Fugees: The Score
.
Egyike azon lemezeknek amit meg kell mutatni azoknak akik szerint a rap nem zene. A szövegek, az alapok, az utolsó sample, az első közreműködés mind olyan eltalált, és olyan mixet képez, hogy a lemezről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Azok is ismerik akik nem tudják, hogy ismerik, mert a rádiók a mai napig játszák a slágereket róla. Érdekes módon nekem pont azok nem jönnek be annyira... Lauryn, Pras, Wyclef akkorát mentek itt amit később csak Lauryn tudott megismételni, sőt, itt ott még emelni is rajta!

Lenne olyan pillanatom h all time fav listara kerulne.
Az egyik legjobb 2.lemez ami valaha kijott.
Egy dolgot sajnalok, baromi jo minden de halk a lemez.beraksz egy random albumo ugyanazon a hangeron es hangosabb pedig a scoreon szepek a dobok meg minden....
Akon elso featje is itt van.
Lauryn hill kb csak elotte kezdett reppelni, ha jol tudom a vocab remix volt az elso reppelese.
Es a killin my softly folytatasa ha a video tortenetet nezzuk
https://youtu.be/BhWbXpjn-OU
Hill es rah digga egyutt...fuuu

Jaja, ebbe a lemezbe tényleg beletettek mindent. Mondjuk nekem a slágerek is tetszenek, de azokon kívül is vannak hatalmas trekkek. Pl a címadó, a Diamond D beaten, a Mask... Nekem a Zealots meg a Beast a gyenge pont.

Snoop Dogg: Doggumentary
.
Ez a lemez a paid a cost... album óta a munkásságának összefoglalója, csúcsa, veleje, csak Neptunes nélkül kb...
(nem a legjobb album azóta, hanem ide futott ki minden kis darabka amiket korábban felvett a saját hangja mellé)
Van benne éneklés, rappelés, különböző stílusok és vendégművészek.
Nem eresztette egybe ezeket a számokat azonban, hanem szépen egy csokorba a 16-os számtól vannak a nem Snoop idegen, de stílusidegen dalok egy csokorban, hogy aztán a végére még visszajöjjön a gangstasnoop majd!
A lemez eleje is érdekes, az a megszokott, hogy a közepére leülnek a Snoop lemezek, azonban itt ilyen nincs. Nem kezd rosszul, de igazán a 8-as R.Kelly-s számnál indul be, hogy a közepe lehessen a lemez csúcsa! (érdekes, hogy már a harmadik lemezen van Kelly feat, csoda, hogy nem csináltak közös albumot ekkorra!
Ami nem tetszett, hogy több számnak nem vége van, csak ilyen elharapás érzése, mintha megtelt volna a file, vagy kazetta vagy mi.
Az amcsi verziót hallgattam, te is azt tedd, az EU verzió a középen keresztbehugyozott david guetta remixes wet nótával valami botrányos, nem is tudom, hogy a picsába adhatták ki úgy?! Sokáig meg se volt, mert nem akartam azt megvenni, aztán derült ki, hogy az amcsi verzió más, nem remixes, utána vettem meg csak!

Mit kell érteni azon, hogy "középen keresztbehugyozott" egy szám?
Én már nem tudom, melyiket hallottam, de valószínűleg az amcsi verziót.

Az a szám olyan szar, az a remix annyira nem Snoop, hogy az egész lemezt lehúzza. Onnantól vége, lehet kidobni.

Ja értem: nem az a szám középen keresztbehugyozott, hanem a lemezt hugyozza középen keresztbe, az a szám. Ez így találó.
A "nem remix" verziója egy fokkal jobb, de az se jó.

Pár hete, hónapja elővettem Da Game Is to Be Sold, Not to Be Told című Snoop lemezt, hogy tényleg olyan rettenet e, mint a híre, mert nem úgy emlékeztem rá, illetve nekem személyesebb, szebb emlékeim vannak róla, aztán jött a többi lemeze szépen lassan, és írtátok, hogy valami rangsor se lenne rossz.

Na kb elkészült.

