, nem érzem karakteresnek. Hol vannak már az Ice Cube, pláne a Busta Rhymes keménységű hangok? Az újabb generációból kb. egyedül Benny the Butcher, Conway the Machine és Dave East esetén érzem azt, hogy olyan hanggal reppelnek, amilyennel egy igazán komolyan vehető rappernek kell.
2. Ez Mil már volt a Virgin Records-nál, sőt lemeze is jelent meg Virgin alatt, viszonylag profi klipjei jöttek ki, mint a fenti is. Ezt kicsit csalásnak érzem, hiszen nem arról a klasszikus felfedezésről van szó, amikor Dre és Eminem rábukkannak valakire az undergroundban, aztán berobbantják, hanem egy olyan srácról van szó, aki bizonyos szinten már bizonyított a mainstreamben - igaz, nem azon a szinten, ahol a Shady/Aftermath van.
3. Dre csak akkor hajlandó lemezt kiadni valamelyik előadójának, ha tényleg nagyon-nagyon lelkesedik érte. Bár tök jó, amit a srác csinál, annyira valahogy mégse érzem extrának, hogy hosszú távon is képes legyen fenntartani Dre érdeklődését. Aztán cáfoljon rám! Némi reményre adhat okot, hogy Eminem viszont jellemzően ki szokott adni lemezt azoknak, akiket leigazol (a szintén Shady/Aftermath közös előadó, Stat Quo mondjuk pont kivétel, de ott az is bejátszhatott, hogy pont Eminem gyógyszerfüggősége alatt kellett volna megjelenni a lemezének). Tehát abban lehet bízni, hogy Eminem nyomatni fogja, hogy legyen albummegjelenés.

Aztán nyilván meglátjuk. Kendrick is, de még Eminem is sokat fejlődött az Aftermath szerződés aláírása után, pedig már előtte is jók voltak, szóval simán lehet, hogy Ez Mil is szintet lép.
Kíváncsian várom a tavalyi lemezének a deluxe változatát, ami augusztusban érkezik - még utoljára Virgin alatt, de már lesz rajta Eminem feat. Kíváncsi vagyok, mit hoz majd ki belőle egy közös tracken.

EZ Mil Feat Eminem Realest

https://m.turbobitn.com/8s560ht15u3p.ht ... =trbbt.net



https://youtu.be/fewGfeaX8U0

Na itt megy a fika Gamere : Only reason they still play your shit in the clubs (Why?)
Is 'cause you still perform in 'em (Ha-ha)

És a Gen Z is megkapja a magáét! :
Gen Z is actin' like rap experts, zip up your gaps and close your mouths (Yeah)
Bitch, you ain't been on this planet long enough to tell me how rap's supposed to sound (Nah)
Y’all need to stiсk tо whаt you do best (What?) shooting ѕchоols up gat’ go load up rounds


Melle Mel is kap azért mert szerinte Azert lett Em sikeres mert ő fehér... (Obviously he’s a capable rapper. If you was talking about sales, he’s sold more than everybody. If you were talking about rhyme style, okay he got a rhyme style. But he’s white. He’s white!"

“So now if Eminem was another n—a like all the rest of us, would he be Top 5 on that list when a n—a that could rhyme just as good as him is 35? That had records and all that? He’s 35. He’s white.”)

Ki van találva a marketing: Eminem olyan verzét dobott, amit garantáltan meg akar hallgatni mindenki, ehhez persze kénytelenek lesznek meghallgatnak Ez Milt is, vagyis egy csapásra eljut mindenkihez a neve. Szép! Kicsit már attól tartok, hogy nem lőttek-e túl a célon ezzel a marketingfogással, ugyanis Eminem annyira jót reppel, hogy el is veszi a figyelmet Ez Mil elől, aki pedig szintén tök jó, tehát megérdemelné, hogy legalább annyira szóljon róla is ez a szám.
De hát továbbra is nagyon kevés olyan rappert tudok mondani, akikkel úgy tudott feat-elni Eminem, hogy nem homályosította el őket, szóval bedobták Ez Milt a mélyvízbe rendesen.

Maga a dal egyébként nagyon rendben van, nem okoz csalódást, viszont nem érzem annyira egyedinek, mint azt az Ez Mil nótát, amit pár posttal ezelőtt linkeltem. Ebben inkább Eminem stílusára hajaz ő is.

