elfogadom, hogy az, csak nem hallom.

Slick Rick: Behind Bars
.
Harmadik lemeze aminek érdekessége, hogy hosszan készült, közben böriben is volt, így van olyan zene ami az acapellára készült utólag és nem fordítva, mint megszokott. A lemez csúcsa a címadó dal, az utolsó ennek a remixe, illetve a közepén a Nice & Smooth közreműködéses, de a Large Pro és Pete Rock számok is rendben vannak!

Oké, mást hallunk akkor.

Annyival még kiegészíteném, hogy az Eminem és a Mr. Porter alapokról én se gondolom, hogy a 2001 vonalat hoznák, és azok dominálják az albumot. Kifejezetten a 4 Dr. Dre produkcióról beszéltem: Nasty Mind, Ain't Nuttin' But Music, Fight Music, Revelation. Ezek közül is legjobban az első kettő passzol a 2001 vonalba.

The Beatnuts: Stone Crazy
.
Ami jó benne az nagyon jó, ami nem működik nekem az nagyon nem...
Ha nem lenne az intro, meg a "sok" interlude (amik egyébként instrumentálisok) szerintem albumabb album lenne, nekem jobban bejönne. Így azonban többször megtörik a lendület, nem tud beindulni rendesen a lemez. Nincs sok közreműködő, ők voltak maguk a producerek szóval egyébként nincs baj az anyaggal. Az utolsó előtti szám a Give Me Tha Ass kifejezetten jó, de vicces is, hogy ugyanezt az alapot will smith vitte világhírre az MIB címadó dalában ugyanebben az évben!

DMC: Checks Thugs and Rock n Roll
.
Ha valaha csinálnék lemezt az ilyen lenne. Ez azonban sajnos nem dicséret, mert ami tőlem szint lenne az tőle nagyon szint alatti. Mintha befüvezve, vagy félrészegen jammelgetett volna csak a haverokkal, akik szintén nem voltak józanok. Nem rossz, de össze se áll, se füle se farka, egy amatőr demópróbálkozásai amihez nagyon kéne egy producer aki fogja a tökeit, és kihozza belőle ami remélhetőleg benne van tényleg. Mindezt úgy, hogy a csávó kvázi megalkotta a rappet minimum szomorú, ha nem tragikus.
Kétszer olyan rossz, mint a Run szóló, mert kétszer olyan hosszú...

Black Milk & Danny Brown – Black And Brown!
.
Zseniális EP ami sokkal inkább Black Milk miatt tetszett, semmint Danny Brown miatt. Shame on me, de Danny hangja, flow-ja nem egyszer engem Royce Da 5'9"-ra emlékeztetett miközben szólt. Milk viszont producerileg olyan komolyat húzott, hogy zenéjében több van az EP-nek, mint más előadók komplett életművében. A sampling az élőzenével, zenekarral váltogatja, kiegészíti egymást van benne tradicionális rap is, de rap rock is rendesen.

Planet Asia: Egyptian Merchandise
.
Korai(bb) Dirty Diggs-el közös lemeze ahol még érezhetően keresik egymást a producer duóval. Vannak rajta már jó számok, de összességében nem az emlékezetesebb lemezei közé tartozik.


Mitchy Slick – Mitchy•Duz•It
.
Klasszikus mixtape, már abban az értelemben, hogy egy előadó mások alapjaira szövegel. Ahogy a címe is sugallja a 90-es évek elejére nyúlt vissza, de nem csak Eazy-E alapokra szövegel, hanem több előadó több slágerére. Nincs rajta egy fia dj tag sem ez nagyon pozitív.


Fieldy's Dreams: Rock'n Roll Gangster
.
A Korn basszere olyan a rappel, mint Snyder a képregényekkel. Tuti olvasott, hallgatott sokat, szereti is a képeket, videókat, de fogalma sincs, hogy miről is szólnak. Így kaptunk egy lelketlen cover szagú sokakat megidéző lemezt rajta 1-2 jó közreműködővel, témával, gitárral, de összességében középalja a végeredmény max.


King Lou - Lounge & Soundtrack
.
2000 évek eleje westocast sound a lemez felében Battlecat alapokkal, szóval aki szereti ezt a post 2001 utáni időszakot, annak LA gang UG szeletét annak fog tetszeni a lemez is! Én sajnálom, hogy több lemezt nem adott ki, mert nem rossz a flow-ja, jó vendégekkel dolgozik, és az alapok is rendben vannak.

Masta Ace: Take a Look Around
.
Első hallgatásra olyan techno/elektro rap, mint a korai Ice-T lemezek, hiszen ugyanakkor jöttek ki, és annak is csak gyenge utánzás, de másodszorra, többedjére feltűnik, hogy nagyon durván sapmlingelt M Marl funkot, unkyt és mindtmi szem szájnak inge vlt a 70-80-as években! És Ace szövegei is többek, mint "táncolj, party van, és én vagyok a király".

