Jön a 2023-as összegzés. Nem részletezném, mert sokat beszéltünk már róla: gyenge év volt ez - legalábbis a hip-hopnak abban a szegmensében, amit én követek. Nem is biztos, hogy volt ennél gyengébb év, mióta aktívan követem a műfajt: talán 2013-14 "vetekedhet" vele, de így érzésre azok is jobbak voltak. Ahogy készítettem az éves összegzést, rájöttem, hogy nem is abban az értelemben volt ez gyenge év, hogy ne lett volna sok jó lemez. Mint látni fogjátok, rengeteg olyan kiadványt tudok felsorolni idénről, amit jó szívvel tudok ajánlani bárkinek. Abban az értelemben volt gyenge az év, hogy kiemelkedő lemezek viszont nem nagyon születtek. Más évek végén kapásból eszembe szokott jutni az a 3-4-5 album, amik extra jók voltak az évben, és amik a listám elejét fogják alkotni. Aztán gondolkodni csak a második felén kell. Idén az elején is gondolkodni kellett, ugyanis csak az első 4-5 albumnak lenne esélye egy átlag feletti évben is top 10-be kerülni, de akkor is valószínűleg csak a második felébe férnének be.
Ugyanakkor azok a lemezek, amik bekerültek a top 10-be, nagyon hasonló színvonalúak, baromi nehéz volt sorrendet felállítani köztük. Sőt, van jónéhány további olyan lemez, amit nem érzek érdemben gyengébbnek a top 10 második felénél, de valamit ki kellett hagyni, mert csak 10 lemez fér a listára. Éppen ezért több csoportba soroltam az idei kiadványokat, és csak az utolsó csoporton belül, vagyis a top 10-en belül fogok sorrendet felállítani, a többit pedig hasonló színvonalú csoportokba kategorizálom.
Elöljáróban még meg szeretném említeni, hogy nagyon vártam Jay Rock albumát, amiről több top színvonalú single is kijött idén. Ha reprezentatív mintát adtak az album színvonaláról, akkor tükörsimán 1. lehetett volna Jay Rock az idei listámon, sőt, még egy erősebb évben is eséllyel indulhatott volna az 1. helyért. Remélem, hogy jövőre fog is, ugyanis nem jelent meg idén az album: fogalmam sincs, hogy miért, pedig megmenthette volna az évet nálam.
További kompenzációként az idei lista relatív gyengeségéért, hirdetek néhány listán kívüli kategóriát is, ezekkel indítok.
Az év legjobb száma: Marsha Ambrosius - The GreatestNem rapszám, de ennél jobbat nem hallottam idén. Dr. Dre és csapata mestermunkát végzett a produceri feladatok és a keverés terén, Marsha hangja aranyat ér. Ez egy hibátlan R&B/soul nóta, és nagyon remélem, hogy 2024-ben hallhatjuk majd a teljes Casablanco albumot, amiről ez az első single. Ha ilyen szintű lesz az egész album, akkor magasan jobb lesz bármilyen lemeznél, amit idén hallottam.
Az év legjobb rapszáma: IAM feat. Jmk$ - Once Upon a TimeA 2023-as év nálam részben a francia rap (nagyon felszínes) felfedezéséről is szólt, amihez az NTM-ről szóló Reign Supreme sorozat megtekintése adott kedvet. Így kezdtem el IAM-et is hallgatni, akiknek ez a Once Upton a Time című új száma hibátlan. Többször is változik a zene a számon belül, de illeszkednek egymáshoz az egymást követő részek. Így tud egyszerre bólogatós boombap és újvonalas is lenni: mind a kettő a legmagasabb igényességi szinten. Hetekig minden nap meghallgattam, miután kijött, és mostanság is elő-előveszem, ezért nem kérdés, hogy nálam ez az év rapszáma.
Az év legjobb "nem rap" albuma: Terrace Martin - Fine TuneEz az év legjobb külföldi albuma, amit hallottam, de nem rap, ezért nem szerettem volna rárakni a listára. Nem lenne fair, hiszen a jazz szerintem eleve egy magasabb színvonalú műfaj zeneileg, mint a hip-hop, ezért objektíven nézve kb. bármelyik jazzlemezt bármelyik raplemez elé kéne rangsorolnom bármelyik évben. Viszont jazzt itthon nem sokat hallgatok, ezért nem tudom megítélni, hogy hova kéne rangsorolni a Fine Tune-t a jazzlemezek mezőnyében. Az biztos, hogy a legnagyobb zenei élményt nekem ez adta 2023-ban külfölrdől. Egy instrumentális jazzalbumról van szó, némi ének kiegészítő jelleggel felbukkan rajta, de rap nincs. Topigényes a hangszerelés, Terrace Martin a nyugati parti hip-hop körökből érkezve első osztályú jazz zenésszé nőtte ki magát.