Az Eminem-féle beszólogatások pedig többnyire jók, annak pl. kifejezetten örülök, hogy Melle Mel megkapta a magáét tőle. Az viszont kis csalódás, hogy The Game-nek válaszolt. Egyrészt így 1 évvel a Black Slim Shady megjelenése után kicsit megkésettnek is érzem, másrészt nem érdemelte ezt meg The Game. Teljesen nyilvánvaló volt tavaly, hogy csak azért csinálta azt az Eminem disst, hogy felhívja magára a figyelmet, promózza a Drillmatic albumot, de átjött a dalból is, hogy valójában nagyon is tiszteli Eminemet. Ha valaki ennyire önző érdekből csinál egy disstracket, az szerintem nem érdemel választ egy nála nagyobb kaliberű rappertől. Eminem most mégis megadta neki, ami azért is kár, mert ezzel kicsit mintha fel is emelte volna The Game-et a saját szintjére, pedig egyáltalán nincs ott.
Illetve ahogy már említettem, van ezáltal egy olyan érzése az embernek, hogy csak azért reagált, hogy reklámot csináljon Ez Mil-nek. (Ez persze még mindig jobb, mint The Game esete, mert Eminem legalább nem saját magának próbált figyelmet generálni, hanem az új felfedezettjének.)
A Melle Mel-nek és a Lord Jamar-nak címzett beszólások viszont rendben vannak: azokban nála idősebb legendákra reagál, akik ráadásul tényleg hozzájuk nem méltó hülyeségeket beszéltek Eminem-ről. Mint ahogy a Z generációban elburjánzó cancel törekvésekre is érdemes volt reagálni.

Melle Mel visszavagott Eminemnek de sztem ez nagyon MelleMe(l) nt


https://eminem.news/melle-mel-diss.html

Azt meg kell hagyni, hogy Melle Mel öregen is hip-hop: ha beszólnak neki, ő válaszol! És nem interjúkban meg a közösségi médián keresztül üzengetve, hanem ír egy válaszdisst: ez a rap színvonalától függetlenül is elismerésre méltó szerintem.

Más kérdés, hogy maga a válasz valóban nagyon messze van Eminem színvonalától...

Grip - 5 & A Fuck You

2022 októberében megjelent mixtape, amiről sajnos lemaradtam a megjelenésekor, most pótoltam. Nyugodtan lehetne szerintem albumnak is nevezni, hiszen csak új számok vannak rajta, nincsenek DJ tagek, a zenék és a szövegek minősége is albumhoz méltó. A számok viszonylag rövidek, és csak 11 van rajta, de manapság ez már simán elmegy egy albumnak... Azért hívják mégis mixtape-nek, mert Grip-nek sokat kellett várnia a második Shady Records albumának a megjelenésére, és ki akart adni valamit addig is: így dobta össze ezt a mixtape-et állítása szerint bő 1 hét alatt, tehát elvileg nincs akkora háttérmunka mögötte, mint egy tipikus album mögött, de ez nem nagyon érződik. Azt nem is tudom, hogy ez hivatalosan Shady Records kiadványnak minősül-e.
Kevés olyan rappert ismerek, mint Grip, aki ennyire otthonosan mozog boombap és trap alapokon is, és ennyire magától értetődő természetességgel váltogat a két stílus között. A 2021-es I Died for This?! albuma azért volt főként különleges számomra, mert egy számon belül is vegyítette a két stílust, és jól is hangzott. Ezen az anyagon ritkábban vegyül egy számon belül is a kettő, inkább az figyelhető meg, hogy egyik szám trap, másik boombap, és így váltogatják egymást. Ez (és persze a terjedelme) mindenképp az I Died for This?! mögé helyezi ezt a mixtape-et. De úgy is van rendjén, hogy egy mixtape ne legyen olyan jó, mint egy album.
A klasszikusabb, boombapesebb zenékért többnyire egy Latrell James nevű producer felel, az ő számai ott vannak a legjobbak között: Cook Up, '94 Flow, The F Word, Value Mall. A színtisztán trapes számok nem meglepő módon kevésbé jönnek be, de az Ain't OK azok közül is nagyon igényes. A Cory N' Mel című szám talán az egyetlen (és még esetleg a Cook Up), amelynél a dalon belül vegyül a trap és a boombap, viszont az I Died for This?!-el szemben most nem trap dobhangokkal csináltak boombap ütemet, hanem fordítva: boombap dobhagokkal trapütemet. Pár nappal ezelőtt hallgattam Statik Selektah új lemezét, amin szintén van egy hasonló próbálkozás, és akkor azt az elhamarkodott kijelentést tettem, hogy ebbe az irányba nem működik a vegyítés: a boombap hangokból trap nem működik jól, csak a trap hangokból boombap. Na, most rögtön revideálnom kell magam: a Cory N' Mel című számban nagyszerűen működik a boombap hangokból trap is. Egyszerűen arról van szó tehát, hogy Statik Selektah kísérlete nem sikerült olyan jól, mint a Cory N' Mel producerének, Tedd Boyd-nak a próbálkozása.
A legesleginkább viszont a Popular Demand című számot emelném ki, ez tényleg kimagaslik az anyagról. A producerek TU! és DJ Khalil. TU! a leggyakoribb producertársa Grip-nek, de ezen az anyagon ez az egy száma van csak meglepő módon. Az ütem szinte biztosan az övé, a dallam viszont egyértelműen Khalilé! DJ Khalil az egyik kedvenc producerem, de az utóbbi években sajnos kicsit eltávolodott a klasszikus hangzásától. Na most hála Istennek visszatért hozzá! Ebben a számban egy igazi tipikus, "khalilos" hangszín és dallamvezetés jelenik meg, odavagyok érte!
Nevesebb producer Rahki van még a mixtape-en, aki két számot is csinált, jó is mindkettő, de azokat nem emelném ki. A feat-ek kevésbé nevesek, de jók, nincs is sok belőlük: AHYES (ez TU! rapper neve), Marco Plus, Wara, Tate228.