Többször írtam, hogy hiába egyik kedvencem többször „elhagytam” az útja közben Snoopot, majdnem véglegesen pedig a Snoop Lion alteregójakor. A sorrendem is elsősorban az addigi lemezeiről szólnak, az az utániakat keveset, sőt van amit csak alig hallottam (sőt, a bush lemezt lehet sose, de nulla emlékem van róla az tuti), azokat sorba rakni, versenyeztetni a korábbi 10 lemezzel nem akarnám igazából. Ez nem jelenti, hogy ne lennének jobbak is köztük, sőt a neva left, coolaid, vagy az i wanna thank me tényleg jó cuccok, de a korábbi lemezeihez képest sehol sincsenek. Nem kerül bele a duó, csapatlemezei sem, hiába az első eastsidaz vagy a dam funk-os days of funk a legjobb anyagai közé tartozik, mert azok még Snoop mércével (sok sok közreműködő állandóan) se szólók igazából, szóval kimaradnak. Kimaradnak mixtape-jei, írtam már korábban, hogy mind a welcome to the chuuch, mind a thats my work széria olyan erősek, mint más rapperek komplett diszkográfiái, de azok se rendes lemezek. Ugyanezen okból nem szerepel egy válogatása sem, pedig olyan is van ami kiadatlan cuccok, kiadatlan albumok akár.

Összességében bitang erős helyen van nálam a csávó (all time top 10-ben benne van), az életműve is amiben nálam benne van minden amit kiadott, de ide az albumokat tudom összeszedni, azokat is válogatva.

11.-10-9. Da Game Is to Be Sold, Not to Be Told & Ego Trippin' & Malice n Wonderland+More Malice

8. R&G (Rhythm & Gangsta): The Masterpiece

7.- 6. Paid tha Cost to Be da Boss & Doggumentary

5.-4. No Limit Top Dogg & Tha Blue Carpet Treatment

3. Tha Last Meal

2. Tha Doggfather az a lemez, ami megmutatta, hogy Snoop milyen zenét is tud, akar játszani. Gyerekkori kedvenceire akar szövegelni, rengeteg nosztalgiát önteni a „genngszterszarra”. Ha kapott volna rendes reklámot, nincs Pac halála, rendesen masterelik (shame) akkor tudta volna hozni az első szintjét szerintem.

1. Doggystyle. Ez nem kérdés, Többször mondtam, írtam már, hogy ez a lemez az ultimate raplemez. Minden út (hardcore, boombap, New York, Gangsta Rap, G Funk) 73-tól ide vezetett, ez koronázta meg 1993-ban, és azóta se tudott senki ehhez hasonlót se csinálni. 20 év alatt kiforrott a rap maga, és elkészült a Doggystyle.


Így az újrahallgatásokkor érdekes, hogy a No Limites lemezei előrébb kerültek. Vagy azok lettek jobbak a szememben, vagy a későbbiek annyit romlottak. Ez azért érdekes, megjegyzendő, mert lehet, ez a listám 1-2 év múlva megint változna és közel se így nézne ki, mint ma 2023 nyarának végén.

Köszi, hogy megírtad, dogg! Viszonylag standard lista, egy kis meglepetés, hogy a Doggumentary ennyire elöl van, és sokkal nagyobb meglepetés, hogy a Doggfather ennyire elöl van. (Persze a nicknevedből sejthettem volna... ) Jó rég hallottam teljes egészében, de nekem nem olyan jók az emlékeim arról az albumról. Szokás szerint túl hosszú, sok filler trackkel, és Dre távozása után olyan érzése volt az embernek, mintha ilyen B kategóriás Death Row producerek dolgoztak volna rajta. (Fura ilyet mondani Daz-re, Soopafly-ra, vagy DJ Pooh-ra, de Dre-nek a Doggystyle-on mutatott produkciójához képest mindenki B kategória. ) És igen, ahogy írod is: el van cseszve a master, az egész lemezen halk a rap. Úgyhogy hiába van rajta egy-két kimagasló nóta (pl. Gold Rush, Downtown Assasins), a többiből nem sok maradt meg bennem, ezért Snoop diszkográfiájának gyengébb darabjai közé sorolom.

Azt megértem, hogy a 2011 utáni lemezeit miért helyezted külön kalapba, bár nálam igazából már az Ego Trippin', a Malice N Wonderland és a Doggumentary is ugyanabba a kalapba tartoznak. Az előbbi kettő biztosan nem erősebb, mint a 2011 utáni lemezei (sőt...), és a Doggumentary se nagyságrendekkel jobb.
Szóval az én szememben 2006-ban, a Tha Blue Carpet Treatmenttel ért véget Snoop aranykora: utána már nem jöttek be a megújulási próbálkozásai, rá kellett jönnie, hogy az áll jól neki, ha a régit tolja, de az meg kezdett már egyre inkább elavulttá válni. Ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna jó számai, lemezei 2006 után, de már nem ugyanazon a szinten kell kezelni őket, mint előtte.
Kivétel nálam a tavalyi BODR lemeze: az annyira betalált, hogy a diszkográfia erősebb darabjai közé sorolnám.

Bár én masszív hátrányban vagyok dogg-hoz képest, mert a Snoop lemezek többségét rég hallottam, és nincs is időm szisztematikusan újrahallgatni őket, azért válaszul bedobok én is egy listát. Erős fenntartásokkal kezelendő, mert inkább csak régi emlékképeken alapul, mint friss élményeken.

