Oké, várom, hogy eljuss a végéig.

J Dilla: Welcome 2 Detroit
.
Zseniális előzenés hiphop, funk, rock, pop, brazil zene, pscyhodelikus rock összemixelve, remek közreműködőkkel, jó szövegekkel. Lehet blaszfémia, de nekem amilyen jó producer, zeneszerző, zenész Dilla annyira közepes rapper. Flow-ja, hangja, szövegei se különösebben erősek számomra, mégis összességében remek lemezt rakott össze! Van egy instrumentális verziója, azt is meg fogom hallgatni, lehet, sőt szinte biztos jobban fog tetszeni, mert hallgatás közben is volt olyan érzésem, hogy nem is kellene fölé, mellé szöveg sokszor.

Dilla reppben tenyleg nem volt soha eros.inkabb az egesz hangulata jo ahogy reppel.
Az a kemeny h a think twiceban pl nem tudom hany kulonbozokeppen szolal meg a pergo..ismerosomek megszamoltak..kivoltak teljesen es az egesz lemez egy profi cucc.

Apollo Brown & Planet Asia – Anchovies
.
Brown zenéi nagyon mennek Asia szövegeihez, olyan jó lassulós, minimális westcoast-os vibe-ja lett. Kevés a közreműködő, hozott az mc is és a producer is a közösbe. Asia erősebb lemezei közé tartozik, de azét messze a legjobbaktól!
Jah és várom az új közösüket!

Kid Rock: Devil Without a Cause
.
A Run-DMC, és a Beastie Boys által megteremtett, és a Judgment Night OST-tal tökéletesre csiszolt rap abszolút csúcsa ez a lemez! Kb felváltva kapunk klasszikus rapszámokat rockszámokkal, néha egy kis country, néha sampling alapú hiphop sok élőben felvett hangszer. Kid Rock erre a lemezre csiszolta véglegesre, hibátlanra a lakóparki, white-trash/redneck strici figuráját és kinézetre is passzolt neki a stílus. Számok amik neked is fognak tetszeni egy hip hop fórumon: Welcome 2 the Party (Ode 2 the Old School), Where U at Rock, Fuck Off benne egy Eminem vendégszerepléssel a SSLP felvételekor készült! A rockosabb, fesztiválokra való stadionrock himnuszok pedig: Bawitdaba, I Am the Bullgod, Only God Knows Why.


jah, isten éltesse a hip hopot az 50. születésnapján!

Snoop Dogg: Ego Trippin'
.
Nem egy, de 2 lemezzel kell visszamennünk az időben. Volt a R&G (Rhythm & Gangsta): The Masterpiece lemez ami után úgy döntött, hogy csak a gangstát hagyja meg ez volt a Tha Blue Carpet Treatment, és utána jött ez ami viszont egy az egyben olyan, mintha a rhythm oldalt akarná megmutatni!
Az egész album egy monstre funk, funky, disco, country, szinti pop tánclemez aminek sok számában Snoop alig vagy semmit se rappel, hanem énekel!
Annyira megtetszett neki, hogy ő bee geest is énekelhet, hogy erre felhúzott egy egész lemezt!
1. Ugye az volt a terv, hogy életében először kiad egy tényleg szólólemezt közreműködők nélkül (EZÉRT KÜLÖNÖSEN VÁRTAM), de ez végül nem sikerült, felkerült rá nem egy régi vendégművész és pár új is (EZÉRT CSALÓDÁS VOLT MÁR A TRACKLIST ELŐRE).
2. A mostanra megszokott produceri gárdát is megtartotta számokra, de egy kollektívát is gründolt amiben Dj Quik, ő, és Teddy Riley (blackstreet) voltak hárman és ez meg is látszik a végeredményen! A sexual eruption annyira gagyi nekem, hogy a lemez ment is nálam a kukába azonnal, mikor azt a videót láttam, és a lemezt nem is hallottam még!
Vannak értékelhető pillanatai, számai (my medicine Everlast-tel a legjobb sztem), de nagyon gyenge pontjai is a lemeznek.