Sajnálom, hogy nem hallottam a megjelenésekor az anyagot, mert hiába csak mixtape, valószínűleg beraktam volna a 2022-es top 10-em 9. vagy 10. helyére, bőven jobb, mint a legtöbb tavaly megjelent album, amit hallottam. Így most már nem tudom betenni, értelemszerűen a 2023-as listára se, hiszen tavalyi megjelenés...
Viszont 2023-ban megjelent az a bizonyos második albuma is Grip-nek, következőnek azt fogom hallgatni: a felvezető mixtape alapján nagyon bizakodó vagyok.

Grip - Still (Five & A Fuck You)

Tehát akkor lement az album is, ami már idén júliusi megjelenés. Továbbra se értem, hogy ha ez album, akkor az előző miért mixtape. Ez is ugyanúgy 11 szám, stílusra, minőségre, mindenre nagyon hasonló a tavalyi cucchoz.
Nincs is értelme túlszaporítani a szót, mert amit leírtam az előző postban, az tulajdonképpen érvényes itt is. Számokon belül itt se keveredik annyira a trap és a boombap, mint az I Died for This?!-en, de számok közt itt is, és mégis egységes hatása van a lemeznek.
Különbség, hogy ezen egyáltalán nincs feat, TU! több számot jegyez producerként, mellette egy Scalez nevű producer csinált még több trapes alapot. Scalez főként az album első felét dominálja, ezért az kicsit kevésbé is tetszett, a második fele viszont boombapesebb, és konkrétan az utolsó 3 szám a legjobb a lemezen: Angels, Still, You. Az Angelst TU! mellett Leon Michels is jegyzi producerként, aki ugyebár annak az El Michels Affair-nek a vezetője, amely együttes Black Thoughttal adott ki egy kiváló közös lemezt idén. Érződik is a dalon. A You-nak pedig a TDE-ből ismert TaeBeast az egyik producere. Az album első feléről is érdemes kiemelni a Numbers és az SS című számokat, mindkettő TU! produkció.

Összességében tehát teljesen egy szintre helyezném a tavalyi 5 & A Fuck You-t és az idei Still (Five & A Fuck You)-t: ha a tavalyi erős évben top 10-es lehetett volna az előbbi, akkor az utóbbinak is minden esélye megvan, hogy idén top 10-es legyen. Az I Died for This?!-hez képest viszont ezt is hátrébb rangsorolnám - főként azért, mert az terjedelemre egy komolyabb munka volt, de talán minőségre is. Azt hiszem, 3. volt a 2021-es top 10-emben, ez biztosan nem lesz dobogós.