És nem ez volt az egyetlen kiadványa idén! Említést érdemel még:
Terrace Martin & Alex Isley - I Left My Heart in Ladera: szintén nagyon finom jazz zene, de kevésbé virtuóz, mint a Fine Tune, ugyanis ez nem instrumentális. Kellett hagyni kibontakozni Alex Isley-t is, akinek az éneke nagyon jól passzol Terrace Martin zenéire.
Dinner Party - Enigmatic Society: Terrace Martin, Robert Glasper, Kamasi Washington és 9th Wonder Dinner Party formációja is jelentkezett idén egy új anyaggal. Ez is nagyon igényes, de ez hagyott a legkisebb nyomot bennem az idei Terrace Martin vonatkozású kiadványok közül. A Dinner Party-tól továbbra is az első lemezük rapperekkel kiegészített változata viszi a prímet nálam.
Az év koncertje: 50 Cent - The Final Lap Tour (warm-up: Busta Rhymes) (Budapest, Papp László Sportaréna)Életemben először jutottam el idén egy igazi világsztár Aréna koncertjére, és hozta is, amit vártam tőle: mind Fifty, mind Busta Rhymes. Óriási show, látvány, az összes nagy sláger, jó hangulat. Örülök, hogy részem lehetett ilyenben.
Ezen kívül az
Onyx fellépésén jártam még a Dürer Kertben, ami nyilván sokkal kisebb léptékű volt, de az adott keretek közt az is szuper élmény volt. Elképesztő, hogy Fredro és Sticky mekkora energiával tudnak fellépni évtizedek után is.
És akkor térjünk rá a raplemezekre! Ahogy ígértem, több csoportba kategorizálva közlöm őket. Először jöjjenek azok, amik semmiképp sem merültek fel top 10 jelöltként, de idei kiadványok, tetszettek, és jó szívvel tudom ajánlani őket. ABC-sorrendben:
Big Tray Dee - Malice, Cold 187um Presents: Rockboys Magazine Mixtape, Vol. 1, Daz Dillinger - Dat Nigga Daz, Daz Dillinger - Molly Whop, DJ Muggs - Soul Assasins 3: Death Valley, Hit Boy - Surf or Drown, Kota the Friend & Statik Selektah - To See a Sunset, KXNG Crooked & Joell Ortiz - JFK LAX, Lloyd Banks - Halloween Havoc IV: The 72nd Hour, Nym Lo & Statik Selektah - From the Horse's Mouth, Rome Streetz - Noise Kandy 5, Royce Da 5'9" - The Heaven Experience, Tha Chill - Ultimate Gangsta Shit, Young Noble - Lucky Number 7
A második csoportot azok a lemezek alkotják, amelyek az év legalább egy pontján felmerültek bennem top 10 esélyesként, de miután átgondoltam a jelölteket, viszonylag gyorsan világossá vált, hogy nem fognak beférni. Szintén ABC-sorrendben:
Dave East - Fortune Favors the Bold
E.D.I. Mean - OG3: La Bella Vita
Joell Ortiz & L'Orange - Signature
Lil' Eazy-E & Daz Dillinger - The Legacy
Lloyd Banks - The Course of the Inevitable 3: Pieces of My Pain
Madlib, Meyhem Lauren & DJ Muggs - Champagne for Breakfast
Paul Wall & Termanology - Start Finish Repeat
Statik Selektah - Round Trip
Suga Free & Kokane - SugaKane
Swizz Beatz - Hip Hop 50, Vol. 2
Westside Boogie - Live at the Novo
A harmadik csoportot azok a lemezek alkotják, amiket szerettem volna betenni a top 10-be, érdemben nem is érzem őket gyengébbnek a top 10 második felénél, sőt, amikor véleményeztem őket év közben, ígértem is, hogy top 10-esek lesznek, de mégis kiderült, hogy nem fognak beférni, mert véges a helyek száma a legjobb 10-ben. Ismét ABC-sorrendben:
Bun B & Statik Selektah - Trillstatik 3
Doggystyleeee - All Doggs Go to Heaven
KXNG Crooked & Joell Ortiz - Prosper
Talib Kweli & Madlib - Liberation 2
A negyedik csoport pedig maga a
TOP 10, ahol számítani fog már a sorrend is.
