Nem írtam, hogy a legjobb.

Bocs, rosszul emlékeztem... Az megvolt, hogy a HARD-hoz hasonlítottad, de ez bennem valahogy úgy maradt meg, hogy a HARD óta a legjobb anyaguk. (Szerintem az, de szerinted ezek szerint mégsem.)

Lloyd Banks - Halloween Havoc 4: The 72nd Hour

Ez hivatalosan mixtape, nem album, de fogalmam sincs, hogy miért: formátumát tekintve semmiben se különbözik a The Course of the Inevitable (COTI) trilógia darabjaitól, amiket az utóbbi pár évben adott ki Lloyd Banks, és azok albumok voltak. Albumminőségű a keverés, nincsenek DJ tagek, szóval tényleg semmi nem utal rá, hogy mixtape lenne...
Nagyobb baj, hogy nem csak a formátumát, hanem semmilyen más jellemzőjét tekintve sem különbözik a COTI albumoktól. Ez lehetne akár pozitívum is, hiszen jó albumokról van szó, és ez is egy jó anyag, csak hát ugyanolyan már megint... A COTI 1-nél még el voltunk ájulva, hogy milyen frankó boombap albumot hozott össze Banks, visszatérve a gyökerekhez a G-Unit időszak után. A COTI 2-nél azt mondtuk, hogy oké, még egy ebből a jó kis lemezből. Aztán a COTI 3-nál már panaszkodtunk, hogy most már jó lenne valami más, ennél a Halloween Havoc 4-nél pedig már kifejezetten zavar, hogy sorozatban a negyedik ugyanolyan anyagot adja ki a kezéből Banks...
Be kell valljam, én nem voltam képben vele, hogy volt neki egy Halloween Havoc című mixtape sorozata, aminek az első 3 darabja 2010-2016 között jelent meg. Így aztán nem tudom az első 3 részhez viszonyítani ezt a 4.-et. De ha valaki azt mondaná nekem (a cím ismeretének hiányában), hogy ez a COTI széria 4. része, simán elhinném neki.
Abból a szempontból kicsit meglepő a hasonlóság a COTI lemezekkel, hogy azokon Cartune Beatz nagyon dominálta a produceri munkát, ezen viszont sokkal kevésbé. Ugyanakkor a helyébe lépő producerek (elsősorban George Getson és Haas Almadhi) pont ugyanolyan zenéket csináltak, mint Cartune Beatz... Nyers, bólogatós boombap: tök jó, csak most már kicsit uncsi.
Két szám lóg ki a sorból, konkrétan az utolsó kettő. Ezek közül is az utolsó előttit emelném ki nagyon, az a legjobb szám az albumról szerintem: Bad Advice (feat. Sy Ari da Kid) (Prod. by LJ Milan). Ez kicsit populárisabb hangzású szám, mint a többi, a 2000-es évek hangulatát idézi, és nem csak a zene hangzása miatt populárisabb, hanem az énekes refrén miatt is. Az utolsó szám, a Condolences nem ennyire populáris, de nem is annyira nyers, mint a lemez többi száma. Annak Buda & Grandz a producerei, akik pl. Dave East-tel is csináltak albumot. Az albumra reprezentatívabb dalok közül a Speeding Season és a No Opinions maradt meg bennem jobban, azok az ütősebb számok közé tartoznak.

A COTI 1 2021-ben kicsivel csúszott csak ki a top 10-emből, igaz, az is egy átlag alatti év volt szerintem. Mivel semmivel se érzem rosszabbnak ezt az anyagot, az idei gyenge évben még akár top 10-es is lehetne. Csak egészen máshogy hat az emberre egy adott stílusú lemez, ha először hallja a stílust, mint ha negyedszerre hallja ugyanazt. Így biztos nem szívesen tenném be a top 10, de az idei listán nálam tényleg bármi előfordulhat: ha egyáltalán lesz.

nekem a rise and fall jön be a legjobban!

itt a b oldal:

Rakaa - "The Singularity" (Prod. Evidence) [Official Audio]

https://www.youtube.com/watch?v=uIlIlbU ... 7mEvidence

Azt tudtam, hogy neked tetszik, de azt nem, hogy az jön be a legjobban. Nekem az tetszett a legkevésbé...

free
Ugly Ducklingos -
https://djpandamonium.bandcamp.com/albu ... nt-version
Dizzy Dustin "Where Do I Go From Here​?​" LP [The Blue Tint Version]


Talib Kweli - Holy Daze (2023)


01.Christmas Wrap Featuring Diani
02.What Would Jesus Do
03.Christmas Time Is Here Featuring Yummy Bingham
04.War On Christmas
05.You Are My Everything featuring Ayanna Irish
06.Greensleeves
07.Auld Lang Syne

https://mega.nz/file/oU8iyZYZ#s621SPpnA ... 1ZqFoSwv7k

Egy egész karácsonyi EP Kweli-től? Hát, nem tudom... Egy-egy karácsonyi rapet még meghallgatok szívesen, de egy EP hosszúságban nekem soknak tűnik ez a műfaj.