Más: kint van Ez Mil DU4LI7Y: Redux albuma, ha valakinek van esetleg linkje...

Kinnt van EZ Mil alBuma YouTubeon hallgattam meg, sajnos semmi extra, AZ Eminem featen kívül semmi kiemelkedő szám nincs rajta... Annyi pozitívum hogy nincs tele kozremukodokkel (konkrétan Em az egyetlen feat rajta)

Linket nem találtál ezek szerint te se?

Dee van persze turbobites de kevés helyen van fennt, nem is értem miért... Kíváncsi vagyok mit szólsz az albumhoz

https://m.tourbobit.com/tt3jzr0scxib.ht ... =trbbt.net

Jaj de jó, köszi szépen! Egy-két oldalon néztem, amiket még Zoli ajánlott, de egyiken se láttam, úgyhogy nagyon jól jött a link. Én is kíváncsi vagyok, mit fogok szólni hozzá, megírom majd.

Ez Mil - DU4LI7Y: Redux

Ez Mil első albuma Shady/Aftermath logo alatt, és az utolsó Virgin alatt. A tavalyi, csak Virgin kiadású DUA4LI7Y-vel kb. 50%-ban tartalmaz azonos számokat.
Nekem sokkal jobb a véleményem a lemezről, mint rapguruz-nak, kitűnő album ez szerintem, de én se vagyok maradéktalanul elégedett.

Ez Mil egy multitálentum: reppel, énekel (pl. a 3 bonus trackben - Into It All, 1st & Last, Easy-Going Millions - szinte végig énekel: ebből a szempontból Yelawolf-ra emlékeztet, aki rapperként és énekesnek egyaránt tud színvonalat hozni), producerkedik, táncol. Ez elismerésre méltó, de kicsit sok, ezért 3 különböző szerepben fogom elemezni Ez Mil teljesítményét az albumon.

1. Producer: producerként a legjobb. Az összes számnak ő a producere, bár néhányban van társa (a Realest-ben pl. maga Eminem). Ebben a szerepben is kicsit túl eklektikus, de vannak olyan elemei a zenéinek, amik tök egyediek, azokra kéne jobban ráfeküdnie. Némelyik számban olyan, mintha Eminem zenei stílusát próbálná reprodukálni: ezek nagyon jók, de nem egyediek. Ilyen pl. a Podium és a Realest. Kimondottan trapalapokat nem csinál, de a trapes ütemek jópár számban előjönnek: ez a korszellem sajátossága. A bonus trackekben lassú, érzelmes, gitáros popzenét csinál: ezekben átlag alattinak érzem.
Van azonban kétféle stílusa, amiben kiemelkedő: az egyik az Up Down (Step & Walk)-ban hallható, aminek hallatán Dre és Eminem is felkapták a fejüket. Ez a 2000-es évek táncolható hip-hop zenéinek egy 2020-as évekre modernizált változata. Nagyon izgalmas, és ahogy írtam már, ez az első rapszám, amiben 2000-es évek retrot érzek (és nem csak nosztalgiát). A másik, még izgalmasabb stílusa a 27 Bodies és a Dalawampu't Dalawang Oo (2200) című számokban jelenik meg, valamennyire a Coin$-ban is. Egy nagyon nehezen leírható, kicsit ázsiai, kicsit latinos, kicsit spanyolos dallamvilág jön elő ezekben a számokban, amit nem tudok máshogy azonosítani, mint filippino dallamvilágként. Hát, ilyet még sose hallottam rapszámokban, baromi jó!
Úgyhogy van itt biztató alapanyag, de túl sokféle stílus jelenik meg a zenéiben, amit szűkíteni kéne ahhoz, hogy igazán nagy előadó váljon belőle. Én egyértelműen a fillipino hangzás és a 2000-es évek retro ötvözetére feküdnék rá, abból nagy dolgok sülhetnének ki. A többit meg leépíteném.