10. AZ - Truth Be ToldA 2000-es évek dallamosabb eastcoast hip-hopját 2023-ban is élvezhetően prezentáló album Buckwild zenéivel és AZ egyedi flowjával. A 2021-es Doe or Die II című AZ album jobb volt, de ez se marad el sokkal tőle.
9. Busta Rhymes - BlockbustaCsalódás az album, de a top 10-be azért éppen hogy befért. Az ELE2 a nagyon erős 2020-as évben tudott dobogós lenni a listámon, annak alapján joggal vártam, hogy Busta Rhymes megmenti majd az idei évet is. Ez nem történt meg, ugyanis számomra érthetetlen okokból egy traplemezt csinált, ami közel sem áll olyan jól neki, mint a klasszikus hip-hop. Az a néhány "nem trap" szám, ami hallható a lemezen, az viszont rendkívül jó, és Busta Rhymes van annyira nagy MC, van annyira egyedi a flowja, hogy még a sablonosabb trapalapokat is élvezhetővé tudja tenni. Ezért (és mert gyenge év van) befért a 10-be, de jobbat vártam tőle.
8. Grip - Still (5 & A Fuck You)A Shady Records előadójának második albuma, ami egyértelműen elmarad az elsőtől (az 3. volt a 2021-es listámon), de azért tisztes munka. Továbbra is nagyon jól egyensúlyoz Grip a régi- és az újvonalas hip-hop határán, akár egy számon belül is vegyíti őket. Ezen a lemezen belül viszont az én ízlésemnek kicsit túlságosan eltolódott a hangsúly a trap irányába, ezért lett csak 8. a listámon. A második felében hallható klasszikusabb hip-hop számok húzták fel. És az a furcsaság állt elő, hogy 2022-ben kijött egy másik lemez (mixtape?) is Five & A Fuck You címmel, ami ezt volt hivatott beharangozni, de egy fokkal szerintem az lett az erősebb anyag.
7. Dizzy Wright - Live at Daddy Mac'sDizzy Wright régóta kopogtat a top 10-em kapuján, de még sosem sikerült beférnie. Segített neki a gyengébb év is, de ez még nem változtat a tényen, hogy ez az eddigi lejobb lemeze szerintem. Most sikerült a legjobban prezentálni az újvonalas westcoastot, ami továbbra is a dallamos funky hagyományokra épül, de modernebb körítést kap, mint a '90-es évek G-Funkja. Lesz még két másik lemez is a listán ugyanebből a new west stílusból.
6. Logic - College ParkLogic stabil szereplője az év végi 10-es listáimnak, általában a 9-10. hely környékén. Idén jelentőset lépett előre: elsősorban annak köszönhetően, hogy ez egy gyenge év volt. Maga az album nagyjából hasonló színvonalú, mint amit megszokhattunk Logictól, stílusát tekintve is a szokásos "modern boombap", populáris elemekkel megspékelve. Annak ellenére, hogy Logic kb. évente kiad egy hasonló jellegű lemezt, valahogy nem tudom megunni, mindig hoz valami apró újdonságot, ami fenntartja az érdeklődést. Most pl. a koncepció kifejezetten ötletes: a dalok és az őket összekötő skitek egy történetet mesélnek el Logic főiskolás éveiről, azt az időszakot idézik meg, amikor feltörekvő rapperként próbált betörni a köztudatba. Featek terén is erős az album, olyan nevek tűnnek fel, mint pl. RZA, Redman, Bun B.
5. JasonMartin & The Melodiks - I Owe MyselfDizzy Wright után jön a new west másik képviselője, Problem, illetve most már a polgári nevé JasonMartin. Rögtön leszögezném, hogy ez az első olyan lemez a listámon, aminek szerintem egy erős évben is lett volna esélye top 10-be kerülni. Nagy éve volt Problem-nek, két nagyon erős albumot is kiadott, talán eddigi pályafutása két legerősebb anyagát (ha nem számítjuk a DJ Quik-kel közös Rosecrans-et). Azáltal kapott egy csavart az új west hangzás ezen a lemezen, hogy élő zenekar adja elő, ezáltal még hangsúlyosabbak a jazz, a funk, az R&B elemek, de Problem persze reppel, tehát alapvetően egy raplemezről van szó, aminek különösen igényes a hangszerelése.
4. JasonMartin - A Compton StoryEz pedig a második idei kiadványa Problem-nek, nagyon nehéz volt sorrendet felállítani a két idei lemeze között, de végül ez került előrébb. Hátránya az előzőhöz képest, hogy nem élőzenés, illetve hogy 30 számos, ami sok, viszont sok közte a skit, és a rendes dalok se hosszúak, úgyhogy hiába 30 szám, nem hosszabb, mint régen egy album volt. Előnye viszont, hogy reppesebb, és kísérletezőbb zeneileg, vannak rajta olyan előremutató zenei megoldások, amik az I Owe Myself-en nem voltak. Ezért helyeztem előrébb. Tehát new west, nem feltétlen igényesebben előadva, mint az I Owe Myself-en, de progresszívebben.