Long Story Longer Presents: Kurupt and Obie Trice

Kurupt és Obie Trice csináltak egy közös EP-t: hogy ez hogyan jöhetett össze, arról fogalmam sincs, hiszen tudtommal nem sok közük volt eddig egymáshoz a pályafutásuk során. Az EP-t mindenesetre az a Long Story Longer prezentálja, amely egy négytagú los angelesi - detroiti "supergroup", tagjai: Ras Kass, Swifty McVay, Yukmouth, MRK SX. Az ő 2021-es lemezük egész jó volt, és zeneileg ez az EP is hasonló stílusú. Nem tudom, ki(k) volt(ak) a producer(ek), de gyanítom, hogy ugyanaz(ok) mindkét lemezen. Klasszikus hip-hop szellemiségűek a zenék, de nem old schoolak: nagyjából azonos fejlettségi szinten és színvonalon állnak, mint a 2009-10 körüli mainstream hip-hop alapok. Bár némelyik számban feltűnnek olyan effektek is, amik a drillre emlékeztetnek, de az ütemek hagyományosabbak, bólogatósabbak.
A zenei hasonlóság ellenére a 2021-es Long Story Longer lemez jobban tetszett, elsősorban a rapperek miatt. Azon olyan előadók szövegeltek, akik ugyan túl vannak már a csúcson, de még ma is van bennük energia, oda tudnak pirítani, ha kell. Erről az EP-ről nem mondható el ugyanez. Obie Trice is érezhetően a prime-ja alatt van már, de vele van a kisebb baj. Kurupt esetén továbbra se mehetünk el amellett, hogy elvitte az alkohol a flowját. Reszelősebb lett a hangja, jobban erőltetnie kell a reppelést. A közelmúltbeli önmagához képest egyébként nem is olyan rossz: most motiváltabbnak, energikusabbnak hat, de ez nem változtat azon, hogy a legjobb önmagától nagyon messze van továbbra is.
Nem csoda, hogy a legjobb számnak a People Like You remixét érzem. Az eredeti a Long Story Longer lemezen volt rajta, és mint írtam, annak a csapatnak a tagjai jól reppelnek manapság is: egyértelműen lereppelik ebben a remixben Kuruptot és Obie Trice-ot. Említést érdemel még a Greatest című szám, amiben Spice 1, MC Eiht, Bizarre és MRK SX is featelnek. MRK SX egyébként az összes számban featel: gyanítom, hogy ő tartja össze ezt a Long Story Longer projektet, és talán ő lehet a producer is.
Eleve nem hosszú ez a 6 számos EP, de még csalnak is egyébként: a 6-ból az első szám egy intro, amit Flavor Flav prezentál. Az utolsó szám bonus track, ami egy Yukmouth nóta (feat. MRK SX), Kurupt és Obie Trice nincsenek is benne. Az utolsó előtti szám mint írtam, a People Like You remixe, aminek az eredetije a Long Story Longer lemezen volt. Tehát 3 számot levonhatunk nyugodtan a 6-ból, így arra jutunk, hogy érdemben 3 új közös számot csinált Kurupt és Obie Trice (azok közül is a Greatest-ben 4 másik MC is featel, tehát gondolhatjátok, mennyi idő jut Kurupt-nak és Obie-nak kibonatkozni...): ezt sózták ránk valahogy közös EP-ként, kiegészítve némi körítéssel...

Összességében rossznak nem mondanám az anyagot, főleg a zenék egész élvezhetők (azzal együtt, hogy azért nem extrák). De nem veszít semmit az se, aki kihagyja.

YoungLife, collective efforts kozeli

DJ Robert Smith & BambuDeAsiatic – In Stereo (2024)

01. In Stereo
02. Nod Ya Head
03. Directional Shifts feat. Supastition
04. Broken Dreams feat. Moonbeam Kelly
05. Truth Is Hard
06. Crazy

https://mega.nz/file/l3FV1YxY#qCd8fe5rR ... j4KHmFh8CM

Köszönöm az ajánlást! Nem ismertem ezelőtt őket. Nagyon patent kis EP lett.