2. Rapper: jó rapper Ez Mil, technikás, tisztességgel kitanulta, hogy kell ritmika és rímelés szempontjából nívós szöveget írni. De újdonságot nem hallottam tőle technikai szempontból. A flowja átlagos, semmi különös, de pluszpont, hogy tud énekelni is. Ami viszont extra, hogy nem csak angolul, hanem filippino nyelven is reppel. A Dalawampu't Dalawang Oo (2200) pl. teljesen filippino, és a szülővárosáról szól (2200 a körzetszám), de a 27 Bodies-ban is vannak filippino betétek. A baj az, hogy a közönség nem érti, ezért bármennyire is egyedi, erre sajnos nem lehet alapozni. Max. fűszerként tudja majd használni időnként, esetleg 1-1 filippino rapet rátehet a lemezeire érdekességként.

3. Énekes: énekelni is tud, de ebben a minőségében a leggyengébb. A 3 bonus trackben, amik színtisztán éneklősek, jön ki, hogy nincs annyira különleges hangja, hogy énekesként nagyot tudjon alkotni. Viszont a rapszámait nagyon jól fel tudja dobni éneklős elemekkel (lásd Up Down), és a refrént is el tudja énekelni magának, ahogy Eminem. Erre lehet építeni.

A legjobb számok a már kiemelt 27 Bodies, a Dalawampu't Dalawang Oo (2200) és az Up Down. Már indokoltam, hogy miért. Gyenge szám nincs, bár a 3 éneklős bonus track kilóg a sorból, és gyengébbek, mint a másik 9 szám.
Feat Eminemen kívül 2 van (ebben is vitatkoznék rapguruz-zal): MBNel és 4 the Brotherhood, akikről most hallottam először, de nem sok vizet zavarnak.

Összességében azt mondom, hogy ha azt a szintet hozná az összes szám, amit a 27 Bodies, a Dalawampu't Dalawang Oo (2200) és az Up Down, akkor garantált top 3-as lenne nálam idén a lemez. A top 10 azért így is meglesz valószínűleg, talán a top 5 is, de az közel sem biztos.
Ez azért csalódás, mert egy Aftermath kiadványt én alapjáraton a top 3-ba szoktam várni a saját éves listámon, és ez valószínűleg nem lesz ott. Átok is tud lenni, ha valaki Aftermath tag, nem csak áldás, mert hirtelen megugranak vele szemben az elvárások. Ha nem egy Aftermath kiadvány lenne ez a lemez, valószínűleg most jobb szájízzel zárnám ezt a postot.
Ezért érzem kicsit hibának, hogy a szerződtetés után rögtön kiadták Ez Mil tavalyi lemezét átdolgozott formában Shady/Aftermath logo alatt. Ígéretes a srác, de nem volt még kész erre. Ez olyan, mintha Kendrick Lamar 2011-es Section 80 lemezét kiadta volna Dre 2012-ben átdolgozva Aftermath alatt. Nagyon jó lemez volt a Section 80, és okkal szerződtette Dre utána Kendrick-et, de azon még nem volt kész előadó. Kellett, hogy Dre-vel dolgozzon a good kid, m.A.A.d city-re, kellett, hogy tanuljon tőle, hogy Dre polírozza a rapjét és a zenei stílusát, és azután kész is lett az Aftermath debütálására: a GKMC klasszikus album lett. Ez Mil-nél most megspórolták ezt a folyamatot: egyből kiadták az ő Section 80-ét, a DU4LI7Y-t, ami szintén egy nagyon jó lemez, de nem az a top 3-as színvonal, amit egy Aftermath albumtól elvárnék. Őt is csiszolnia kellett volna még Dre-nek és Eminem-nek, és le kellett volna tisztítani a stílusát úgy, hogy továbbra is profitáljon abból, hogy multitálentum, de azért ne csináljon ennyire eklektikus albumot, hanem csak azokat az elemeket tartsa meg a fegyvertárából, amelyekkel igazán nagyot tud alkotni.
Talán a következő albumára már ez is megtörténik. Az mindenesetre biztató, hogy Ez Mil nem egy újabb Aftermath előadó lett, akinek sose jelent meg albuma a kiadónál. (Persze művészileg ennek a lemeznek sincs sok köze az Aftermath-hez. A Shady-hez is csak a Realest miatt van.)

Azért ez nem semmi...


Eminem Overtakes Led Zeppelin and Enters Top 10 Best Selling Artists of All Time


https://eminem.news/top10-eas.html