1. Doggystyle (1993)
2. Tha Last Meal (2000)
3. Tha Blue Carpet Treatment (2006)
4. No Limit Top Dogg (1999)
5. Paid tha Cost to be Da Boss (2002)
6. Bacc On Death Row (2022)
7. Doggumentary (2011)
8. R&G (Rhytm & Gangsta): Tha Masterpiece (2004)
9. I Wanna Thank Me (2019)
10. Bush (2015)
11. Tha Doggfather (1996)
12. Coolaid (2016)
13. Neva Left (2017)
14. Malice N Wonderland (2009)
15. From tha Streets 2 tha Suites (2021)
16. Ego Trippin' (2008)
17. Da Game Is to Be Sold, Not to Be Told (1998)

A Snoop Lion lemezt kihagytam, mert az nagyon más stílus, de nekem egyébként tetszett.
A Bush-t végül betettem, bár az is nagyon más, éneklős, viszont az Snoop Dogg néven jelent meg, ezért nem volt objektív alapom kihagyni. Eleve nehéz elhelyezni azt az albumot, mert Pharrell produceri munkája kiváló rajta, Snoop-nak viszont nem áll jól az éneklés, az nagyon lehúzza.
Összességében a 8. helyig elég stabil a sorrendem, utána jönnek a gyengébb lemezei, amiket nehéz rangsorolni, meg nem is hallottam olyan sokszor őket.

Scarface: My Homies
.
Nem is tudom mit gondoljak erről a lemezről. Egyrészt nagyon erős zenék, nagyon jó szövegek vannak rajta, másrészt a felén Scarface rajta sincs, szóló nótája is minimális, mégis szólólemez hivatalosan, holott egészében egy compilation a maga mostre 30 számos hosszával, és számonként 1-3 vendégművészével. Végig scarface-es, mégis vannak számok amik simán lehetnének a vendégek lemezein is (Cube-os vagy Too Short-os nóták simán mehetnének az ő lemezeikre zeneileg is akár) ahogy meg is történt Devin The Dude elvitte a számát lemezre is! Van szám ugye ahol Scarface nem is rappel, és ezek közül olyan is ahonnan nem is hiányzik, mert nélküle is erős!
Összességében egy nagyon jó lemez, de nem szóló, hanem Scarface presents... Nálam.




ha nincsenek meg, a thats my work mixtape-eket mindenképpen pótold!

Tök érdekes, hogy a 6. helyre tudtad tenni a BODR-t! Újra fogom hallgatni azt is ezek után, mert nekem olyan gyenge volt, hogy el is felejtettem. Igazából mióta minden lemezére october londont pakol, sokszor szólóba is, azóta nem is értem őt...

A That's My Work mixtape-ek közül többet is hallottam, de nem az összeset. Amit hallottam, azok tényleg frankó mixtape-ek voltak! Volt egy, ami kvázi Eastsidaz mixtape-nek tekinthető, azután jelent meg, hogy Tray Deee kijött a sittről: az nagyon bejött.
Csak ugye ezek nem albumok, azért nem vettem számításba őket.

A BODR 4. helyezett volt a tavalyi éves top 10-emben, hosszú idő óta az első igazán komolyan vett Snoop album. Szerintem érződött, hogy a Death Row megvásárlásához és a Superbowl-hoz kapcsolódóan akart egy nagyot dobni. Nem túl rövid, nem túl hosszú, nincs vészesen sok October London feat, szólószám pedig egyáltalán nincs tőle. (Bár nekem alapvetően nincs bajom ővele, csak némelyik Snoop lemezen tényleg túl sok.)
Több számban is sikerült úgy elkapni a Death Row feelinget, hogy nem vált bőrlehúzós nosztalgiává, hanem éppen csak megjelent hangulatként egy egyébként frissnek ható számban. Egyébként pedig Hit-Boy produceri munkája miatt tetszhetett nekem annyira a lemez, én nagyon bírom, amit ő csinál.
Szóval nem mondom, hogy mindenképp hallgasd újra, mert nem olyan régi még az élmény, és ha nem tetszett, akkor nem tetszett. De nekem kellemes meglepetés volt, hogy 2006 óta először csinált egy olyan albumot Snoop, ami szerintem mérhető a 2006 előtti lemezeinek szintjéhez.

Cypress Hill VERSUS OutKast
.
Hallgatom az egyik kedvenc CH lemezemet a Skull & Bones-t és annak kapcsán ugrott be, hogy Muggs mekkora zseni már, nemhogy a korát megelőzte ezzel a lemezzel, de konkrétan a Speakerboxxx/The Love Below-t is! Aztán megnéztem már a polcon mindkét csapat albumait, és durva párhuzamot találtam az első 6 lemezükre.