Furanak hangzik de az egyik kedvenc Snoop albumom.. A lemez vége főként ami nálam kiemelkedő.. Can't Say GoodBye, Why Did U Leave Me nekem örök kedvencek maradnak

Az lenne a fura, ha mindenkinek gyanazok tetszenének.


Csinálj listát te is!

Tényleg fura, de valóban vannak azért ezen is jó számok, szóval ezt megértem. Én a Press Play-t tenném, ami a DJ Quik alappal és a Kurupt feattel ott van a kedvenc Snoop számaim között.
De a többi dalt nem tartom ilyen sokra a lemezről, kicsit katyvasz lett szerintem a sokféle stílusba való belekapkodással.

Snoop Dogg: Malice n Wonderland+More Malice
.
Ez a lemez Snoop relapse:refill anyaga! Már annyiban, hogy kijött, majd nem sokra rá rájött, hogy nem az igazi, hogy kevés, kiadta újra, új számokkal. Csak míg Eminem esetében a drogok, nála a nagyravágyás ami miatt az eredeti album olyan kevés, hogy neki is kellemetlen volt.
Ekkor lett a Priority records kreatív igazgatója Snoop, és a sok pénzlopós kreatívkodás (válogatások, újrakiadások) mellett nem volt elég ideje a saját anyagára...
Pedig milyen jól indul! Az I wanna rock akkora ug és mainstream sláger is lett, hogy mindenki csinált remixet hozzá kábé! A More malice-on rögtön 2 verziója is szerepel! Után azonban jönnek az éneklős szarok, mire elérünk a Nipsey és Problem közreműködésekhez, illetve a Kokane-hez a lemez kifullad.
Illetve a szokásos Snoop albumokhoz képest majd 30 perccel rövidebb (54 perces, oszt volt már 78-79 perces anyaga is!) így nincs esélye a mélyből visszajönni! A producerek pedig az elmúlt 3-5 lemez szokásos gárdája, doggystyle-os inhouse producerek, Neptunes, Lil Jon, Teddy Riley.
Ezért is írok egyszerre a két anyagról, mert ha hagyott volna időt magának, a More-ről az új számokat ideteszi, a remixeket meg bonus tracknek simán egy erős lemezt csinálhatott volna! A More-on a Butch Cassidys, Kid Cudis nóták nagyon jók! Hogy a gangsta luv miért került fel mindkét lemezre azt nem értem, mert nem remix, hanem tök ugyanaz?!
Vagyis ha lenyesegetem a More-ról ami alibi rajta simán lehetett volna a lemez 75-80 perc. (akkor meg tuti azért sírnék, hogy hosszú mondjuk)
De ő kiadta kvázi félkészen, de a reissu se lehetett reissu, mert a nagyravágyás erősebb, és a More-hoz csinált egy filmet is annak a dvd-je elvette a helyet a második cd-től, hogy relapse:refill lehessen!

(Fun) Fact: megvan mindkét lemez, de a filmet sose néztem meg...

Én nem is tudtam, hogy készült valami film is hozzá.

Maga a lemez (vagy maguk a lemezek) valóban szintén a Snoop diszkográfia gyengébb darabjai közé tartoznak. De ahogy az Ego Trippin'-en is lehetett találni gyöngyszemet, úgy valóban ezen is rajta van az I Wanna Rock!

A more malice borítóján is rakta van, hogy cd+dvd combo

Boogie Down Productions: Ghetto Music: The Blueprint of Hip Hop
.
A banda harmadik lemeze, erős kubai, karibi hatással ami lehet korábban is jellemző volt rájuk, de nekem itt tűnt fel elsőre, itt a leghangosabb, karakteresebb.

Ez a More Malice nekem lehet, hogy kimaradt... A Malice N Wonderlandet biztos hallgattam anno, de az se nagyon maradt meg. A More Malice felett viszont nem kizárt, hogy teljesen elsiklottam annak idején.

Professor Griff and the Last Asiatic Disciples: Pawns in the Game
.
Mintha az összes John Singleton film összes ÜZENETét egyszerre akarnák átadni zenére. Olyan szinten tömény, hogy hiába vannak rajta kifejezetten jó számok, megoldások igazából nem tud élvezetes lenni a végeredmény.