Conway the Machine - Slant Face KillahConway új lemeze nagyon jó kis anyag lett - még ha nincs is képben Budapesttel.

Benny után Conway-re lehet a második legjobban számítani a Griseldából, ha egy jó albumot akar hallani az ember.
A Griselda házi producerei (Conductor Williams, Camoflauge Monk, Daringer, Beat Butcha) mellett olyan producereknek is teret adott Conway a lemezen, akik valamivel mainstreamebb, könnyebben emészthető hangzást csempésztek be rá. Ilyenek pl. Cool & Dre, Swizz Beatz vagy Cardo. The Alchemist kapta a zárószámot, de vele régóta dolgozik a Griselda, és az ő hangzása azért elég jól passzol a kiadó in-house producereihéz. Conway pedig mindegyikükhöz passzol: a kemény, bólogatós Daringer alaphoz, az elvont, nyekergős Conductor Williams alaphoz (szerencsére nincs sok belőle, de így is hanyagoltam volna...), valamint a dallamosabb Cool & Dre produkcióhoz ugyanannyira. Ez nagy szó, és egyfelől tök jó, hogy megmutatja, hogy ennyire sok "hangszeren" képes játszani, másfelől viszont pont ezt érzem az album fő gyengeségének is: mivel hallható rajta minden, ami Conway, nincs egy igazán egységes koncepciója, hangzásvilága. Nekem jobban tetszett volna, ha kiválaszt egyet ez a sok különböző hangzás közül, és arra rámegy hangsúlyosabban.
A közreműködők meglepőek lehetnek abból a szempontból, hogy nincs egyetlen Griselda feat se a lemezen, pedig ők kölcsönösen körbe szokták featelni egymás lemezeit. Griselda tag (mármint "teg" fonetikusan, nem kiadótag

) se rémlik a számokból, és bububu meg brrrr is csak kevésszer, szolidan fordul elő. Ettől még persze vannak nagyon jó közreműködők, akik érdemben feldobják a lemezt, pl.: Method Man, Ab-Soul, Larry June, Joey Bada$$, Tech N9ne, Raekwon. Utóbbi csak beszél az album végén, nem reppel.
A legjobb számok szerintem: Vertino (feat. Joey Bada$$) (Prod. by Camoflauge Monk, SadhuGold & Daniel Ross): ezt már akkor is dicsértem, mikor a klipje kijött: kemény, bólogatós ütem, ugyanakkor van rajta egy élvezhető minta, és a gitárszóló nagyon feldobja a végét. Give & Give (Prod. by Cool & Dre & 808-Ray): meglepően jól szól Conway egy ilyen dallamasabb, mainstreamebb zenére is. Meth Back! (feat. Flee Lord, Method Man & SK Da King) (Prod. by Daringer): egy igazi jó bólogatós Daringer alap az emészthetőbb fajtából, nagyon jól passzol rá Method Man. The Red Moon in Osaka (feat. Raekwon) (Prod. by The Alchemist): egy zeneileg nagyívű zárás ALC-től.
A negatívumok a Conductor Williams-féle nyekergős zenék és az egy-két trapesebb próbálkozás, ami viszont annyira nem áll jól Conway-nek, de lehet, hogy csak én nem érzem.
Nem top 10-es szint, főleg nem ebben az erős évben, de egy nagyon jó kis Griselda kiadvány, amit érdemes meghallgatni, ha valaki még nem tette.