AZ - Truth Be Told

Csak jött egy-két (az idei év mércéjével mérve) erősebb kiadvány így az év végére. AZ 2021-ben tért vissza hosszú idő után a nagyon erősre sikerült Doe or Die II című albumával: az 9. vagy 10. volt a 2021-es top 10-emben. Ez az album elmarad a Doe or Die II-től, de nem sokkal, és a 2023-as év is elmarad a 2021-estől, amiből az következik, hogy tükörsima top 10-es ez a Truth Be Told nálam idén.
Egyproduceres albumról van szó, Buckwild csinálta az összes zenét, és oda is tette magát. Nincs gyenge zene: végig lehet bólogatni, igényes a mintázás, néhol már-már élőzene jellege van (nem is zárnám ki, hogy használt valamennyi élő hangszert). 2023-ban persze elavult már ez a hangzás, ezért nem lesz nagyobb sikere, de a 2000-es években nagyon felkaptuk volna rá a fejünket. Én pedig a 2000-es évek gyermeke vagyok, úgyhogy engem megvett. Képes Buckwild úgy hozni a 2000-es évek boombapjét, hogy ne hasson fáradtnak, élvezni lehessen ma is. Emlékeztet a stílus a 2000-es évek Roc-A-Fellája által hozott "dallamos eastcoast" hangzásra is, némi maffioso hip-hop feelinggel keverve.
Az egyproduceres jelleg előnye, hogy egységes az album, végig hoz is egy egyenletesen magas színvonalat. 11 szám hosszúságában nem is válik igazán unalmassá, mégis úgy érzem, hogy a Doe or Die II-nek előnye volt a sokproduceres jellege ehhez az albumhoz képest, jót tett neki egy picit több változatosság. AZ-nek is jót tett: ezen az albumon ugyanis 1-2 számban kicsit elfogy belőle a kakaó, az előző lemezen ilyet nem éreztem. Persze ott biztos éhesebb is volt, hiszen az volt a visszatérő albuma.
Lehet, hogy segített volna AZ-n egy kicsit több közreműködő, ugyanis csak 3 feat van a lemezen: Pharoahe Monche, Fat Joe és egy Mumu Fresh nevű csajrapper, aki főleg a refrénjét dobja fel remekül az Amazing című számnak.
Az Amazing-en kívül ki kell emelni a Still Got It, a Go Time (feat. Pharoahe Monche) és a Respect Mines című számokat. Ezeknek a legütősebb, legenergikusabb a zenéje, ezért ezek hozzák ki a legharapósabb rapeket AZ-ből is.

Mindenkinek jó szívvel ajánlom az albumot: nem tökéletes és nem a leginnovatívabb album, de nagyon élvezhető, felüdülés volt idén egy ilyet hallani. Közepes évben is jó eséllyel pályázna egy top 10-es helyre, idén meg pláne.

Bambu az aki featelt naluk...es sztem is popec kis cucc lett ez is. van ket albuma azok sem rosszak

Bun B & Statik Selektah - Trillstatik 3

Legalább az egyiket hallottam annak idején Bun B és Statik Selektah Trillstatik sorozatának első két része közül, de biztosan nem hagyott mély nyomot bennem, mert nem nagyon emlékszem rá, és úgy emlékszem, hogy amikor hallottam, akkor se gyakorolt akkora hatást rám, mint ez a lemez. Ez ugyanis nagyon jó! Nem mondom, hogy kimagasló korszakos alkotás, de nagyon erős az elejétől a végéig, amit élmény volt hallgatni.
Statik Selektah jónéhány anyaggal kijött idén, és szerintem egyértelműen erre tartogatta a legjobb zenéket az összes közül. Ebbe beleértem a Paul Wall & Termanology lemezt is, aminek a produceri munkálataiból masszívan kivette a részét Statik, és beleértem Statik saját lemezét, a Round Tripet is, ami ugyan hasonlóan erősen indult, mint ez a Trillstatik 3, de a második felére leült. Ezen is érezhető, hogy a második fele gyengébb, mint az első, de közel sem ül le annyira, mint a Round Trip. Ebben sokat segít Bun B, aki természetesen minden számban reppel, és ez biztosítja, hogy minden dalban legyen egy erős flow, ami fenntartja az érdeklődést. Míg a Round Trip második felén már gyengébb előadók reppeltek.
A zenei stílus a Statiktől megszokott new yorki boombap, de frissen, korszerűen prezentálva. És jónéhány számban tartogat valami kis apró zenei meglepetést: egy gitárszólót, valami elektronikus hangszínt, effektet, amik feldobják a standard boombapet. Az meg csak a csattanó, hogy ezekre a Statik Selektah alapokra olyan déli előadók reppeltek idén, mint Paul Wall vagy Bun B.
Közreműködő van dögivel: az introt leszámítva minden számban legalább egy. Itt is érvényes az, hogy az erősebb nevek inkább az album első felében koncentrálódnak. Ilyenek pl. Benny the Butcher, Rome Streetz, Method Man, Paul Wall, Boldy James, Smif-n-Wessun, Talib Kweli, Termanology, Smoke DZA (utóbbi az album végefelé van).
Gyenge szám nincs, de leginkább az első 5 nóta fogott meg: azokban a legerősebbek a feat-ek, és Statik is érezhetően nekik tartogatta a legjobb zenéket. Trillselda (feat. Benny the Butcher & Rome Streetz), Set in Stone (feat. Method Man & JFK), We Got a Problem Houston (feat. Paul Wall & Boldy James), Super Legend (feat. Nems & Smif-n-Wessun).

Az idei évben ez is egyértelmű top 10 esélyes, de most már állítom össze a listámat, és nagyobb valószínűséget adok neki, hogy ki fog maradni róla, mint hogy beférjen. Ezzel együtt nagyon erősen tudom ajánlani.

Zoli: főleg neked, ha még nem hallottad! Ha a Paul Wall & Termanology lemez annyira tetszett, akkor ez is fog.