3. El Michels Affair & Black Thought - Glorious GameElérkeztünk a dobogóhoz, ahol tulajdonképpen bármi lehetne a sorrend, nem igazán tudom rangsorolni az első hármat. Gyorsan belehallgattam újra mindháromba, és a pillanatnyi impulzusok alapján döntöttem, meg persze a szubjektív ízlésem alapján. Black Thought is stabil szereplője az év végi listáimnak az utóbbi években, de talán ez a legjobb kiadványa az utóbbi évekből. Nem érzem sokkal jobbnak, mint a tavalyi, Danger Mouse-al közös Cheat Codes-ot, ami a tavalyi listám végefelé szerepelt: azért került csak ennyivel előrébb, mert ez egy gyengébb év, mint a tavalyi. Objektív szempontok alapján persze nyugodtan lehetne első is: Black Thought továbbra is a világ egyik legjobb MC-je, az El Michels Affair pedig hihetetlenül igényes, jazzes hip-hop alapokat szolgáltatott alá, amiket én még Danger Mouse zenéinél is kicsit jobbnak érzek. Szubjektív okok miatt nem első a listámon: nem egy könnyű hallgatnivaló, komoly odafigyelést igényel a hallgató részéről, hogy igazán értékelni tudja a lemezt. Ezért nem az a típusú album, amit csak olyan könnyen előveszel, és beraksz róla egy-két számot. Márpedig nekem kell az első helyhez az, hogy szívesen meghallgassam sokszor - ha nem is az egész lemezt, de legalább számokat róla. Ahhoz pedig egy fokkal nagyobb populáritásra van szükség, mint amit ez a lemez képvisel.
2. Reason - PorchesMajdnem megfeledkeztem erről a lemezről, dogg listája emlékeztett rá. Pedig milyen jó! A TDE tavaly vitte az évet Ab-Soullal, SZA-val, sőt, még Kendrick TDE búcsúlemezével is. Az idei évük nem lett akkora durranás, mert végül Jay Rock albuma nem jött ki, viszont Reason azért itt van a második helyen, és egyetértek doggal, hogy Lance Skiiwalker lemeze is nagyon erős, csak számomra túl elvont, ezért nem említettem. Reason pedig karrierje eddigi csúcspontját produkálta. Ő is régóta kopogtat a top 10-em kapuján, sőt azt se tartom kizártnak, hogy valamelyik évben ott volt a 9-10. hely környékén, de most egyértelműen szintet lépett. Nem ő a TDE legnépszerűbb tagja, a befelé fordulósabb szövegei és a hozzájuk illeszkedő zenei alapok miatt nem is alkalmas rá, hogy az legyen, de ettől még képes komoly színvonalat produkálni. A szövegei is ezen a lemezen a legmélyebbek, és a zenék is most a legigényesebbek - még azzal együtt is, hogy az én ízlésemnek kicsit sok a trap. De rá is igaz az, amit Gripre írtam, és ami a TDE összes tagjára igaz, hogy nagyon jól egyensúlyoz a régi és az újvonal között zeneileg, és vannak ezen a lemezen is klasszikus, bólogatósab hip-hop alapok. De nem úgy bólogatósak, hogy leszakad a fejed, hanem úgy, hogy lazulsz közben a lágyabb dallamok és basszusok mellett.
1. Ez Mil - DU4LI7Y: ReduxHát, amikor először hallgattam ezt a lemezt, véletlenül se gondoltam volna, hogy 1. helyen lesz az év végi listámon, nem is voltam vele teljesen elégedett, és most se vagyok, de ez egy ilyen év... Akkor azt írtam, hogy a top 10 meglesz neki, de valószínűleg csak a második fele. Nem gondoltam még nyáron, hogy olyan gyenge évünk lesz, ami az első helyre repíti Ez Milt. De így legalább nem tört meg a mintázat: ha kiad az Aftermath albumot egy évben, akkor az jó eséllyel első lesz az azévi listámon.