Az 1-3 lemezükön csavarodnak befelé, egyre jobban és jobban csiszolva a stílusukat, de közben rájönnek, hogy a 2 rapper művészileg mégsem tök ugyanazt akarja a zenétől. Jönnek a negyedik lemezek (IV, Stankonia) amik a sok vendéggel ezt próbálják kibalanszírozni, de annyira nem megy, hogy ötödik lemezre mind a két banda csinál egy duplát (skull and bones, Speakerboxxx/The Love Below) egyiket egyik, másik lemezt a másik mc-nek fenntartva!

Aztán a hatodik lemezükre (stoned raiders, idlewild) ismét összeállnak rendesen, de azon hallani ahogy a különböző karakterek különböző számai eklektikusan vannak összeválogatva. (itt egy érdekes személyes adalék, az idlewild a kedvenc outkast lemezem, de a stoned raiders messze nem. nem rossz, de a CH rangsorban nem az elsők közt van)

Innen ugye megszűnik a párhuzam, hiszen az OutKast maga is inaktív, megszűnik, de eddig szépen futnak egymás mellett, nem?



Na akkor most a konkrét lemez:

Cypress Hill: Skull & Bones
.
Muggs fogta a banda 2 mc-jét és csinált nekik egy egy anyagot ami hozzájuk passzol. Így B-Real megkapta a kőkemény ug soul assassins raplemezt a skull-t, míg Sen Dog akinek egyébként is volt egy rockbandája (SX-10) megkapta a Bones felét, cd-jét ami rap-rock, rap metal nu-metal (sicc!!). Nem olyan "tiszta fialás" a két lemez, mint az OutKast Speakerboxxx/The Love Below-ja 3 év múlva, de hallani és érezni, hogy az első lemezen Sen Dog még inkább hátralépett, sok számban még side rapper sem, míg a második lemezen van olyan szám amiben a lead rapper B-Real nem is szövegel! Személyesen a másodikat preferálom, ikor kijött, láttam a cant get the best of me videóját azóta az a #1 Cypress Hill számom és videóm!

Tha Dogg Pound: Cali Iz Active
.
Valahol félúton van az (első) Eastsidaz és a Bad Azz lemez között amit Snoop adott ki. Hamisitatlan doggystyle recordsos kiadvány, a producerek, közreműködők Snoop-hoz köthetőek elsősorban nem Daz/Kurupt-hoz (mint a Bad Azz lemez esetén), Snoop sokat szerepel, minden második számban rappel is (vagyis kevesebben, mint az Eastsidaz-on). Nincs rajta egy Daz Dillinger producerelte szám is, érdekes módon, lehet pont ezért, ki tudja, de ez a kedvenc Dogg Pound csapatlemezem. Nagyon jó Cube-ot hallani, érdekes Diddy-t, az egész lemezt belengi az akkori we da west konferencia, békéltető megmozdulás hangulata és ez is jót tesz neki. A Tha blue carpet treatment évében jött ki, érezni, hogy vannak átfedések, közös pontok, hogy egyszerre készültek.

Dogg Pound téren nem teljes a gyűjteményem, csak szemezgetek, ami épp beugrik azt megveszem. Ez a lemez is így "talált rám", nem kerestem csak jó áron ráakadtam.
Amikor előkerül mindig megállapítom, hogy mennyire jó lemez, le is szokott pörögni többször egymásután.
Nem abban a korban született már, amiben klassziknak értékelték az ilyen lemezeket, de amúgy simán felér sok olyan lemezhez, amit annak hívunk.

Ez nagyon durva, le a kalappal, hogy ilyen párhuzamot találtál!
Az is párhuzam, hogy mindkét csapattal hasonló a viszonyom: mindkettőt bírom, sok számukat ismerem, hallottam mindkét csapattól teljes lemezt is, de a diszkográfiájuk egészét tekintve nagyon komoly hiányosságaim vannak, és valahogy nem vitt rá a lélek sose, hogy amikor volt rá idő, pont az ő diszkográfiájukat pótoljam be. Úgyhogy én nem tudtam volna ilyen párhuzamot felfedezni köztük, de nagyon érdekes.

Dogg Pound - Cali Iz Active: nekem is nagy kedvencem az a lemezem, szerintem egyértelműen a második legjobb anyaguk a Dogg Food után. Battlecat óriási zenéket csinált rá: Cali Iz Active (a címadó dal), Stop Lyin', It's All Hood...
És persze jót tett neki az is, hogy Snoop hasonlóan sokat reppel rajta, mint a Dogg Food-on.