Guru 8.0: Lost and Found
.
Mikor kijött nemvolt egy túl jó album. A Jazzmataz cuccainál sokkal szólóbb, mixtape-ebb, de mégsem tömény rap, mint a gang starr. Most hallgatva azonban egy jó anyag, főleg utolsó lemeznek, karrierösszegző, befejező anyagnak hallgatva.



KRS-One: Return of the Boom Bap
.
KRS elment szólóba, és Dj Premierrel közösen csináltak felesben egy albumot ahova meghívták producernek a DITC crew-ból Showbiz-t aki csinált egy akkora slágert, hogy az zárójelbe tette az egész lemezt előtte is, és utána is! Pedig a lemez egységesen magas színvonalú, a mértani középen elhelyezkedő sound of a police előtt és után is jó nóták vannak, de egyszerűen az akkora sláger (még ma is), hogy elsikkadnak.

Eminem - Relapse: Refill
.
Ez a lemez valami zseniális. Onnan kezdve, hogy Dominic West (a drót óta nagy kedvenc) egyfajta durva Hannibalként előcsalja Slim Shadyt az egész anyag egy elborult, beteg horror-thriller agymenés. A flow-ja olyan kísérletezős, hogy képes váltani számokon belül is, nemhogy számonként. Nem is értem, hogy miért utálja bárki is? a SSLP elvileg Slim Shady album volt, de nem, Dre már ott is Eminemet tolta előre. Itt azonban hagyta, hogy vigye a lemezt! Az előző albumhoz képest Eminem sokkal kevesebbet producerelt, Dre sokkal többet, vendégek minimálisak, de jók! Dre pl sokkal jobban rappel itt, mint saját lemezén valaha (ne nem mintha olyan különösebben jó rapper lenne)! Rosenberg, Berman skitek ismét, mégis Eminem lemezről van szó.
A refill cd holnap jön sorra, majd akkor írok róla.

Na, nagyon kellemes meglepetés, hogy ilyeneket írsz! Ahogy írtad is, a közvélemény általában nem szokott jó véleménnyel lenni a Relapse-ről, sőt, maga Eminem se.
Szerintem viszont a második legjobb Eminem album az MMLP után. Ha nem számítjuk a Compton albumot, akkor Dre utolsó magnum opusa producerként: elsősorban ezért van ennyire a listámon.
De hozzád hasonlóan nekem sincs akkor bajom Eminem rapjeivel, mint a többségnek. Igen, az akcentusok néha kicsit zavarók, de ha elvonatkoztatsz tőlük, és csak arra figyelsz, hogy mit és hogyan reppel Eminem, milyen koncepcióra felhúzva, akkor zseniálisak a szövegek is.

A Refill CD is jó, de azért érződik, hogy leftoverek vannak rajta. Kíváncsi vagyok, ahhoz mit szólsz majd.

Refill
.
Amilyen jól nyitott a lemez maga olyan gyengén, egy poprap szarral és poprap vendégekkel ez a bónusz lemez, és sajnos utána se lesz sokkal erősebb. Maradjunk annyiban, hogy nem lett volna nagy kár ha ezek leftoverek is maradnak...
Egyedül talán a taking my ball ami ér valamit sajnos.

Ebben is egyetértünk akkor: szerintem is a Taking My Ball magasan a legjobb a Refill CD-ről. A Forever pedig valóban kilóg, az már inkább a Recovery által képviselt zenei vonalat harangozza be a Boi-1da produkcióval. És az egyébként egy Drake szám eredetileg (többek közt) Eminem feattel, ami a LeBron James középiskolai kosaraséveit bemutató filmnek a zenéje, csak valamiért úgy döntött Eminem, hogy rárakja a saját albumának bónuszlemezére is... Számomra érthetetlen okokból. Pedig Eminem verzéje amúgy nagyon jó benne szerintem, de ettől még egyáltalán nem passzol a Relapse-re.

Interscope adta ki a filmzenét is meg ugye eminemet is.

Szimpla marketing szerintem.

Single újrahasznosítás...

A Tribe Called Quest: The Low End Theory
.
Ez a lemez is okkal kötelező minden zeneszeretőnek is nem csak rap rajongónak. Érthető okból kedvence sok előadónak sok stílusból, mert zeneileg, szövegileg is rendben van minden dal, nincs rajta sok közreműködő, de azok is jól választottak (Busta Rhymes tetszett a legjobban a lemezen). Nem tudnék egy számot se kiemelni, mind nagyon erős!



Kool G Rap: 4,5,6
.
Az előző még dj polos lemez után ez nekem nagy visszalépés. G Rap hangja, flow-ja is végig ismerős, mintha WC-t hallottam volna ha nem is végig, de több számban. Nem hosszú, de monoton, és egysíkú amin az se segít, hogy a 11 szám igazából csak 10+1 remix... A Nas-os szám a legjobb rajta talán.