SupremesNyáron nagy hatással volt rám az NTM-ről szóló 6 részes sorozat, a Reign Supreme. Most végre sikerült megnéznem a róluk szóló filmet, a Supremes-t is, ami érdekes módon kb. egy időben készült a sorozattal. Jól kiegészíti viszont egymást a kettő: a sorozat alapvetően az NTM előzménytörténetéről szólt, az 1983-1991 közti időszakot, vagyis a Kool Shen és JoeyStarr megismerkedésétől az első NTM album megjelenéséig tartó időszakot dolgozta fel annak minden küszködésével, konfliktusával egészen a befutásig. A film viszont 1989-ben indul, abban az időszakban, amikor elkezdtek reppelni. A 6 részes sorozaton belül ez nagyjából a 4. rész vége, 5. rész eleje lehetett. A film első fele tehát kb. ugyanazt mutatja be, mint a sorozat utolsó két része, csak sokkal rövidebben. A második fele viszont továbbmegy a sorozaton: megmutatja azt is, hogy az első lemez megjelenése után milyen konfliktusok merültek fel az első NTM turné alatt. Milyen problémákkal járt az, hogy a mainstream zenei világban is az utcai mentalitást képviselték: vitték magukkal a 30 fős NTM sleppet, széjjeltagelték a szállodákat, amikben megszálltak, berúgtak (mármint leginkább Joey berúgott) színpadra lépés előtt, stb. És hogy milyen áldozatokat kellett hozni akár életmódban, akár a régi haverokkal való összeveszések révén azért, hogy a mainstream zeneiparban is működőképes produkció lehessen az NTM.
A film az 1992-es, legelső Zenith koncertjükkel zárul, a forgatókönyv szerint ekkorra fejeződött be ez a "professzionalizálódási" folyamat.
Nem volt rossz a film, de határozottan elmarad a sorozattól, közel se gyakorolt akkora hatást rám. Kevesebb idő is volt a történetmesélésre, de a fő gond az volt, hogy túl későn kezdte a sztorit. A sorozatnak nem véletlenül a rapkarrier kezdete volt a vége: azzal indult meg felfelé az életük, az igazi konfliktusok és drámák valójában a rapkarrier kezdete előtt voltak, és a sorozat ezekre koncentrált. Ehhez képest a film ott kezdődik, ahol elkezdett felfelé ívelni a pályájuk, így aztán minimális döccenőktől eltekintve egy folyamatosan felfelé ívelő sikertörténetet láttunk igazán fajsúlyos bonyodalom, konfliktus és bármiféle történeti ív nélkül. Ezek márpedig kellenének egy filmbe ahhoz, hogy igazán jó lehessen.
Dráma leginkább Joey magánéleti történetszálában, az apjával való konfliktusában volt, de az pedig nem a csapat egészéről szólt, csak róla. Általában is elmondható, hogy sokkal inkább koncentrált Joey-ra a film, mint Kool Shen-re.
További negatívum a sorozathoz képest a színészi játék. A sorozatban sokkal jobb színészt találtak Joey-ra: jobban is hasonlított rá külsőleg, és jobban hozta a karaktert is. A Kool Shent alakító színészek játéka kb. hasonló volt a sorozatban és a filmben, de más oldalról ragadták meg a karaktert. Talán a filmben őt alakító Funtek Sándor (félig magyar színész) játéka picit jobban tetszett, de ugye a filmben korántsem volt akkora hangsúly Kool Shen magánéleti szálán, mint a sorozatban. Lady V is pl. egy jelentéktelen mellékszereplő volt a filmben, míg a sorozatban nagyon nagy hangsúlyt kapott.
Két pozitívum hozható fel a film mellett a sorozathoz képest: 1. Tovább mesélte a sztorit, ezért megtudtam új infókat belőle. 2. Több volt benne a zene.
Minden másban a sorozat volt jobb.
Egy inkonzisztenciát fedeztem fel a sorozat és a film története között. A sorozat végén, az első album megjelenése után Joey elmegy az apja lakásához, de nem beszél az apjával, csak becsúsztat az ajtó alatt egy példányt a lemezből, majd elsétál (és benarkózik...). Itt a filmben viszont be is ment az apjához, beszélt vele, és próbálta meggyőzni, hogy hallgassa meg rendesen a lemezt, de ehhez képest csak szidást kapott tőle, hogy szégyent hoz rá ezzel a rappel. Bár jobban belegondolva lehet, hogy az első maxival történt ez, és az albumot itt is már csak becsúsztatta az ajtó alatt, de ez a beszélgetés Joey és az apja között egyértelműen hiányzott a sorozatból.
Nem inkonzisztencia, de meglepetés volt: a sorozat alapján nekem úgy jött át, hogy Joey anyja meghalt, ezért volt kénytelen az apja felnevelni, miközben a többi "fattyát" az anyjukra hagyta. A filmben viszont a Zenith koncert előtt megkereste Joey-t az anyja, és sírva a nyakába borult: ezek szerint mégse halt meg. Az viszont nem derült ki a filmből se, hogy akkor miért nem nevelhette ő a gyereket, és miért volt az apjával, aki egyáltalán nem szerette.
Aki kedveli az NTM-et, annak érdemes ezt a filmet is megnéznie, de a sorozatot sokkal inkább ajánlom!