Ez a lemez Ez Mil 2022-es, még nem Shady/Aftermath alatt megjelent DU4LI7Y lemezének az átdolgozott verziója: más a számok sorrendje, néhány szám lekerült, néhány új szám rákerült. Értem én, hogy Dr. Dre és Eminem nagyon be akarták robbantani az új igazolásukat, de egyrészt ez szerintem nem sikerült (a megjelenés után 1 héttel már senki nem beszélt a lemezről), másrészt kicsit elhamarkodták szerintem. Ez Mil hatalmas tehetség: jól reppel, jól táncol, és még énekel is (bár szerintem azt a legkevésbé jól). Ja, és ügyes producer is. Viszont én még kicsit éretlennek, kiforratlannak érzem: hagytam volna még fejlődni, mielőtt kiadok neki egy lemezt Shady/Aftermath logoval.
Na, de hogy dicsérjem is kicsit az 1. helyezettet.
Ez Mil tehetségét már hangsúlyoztam ez előbb is. Ő a legpopulárisabb a dobogósak közül, az ő zenei stílusa áll legközelebb hozzám, ezért raktam őt az 1. helyre. Kicsit még túl soknak érzem Eminem hatását a zenéin, de amikor megjelennek a Fülöp-szigeteki behatások bennük (ugyanis Ez Mil filippino), az nagyon különlegessé tudja tenni őket: ezen a vonalon kéne továbbmennie. A rapjeiben is megjelennek időnként filippino szövegek: ez hosszú távon sok tudna lenni, de fűszerként nagyon jól lehet használni. A legjobban pedig az fogott meg, amikor az Up & Down című számot meghallottam és a klipjét megláttam, hogy a 2000-es évek táncolós hip-hopját hozza vissza újraértelmezve, 2023-as köntösben. Én pedig a 2000-es évek gyermekeként már nagyon várom, hogy mikor fog beköszönni a 2000-es évek retroja szintet lépve, és ez a szám talán az első jele annak, hogy vissza fog tudni jönni a 2000-es évek is ugyanúgy, ahogy pl. a '80-as évek visszajött a 2010-es években. Eminem featje is emlékezetes a lemezen: az ő szintjéig azért sokat kell fejlődnie Ez Mil-nek. Három éneklős bonus trackkel zárul az anyag: na, azokat lehagytam volna róla, az éneklés megy neki a legkevésbé szerintem.
Úgyhogy egy izgalmas új tehetséget talált megint Dre és Eminem, akinek kicsit korán jött ez a 2023-as első hely. Mázlija volt a gyenge évvel, de remélem, meghálálja majd a bizalmamat, és a jövőben képes lesz egy erős évben is első helyre kerülni. Elég különlegesnek érzem a stílusát ahhoz, hogy meglegyen benne a potenciál, de ehhez jobban le kell tisztulnia.
Szoktam magyar highlightokat is hozni a végére, de listát nehéz csinálni, mert kevés a magyar lemez. Idén is csak kettőt említenék meg.
Pogány Induló - Megáll az idő: nála is megelőlegezett a bizalom. Hatalmas tehetség, de még fejlődnie kell, ki kell forrnia magát a stílusának, és le kéne vetkőznie valahogy ezt a felesleges (és néha hiteltelen) flexelést... Néhány szám kicsit összecsapott a lemezen, de vannak igazi gyöngyszemek is, amik jelzik a Marciban lévő potenciál. Remélem, jó irányba fog továbbfejlődni.
Az év magyar lemeze: Punnany Massif - Fel NemSőt, azt is megkockáztatom, hogy nem csak az év magyar lemeze, hanem az év lemeze nálam. Nagyon ritkán fordul elő, hogy az évi kedvenc magyar lemezem jobban tetsszen, mint a külföldi top 10-em első helyén szereplő album, de most ez a helyzet. Nekem ez jött be idén a legjobb, ezt a lemezt hallgattam a legtöbbet. Persze elfogult is vagyok, hiszen 2007 óta a Punnany a legnagyobb hazai kedvencem, és nagyon örülök, hogy 7 év szünet után új anyaggal jelentkeztek. Nem ez a legjobb lemezük, de azért méltó a korábbiakhoz, és sikeresen meg tudtak újulni úgy, hogy a saját hangjukat sem vesztették el. Pető Szabi végre megtalálta a helyét a zenekarban, és a rockos/bluesos stílusával új színt vitt a zenékbe.
Az eddigi összes Punnany lemezre azt mondanám én, hogy raplemez: még azokra is, amik sokak szerint már inkább a popkategóriába sorolhatók. Ez az első, amire már én se biztos, hogy rámondanám, hogy hip-hop, de akkor meg nem tudom, hogy mi: határok nélkül keveredik a hip-hop, a rock, a blues, a house, a népzene, a pop, stb. És működik! Úgyhogy nem is érdekel a stílus, a lényeg, hogy nálam 7 év után újra a Punnany Massif vitte a prímet 2023-ban.
